Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria
Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria
pontjából oly fontos közalkalmazotti és köztisztviselői, valamint az értelmiségi munkanélküliség is meghatározóvá vált. Ilyen körülmények között nem is csoda, ha az önálló Ausztria életképtelenségét hangsúlyozó vélemények termékeny talajra hullottak. Az 1920-ban felbomló „vörös-fekete” kormánykoalíció ráadásul ismét kiélezte a belpolitikai harcot, mely különös hangsúlyt kapott a birodalom szétesésével hirtelen túl naggyá váló „vízfej”, a híres „Vörös Bécs” és a konzervatív vidék szembenállásában. Vitathatatlanok a bécsi szociáldemokrácia által elért vívmányok, de ezek az adott gazdasági helyzetben nem voltak elégségesek a társadalmi nyugalom helyreállításához. Állandósultak a politikai erők félkatonai szervezetei 16 közötti összecsapások, melyek közül az egyik legjelentősebb az 1927-es fegyveres összetűzés és az ezt követő zavargások, melyek sok politikai áldozatot követeltek. A harmincas évek elején a bécsi Creditanstalt összeomlása 17 és a gazdasági világválság tovább súlyosbította a helyzetet, mely 1934-ben az ún. „Ständestaat” (rendi állam) létrejöttébe torkollott. Az Első Köztársaság zavaros időszaka az osztrák nemzetfejlődés szempontjából is meghatározó jelentőségűnek bizonyult. Ebben az időszakban születtek olyan, elsősorban irodalmi alkotások, melyek az osztrák öndefiníció szempontjából a jövőre nézve lényegeset alkottak (pl. Robert Musil). Ezen művek üzenete ekkor még nem jutott el a szélesebb néprétegekig, de az értelmiség körében később, 1945 után felerősíthető visszhangra talált. Ekkor állandósultak továbbá Ausztria határai, melyek kisebb kiigazításokkal egészen napjainkig fennmaradtak, kivéve az 1938-1945 közötti időszakot. Jelentős identitásbeli deficit is jelentkezett ugyanakkor: a lakosság a politikai megosztottságából fakadóan nehezen fogadta el az új szimbólumrendszert, melynek kialakításában a politikai elit is megosztott volt. Jellemző, hogy az országban néhány világháborús és az 1918-20-as határharcokra, esetleg Dél-Tirolra utaló emlékművön kívül mindössze egyetlen jelentős köztársasági emlékművet állítottak fel Bécsben, mely a köztársaság kikiáltásában kulcsfontosságú szerepet játszó 3 szociáldemokrata vezetőt ábrázolta: Karl Rennert, Friedrich Adlert és Otto Bauert. A politikai helyzetre jellemző módon az emlékművet 1934-ben letakarták, később eltűntették, és csak 1945 után állították fel ismét. A külsőségek másik példája az utcanevek átírása volt: a Ferenc József térből November tér lett, hogy azután gyors egymásutánban Dollfuß tér, Hitler tér, Vörös Hadsereg tér, Roosevelt tér és végül Raab tér legyen. 18 Önmagában ez a felsorolás is mutatja ezen átmeneti időszak hatását az osztrák nemzettudat elbizonytalanodására. A Köztársaság kikiáltásának (1918. november 12.) 1934-ig minden évben megszervezett ünnepe is döntően a bécsi szociáldemokrácia ünnepe maradt, jelentőségében és látogatottságában azonban körükben is messze elmaradt a május elseje tradicionális ünnepétől. A megosztottságra jellemző, hogy a keresztényszocialisták augusztus 18-án Ferenc József császár születésnapi ceremóniáját elevenítették fel a 20-as években 19 . A politikai megosztottság és a markáns nemzeti identitás hiányának jó példája az osztrák himnusz körüli huzavona: 1918-ig a császári himnusz volt érvényben, majd 1920-ban újat vezettek be, de tovább hódított a császári himnusz, sőt, a Deutschlandlied is nagy támogatottságot tudhatott maga mögött. 1929-ben a Deutschlandlied dallamára ismét új szöveg született, mely azonban csak 1938-ig volt hivatalos, amikor a birodalmi Deutschlandlied követte. 1946-ban Mozart „Bundeslied” dallamára pályázati kiírás alapján született meg az új himnusz. Ennek fényében talán érthető, hogy a mai osztrákok (a németekhez hasonlóan) a legritkább esetben éneklik nemzeti himnuszukat. 16 KEREKES: 106-113. 17 WEBER: 138-143. 18 BOTZ–MÜLLER: 530. 19 BOTZ–MÜLLER: 531-532. 232
Az Első Köztársaság alatt mindezeknek köszönhetően a nép körében végig napirenden volt az Anschluß, igaz, az NSDAP hatalomra kerülése némileg lehűtötte a kedélyeket. A kommunisták ezután már ellenezték (bázisuk azonban alig volt), és a szociáldemokrácia is törölte hivatalos programjából, ugyanakkor nyilatkozataikban az Anschluß jelentőségét a napi pártpolitikai érdekeknél fontosabbnak tartották. 20 A rendi állam hatása az osztrák nemzeti tudatra A gazdasági válság és a növekvő elégedetlenség okozta zűrzavar elsodorta a törékeny osztrák demokráciát, melyet a keresztényszocialista-konzervatív tábor élén álló Dollfuß formált át lépésről-lépésre, felszámolva az ország demokratikus intézményrendszerét. Politikai programja az olasz mintára felépülő korporatív („hivatásrendi”) állam kiépítésén túl a szociáldemokrácia kikapcsolása és az 1932 óta egyre erősödő osztrák/német nemzetiszocializmus visszaszorítása volt, melyben az ekkor még Hitler-ellenes fasiszta Olaszország és Horthy Magyarországa támogatta a kancellárt (Római Szerződések). 1934 februárjában a szociáldemokrata Republikanische Schutzbund, júliusban a nácik fegyveres puccskísérletét is sikerült megtörni, igaz, júliusban Dolfuß is életét vesztette, így helyét a kancellári székben Schuschnigg vette át. 21 A politikai mozgalom kísérletet tett olasz és német mintára egy egységes, kizárólagos tömegmozgalom létrehozására, mely azonban csak felemás sikerrel járt, másrészt olasz és nagyobbrészt német szimbólumok átvételével igyekezett kifogni a szelet az egyre erősödő és a Hitler által is támogatott „osztrák” nemzetiszocialisták vitorlájából. Ezzel persze a rendszer egyre jobban hasonlított a náci Németországhoz, ami nagyon megkönnyítette az Anschluß után a németek dolgát, de egyben ideológiai alapon nyugvó „osztrák” képet is teremtett. A hivatalos propaganda az önálló osztrák „Rendi Állam” szükségességét propagálta, melyben a birodalmi németek fölé emelte az osztrák-németeket, feléleszteni kívánva ezzel a még létező birodalmi küldetéstudatot. 22 A rendi állam aktív kultúrpolitikát folytatott, melyben nem sikerült ugyan a némethez hasonló „Gleichschaltung”, de emlékművei és épületei szimbolikájában egy sajátos „alpesi vér és föld építészetet” (alpine Blut-und- Boden Architektur) hozott létre. Ezzel párhuzamosan folyt a baloldali és liberális művészek üldözése. Érdekes ugyanakkor, hogy a náci Németországból többen a még szabadabb Bécsbe menekültek, átmenetileg színesítve a bécsi kulturális életet. 23 Ha a rendi államnak az osztrák nemzeti öntudatra gyakorolt hatását szeretnénk megragadni, igen nehéz a dolgunk. A vizsgált időszak túl rövid és teljesen letisztulatlan, s éppen ezen korszak diktatórikus jellege miatt nehéz képet alkotni az osztrák lakosság kispolgári és paraszti tömegeinek nemzeti identitásáról. Annyi biztos, hogy először ebben a zűrzavaros időszakban történik erőszakos beavatkozás felülről az önálló osztrák nemzeti tudat, sőt az osztrák nacionalizmus létrehozása végett. 24 A kampány fő területe az oktatás volt, melynek hatékonysága érdekében az 1934 utáni években komoly propagandaanyag készült el és jelent meg a középiskolai és általános iskolai tanárok asztalán. 25 Ennek hatásfokát két nagyon komoly tényező is negatívan befolyásolta. A közvetíteni szándékozott identitástudat zavaros összetétele fából vaskarikát jelentett, hiszen egyszerre tartalmazott német-nacionalista 20 FRÖHLICH-STEFFEN: 46-48. 21 A rendi államról KEREKES: 174-216. illetve ZÖLLNER: 386-394. 22 BOTZ–MÜLLER: 533-534. 23 BOTZ-MÜLLER: 535. 24 FRÖLICH-STEFFEN: 42. 25 BRUCKMÜLLER: 389. 233
- Page 1 and 2: Maruzsa Zoltán Az osztrák nemzeti
- Page 3: Osztrákok az Első Köztársaságb
- Page 7 and 8: lakosság 10%-át tömörítette. 2
- Page 9 and 10: nagyhatalmak akaratából már 1945
- Page 11 and 12: nem épült be „megfelelően” a
<strong>Az</strong> Első Köztársaság alatt mindezeknek köszönhetően a nép körében végig napirenden<br />
volt az Anschluß, igaz, az NSDAP hatalomra kerülése némileg lehűtötte a kedélyeket. A<br />
kommunisták ezután már ellenezték (bázisuk azonban alig volt), és a szociáldemokrácia is<br />
törölte hivatalos programjából, ugyanakkor nyilatkozataikban az Anschluß jelentőségét a<br />
napi pártpolitikai érdekeknél fontosabbnak tartották. 20<br />
A rendi állam hatása az <strong>osztrák</strong> <strong>nemzeti</strong> <strong>tudat</strong>ra<br />
A gazdasági válság és a növekvő elégedetlenség okozta zűrzavar elsodorta a törékeny<br />
<strong>osztrák</strong> demokráciát, melyet a keresztényszocialista-konzervatív tábor élén álló Dollfuß<br />
formált át lépésről-lépésre, felszámolva az ország demokratikus intézményrendszerét. Politikai<br />
programja az olasz mintára felépülő korporatív („hivatásrendi”) állam kiépítésén túl a<br />
szociáldemokrácia kikapcsolása és az 1932 óta egyre erősödő <strong>osztrák</strong>/német <strong>nemzeti</strong>szocializmus<br />
visszaszorítása volt, melyben az ekkor még Hitler-ellenes fasiszta Olaszország és<br />
Horthy Magyarországa támogatta a kancellárt (Római Szerződések). 1934 februárjában a<br />
szociáldemokrata Republikanische Schutzbund, júliusban a nácik fegyveres puccskísérletét<br />
is sikerült megtörni, igaz, júliusban Dolfuß is életét vesztette, így helyét a kancellári székben<br />
Schuschnigg vette át. 21<br />
A politikai mozgalom kísérletet tett olasz és német mintára egy egységes, kizárólagos<br />
tömegmozgalom létrehozására, mely azonban csak felemás sikerrel járt, másrészt olasz és<br />
nagyobbrészt német szimbólumok átvételével igyekezett kifogni a szelet az egyre erősödő<br />
és a Hitler által is támogatott „<strong>osztrák</strong>” <strong>nemzeti</strong>szocialisták vitorlájából. Ezzel persze a<br />
rendszer egyre jobban hasonlított a náci Németországhoz, ami nagyon megkönnyítette az<br />
Anschluß után a németek dolgát, de egyben ideológiai alapon nyugvó „<strong>osztrák</strong>” képet is<br />
teremtett. A hivatalos propaganda az önálló <strong>osztrák</strong> „Rendi Állam” szükségességét propagálta,<br />
melyben a birodalmi németek fölé emelte az <strong>osztrák</strong>-németeket, feléleszteni kívánva<br />
ezzel a még létező birodalmi küldetés<strong>tudat</strong>ot. 22 A rendi állam aktív kultúrpolitikát folytatott,<br />
melyben nem sikerült ugyan a némethez hasonló „Gleichschaltung”, de emlékművei<br />
és épületei szimbolikájában egy sajátos „alpesi vér és föld építészetet” (alpine Blut-und-<br />
Boden Architektur) hozott létre. Ezzel párhuzamosan folyt a baloldali és liberális művészek<br />
üldözése. Érdekes ugyanakkor, hogy a náci Németországból többen a még szabadabb Bécsbe<br />
menekültek, átmenetileg színesítve a bécsi kulturális életet. 23<br />
Ha a rendi államnak az <strong>osztrák</strong> <strong>nemzeti</strong> ön<strong>tudat</strong>ra gyakorolt hatását szeretnénk megragadni,<br />
igen nehéz a dolgunk. A vizsgált időszak túl rövid és teljesen letisztulatlan, s éppen<br />
ezen korszak diktatórikus jellege miatt nehéz képet alkotni az <strong>osztrák</strong> lakosság kispolgári és<br />
paraszti tömegeinek <strong>nemzeti</strong> identitásáról. Annyi biztos, hogy először ebben a zűrzavaros<br />
időszakban történik erőszakos beavatkozás felülről az önálló <strong>osztrák</strong> <strong>nemzeti</strong> <strong>tudat</strong>, sőt az<br />
<strong>osztrák</strong> nacionalizmus létrehozása végett. 24 A kampány fő területe az oktatás volt, melynek<br />
hatékonysága érdekében az 1934 utáni években komoly propagandaanyag készült el és jelent<br />
meg a középiskolai és általános iskolai tanárok asztalán. 25 Ennek hatásfokát két nagyon<br />
komoly tényező is negatívan befolyásolta. A közvetíteni szándékozott identitás<strong>tudat</strong> zavaros<br />
összetétele fából vaskarikát jelentett, hiszen egyszerre tartalmazott német-nacionalista<br />
20<br />
FRÖHLICH-STEFFEN: 46-48.<br />
21<br />
A rendi államról KEREKES: 174-216. illetve ZÖLLNER: 386-394.<br />
22<br />
BOTZ–MÜLLER: 533-534.<br />
23<br />
BOTZ-MÜLLER: 535.<br />
24<br />
FRÖLICH-STEFFEN: 42.<br />
25<br />
BRUCKMÜLLER: 389.<br />
233
Change language