Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria

pontjából oly fontos közalkalmazotti és köztisztviselői, valamint az értelmiségi munkanélküliség
is meghatározóvá vált. Ilyen körülmények között nem is csoda, ha az önálló Ausztria
életképtelenségét hangsúlyozó vélemények termékeny talajra hullottak.
Az 1920-ban felbomló „vörös-fekete” kormánykoalíció ráadásul ismét kiélezte a belpolitikai
harcot, mely különös hangsúlyt kapott a birodalom szétesésével hirtelen túl naggyá
váló „vízfej”, a híres „Vörös Bécs” és a konzervatív vidék szembenállásában. Vitathatatlanok
a bécsi szociáldemokrácia által elért vívmányok, de ezek az adott gazdasági helyzetben
nem voltak elégségesek a társadalmi nyugalom helyreállításához. Állandósultak a politikai
erők félkatonai szervezetei 16 közötti összecsapások, melyek közül az egyik legjelentősebb
az 1927-es fegyveres összetűzés és az ezt követő zavargások, melyek sok politikai áldozatot
követeltek. A harmincas évek elején a bécsi Creditanstalt összeomlása 17 és a gazdasági világválság
tovább súlyosbította a helyzetet, mely 1934-ben az ún. „Ständestaat” (rendi állam)
létrejöttébe torkollott.
Az Első Köztársaság zavaros időszaka az osztrák nemzetfejlődés szempontjából is meghatározó
jelentőségűnek bizonyult. Ebben az időszakban születtek olyan, elsősorban irodalmi
alkotások, melyek az osztrák öndefiníció szempontjából a jövőre nézve lényegeset
alkottak (pl. Robert Musil). Ezen művek üzenete ekkor még nem jutott el a szélesebb néprétegekig,
de az értelmiség körében később, 1945 után felerősíthető visszhangra talált. Ekkor
állandósultak továbbá Ausztria határai, melyek kisebb kiigazításokkal egészen napjainkig
fennmaradtak, kivéve az 1938-1945 közötti időszakot. Jelentős identitásbeli deficit is
jelentkezett ugyanakkor: a lakosság a politikai megosztottságából fakadóan nehezen fogadta
el az új szimbólumrendszert, melynek kialakításában a politikai elit is megosztott volt.
Jellemző, hogy az országban néhány világháborús és az 1918-20-as határharcokra, esetleg
Dél-Tirolra utaló emlékművön kívül mindössze egyetlen jelentős köztársasági emlékművet
állítottak fel Bécsben, mely a köztársaság kikiáltásában kulcsfontosságú szerepet játszó 3
szociáldemokrata vezetőt ábrázolta: Karl Rennert, Friedrich Adlert és Otto Bauert. A politikai
helyzetre jellemző módon az emlékművet 1934-ben letakarták, később eltűntették, és
csak 1945 után állították fel ismét. A külsőségek másik példája az utcanevek átírása volt: a
Ferenc József térből November tér lett, hogy azután gyors egymásutánban Dollfuß tér, Hitler
tér, Vörös Hadsereg tér, Roosevelt tér és végül Raab tér legyen. 18 Önmagában ez a felsorolás
is mutatja ezen átmeneti időszak hatását az osztrák nemzettudat elbizonytalanodására.
A Köztársaság kikiáltásának (1918. november 12.) 1934-ig minden évben megszervezett
ünnepe is döntően a bécsi szociáldemokrácia ünnepe maradt, jelentőségében és látogatottságában
azonban körükben is messze elmaradt a május elseje tradicionális ünnepétől. A
megosztottságra jellemző, hogy a keresztényszocialisták augusztus 18-án Ferenc József
császár születésnapi ceremóniáját elevenítették fel a 20-as években 19 .
A politikai megosztottság és a markáns nemzeti identitás hiányának jó példája az osztrák
himnusz körüli huzavona: 1918-ig a császári himnusz volt érvényben, majd 1920-ban
újat vezettek be, de tovább hódított a császári himnusz, sőt, a Deutschlandlied is nagy támogatottságot
tudhatott maga mögött. 1929-ben a Deutschlandlied dallamára ismét új szöveg
született, mely azonban csak 1938-ig volt hivatalos, amikor a birodalmi
Deutschlandlied követte. 1946-ban Mozart „Bundeslied” dallamára pályázati kiírás alapján
született meg az új himnusz. Ennek fényében talán érthető, hogy a mai osztrákok (a németekhez
hasonlóan) a legritkább esetben éneklik nemzeti himnuszukat.
16 KEREKES: 106-113.
17 WEBER: 138-143.
18 BOTZ–MÜLLER: 530.
19 BOTZ–MÜLLER: 531-532.
232