Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria
Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria
ezzel a triviálisnak tűnő megoldással nem jutottunk előrébb, hiszen a mai Ausztria területén kívül milliós német nyelvű lakosság élt a cseh korona tartományaiban (Sziléziában többséget is alkotott), valamint Krajnában (a mai Szlovénia). A „boldog békeévek” időszakában földrajzi és politikai helyzetéből fakadóan is a maitól erősen eltérő és heterogén ezen népesség identitástudata, melynek egyik alapvető oszlopa „Habsburg mítosz” néven ismert az osztrák és a nemzetközi történetírásban. 1 Ez alatt jelen esetben a népesség Habsburg birodalmi identitástudatát érthetjük, mely alattvalói attitűdökben nyilvánult meg. Ezt egészítette ki a politikailag aktív társadalmi rétegek körében a Monarchia legfőbb államalkotó nemzetének önbizalma, mely a Duna-medencében kifejtett civilizációs politikai küldetéstudattal párosult. 2 Ez utóbbi elsősorban a magasabb társadalmi rétegek körében volt megfigyelhető. Ezt az identitást az alsóbb néprétegeknél a katolicizmus hagyományosan vidéki, paraszti kötődései tovább erősítették, melynek konzervatív vonásai a századforduló keresztényszociális politikai mozgalmaival erősödtek. Ezt a több évszázados történelmi múltban gyökerező struktúrát a századfordulóra nagyon komoly új erők bomlasztották valamennyi társadalmi csoport irányából. A tartományok iparosodásával erősödő munkásság körében egyre nagyobb tért hódított az internacionalista munkásmozgalom, mely jellegéből fakadóan sem birodalmi, sem monarchiapárti nem lehetett, a (kis)polgárság körében pedig a nagynémet vagy német nemzeti eszme vált egyre erősebbé. Ezzel a századfordulóra létre is jött az a hármas tagozódás, mely eltérésekkel ugyan, de a 20. század folyamán meghatározta Ausztria politikai térképét: létrejött a baloldali, a konzervatív és a német nemzeti „tábor”. 3 A három politikai eszmerendszer a birodalmon belül különböző nemzeti identitásokat kínált követői számára: a lakosság gyenge többsége megmaradt a „hagyományos” konzervatív, katolikus, Habsburg identitás mellett, de emellett folyt a köztársasági, internacionalista, szocialisztikus-idealista társadalom eszméinek terjesztése, mely a lakosság erős harmadát tudta mentalitásában is megszólítani. 4 Amíg azonban a munkásmozgalom fő célkitűzései között nem sorolta fel a soknemzetiségű Monarchia szétrobbantását, addig az egyébként politikailag a reakciósoktól a mérsékelt liberálisokig megosztott német-nemzeti mozgalom legfőbb törekvése a Monarchia német nyelvű lakosságának csatlakozása volt a Német Birodalomhoz. Természetesen nem az etnikai határok mentén, hanem a németség számára kedvező módon lehetőség szerint a cseh korona országaival együtt, ha úgy tetszik, a cseh nemzeti mozgalom ellenében. 5 E politikai erőcsoport támogatottságát a legnehezebb utólagosan felmérni, hiszen a német-nemzeti eszme a másik két tábor hívei között is hódított, befolyása tehát jóval meghaladta az elkötelezett hívek számát. 6 A Monarchiát szétfeszítő nemzeti mozgalmak tehát a német nyelvű lakosságot sem hagyták érintetlenül, bár hatásuk összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint mondjuk a más politikai helyzetben lévő cseh nemzeti mozgalom esetében. Az osztrák nemzettudat korai kutatói (Friedrich Heer, Felix Kreissler) ugyan már ekkor teljesen önálló osztrák identitást feltételeztek, de az újabb kutatások ezt határozottan cáfolják. 7 1 MARGIS, Claudio: A Habsburg mítosz. Európa, Budapest 1988. 2 ZÖLLNER, Erich: Ausztria története. Osiris, Budapest 2000. 345-360. 3 Az elmélet megalkotója: WANDRUSZKA, Adam: Österreichs politische Struktur. Wien 1954. 4 Az egyes politikai erőcsoportokat a választásokon elért eredményeik alapján sem lehet felmérni, így az erőcsoportok becsült aránya szintén Wandruszka korszakalkotó művéből származik. 5 ZÖLLNER: 325. 6 FRÖHLICH-STEFFEN, Susanne: Die österreichische Identität im Wandel. Wilhelm Braumüller Uinversitäts-Verlagsbuchhandlung, Wien 2003. 38. 7 FRÖLICH-STEFFEN: 30-31. 230
Osztrákok az Első Köztársaságban A Monarchia első világháborút követő széthullása az osztrák nemzeti identitás szempontjából teljesen új helyzetet teremtett. Ennek tudatosulása a mai osztrák közvéleményben is olyan mély, hogy egy, a 90-es években készült közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 32%-a vallotta: ez a leglényegesebb pont az osztrák nemzetfejlődés szempontjából. 8 1918-ban kikiáltották a Köztársaságot, megszűnt a több évszázados monarchia, elüldözték az országból a Habsburgokat (tekintélyüktől féltve a demokráciát még az ország területére lépést is törvényben tiltották meg a család tagjainak!). Megszűnt a soknemzetiségű birodalom és annak nemzetiségi konfliktushelyzetei, igaz, ebből a német nyelvű lakosság alapvetően vesztesként került ki, hiszen a létrejövő Ausztrián kívül mindenhol kisebbségbe került. A széthulláskor belső polgárháborús helyzet alakult ki, mely rányomta bélyegét az ezt követő évtizedekre is, a német nyelvű lakosság pedig fegyveres (sikeres és sikertelen) harcra kényszerült új határain a más nemzetiségű lakossággal (jugoszlávokkal, olaszokkal, csehekkel és magyarokkal). 9 A soknemzetiségű birodalom széthullása érzékenyen érintette a dualizmus kori, az állami bürokráciában magasan felülreprezentált német nyelvű polgári lakosságot, amely aztán a kusza politikai körülmények között különösen fogékony lett a német-nemzeti identitásra és annak politikai célkitűzéseire, mivel Németországon belül egyfajta új biztonságérzetet kínált (volna) minden társadalmi réteg számára. Emiatt az új Köztársaság gyakorlatilag valamennyi politikai tényezője a Németországhoz való csatlakozás mellett foglalt állást, ahol egyébként hasonló demokratizálódási és szocialisztikus folyamatok zajlottak le ekkor, így a munkásmozgalom is erőteljesen támogatta ezt az elképzelést. 10 A régi-új államalakulat a Republik Deutsch-Österreich 11 (Német-Ausztria Köztársaság) nevet vette fel, és a parlament deklarálta csatlakozási igényét Németországhoz, valamint megkísérelte ebbe bevonni a cseh korona országait is, ahol a lakosság egyharmada volt német anyanyelvű. Mindkét törekvés meghiúsult a győztes hatalmak és a cseh nemzeti mozgalom ellenállásán. A Csehszlovákiához kerülő németség elveszett az osztrák-németek számára, az Anschlußt pedig a békeszerződés szigorúan tiltotta. Éppen ennek a külső kényszernek köszönhetően Ausztria lakosságának a saját államához fűződő viszonya meglehetősen elutasító lett, 12 és a németnemzeti identitás nem veszített bázisából 13 . Ennek persze más okai is voltak: a Köztársaság kikiáltásától az ország gazdasági helyzete még nem javult meg, sőt, ha az 1913-1938 közötti időszak gazdasági teljesítményét megvizsgáljuk, akkor a mai országterületre vetítve a GDP évente átlagosan 0,4%-kal csökkent 14 , azaz jóval alulmúlta az 1913-es szintet, ami egyedülálló Európában. 15 Az egykor hatalmas belső piac széthullása és az új vámhatárok egész iparágakat tettek instabillá, a bankrendszer gyengélkedett. A politikai stabilitás szem- 8 Részletesebben BOTZ, Gerhard – MÜLLER, Albert: Über Differenz/Identität in der österreichischen Gesellschafts- und Politikgeschichte seit 1945. IN: Kontroversen in Österreichs Zeitgeschichte, Campus, Frankfurt am Main 1994. 526. 9 KEREKES Lajos: Ausztria 60 éve 1918-1968, Gondolat, Budapest 1984. 34-41. 10 KEREKES: 43. 11 ZÖLLNER: 370. 12 BRUCKMÜLLER, Ernst: Nation Österreich. Böhlau, Wien-Köln-Graz 1996. 346. 13 ZÖLLNER: 376-377. 14 WEBER, Fritz: Wirtschaft und Wirtschaftspolitik in der Ersten und Zweiten Republik. IN: Östterreichs Erste und Zweite Republik. Bundesverlag, Wien 1985. 121. 15 A 20-as évek gazdasági stabilizációja átmenetileg produkált jelentős gazdasági növekedést, a világválság során bekövetkező válság azonban ennek minden eredményét megsemmisítette. Az évi átlagos csökkenés a teljes vizsgált időszakra vonatkozó átlagot jelöli. 231
- Page 1: Maruzsa Zoltán Az osztrák nemzeti
- Page 5 and 6: Az Első Köztársaság alatt minde
- Page 7 and 8: lakosság 10%-át tömörítette. 2
- Page 9 and 10: nagyhatalmak akaratából már 1945
- Page 11 and 12: nem épült be „megfelelően” a
Osztrákok az Első Köztársaságban<br />
A Monarchia első világháborút követő széthullása az <strong>osztrák</strong> <strong>nemzeti</strong> identitás szempontjából<br />
teljesen új helyzetet teremtett. Ennek <strong>tudat</strong>osulása a mai <strong>osztrák</strong> közvéleményben<br />
is olyan mély, hogy egy, a 90-es években készült közvélemény-kutatásban a megkérdezettek<br />
32%-a vallotta: ez a leglényegesebb pont az <strong>osztrák</strong> nemzetfejlődés szempontjából. 8<br />
1918-ban kikiáltották a Köztársaságot, megszűnt a több évszázados monarchia, elüldözték<br />
az országból a Habsburgokat (tekintélyüktől féltve a demokráciát még az ország területére<br />
lépést is törvényben tiltották meg a család tagjainak!). Megszűnt a sok<strong>nemzeti</strong>ségű birodalom<br />
és annak <strong>nemzeti</strong>ségi konfliktushelyzetei, igaz, ebből a német nyelvű lakosság alapvetően<br />
vesztesként került ki, hiszen a létrejövő Ausztrián kívül mindenhol kisebbségbe került.<br />
A széthulláskor belső polgárháborús helyzet alakult ki, mely rányomta bélyegét az ezt követő<br />
évtizedekre is, a német nyelvű lakosság pedig fegyveres (sikeres és sikertelen) harcra<br />
kényszerült új határain a más <strong>nemzeti</strong>ségű lakossággal (jugoszlávokkal, olaszokkal, csehekkel<br />
és magyarokkal). 9<br />
A sok<strong>nemzeti</strong>ségű birodalom széthullása érzékenyen érintette a dualizmus kori, az állami<br />
bürokráciában magasan felülreprezentált német nyelvű polgári lakosságot, amely aztán<br />
a kusza politikai körülmények között különösen fogékony lett a német-<strong>nemzeti</strong> identitásra<br />
és annak politikai célkitűzéseire, mivel Németországon belül egyfajta új biztonságérzetet<br />
kínált (volna) minden társadalmi réteg számára. Emiatt az új Köztársaság gyakorlatilag valamennyi<br />
politikai tényezője a Németországhoz való csatlakozás mellett foglalt állást, ahol<br />
egyébként hasonló demokratizálódási és szocialisztikus folyamatok zajlottak le ekkor, így a<br />
munkásmozgalom is erőteljesen támogatta ezt az elképzelést. 10 A régi-új államalakulat a<br />
Republik Deutsch-Österreich 11 (Német-<strong>Ausztria</strong> Köztársaság) nevet vette fel, és a parlament<br />
deklarálta csatlakozási igényét Németországhoz, valamint megkísérelte ebbe bevonni<br />
a cseh korona országait is, ahol a lakosság egyharmada volt német anyanyelvű. Mindkét<br />
törekvés meghiúsult a győztes hatalmak és a cseh <strong>nemzeti</strong> mozgalom ellenállásán. A Csehszlovákiához<br />
kerülő németség elveszett az <strong>osztrák</strong>-németek számára, az Anschlußt pedig a<br />
békeszerződés szigorúan tiltotta. Éppen ennek a külső kényszernek köszönhetően <strong>Ausztria</strong><br />
lakosságának a saját államához fűződő viszonya meglehetősen elutasító lett, 12 és a német<strong>nemzeti</strong><br />
identitás nem veszített bázisából 13 . Ennek persze más okai is voltak: a Köztársaság<br />
kikiáltásától az ország gazdasági helyzete még nem javult meg, sőt, ha az 1913-1938 közötti<br />
időszak gazdasági teljesítményét megvizsgáljuk, akkor a mai országterületre vetítve a<br />
GDP évente átlagosan 0,4%-kal csökkent 14 , azaz jóval alulmúlta az 1913-es szintet, ami<br />
egyedülálló Európában. 15 <strong>Az</strong> egykor hatalmas belső piac széthullása és az új vámhatárok<br />
egész iparágakat tettek instabillá, a bankrendszer gyengélkedett. A politikai stabilitás szem-<br />
8 Részletesebben BOTZ, Gerhard – MÜLLER, Albert: Über Differenz/Identität in der österreichischen<br />
Gesellschafts- und Politikgeschichte seit 1945. IN: Kontroversen in Österreichs Zeitgeschichte, Campus, Frankfurt<br />
am Main 1994. 526.<br />
9 KEREKES Lajos: <strong>Ausztria</strong> 60 éve 1918-1968, Gondolat, Budapest 1984. 34-41.<br />
10 KEREKES: 43.<br />
11 ZÖLLNER: 370.<br />
12 BRUCKMÜLLER, Ernst: Nation Österreich. Böhlau, Wien-Köln-Graz 1996. 346.<br />
13 ZÖLLNER: 376-377.<br />
14 WEBER, Fritz: Wirtschaft und Wirtschaftspolitik in der Ersten und Zweiten Republik. IN: Östterreichs<br />
Erste und Zweite Republik. Bundesverlag, Wien 1985. 121.<br />
15 A 20-as évek gazdasági stabilizációja átmenetileg produkált jelentős gazdasági növekedést, a világválság<br />
során bekövetkező válság azonban ennek minden eredményét megsemmisítette. <strong>Az</strong> évi átlagos csökkenés a teljes<br />
vizsgált időszakra vonatkozó átlagot jelöli.<br />
231
Change language