Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria

ezzel a triviálisnak tűnő megoldással nem jutottunk előrébb, hiszen a mai Ausztria területén
kívül milliós német nyelvű lakosság élt a cseh korona tartományaiban (Sziléziában többséget
is alkotott), valamint Krajnában (a mai Szlovénia). A „boldog békeévek” időszakában
földrajzi és politikai helyzetéből fakadóan is a maitól erősen eltérő és heterogén ezen népesség
identitástudata, melynek egyik alapvető oszlopa „Habsburg mítosz” néven ismert az
osztrák és a nemzetközi történetírásban. 1 Ez alatt jelen esetben a népesség Habsburg birodalmi
identitástudatát érthetjük, mely alattvalói attitűdökben nyilvánult meg. Ezt egészítette
ki a politikailag aktív társadalmi rétegek körében a Monarchia legfőbb államalkotó nemzetének
önbizalma, mely a Duna-medencében kifejtett civilizációs politikai küldetéstudattal
párosult. 2 Ez utóbbi elsősorban a magasabb társadalmi rétegek körében volt megfigyelhető.
Ezt az identitást az alsóbb néprétegeknél a katolicizmus hagyományosan vidéki, paraszti
kötődései tovább erősítették, melynek konzervatív vonásai a századforduló
keresztényszociális politikai mozgalmaival erősödtek.
Ezt a több évszázados történelmi múltban gyökerező struktúrát a századfordulóra nagyon
komoly új erők bomlasztották valamennyi társadalmi csoport irányából. A tartományok
iparosodásával erősödő munkásság körében egyre nagyobb tért hódított az internacionalista
munkásmozgalom, mely jellegéből fakadóan sem birodalmi, sem monarchiapárti
nem lehetett, a (kis)polgárság körében pedig a nagynémet vagy német nemzeti eszme vált
egyre erősebbé. Ezzel a századfordulóra létre is jött az a hármas tagozódás, mely eltérésekkel
ugyan, de a 20. század folyamán meghatározta Ausztria politikai térképét: létrejött a
baloldali, a konzervatív és a német nemzeti „tábor”. 3
A három politikai eszmerendszer a birodalmon belül különböző nemzeti identitásokat
kínált követői számára: a lakosság gyenge többsége megmaradt a „hagyományos” konzervatív,
katolikus, Habsburg identitás mellett, de emellett folyt a köztársasági, internacionalista,
szocialisztikus-idealista társadalom eszméinek terjesztése, mely a lakosság erős harmadát
tudta mentalitásában is megszólítani. 4 Amíg azonban a munkásmozgalom fő célkitűzései
között nem sorolta fel a soknemzetiségű Monarchia szétrobbantását, addig az egyébként
politikailag a reakciósoktól a mérsékelt liberálisokig megosztott német-nemzeti mozgalom
legfőbb törekvése a Monarchia német nyelvű lakosságának csatlakozása volt a Német
Birodalomhoz. Természetesen nem az etnikai határok mentén, hanem a németség számára
kedvező módon lehetőség szerint a cseh korona országaival együtt, ha úgy tetszik, a
cseh nemzeti mozgalom ellenében. 5 E politikai erőcsoport támogatottságát a legnehezebb
utólagosan felmérni, hiszen a német-nemzeti eszme a másik két tábor hívei között is hódított,
befolyása tehát jóval meghaladta az elkötelezett hívek számát. 6 A Monarchiát szétfeszítő
nemzeti mozgalmak tehát a német nyelvű lakosságot sem hagyták érintetlenül, bár hatásuk
összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint mondjuk a más politikai helyzetben lévő
cseh nemzeti mozgalom esetében. Az osztrák nemzettudat korai kutatói (Friedrich Heer,
Felix Kreissler) ugyan már ekkor teljesen önálló osztrák identitást feltételeztek, de az újabb
kutatások ezt határozottan cáfolják. 7
1 MARGIS, Claudio: A Habsburg mítosz. Európa, Budapest 1988.
2 ZÖLLNER, Erich: Ausztria története. Osiris, Budapest 2000. 345-360.
3 Az elmélet megalkotója: WANDRUSZKA, Adam: Österreichs politische Struktur. Wien 1954.
4 Az egyes politikai erőcsoportokat a választásokon elért eredményeik alapján sem lehet felmérni, így az erőcsoportok
becsült aránya szintén Wandruszka korszakalkotó művéből származik.
5 ZÖLLNER: 325.
6 FRÖHLICH-STEFFEN, Susanne: Die österreichische Identität im Wandel. Wilhelm Braumüller
Uinversitäts-Verlagsbuchhandlung, Wien 2003. 38.
7 FRÖLICH-STEFFEN: 30-31.
230