PDF 408 kB - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről 127
lajstromozásokkal egyenlő kezelést kért, de nem állította, hogy védjegye megkülönböztető
jellegre tett szert.
A Szövetségi Adminisztratív Bíróság döntése megállapította, hogy az „I” betű eltérő jelentésekre
vonatkozhat, azonban a megjelölt 9. áruosztállyal kapcsolatban a védjegy nyilvánvaló
értelmezése egy leíró hivatkozás egy telefonra internet- vagy információs vagy
kommunikációs technológia funkciókkal. Mindazonáltal megállapította, hogy a „PHONE”
szóval összekapcsolt „I” betű a fogyasztók számára nehezen érthető marad, azonban tekintet
nélkül az „I” betű pontos jelentésére, ez az egyetlen betű nem elegendő ahhoz, hogy a
gyengén megkülönböztető jellegű „phone” szóval – amelynek a kereskedelemben szabadon
kell maradnia – kombinálva megalapozza a védjegy megkülönböztető jellegét. Végül leszögezte,
hogy az Apple által hivatkozott korábbi lajstromozások nem hasonlíthatók össze az
adott esettel.
A fentieknek megfelelően a Szövetségi Adminisztratív Bíróság elutasította a fellebbezést,
és megerősítette az iphone védjegy 9. áruosztályban való lajstromozására irányuló kérelem
elutasítását.
Szingapúr
A City Chain Stores Pte Ltd. (City) 2006-ban solvil védjeggyel olyan órákat hozott forgalomba,
amelyek számlapjukon és szíjukon virágmintát mutattak. A Louis Vuitton Malletier
(Vuitton) bitorlási pert indított a City ellen, azt állítva, hogy a City óráinak virágmintája
bitorolja az ő négylevelű lóhere jelét, amely egyike az ő négy elemből álló monogrammintájának.
A Vuitton kérésére a bíróság házkutatási parancsot adott ki, és a City óráit lefoglalták
boltjaiban. A City bűntető eljárást kezdeményezett a Vuitton ellen, de ezt a bíró elutasította,
és úgy döntött, hogy a City bitorolta a Vuitton védjegyét.
A City a fellebbezési bíróságnál (Court of Appeal) nyújtott be fellebbezést. Az megállapította,
hogy a virágminta használata a City óráin díszítő célt szolgált, és nem lehet védjegyhasználatnak
tekinteni. Az órák mintájának kiválósága miatt azonban el kellett dönteni,
hogy fennáll-e a hasonlóság a Vuitton jele és a City négylevelű lóhere jele között. A
bíróság szerint a két jel a védjegytörvény 27(2)(b) szakasza szempontjából hasonló, de ez
a hasonlóság nem elegendő ahhoz, hogy valószínűvé tegye a solvil védjegyű órák eredetével
kapcsolatos megtévesztést. A fellebbezési bíróság úgy gondolta, hogy ki van zárva a
célközönség vagy az általános fogyasztók megtévesztése, mert határozott különbség van a
Vuitton, illetve a City óráinak általános megjelenése között. Emellett a Vuitton óráit csak
butikokban árusította, és megtiltotta azok forgalmazását más kereskedők által. A bíróság a
jelentős árkülönbségre is felhívta a figyelmet.
A fentiek következtében a fellebbezési bíróság megállapította, hogy a City nem bitorolta
a Vuitton védjegyét.
5. (115.) évfolyam 4. szám, 2010. augusztus