PDF 408 kB - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
PDF 408 kB - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala PDF 408 kB - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről 117 A Kínai Szabadalmi Hivatal 2009-ben 581 992 szabadalmat engedélyezett, ezek közül 501 786-ot hazai bejelentő és 80 206-ot külföldi bejelentő számára. Az engedélyezett találmányi szabadalmak közül 65 391-et adtak hazai bejelentőnek és 63 098-at külföldinek. Közösségi szabadalom Az Európai Bizottság a hatékony európai kutatási és fejlesztési, valamint innovációs politika kialakítása érdekében kulcskérdésnek tekinti az Európai Unióban érvényes egyetlen szabadalom és egyesített szabadalmi bíróság megalkotását. Ez tűnik ki abból a hivatalos dokumentumból, amely az európai célkitűzéseket körvonalazza a következő tíz év növekedéséhez, amelyet 2010 márciusában publikáltak, és amely „Európai közlemény 2020-ra” („Europe 2020” communication) néven ismert. Ebben a dokumentumban a közösségi szabadalom és egy szakosodott szabadalmi bíróság létrehozása, valamint a védjegyek és a szerzői jog kereteinek korszerűsítése és a szellemi tulajdon oltalmához a kis- és közepes vállalatok hozzáférésének általános megjavítása van megjelölve olyan célként, amelyért a közösségnek dolgoznia kell ahhoz, hogy elérhető legyen egy európai „innovációs unió”. Eltekintve az elv kinyilvánításától, vajon milyen előrehaladás történik annak a tényleges keretnek a megalkotása terén, amely szükséges a közösségi szabadalom létrehozásához? 2009. december 4-én az Európai Unió Tanácsa, vagyis az Európai Unió tagállamainak képviselői által alkotott tanács végül megegyezésre jutott a közösségi szabadalmi rendszer megalapítása terén. A megegyezés főbb pontjai a következők: 1. Javaslat az európai közösségi szabadalom Európai Tanács általi szabályozására A Tanácson belül politikai szinten éveken át tartó tárgyalás után a megegyezés azt jelenti, hogy a közösségi szabadalmat körvonalazó szabályozás tervezetét most az Európai Parlament által történő megtárgyalásra lehet bocsátani. Meg kell azonban jegyezni, hogy a javaslat nem tartalmaz intézkedéseket a fordítás rendkívül fontos kérdéséről (azt egy külön rendeletben kívánják szabályozni, lásd alább). 2. Egyesített szabadalmi pereskedési rendszer A Tanács javasolja egy „Európai és Uniós Szabadalmi Bíróság (European and EU Patent Court, EEUPC) felállítását olyan egyezmény segítségével, amelyet az Európai Unió tagállamai és azok az államok kötnek, amelyek tagjai az Európai Szabadalmi Egyezménynek, de nem tagjai az Európai Uniónak. Az EEUPC egy Elsőfokú Bíróságból (Court of First Instance), egy Fellebbezési Bíróságból (Court of Appeal) és egy Iktató/Nyilvántartó Részlegből (Registry) állna. Az Elsőfokú Bíróságnak lenne egy központi részlege (central division) és lennének helyi és regionális részlegei (local and regional divisions). Bár a 2009. december 4-i megegyezést egyes európai lapok a közösségi szabadalomra vonatkozó „áttörésnek” minősítették, legalább két olyan fő szempont van, amely miatt azt nem tekinthetjük többnek, mint egy lépésnek egy olyan folyamatban, amely még semmiképpen sincs közel a befejezéshez. 5. (115.) évfolyam 4. szám, 2010. augusztus
118 Dr. Palágyi Tivadar Elsősorban hivatkozunk arra a tényre, hogy – miként fentebb is említettük – a megegyezés nem foglal magában a fordítással kapcsolatos intézkedéseket, és ez olyan kérdés, amely végzetesen befolyásolta már a korábbi kísérleteket is a közösségi szabadalom megalkotása terén. A december 4-i megegyezés szerint a közösségi szabadalom fordítási kérdéseit külön szabályozás tárgyává kell tenni, amely az Európai Unió tagállamai részéről egyhangú jóváhagyást igényel. Ugyanis számos európai uniós tagállam ellene van minden olyan megegyezésnek, amely kizárná a megadott európai szabadalmak kötelező fordítását saját hivatalos nyelvükre. Rögzítették azonban azt is, hogy a közösségi szabadalomra, illetve a fordításokra vonatkozó rendeleteknek egyszerre kell hatályba lépniük. Egy második jelentős kérdés, hogy a javasolt egyesített szabadalmi pereskedési rendszer az Európai Bíróság szerint összeegyeztethető-e az Európai Uniót megalapozó Egyezménynyel, és jó pár hónap szükséges ahhoz, hogy az Európai Bíróság véleményt nyilvánítson ebben a kérdésben. Közösségi védjegy A Közösségi Védjegyrendelet megalkotásakor, 1993 decemberében az Európa Tanács és az Európai Bizottság az alábbi megállapodást iktatta jegyzőkönyvbe: „A Tanács és a Bizottság úgy gondolja, hogy a használat, amely a 15. cikk értelmében valódi az egyik országban, valódi használatot képez a közösségben”. Az Európai Bíróságot (ECJ) közvetlenül még nem kérdezték meg, hogy elegendő-e az egyetlen országban való használat. Közvetve azonban számos ügy érintette ezt a kérdést. Az első ilyen volt az Ansul v. Ajax-ügy a minimax védjeggyel kapcsolatban, amely kérdést a Benelux Védjegyhivatal vetette fel, és amely a közösségi védjegytörvényben a „tényleges használat” (genuine use) jelentését érintette. Az ECJ 2003 márciusában úgy döntött, hogy a tényleges használat körébe nem tartozik a jelképes használat, amelynek egyetlen célja, hogy megőrizze a védjegy által nyújtott jogokat. A tényleges használattal kapcsolatban az ECJ kijelentette, hogy figyelemmel kell lenni az összes olyan tényre és körülményre, amely számításba jöhet annak meghatározásakor, hogy a védjegy kereskedelmi kihasználása ténylegese, különös tekintettel arra, hogy az ilyen használat indokolt-e az adott gazdasági szektorban ahhoz, hogy a védjeggyel oltalmazott áruk vagy szolgáltatások számára piaci részesedés megtartását vagy megszerzését eredményezze. A Bainbridge-ügyben egy olasz védjegytulajdonos számos bridge védjegyére vonatkozó vita kapcsán az OHIM tett fel kérdéseket az ECJ-nek a Bainbridge egy közösségi védjegybejelentése elleni felszólalási eljárásban. A felszólalást elutasították részben azon az alapon, hogy a felszólaló egyes védjegyeinek a használata nem volt megalapozott. 2007 szeptemberében az ECJ megállapította, hogy „a védjegy használatának gyakorisága vagy szabályossága egyike azoknak a tényezőknek, amelyeket figyelembe lehet venni” a 15. cikk szerinti tényleges használat megállapításakor. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
- Page 1 and 2: Dr. Palágyi Tivadar* KÜLFÖLDI H
- Page 3 and 4: 88 Dr. Palágyi Tivadar A körzeti
- Page 5 and 6: 90 Dr. Palágyi Tivadar A 40/94 kö
- Page 7 and 8: 92 Dr. Palágyi Tivadar A Bolgár S
- Page 9 and 10: 94 Dr. Palágyi Tivadar Ez a dönt
- Page 11 and 12: 96 Dr. Palágyi Tivadar kenységet
- Page 13 and 14: 98 Dr. Palágyi Tivadar Egyesült K
- Page 15 and 16: 100 Dr. Palágyi Tivadar Európai B
- Page 17 and 18: 102 Dr. Palágyi Tivadar A jogalkot
- Page 19 and 20: 104 Dr. Palágyi Tivadar nemzetköz
- Page 21 and 22: 106 Dr. Palágyi Tivadar kasz köve
- Page 23 and 24: 108 Dr. Palágyi Tivadar nű vagy z
- Page 25 and 26: 110 Dr. Palágyi Tivadar 1b) Az (a)
- Page 27 and 28: 112 Dr. Palágyi Tivadar A harmadik
- Page 29 and 30: 114 Dr. Palágyi Tivadar 2004-ben 6
- Page 31: 116 Dr. Palágyi Tivadar szerinti m
- Page 35 and 36: 120 Dr. Palágyi Tivadar Egy nyomda
- Page 37 and 38: 122 Dr. Palágyi Tivadar magánhang
- Page 39 and 40: 124 Dr. Palágyi Tivadar kívánt v
- Page 41 and 42: 126 Dr. Palágyi Tivadar tatási é
- Page 43 and 44: 128 Dr. Palágyi Tivadar Tajvan A)
- Page 45 and 46: 130 Dr. Palágyi Tivadar használ e
118 Dr. Palágyi Tivadar<br />
Elsősorban hivatkozunk arra a tényre, hogy – miként fentebb is említettük – a megegyezés<br />
nem foglal magában a fordítással kapcsolatos intézkedéseket, és ez olyan kérdés, amely<br />
végzetesen befolyásolta már a korábbi kísérleteket is a közösségi szabadalom megalkotása<br />
terén. A december 4-i megegyezés szerint a közösségi szabadalom fordítási kérdéseit külön<br />
szabályozás tárgyává kell tenni, amely az Európai Unió tagállamai részéről egyhangú jóváhagyást<br />
igényel. Ugyanis számos európai uniós tagállam ellene van minden olyan megegyezésnek,<br />
amely kizárná a megadott európai szabadalmak kötelező fordítását saját hivatalos<br />
nyelvükre. Rögzítették azonban azt is, hogy a közösségi szabadalomra, illetve a fordításokra<br />
vonatkozó rendeleteknek egyszerre kell hatályba lépniük.<br />
Egy második jelentős kérdés, hogy a javasolt egyesített szabadalmi pereskedési rendszer<br />
az Európai Bíróság szerint összeegyeztethető-e az Európai Uniót megalapozó Egyezménynyel,<br />
és jó pár hónap szükséges ahhoz, hogy az Európai Bíróság véleményt nyilvánítson<br />
ebben a kérdésben.<br />
Közösségi védjegy<br />
A Közösségi Védjegyrendelet megalkotásakor, 1993 decemberében az Európa Tanács és az<br />
Európai Bizottság az alábbi megállapodást iktatta jegyzőkönyvbe: „A Tanács és a Bizottság<br />
úgy gondolja, hogy a használat, amely a 15. cikk értelmében valódi az egyik országban,<br />
valódi használatot képez a közösségben”.<br />
Az Európai Bíróságot (ECJ) közvetlenül még nem kérdezték meg, hogy elegendő-e az<br />
egyetlen országban való használat. Közvetve azonban számos ügy érintette ezt a kérdést.<br />
Az első ilyen volt az Ansul v. Ajax-ügy a minimax védjeggyel kapcsolatban, amely kérdést<br />
a Benelux Védjegyhivatal vetette fel, és amely a közösségi védjegytörvényben a „tényleges<br />
használat” (genuine use) jelentését érintette. Az ECJ 2003 márciusában úgy döntött, hogy a<br />
tényleges használat körébe nem tartozik a jelképes használat, amelynek egyetlen célja, hogy<br />
megőrizze a védjegy által nyújtott jogokat. A tényleges használattal kapcsolatban az ECJ kijelentette,<br />
hogy figyelemmel kell lenni az összes olyan tényre és körülményre, amely számításba<br />
jöhet annak meghatározásakor, hogy a védjegy kereskedelmi kihasználása ténylegese,<br />
különös tekintettel arra, hogy az ilyen használat indokolt-e az adott gazdasági szektorban<br />
ahhoz, hogy a védjeggyel oltalmazott áruk vagy szolgáltatások számára piaci részesedés<br />
megtartását vagy megszerzését eredményezze.<br />
A Bainbridge-ügyben egy olasz védjegytulajdonos számos bridge védjegyére vonatkozó<br />
vita kapcsán az OHIM tett fel kérdéseket az ECJ-nek a Bainbridge egy közösségi védjegybejelentése<br />
elleni felszólalási eljárásban. A felszólalást elutasították részben azon az alapon,<br />
hogy a felszólaló egyes védjegyeinek a használata nem volt megalapozott. 2007 szeptemberében<br />
az ECJ megállapította, hogy „a védjegy használatának gyakorisága vagy szabályossága<br />
egyike azoknak a tényezőknek, amelyeket figyelembe lehet venni” a 15. cikk szerinti<br />
tényleges használat megállapításakor.<br />
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
Change language