PDF 408 kB - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről 113
azt is elismerte, hogy a versace védjegy és a medúzafej nagyon híresek, amelyeket egyértelműen
azonosítanak a Versacéval. Továbbá a Versace széles körű goodwill-lel és világszerte
(ideértve Izraelt is) hírnévvel rendelkezik mint a versace és a medúzafej védjegyek tulajdonosa.
A bíróság úgy döntött, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok megalapozzák a védjegybitorlást,
a jogtalan gazdagodást és a fogyasztók megtévesztését. A bíróság szerint a
felperes a benyújtott közvéleménykutatási eredményekkel bizonyította a fogyasztók tényleges
becsapását és megtévesztését. A bíróság megállapította továbbá, hogy a Versace veszteségeket
szenvedett a V83 Izraelben éveken át folytatott tevékenysége által. Ezért a Versace
jogosult az elveszett nyereség vagy az elszenvedett károk jóvátételére. A felperes igényének
pénzügyi részét az ügy második szakaszában fogják meghallgatni, amely nemsokára megkezdődik.
A bíróság elutasította az alperes belenyugvásra és jogról való lemondásra hivatkozó érveit,
és megjegyezte, hogy a V83 rendszeresen, lépésről lépésre haladt afelé, hogy átvegye a
Versace goodwilljét és hírnevét; így a V83 a fogyasztók tűrhetetlen becsapását okozta. Ezért
az ítéletnek szigorúnak és világosnak kell lennie, hogy megállítsa a súlyos csalást.
A bíróság izraeli viszonylatban magas bírósági és ügyvivői költségeket állapított meg.
Japán
A) A Japán Szabadalmi Hivatal bejelentette, hogy 2010. április 15-től kezdve a Thaiföldi
Kereskedelmi Minisztérium Szellemitulajdon-védelmi Részlegénél benyújtott nemzetközi
(PCT-) bejelentések kapcsán nemzetközi kutatási hatóságként (ISA) és nemzetközi elővizsgálati
hatóságként (IPEA) működik.
B) Az elmúlt években a Japán Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Tanácsa és a Japán
Szellemitulajdon-védelmi Felsőbíróság számos szabadalmi bejelentést utasított el és számos
megadott szabadalmat semmisített meg azon az alapon, hogy a kézenfekvőség bizonyítására
a „kézenfekvő kipróbálni” próbát alkalmazták. Ez az ipar és a szabadalmi ügyvivők
részéről heves bírálatot váltott ki.
A felsőbíróságnál Iimura bíró osztálya is komoly kérdéseket vetett fel az alkalmazott
módszerrel kapcsolatban; tagadták, hogy a „kézenfekvő kipróbálni” érvelés megfelelő lenne,
és úgy döntöttek, hogy egy igénypontot csak akkor lehet kézenfekvőnek minősíteni, ha a
technika állása egyértelműen javasolja az igényelt találmányt (2009. január 28-i döntés).
E döntést követően a felsőbíróság a fellebbezési tanács szabadalmat megsemmisítő döntéseinek
közelítőleg 40%-át változtatta meg, szemben az előző év 20%-os mértékével.
Ez a statisztika arra utal, hogy a felsőbíróság alapállása jelentős mértékben elmozdult a
szabadalmasok javára. Korábbi magatartása és döntései elbátortalanították azokat a szabadalmasokat,
akik pert akartak indítani a bitorlók ellen, mert féltek attól, hogy szabadalmukat
kézenfekvőségre hivatkozva könnyen érvénytelenné nyilváníthatják. Valójában
5. (115.) évfolyam 4. szám, 2010. augusztus