Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
MAKLÁRY JÁNOS<br />
– Miért lenne röhögés?<br />
– Mert akkor én már rég hazafelé<br />
tartok a hetvenhatos trolibuszon…<br />
EGY ORVOSI ESET<br />
A régi szép idõkben saját orvosa volt a<br />
színháznak – igaz, nem az a kifejezett<br />
szaktekintély. Távol tartandó az<br />
egészségügy éles helyzeteitõl, a párt<br />
inkább a Nemzetibe delegálta a dokit.<br />
Ennek folyományaképp…<br />
Színhely: a színház öltözõfolyosója,<br />
enyhe félhomály. Az orvos épp kilép<br />
szobája ajtaján, a berekedt mûvész a<br />
lépcsõfordulóból érkezik,<br />
Színész (hörögve): Üdv, doki! Nagyon<br />
fáj a torkom…<br />
Doki (kissé zavartan): Tényleg nagyon<br />
fáj?<br />
Színész (aléltan): Tényleg…<br />
Doki (szakszerûen): Menjen hátra<br />
négy lépést, a hamutartóig.<br />
(Színész odabaktat.)<br />
Doki: Jó, most forduljon meg, és<br />
nézzen rám.<br />
(Színész ránéz.)<br />
Doki: Még mindig fáj?<br />
Színész (elfúló hangon): Igen.<br />
Doki: Akkor menjen orvoshoz!<br />
EGY LENIN<br />
Ötös busz, telt ház, az elsõ ajtónál<br />
Várkonyi Zoltán meglepõ méltósággal<br />
viseli a sajtolódást, s könyvébe mélyed.<br />
Az egyik megállónál a hátsó ajtó-<br />
nál felkapaszkodik a korszak egyik<br />
édes-aranyos mûvésznõje, Tõkés Anna.<br />
Észreveszi Várkonyit, nem bírja ki,<br />
hogy ne sivítsa át a tömeget.<br />
– Hahó, üdvözlet, Zoltán!<br />
Várkonyi igyekszik megõrizni a méltóságát.<br />
– Kezeit csókolom, Annácska!<br />
Ez kevés. Legalábbis Annácskának.<br />
– Mondja, Zoltán, mit olvas?<br />
Mit lehet ilyenkor válaszolni, itt, a<br />
zsúfolásig telt busz fedélzetén…<br />
– Lenin: Mi a teendõ?<br />
– És mondja, Zoltán, jó?!<br />
EGY TÁJJELLEGÛ<br />
A régi szép idõk, midõn az agráriumban<br />
dolgozókhoz is elvitték a magas<br />
kultúrát. A tájolások tán legismertebb<br />
története, midõn a paraszt bácsi az<br />
Othello ötödik felvonásában ízes magyarsággal<br />
felszólt Jagónak a színpadra,<br />
hogy „Kiismártelek! Te g…ci vagy!”<br />
VÁRKONYI ZOLTÁN<br />
No de akadt azért ehhez hasonló<br />
arany eset, például a Csíksomlyói passió<br />
egyik falubéli elõadásán, egy nagyobb<br />
pajtában.<br />
Gazduram bizony jelentõs késéssel<br />
érkezett a mûsorra, megszaladt a<br />
munka a földeken: már erõsen a vége<br />
felé közeledett a darab, elvégre épp<br />
akkor ért oda, amikor az oldalbejáraton<br />
– amely egyben a színpad oldalbejárata<br />
is volt – a „tömeg” épp bement,<br />
megtekintendõ a keresztre feszített<br />
Krisztust. A bácsi jobb híján csatlakozott<br />
a statisztériához, s nemsokára<br />
93<br />
maga is a keresztfához ért. Hanem<br />
annyira meglepte, hogy ott egy ember<br />
görnyed megfeszítve, hogy gyorsan levette<br />
a kalapját, majd a csodálkozástól<br />
tátva maradt szájjal nézte az Üdvözítõt.<br />
És csak nézte, nézte, nézte – és<br />
a darab nem tudott tovább folyni, az<br />
öreg ugyanis nem mozdult.<br />
Egy idõ után Jézusnak elege lett ebbõl,<br />
meg aztán a kereszten való álldogálás<br />
fizikális megpróbáltatásait is<br />
nehezen viselte, úgyhogy leszólt a magosból.<br />
– Bátyám! Maga is a szent passiósok<br />
közé tartozik?<br />
– Nem én, fiam!<br />
– Akkor miért nem megy innen a<br />
p.csába?!<br />
EGY BÜFÉS<br />
A Nemzetinél eltöltött munkaviszony<br />
rövidségi rekordját egy rutintalan büfés<br />
tartja, aki Marton Endre országlása<br />
alatt szolgálta ki a társalgóba tévedõket.<br />
Egy teljes délelõttön át. Melynek<br />
végén betoppant a fõrendezõ, aki<br />
egy nem túl jól sikerült próbát követõen<br />
próbált rendelni, a maga utánozhatatlan<br />
nazalitásával. Orrhangjáról<br />
mindenki tudott – csak hõsünk nem.<br />
Vesztére.<br />
– Jó dapot kívádok, egy dagy bálnát<br />
kérek! (Eredeti: Jó napot kívánok,<br />
egy nagy málnát kérek!)<br />
A büfés kedélyesen válaszolt.<br />
– Sajnálom, uram, én csak aranyhalakat<br />
tartok…<br />
Fél óra múlva megkapta a munkakönyvét.<br />
MARTON ENDRE
Change language