Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
EGY CSORTOS (menetrend szerinti)<br />
Nem sokkal a világháború után, az éledõ<br />
pesti kávéházak egyikének mélyén…<br />
A színészfejedelem ezúttal rák helyett<br />
beérte virslivel. Igaz, a világégést<br />
követõen már annak is örülni illett, hogy<br />
egyáltalán akadt egy pár felszolgálni való.<br />
Arról nem is beszélve, hogy hát…<br />
Sem a minõség, sem a mennyiség…<br />
Csortos Gyula végigmérte a két vékonyka<br />
rudacskát, majd odaintette a<br />
kenyereslányt.<br />
– Jöjjön ide, kedves.<br />
– Igenis, mûvész úr! Mit tetszik parancsolni?<br />
– Látja ezeket a virsliket?<br />
– Látom, mûvész úr…<br />
– Látja, milyen kicsinyek?<br />
– Látom, mûvész úr…<br />
– Nohát akkor, simogassa õket egy<br />
kevéskét!<br />
EGY MAKLÁRY<br />
Egy újabb nagy nemzeti trauma, ’56<br />
után.<br />
A nagy Nemzetiben idõlegesen ajtót<br />
mutattak Sinkovits Imrének, bûne<br />
PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS<br />
Apám történetei V.<br />
CSURKA GERGELY<br />
Azt nem mondanám, hogy copyright Csurka László – ugyanakkor tény, az alábbi<br />
történeteket atyámtól hallottam, a legkülönfélébb helyeken. Gyulán, elõadások<br />
utáni vacsorák során, parti esték folyamán Siófokon, vagy csupán oldottabb hangulatúra<br />
sikeredett családi összejövetelek alkalmával. Nyilván lesz ismerõs köztük,<br />
vagy – cseppet sem idegen módon az efféle minor legendáktól – olyan, amelyiket valaki,<br />
valahol másképpen hallott. Ami közös bennük: szerintem jók. Mesélhetõk. Írhatók.<br />
Utóbbi változathoz képzeljék hozzá a megszólalók hangját. Ott ugyanis még nem<br />
tartunk, hogy CD-n mellékeljük apám elõadásait. (Sajnos.)<br />
SINKOVITS IMRE FOTÓ: KELETI ÉVA<br />
egy szavalat volt, a forradalom napjaiban.<br />
Nos, a számûzetés keserû napjainak<br />
egyikén Sinkovits belebotlott a<br />
zseniális Makláry Jánosba. Az idõs pályatárs<br />
rögtön nekiszegezte a kérdést.<br />
– Mondd, Imre! Miért nem jössz te<br />
játszani a Nemzetibe?<br />
92<br />
– Nem hívnak, Jani bátyám!<br />
Az öreg elbiggyesztette a szája szélét,<br />
majd Sinkovits vállára csapott:<br />
– Hát, igazad is van!<br />
MÉG EGY MAKLÁRY, MAJORRAL<br />
Major Tamás zseniális rendezéseinek<br />
volt egy fura mellékzöngéje: a maestro<br />
néha elveszítette a fonalat a saját maga<br />
által színpadra állított daraboknál.<br />
Néha nagyon. Olyannyira, hogy azzal<br />
sem volt tisztában, melyik karakter<br />
mikor és hol tûnik fel a színen…<br />
Egy Brecht-mû premierje a Nemzetiben,<br />
a fõrendezõ már a szünetben<br />
úgy érzi, minden sínen van. Végigjárja<br />
az öltözõket, gratulál a fõszereplõknek.<br />
Most épp Makláryékhoz tér be.<br />
– Uraim, gratulálok! Remek, minden<br />
remek. Megmutattuk ezeknek a<br />
szemeteknek, hogyan kell egy ilyen darabot<br />
elõadni. Tényleg… Csodálatos…<br />
Janikám, te is csodálatos vagy…<br />
Csak egyet szeretnék kérni: ha lehet, a<br />
második felvonásra még jobban fehéríts<br />
a maszkodon.<br />
– Hát, Tamás, abból elég nagy röhögés<br />
lenne.
Change language