Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft. Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Aháború után újra szárba szökkent magyar kabaré legjelesebb kiválóságai már nincsenek közöttünk. Csupán a jellegzetes pesti humor képzeletbeli panteonjában vagy a közelmúltban megjelent lexikonban találhatjuk meg õket. Mellettük nõttem fel. Befogadtak. Szakmai ismeretek garmadáját tanultam meg tõlük. A teljesség igénye nélkül csak a legjelentõsebbeket említem: Békeffi István, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Kellér Dezsõ, Király Dezsõ, Nádasi László, Nóti Károly, Palásti László, Pártos Jenõ, Stella Adorján, Szécsén Mihály, Tabi László, Zágon István. Néhány még ismert, de többnyire már elfelejtett név. Világosan emlékszem rá, sokáig nem tudtam kiheverni, hogy személyesen vehetek részt a színházi kapitalizmus utolsó fellegvárának bevételében. Szerencsére kéznél volt egy tapasztalt kapitalista, Salamon Béla, a Teréz körúti Színpad egykori igazgatója, aki mindent elkövetett, hogy elsajátítsam a 360 személyt befogadó kis mûintézet, a Kamara Varieté vezetését. Segítettek a társulat tagjai is. Elláttak tanácsokkal, nem mozdultak mellõlem, minden lépésemet éberen figyelték, egyszóval vaskézzel fogtak. Késõbb rájöttem, azért ilyen lelkesek, mert elhatározták, nem hagyják, hogy tönkretegyem a színházukat. A „fellegvár” aggasztóan kisméretû volt. A „trónterem” egy fürdõszobára emlékeztetett. Rajtam kívül legfeljebb a keszeg Kellér Dezsõ és a szikár Benedek Tibor fért el benne. Ha Komlós Vili és a kövér Bellák is benyomult a helyiségbe, rövid idõre kénytelen voltam felfüggeszteni az „osztályharcot”... Vegyes összetételû közönségünk volt. Az elsõ sorokban az elegánsan hanyatló, megfogyatkozott középosztály foglalt helyet, mögöttük a „West End” PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS Hacsek és Sajó SZILÁGYI GYÖRGY HERCZEG JENÕ ÉS KOMLÓS VILMOS környékének kispolgárai, az erkélypáholynak kinevezett kalodákban pedig az utcáról beesõ járókelõk. Jóllehet, többségükben dolgozó emberek, iparosok, munkások, orvosok, tisztviselõk, alkalmazottak jártak hozzánk, azzal semmiképp sem dicsekedhettünk, hogy a proletariátus is törzsvendégeink közé tartozott. Nem így a dolgozó parasztság! A Nyugati pályaudvar közelsége miatt gyakran pirospozsgás menyecskék és cserzett arcú férfiak is feltûntek a széksorokban, akik a vo- 90 natjuk indulásáig beugrottak egy Hacsek és Sajóra. Alkalmam nyílt a Teréz körúti Kamara Varieté három korszakát háromféle minõségben – titkárként, dramaturgként, mûvészeti vezetõként – végigcsinálni. Kezdetben – híven a színház hagyományaihoz – kabarét játszottunk. A legjelesebb színpadi szerzõk írásait a mûfaj „aranycsapata” – Alfonzó, Barna Anci, Bársony Irén, Bellák Miklós, Benedek Tibor, Boross Géza, Halmai Imre, Herczeg Jenõ, Hol-
lós Melitta, Komlós Vilmos, Misoga László, Peti Sándor, Salamon Béla, Turay Ida, Türk Berta – vitte sikerre. Komlós Vili – Sajó alakítója – aranykedélyû, drága ember volt. Nem lehetett nem szeretni. Imádta ugratni, megtréfálni kollégáit. Remekül tudott halandzsázni. Amikor bejött az elõcsarnokba egy ismeretlen pofa, könyörögtem Vilinek, „halandzsázza meg” a pasast. Vili komoly arccal szólította meg a manuszt. „Mondja, uram, az átmesztes az iveldébe cselbri kelpintye nyust, de remélem, pénteken behozza.” A halandzsa lényege, hogy a mondat elején és végén érthetõ szavakat kell mondani az értelmetlen marhaságok között. A pasas elvörösödött. „Ne haragudjon, Komlós úr, nem értettem tisztán...” Vili felemelte a hangját. Most már erélyesen ismételte meg a mondatot. Én közben az ajtó mögött a falat kapartam a röhögéstõl. Végül a pasas kínjában megígérte Vilinek, hogy „pénteken behozza”… 1950 júniusában megszületett az elsõ fiam. Akkoriban hiánycikk volt a babakocsi. Szerettem volna hozzájutni egy reprezentatív példányhoz, hogy büszkén grasszálhassak Ákoskával az utcákon. Problémámat fûnek-fának elpanaszoltam. Komlós Vili segített rajtam. Elvitt egy Eötvös utcai babakocsi-készítõ kisiparoshoz, aki Vili kérésére azonnal elém gurított egy hófehér, nikkelezett darabot. Késõbb tudtam meg, hogy Vili a zsidótörvények idején babakocsival ügynökölt. A régi nexus megmaradt, ezért nem jelentett gondot számára kívánságom teljesítése. Csillagászati összeget, 840 forintot fizettem érte, ám az elsõ gyerek, különösen, ha fiú, minden pénzt megér. – Haupttreffer ez a kocsi! – jelentette ki Vili. Amikor elõször levegõre vittem a gyereket, mindenki megfordult utánam. Annyira fülsértõen nyikorogtak a kerekek. Visszavittem, megjavították. Tovább nyikorogtak. Nyilvános helyen nem lehetett mutatkozni vele. Szerencsére Csonka Endrének, az ugyancsak kitûnõ komikusnak fia született. Sopánkodott, hogy képtelen babakocsit szerezni. – Ha akarod, tõlem vadonatújat kaphatsz! – csaptam le rá, mint vércse a pintyõkére. Akarta. Eljött hozzánk, megnézte, el volt ragadtatva. Megvette 600 forintért. Hálálkodott. – Ne nekem legyél hálás, hanem Komlós Vilinek! Haupttreffer ez a kocsi, Bandikám! Hamarosan Csonka is eladta egyik színészkollégájának. Kideríthetetlen, hány csecsemõt ringattak a „reprezentatív” babakocsiban. Jobban jártam volna, ha Komlós Vili a vészterhes idõkben sós heringgel ügynököl. Tapasztalataim szerint annak nincsenek kerekei. Köztudottan bolondja volt a lóversenynek. Esténként kopott figurák keresték, néhány forintot kunyeráltak tõle, mert „tuti tippjük” volt egy lóra. Szó nélkül adott. Lóversenyre mindig. Egy alkalommal borostás képû alak lépett hozzá. „Drága Komlós úr, adjon két forintot, hogy kenyeret vehessek magamnak!” Vili megvetõen végigmérte: „Kenyérre nem adok!” Temetésén a hivatalos beszédek után egy ismeretlen férfi ugrott a mikrofonhoz: „A nézõk tízezreinek nevében köszönjük neked, hogy évtizedeken át nevettettél bennünket ragyogó humoroddal! Isten veled, Komlós Sándor!” Már a koporsója fölött elfelejtették a nevét. Tiszavirág-életû mûfaj a kabaré… Hacsek, az 1886-ban született Herczeg Jenõ ritka színészi adottságokkal rendelkezett: jó ízlés, stílus, elegancia. Ahogyan ezüsttárcájából kihúzott egy szál cigarettát, ahogyan hozzáütögette a tárca fedeléhez és rágyújtott, mintha egy Marlitt-regénybõl lépett volna elõ. Olykor monoklit csippentett a szeméhez. Jól állt neki. Nem volt barátkozó természetû. Mindenkivel szemben megtartotta a három lépés távolságot. Megkockáztatom: zárkózott volt. Szöges ellentéte partnerének, Sajónak, a kedélyes, mindig bolondozó Komlós Vilmosnak. Pedig a népszerû kabaréjelenet egymás mellé kényszerítette õket. A dialógust az öltözõben folytatták tovább, a szöveget azonban itt már az élet írta. Nem hallgatom el: Herczeg szerette a nõket, akik a decens, õsz, megnyerõ külsejû, ízlésesen piperkõc, gáláns és nobilis széptevõt kedvelték benne. Õ pedig a nõkben mindazt, amiért érdemes szeretni õket. Nemcsak nevében, hanem megjelenésében, magatartásában is volt valami hercegi. Csaknem hetvenesztendõs korában ismertem meg. 1961-ben távozott az élet színpadáról. Azóta számtalan színészpáros próbálkozott több-kevesebb sikerrel betölteni az utánuk keletkezett ûrt. Az igazi Hacsek és Sajó azonban mindörökre Komlós és Herczeg marad. 91
- Page 41 and 42: Mindez együtt az ötödik. Ám min
- Page 44 and 45: Szabó Lõrinc: Õszi fák PREMIER:
- Page 46: PREMIER: FEJGÉP - MISZTÉRIUM, HIS
- Page 49: járatot, kik mennek be, kik jönne
- Page 52: MESTEREK A SZÍNPADON Agárdy Gábo
- Page 56: MESTEREK A SZÍNPADON Kállai Feren
- Page 59 and 60: pukkasztja a lufiját, kezébe nyom
- Page 61 and 62: eretem a színházat. Szeretem Esze
- Page 63 and 64: - Épp akkor, amikor Federico ostro
- Page 65 and 66: Hirdetés 63
- Page 67 and 68: ABBÁZIA KÁVÉHÁZ Van azonkívül
- Page 69 and 70: TJESZRAPERET LÁDA ALAKÚ KOPORSÓJ
- Page 71 and 72: teni környezetbe, de van, ahol mi
- Page 73 and 74: Beöthy István Espace temps, op. 1
- Page 75 and 76: Hirdetés 73
- Page 77 and 78: is így kezdi: „oda kell ülni az
- Page 79 and 80: niális festõjének karcait, minde
- Page 81 and 82: északkeletre lévõ Pordenonéba,
- Page 83 and 84: FOTÓ: INKEY TIBOR PREMIER: SZELLEM
- Page 85 and 86: BÁL A SAVOYBAN - IFJABB LATABÁR
- Page 87 and 88: A GOLFJÁTÉKOS 1947-48-ban a Váro
- Page 89 and 90: Fowey-ba úgy kerültem, hogy össz
- Page 91: pennym sem volt, és reszkettem, é
- Page 95 and 96: MAKLÁRY JÁNOS - Miért lenne röh
- Page 97 and 98: Rakovszky Zsuzsa: ÉJSZAKA Mióta e
- Page 100 and 101: PREMIER: OPERA Ybl-palota: jubileum
- Page 102 and 103: PREMIER: OPERA Az operaházi Mózes
- Page 104 and 105: PREMIER: OPERA A VELÜNK ÉLÕ WAGN
- Page 106 and 107: Exkluzív smink- A szemhéjpúderek
- Page 108 and 109: PREMIER: GASZTRONÓMIA A Symbol ét
- Page 110 and 111: zsemle (magyarul egy zsemlében meg
- Page 112 and 113: PREMIER: HÁZUNK BÁJA Premier-part
- Page 114 and 115: GÁBRIEL MÛSORT VEZETETT, ÉNEKELT
- Page 116 and 117: VOKSÁN VIRÁG NEM A HÕSÉG MIATT
- Page 118: PÁROSAN (PÁRATLANUL?) SZÉP AZ É
Aháború után újra szárba szökkent<br />
magyar kabaré legjelesebb<br />
kiválóságai már nincsenek<br />
közöttünk. Csupán a jellegzetes<br />
pesti humor képzeletbeli panteonjában<br />
vagy a közelmúltban megjelent lexikonban<br />
találhatjuk meg õket. Mellettük<br />
nõttem fel. Befogadtak. Szakmai<br />
ismeretek garmadáját tanultam meg<br />
tõlük. A teljesség igénye nélkül csak a<br />
legjelentõsebbeket említem: Békeffi<br />
István, Darvas Szilárd, Gádor Béla,<br />
Kellér Dezsõ, Király Dezsõ, Nádasi<br />
László, Nóti Károly, Palásti László, Pártos<br />
Jenõ, Stella Adorján, Szécsén Mihály,<br />
Tabi László, Zágon István.<br />
Néhány még ismert, de többnyire már<br />
elfelejtett név. Világosan emlékszem<br />
rá, sokáig nem tudtam kiheverni, hogy<br />
személyesen vehetek részt a színházi<br />
kapitalizmus utolsó fellegvárának bevételében.<br />
Szerencsére kéznél volt egy<br />
tapasztalt kapitalista, Salamon Béla, a<br />
Teréz körúti Színpad egykori igazgatója,<br />
aki mindent elkövetett, hogy elsajátítsam<br />
a 360 személyt befogadó kis<br />
mûintézet, a Kamara Varieté vezetését.<br />
Segítettek a társulat tagjai is. Elláttak<br />
tanácsokkal, nem mozdultak<br />
mellõlem, minden lépésemet éberen<br />
figyelték, egyszóval vaskézzel fogtak.<br />
Késõbb rájöttem, azért ilyen lelkesek,<br />
mert elhatározták, nem hagyják,<br />
hogy tönkretegyem a színházukat. A<br />
„fellegvár” aggasztóan kisméretû volt.<br />
A „trónterem” egy fürdõszobára emlékeztetett.<br />
Rajtam kívül legfeljebb a<br />
keszeg Kellér Dezsõ és a szikár Benedek<br />
Tibor fért el benne. Ha Komlós Vili<br />
és a kövér Bellák is benyomult a helyiségbe,<br />
rövid idõre kénytelen voltam<br />
felfüggeszteni az „osztályharcot”...<br />
Vegyes összetételû közönségünk volt.<br />
Az elsõ sorokban az elegánsan hanyatló,<br />
megfogyatkozott középosztály<br />
foglalt helyet, mögöttük a „West End”<br />
PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS<br />
Hacsek és Sajó<br />
SZILÁGYI GYÖRGY<br />
HERCZEG JENÕ ÉS KOMLÓS VILMOS<br />
környékének kispolgárai, az erkélypáholynak<br />
kinevezett kalodákban pedig<br />
az utcáról beesõ járókelõk. Jóllehet,<br />
többségükben dolgozó emberek, iparosok,<br />
munkások, orvosok, tisztviselõk,<br />
alkalmazottak jártak hozzánk, azzal<br />
semmiképp sem dicsekedhettünk,<br />
hogy a proletariátus is törzsvendégeink<br />
közé tartozott. Nem így a dolgozó<br />
parasztság! A Nyugati pályaudvar<br />
közelsége miatt gyakran pirospozsgás<br />
menyecskék és cserzett arcú férfiak is<br />
feltûntek a széksorokban, akik a vo-<br />
90<br />
natjuk indulásáig beugrottak egy Hacsek<br />
és Sajóra.<br />
Alkalmam nyílt a Teréz körúti Kamara<br />
Varieté három korszakát háromféle<br />
minõségben – titkárként, dramaturgként,<br />
mûvészeti vezetõként – végigcsinálni.<br />
Kezdetben – híven a színház<br />
hagyományaihoz – kabarét játszottunk.<br />
A legjelesebb színpadi szerzõk<br />
írásait a mûfaj „aranycsapata” –<br />
Alfonzó, Barna Anci, Bársony Irén,<br />
Bellák Miklós, Benedek Tibor, Boross<br />
Géza, Halmai Imre, Herczeg Jenõ, Hol-
Change language