Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
Premier 2008. augusztus - Sprint Kft. Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.
PREMIER: GUNDELEFÁNT GUNDEL-DÍJASOK XXI. Szobrok, hogy jobban lássunk Azt hihetnõnk, hogy képzõmûvészeti alkotások közül a szakadékony, ázékony, sárgulva száradó, gyúlékony papírra készült darabok a legkiszolgáltatottabbak az élet fordulatai közepette. Noha a történelem már számtalanszor megmutatta, hogy szobrok – s különösen köztéri szereplésre készültek – talányos sorsokat élnek, napjainkban megint szemtanúja voltam egy mû sajátos pályafutásának. A budapesti Bajcsy-Zsilinszky és Nagysándor József utca sarkán, egy korszerûen – tehát nem feltétlen szerethetõ, de tiszteletre méltó anyagokból és ívekbõl – épített házhoz komponált mûvel ismerkedtem meg. Mivel gyakran arra járok, mondhatni köszönõviszonyba kerültem vele. Elsõ pillanatban kizártam, hogy ezt más is készíthette volna, mint Farkas Ádám. (Nem tévedtem.) Amíg az épülettel nehezebben barátkoztam meg, a hozzá rendelt szobor nyomban elnyerte rokonszenvemet. Ez a mû egy szép napon eltûnt helyérõl. Rögtön igazolódott Kosztolányi Dezsõ elmélete, aki azt javasolta, úgy állapítsuk meg egy mûalkotás értékét, hogy próbáljuk meg elképzelni: a mû nem létezik. És ha hiányzik, akkor remekmûrõl van szó. A költõi játék kedves ötlet elméletben, ám a valóságban kissé meghökkentõ. Mielõtt magával a mûvésszel megbeszélhettem volna az ügyet, már értesültem a kerületben elterjedt hírekrõl, miszerint az épület gazdát cserélt, az új tulajdonos pedig szobor nélkül látta volna kiteljesedettebbé látóterét. A sokak által korszerûnek és nye- FARKAS ÁDÁM MÛVEIRÕL SZERÉNYI GÁBOR rõnek vélt lehengerlõ stílusban pedig közölte a mûvésszel, hogy „jutányos áron” visszavásárolhatja és elszállíthatja munkáját. A következõ menetben – mert ez azért már szinte bokszmeccshez hasonlított – visszavett stílusából a cég, s már ingyen visszaadta volna a mûvet, ha a szétszerelést (nem kis mun- ka! vízgépészeti szerelések!), elszállítást bevállalja a mûvész… Van „deus ex machina”! Nevezzük néven az Astra svéd gyógyszercéget, hiszen õk vállalták be a szobrot. Második, új élete lett tehát a mûnek. Farkas Ádám mindazonáltal alakított a kompozíción, hiszen egy másik térben másként szólnak az ívek, az arányok, a formák ritmusai, vizuális képletei. Valamennyi munkájára jellemzõ, hogy nemcsak a belsõ inspirációra hagyatkozik, de a külvilágból kapott intuíciókat is érvényesíti megoldásai- 78 EGY KARMESTER EMLÉKÉRE ban. Van fönn munkája a Várban, a Mátyás-templom mellett, immár hat éve, Egerben a Dobó téren, s most a budai panorámára reflektál a pesti Marriott elõtti kompozíciójával. Meghökkenve hallgatom, hogy vakokkal dolgozik, mert a szobrokat õk is érzékelik tapintással, úgy készíti, hogy ezt belekalkulálja. Braille-írással kiegészített munkáinak sikerét egyértelmûen jelzi, hogy a fémfelületek a kezek érintésétõl kifényesednek, „nemesen kopnak.” A régi bölcsesség, miszerint a mester is tanul a tanítványtól, igazolódik ezúttal is. A tér érzékelése, mélység és magasság átélése nyer sajátos tapasztalatot. A mûvész látóként kap elmélyült, belsõ képekre inspiráló impulzusokat, miközben a nem látó helyébe képzeli magát alkotás közben. Erre az évre szinte jutalomjátékként jutott, hogy meghívták a Velencétõl
északkeletre lévõ Pordenonéba, egy land-art szimpóziumra. Tizenöt ország alkotói dolgoznak ott egy négyhektáros szigeten, egy szabadidõ parkban. Semmilyen más megkötés nincs, mint hogy az ott készülõ mûvekhez csak a helyi anyagokat (növény, föld, kavics, víz) használják. („Az idõvel és az öregedéssel az ottlévõ munkák lassan visszafordulnak a természetbe, elenyésznek. Nem tartom szomorúnak, inkább bölcsnek a gondolatot, s mindenképpen újfajta alkotói mentalitásra ösztönöz.”) Csaponghatunk, akár recski emlékmûvét, akár Japánban lévõ mûvét nézzük, mindegyik felmutat fizikai érzékelésen túli tartalmakat, tényleges és spirituális tereket nyitnak meg, ahol helyet kapnak nemcsak a gondolatok, de az azokat generáló erõk is. Két köztéri szobra egy Párizshoz közeli városrészbe került, ez is tanulságos, szép történet, hogy ilyen is van, de persze szívfájdító is, hogy a franciáknál s nem nálunk jellemzõ. Egy felújított fõtérre, amit meghatározott egy szép gótikus templom, íz- ÖNKÖSZÖRÛ léses, visszafogottan komponált, kicsit fórummá épített területre kérték fel, hogy tervezzen szobrot. Az avatáson a polgármester elmondta az alkotó életrajzát – fejbõl! –, s Farkas Ádámot díszpolgárrá is választották! (Ellenzék nem ellenkezett.) Rendeltek tõle még egy kis szobrot, de igazából az elismerésnek, megbecsülésnek a formája, kifejezése megfizethetetlen. Legyen egy borúsabb élmény is, hazai tájról. Szintén a budapesti Belvárosból. A Bank Center elõtti, nyilván sokak által ismert, jellegzetesen a mûvészre valló, szinte zenei ritmusképletet megjelenítõ kompozíciót maga az épület tervezõje, Finta József szerette volna, mintegy fókuszpontként a térbe, a ház elé, a zöldnövényes karéjba. („Elõször jártam úgy, hogy a beruházó, egy kanadai úr, lesöpörte tervemet, ’Mi ez? Nem tetszik!’ felkiáltással. Kellemetlen élmény volt. Modortalanság, de hát van ilyen, próbáltam beletörõdni. Egy hónap volt az avatásig. Egyszer csak megérkezett a fõberuházó, aki botrányosnak tartotta az elutasítást, s kérte Fintát, hogy szervezzen meg egy találkozót velem. Anynyira rosszul éreztem már magam ettõl az ügytõl, hogy megkértem a feleségemet, tárgyaljon õ, én meg Szentendre másik felén faragtam. Telefonon kérdeztem, mi történt. Egy jó s egy rossz hír. Ezt mondta. A jó hír, hogy megveszi a szobrot. A rossz, hogy az egész házat is meg akarja venni. Hát a háztól persze sose tudnék megválni. A 79 szobor árán volt egy kis alkudozás. Mondtam egy árat, ami reális. A felét ajánlotta. Végül kicsit kevesebbért, az általam eredetileg ajánlott árért, de megkötöttük az üzletet. Viszont az egymillió forintot, amit lealkudott, azt odaadta a Képzõmûvészeti Egyetem igencsak nélkülözõ tanszékének.”) Mik a jelek? Ki lesz mûvész? Farkas Ádám az egyetemen rengeteg tapasztalatot szerzett. Tudja, felelõsség dönteni. Amit alapvetõnek tart, az nem a begyakoroltság. Nem a beidomított kéz bravúrja. Lehet, hogy egy ügyetlenebbnél csillan föl a kifejezõ erõ. Az érzékenység. A nyitottság. Egy beszélgetés során nem azt tartja meggyõzõnek, ha valaki „slágfertigen felmondja a leckét”. Lehet, hogy akadozik, de keresi a gondolatot – ez a rokonszenvesebb. (Szóba is hoz egy most diplomázott mûvészt, Polgár Botondot, aki Erdélybõl jött, s dicséretes jelessel végzett, „hallunk még róla”.) Tanári ars poeticája, hogy az egyéniséget segítse önmaga legjobb szintjére jutni, s a gyenge pontokat leküzdeni. Az igazi, vérbeli mûalkotás hiteles legyen, élményszerû – ezt állítja. (Tizennyolc év alatt – amióta ott tanít – a szobrásztanszék valódi szellemi mûhely lett, szakmai, etikai etalon. „Sokszor órákig itt ülnek, vitatkoznak, komolyan veszik, tudják, hogy kínlódással is jár a hiteles alkotás.”) Önmagát a természettel való együttlét, a vadászat kondicionálja testileg, szellemileg, lelkileg. („Ritkán sütöm el a puskát, sokkal inkább meditálok a természet rendjén, törvényein. Azon, hogy miként él együtt a rigó, a vaddisznó, az évszakok hogyan változnak. Az állatok, növények kapcsolatán való tûnõdés pedig túlvezet etológián, meteorológián egy teljesebb világkép felé, amiben az ember is benne van. Születés és halál szemlélete segít, hogy elnézõbb legyek a többi emberrel, a világ feszültségeit fel tudjam dolgozni.”) Mintha egy zen buddhista feladvány lenne, rigó és vaddisznó kapcsolatából benyitni az ember természetrajzába. S ne feledjük, hogy a vakoknak (is) készített szobrok által a látók is meszszebbre jutnak! Láthatjuk, még az egyébként sokszor kompromittálódott kitüntetések is lehetnek tisztán és igazán örömet okozók, mint Farkas Ádám franciaországi elismerése. És ilyen a friss Gundel-díja is, amit itthon kapott…
- Page 29 and 30: OLIVIA HUSSEY tatni a tehetséghez
- Page 31 and 32: lehetõ legjobbkor jött az életem
- Page 33 and 34: Sûrû bruegheli kép fogadta a lá
- Page 35 and 36: PREMIER: FEJGÉP - EGER CSILLAGAI
- Page 37 and 38: Délelõtt volt. Pontosan emléksze
- Page 39 and 40: sabbak, fiatalabbak és józanabbak
- Page 41 and 42: Mindez együtt az ötödik. Ám min
- Page 44 and 45: Szabó Lõrinc: Õszi fák PREMIER:
- Page 46: PREMIER: FEJGÉP - MISZTÉRIUM, HIS
- Page 49: járatot, kik mennek be, kik jönne
- Page 52: MESTEREK A SZÍNPADON Agárdy Gábo
- Page 56: MESTEREK A SZÍNPADON Kállai Feren
- Page 59 and 60: pukkasztja a lufiját, kezébe nyom
- Page 61 and 62: eretem a színházat. Szeretem Esze
- Page 63 and 64: - Épp akkor, amikor Federico ostro
- Page 65 and 66: Hirdetés 63
- Page 67 and 68: ABBÁZIA KÁVÉHÁZ Van azonkívül
- Page 69 and 70: TJESZRAPERET LÁDA ALAKÚ KOPORSÓJ
- Page 71 and 72: teni környezetbe, de van, ahol mi
- Page 73 and 74: Beöthy István Espace temps, op. 1
- Page 75 and 76: Hirdetés 73
- Page 77 and 78: is így kezdi: „oda kell ülni az
- Page 79: niális festõjének karcait, minde
- Page 83 and 84: FOTÓ: INKEY TIBOR PREMIER: SZELLEM
- Page 85 and 86: BÁL A SAVOYBAN - IFJABB LATABÁR
- Page 87 and 88: A GOLFJÁTÉKOS 1947-48-ban a Váro
- Page 89 and 90: Fowey-ba úgy kerültem, hogy össz
- Page 91 and 92: pennym sem volt, és reszkettem, é
- Page 93 and 94: lós Melitta, Komlós Vilmos, Misog
- Page 95 and 96: MAKLÁRY JÁNOS - Miért lenne röh
- Page 97 and 98: Rakovszky Zsuzsa: ÉJSZAKA Mióta e
- Page 100 and 101: PREMIER: OPERA Ybl-palota: jubileum
- Page 102 and 103: PREMIER: OPERA Az operaházi Mózes
- Page 104 and 105: PREMIER: OPERA A VELÜNK ÉLÕ WAGN
- Page 106 and 107: Exkluzív smink- A szemhéjpúderek
- Page 108 and 109: PREMIER: GASZTRONÓMIA A Symbol ét
- Page 110 and 111: zsemle (magyarul egy zsemlében meg
- Page 112 and 113: PREMIER: HÁZUNK BÁJA Premier-part
- Page 114 and 115: GÁBRIEL MÛSORT VEZETETT, ÉNEKELT
- Page 116 and 117: VOKSÁN VIRÁG NEM A HÕSÉG MIATT
- Page 118: PÁROSAN (PÁRATLANUL?) SZÉP AZ É
PREMIER: GUNDELEFÁNT<br />
GUNDEL-DÍJASOK XXI.<br />
Szobrok, hogy jobban lássunk<br />
Azt hihetnõnk, hogy képzõmûvészeti<br />
alkotások közül a szakadékony,<br />
ázékony, sárgulva<br />
száradó, gyúlékony papírra készült<br />
darabok a legkiszolgáltatottabbak az<br />
élet fordulatai közepette. Noha a történelem<br />
már számtalanszor megmutatta,<br />
hogy szobrok – s különösen köztéri<br />
szereplésre készültek – talányos<br />
sorsokat élnek, napjainkban megint<br />
szemtanúja voltam egy mû sajátos pályafutásának.<br />
A budapesti Bajcsy-Zsilinszky és<br />
Nagysándor József utca sarkán, egy<br />
korszerûen – tehát nem feltétlen szerethetõ,<br />
de tiszteletre méltó anyagokból<br />
és ívekbõl – épített házhoz komponált<br />
mûvel ismerkedtem meg. Mivel<br />
gyakran arra járok, mondhatni köszönõviszonyba<br />
kerültem vele. Elsõ pillanatban<br />
kizártam, hogy ezt más is készíthette<br />
volna, mint Farkas Ádám.<br />
(Nem tévedtem.)<br />
Amíg az épülettel nehezebben barátkoztam<br />
meg, a hozzá rendelt szobor<br />
nyomban elnyerte rokonszenvemet.<br />
Ez a mû egy szép napon eltûnt<br />
helyérõl. Rögtön igazolódott Kosztolányi<br />
Dezsõ elmélete, aki azt javasolta,<br />
úgy állapítsuk meg egy mûalkotás<br />
értékét, hogy próbáljuk meg elképzelni:<br />
a mû nem létezik. És ha hiányzik,<br />
akkor remekmûrõl van szó.<br />
A költõi játék kedves ötlet elméletben,<br />
ám a valóságban kissé meghökkentõ.<br />
Mielõtt magával a mûvésszel megbeszélhettem<br />
volna az ügyet, már értesültem<br />
a kerületben elterjedt hírekrõl,<br />
miszerint az épület gazdát cserélt,<br />
az új tulajdonos pedig szobor nélkül<br />
látta volna kiteljesedettebbé látóterét.<br />
A sokak által korszerûnek és nye-<br />
FARKAS ÁDÁM MÛVEIRÕL<br />
SZERÉNYI GÁBOR<br />
rõnek vélt lehengerlõ stílusban pedig<br />
közölte a mûvésszel, hogy „jutányos<br />
áron” visszavásárolhatja és elszállíthatja<br />
munkáját.<br />
A következõ menetben – mert ez<br />
azért már szinte bokszmeccshez hasonlított<br />
– visszavett stílusából a cég,<br />
s már ingyen visszaadta volna a mûvet,<br />
ha a szétszerelést (nem kis mun-<br />
ka! vízgépészeti szerelések!), elszállítást<br />
bevállalja a mûvész…<br />
Van „deus ex machina”! Nevezzük<br />
néven az Astra svéd gyógyszercéget,<br />
hiszen õk vállalták be a szobrot. Második,<br />
új élete lett tehát a mûnek. Farkas<br />
Ádám mindazonáltal alakított a<br />
kompozíción, hiszen egy másik térben<br />
másként szólnak az ívek, az arányok,<br />
a formák ritmusai, vizuális képletei.<br />
Valamennyi munkájára jellemzõ,<br />
hogy nemcsak a belsõ inspirációra hagyatkozik,<br />
de a külvilágból kapott intuíciókat<br />
is érvényesíti megoldásai-<br />
78<br />
EGY KARMESTER EMLÉKÉRE<br />
ban. Van fönn munkája a Várban, a<br />
Mátyás-templom mellett, immár hat<br />
éve, Egerben a Dobó téren, s most a<br />
budai panorámára reflektál a pesti<br />
Marriott elõtti kompozíciójával.<br />
Meghökkenve hallgatom, hogy vakokkal<br />
dolgozik, mert a szobrokat õk<br />
is érzékelik tapintással, úgy készíti,<br />
hogy ezt belekalkulálja. Braille-írással<br />
kiegészített munkáinak sikerét egyértelmûen<br />
jelzi, hogy a fémfelületek a<br />
kezek érintésétõl kifényesednek, „nemesen<br />
kopnak.”<br />
A régi bölcsesség, miszerint a mester<br />
is tanul a tanítványtól, igazolódik<br />
ezúttal is. A tér érzékelése, mélység<br />
és magasság átélése nyer sajátos tapasztalatot.<br />
A mûvész látóként kap elmélyült,<br />
belsõ képekre inspiráló impulzusokat,<br />
miközben a nem látó helyébe<br />
képzeli magát alkotás közben.<br />
Erre az évre szinte jutalomjátékként<br />
jutott, hogy meghívták a Velencétõl
Change language