Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

is így kezdi: „oda kell ülni az íróasztalhoz!”
Zavarba ejtõen primitív, ám –
gyakorlatból tudja, tudhatja minden
írással foglalkozó, hogy ez az iniciatív
mozzanat sorsdöntõ. A másik a határidõ,
ez a szívszélhûdés közelébe sodró,
delejes iszony.)
Aztán: „en garde!” Mint egy Tulipános
Fanfan, kardot rántva vívni. Az elsõ
öt percet túlélni – és harcolni.
(„Nem szabad, hogy a kép gyõzzön!”)
Ne feledjük, a pontos indítás: reggel 6
óra 4 perckor! (Egy kis számmisztikai
motiváció.)
Kemény két óra jön ezután. Teljes
csönd. Pici katarzist belopva születik a
mû. Ha kész, mint egy konyhai mûveletnél,
pihenjen a kép a mûteremben.
„Hogy mikor van kész? Amikor befejezem.”
A témák mint a vonatok jönnek.
„Megküzdesz egy világos nadrággal,
egy árnyékban lévõ fehérrel, vagy
egy fényben lévõ faktúrával – ezek festõi
örömök.” (Az ellenpélda, amikor
kimázolnak felületeket. Egy kis oldalvágás
a kortárs kollégáknak: „megúszni
a rizikót, ez is lehet egy program,
csak az nem mûvészet!”)
Müller Árpádnak nincsenek alkotói
válságai, „a képek megvédenek”! Ez a
védelem érvényes az élet egyéb megpróbáltatásaival
szemben is. „Sokszor
sajnos azért viszik a képet, amit ábrázol.”
Pedig nem attól jó, hogy kutya vagy
ló a témája. „Egyszer egy könyvesbolt
kirakatában néztem egy Van Gogh-albumot,
aminek címlapján egy piros asztalkép
volt. Egy folklórcsapat vonult épp
KANDINSZKIJ PORTRÉJA,110×75 CM, OLAJ, VÁSZON
EL GRECO PORTRÉJA, 30×55 CM, OLAJ, VÁSZON
a bolt elõtt. Ez a két motívum transzponálódott,
s lett belõle egy Müller-kép.”
Egy újabb korszakát mutatja betûképeinek
sora. Angolul és németül festi
meg a rövid, egyszerû szavakat.
Például: PAINT WIFE AND WITH
BELIEVE, vagyis a lényeget sûríti a
festés, a feleség és a hit kifejezésének
kódjával. De még itt sem számít, ha
valaki éppen nem fordítja le az üzenetet.
A megjelenítés módja, ami természetesen
nem illusztratív, úgyis küldi
a képben lévõ tartalmakat. „A jó kép
mindig elnyeri jutalmát.”
Ha jól számolunk, és a sors kegyes,
akkor a teljes Müller Árpád-életmû
75
hatezer darabból áll majd. Nem vonakodik
bevállalni, hogy a világnak
szüksége van arra, hogy Müller-képek
szülessenek. „A mûvészettörténet
engem jelölt ki, hogy megfessem
a Müller-képeket. Történetesen így is
hívnak.”
Lehet fejet csóválva hümmögni,
hogy miért ilyen magabiztos mûvész,
de képeit nézve nincs ellenérv sem
szavaival, sem festõi gesztusaival
szemben.
*
A Müller-életmû sajnos torzó marad.
Müller Árpád 2006. június 9-én elaludt,
és nem ébredt fel többé.