Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

Beöthy István
Espace temps, op. 117.
Bronz, öntõ: Clementi 3/6
96 cm magas
1951
magyar mûvészek aukciós rekordját
mégsem õk tartják, hanem az itthon
teljesen ismeretlen Miklós Gusztáv,
akinek Hosszúkás fiatal lány címû
bronzszobra idén májusban 401 millió
forintnak megfelelõ összegért kelt
el egy francia aukciós háznál.
Olyan már elhunyt nagyságok,
mint Victor Vasarely, Nicolas Schöffer,
Pierre Székely, André Kertész
nevét még csak-csak ismeri a hazai
közvélemény, de Csáky József, Prinner
Antal, Réth Alfréd, Rozsda Endre
munkáit már sokkal kevésbé. Henri
Nouveau-ról talán nem is gondolnánk,
hogy a francia név hazánkfiát
takart. Bizony, külföldön más magyar
képzõmûvészeket ismernek,
mint idehaza. Franciaországban ma
is számos magyar származású festõ
és szobrász alkot: Csernus Tibor, a
már említett Hantai Simon, Méhes
László, Molnár Antal, Reigl Judit,
Sándorfi István népszerû, keresett
mûvészek nemcsak a franciáknál,
hanem Japánban és az Egyesült Államokban
is, miközben itthon a legutóbbi
évekig szinte egyáltalán nem
találkozhattunk mûveikkel.
Mostantól azonban a nemzetközi
magyar festészet helyet követel magának
Budapesten is. Egy Párizsban
és egy Szentendrén élõ mûkereskedõ
találkozása kellett ahhoz, hogy a
Falk Miksa utcai antikvitás-soron
olyan galéria nyíljon, amely fõ profiljának
a Franciaországban alkotó
magyar mûvészek hazai megismertetését
tekinti. Nemrégiben a „Párizsból
beszökött az õsz” címû kiállítással
nyitotta meg kapuit az új mûkereskedés,
azért, hogy a hazai mûbarátok
már ne kényszerüljenek okvetlenül
Párizsba utazni, ha egy-egy
Hantai-, Beöthy-, Réth-, Henri Nouveau-
vagy Csernus-mûvet akarnak
látni, netán gyûjteményükbe illeszteni.
Erdész László már több mint másfél
évtizede próbálkozik azzal, hogy
– eltérve a hagyományos trendtõl –
kínálatának középpontjába a klaszszikus
magyar avantgárdot állítsa.
Szentendrei galériáját elsõsorban a
konstruktív törekvésekre: Kassák,
Bortnyik, Uitz mûveire, illetve a három
évtizeddel késõbbi Európai Iskola:
Vajda Lajos, Vajda Júlia, Bálint
Endre, Korniss Dezsõ, Anna Margit
és mások munkáira alapozta. Az idõk
folyamán számos kiállítást rendezett
Szentendrén, az említetteken túl
többek között Barcsay, Moholy-Nagy
és Matthis-Teusch munkáiból, az
idén pedig a fõvárosban, a Mûvészetek
Palotájával szemben lévõ gyárépületben
nyitott kiállítótermet, ahol
elsõsorban kortárs mûvészek – az
71
idén Kelemen Károly, ef Zámbó István,
Ottó László és Fehér László –
tárlatait rendezi meg.
A Párizsban élõ Makláry Kálmán
neve sem ismeretlen Budapesten.
2003-ban Réth Alfréd életmûvének
hazai bemutatásával hívta fel magára
a figyelmet. A hazai közgyûjteményekbõl
fájdalmasan hiányzó Réth a
huszadik század elsõ éveiben telepedett
le Párizsban, ahol a kubistákhoz
csatlakozott. Olyannyira sikeresen,
hogy 1913-ban a neves berlini
Sturm a francia kubizmus bemutatására
éppen Réth Alfrédot hívta
meg kiállítani. Az École de Paris
egyik jellegzetes festõjévé váló, a
harmincas években az Abstraction-
Création csoporthoz csatlakozó,
magyar származású festõ életmûvének
bemutatása igazi revelációnak
számított itthon, ahol ezt megelõzõen
több mint 80 évig nem volt
Réth-kiállítás. Makláry idén októberben
Reigl Judit festményeit hozta el
Párizsból a Mûcsarnokba. A szürrealizmus
második nemzedékével induló,
majd leginkább a gesztusfestészethez
kapcsolható festõnõ mûvei
ugyancsak helyet kapnak nagy francia
képtárak, így a Pompidou Központ
falain is. Mindkét kiállításhoz a
Makláry Artworks gondozásában
monográfiával felérõ, mutatós tanulmánykötet
is napvilágot látott, jó
minõségû reprodukciókkal, háromnyelvû
szöveggel.
Megállva a Markó utca–Falk Miksa
utca sarkán, akárcsak Párizsban,
Londonban vagy New Yorkban, itt is
csöngetnünk kell, ha be akarunk lépni
a mûkereskedésbe. Bent szinte
naponta változó, folyamatos metamorfózisban
lévõ kiállítás fogad.
Most elsõként Reigl Judit nagyméretû
festményei. Ugyanolyan reprezentatív
munkák, mint aminõket a párhuzamosan
zajló mûcsarnoki kiállításon
láthatunk: nagy, színes, vastagon
húzott örvény, amely a Dominancia
központ címet viseli, vagy a Robbanás-sorozat
egyik változata az 50es
évekbõl. Ez utóbbi párdarabjai
többek közt a Galerie de France tulajdonában
vannak. Az 1928-ban
született Kallós Pál munkái ugyancsak
megtalálhatók a legjelentõsebb
francia közgyûjteményekben, most
az Erdész-Makláry Galériában egy
egész falat foglalnak el – ideiglenesen
leszorítva onnan Henri Nouveau