Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

ABBÁZIA KÁVÉHÁZ
Van azonkívül a Béke falán egy
Szondi két apródja-mozaik, gyerekkori
folytonos ámulatom tárgya, ezt is
megmutatom Ödönnek, és csak nehezen
állom meg, hogy ne kommentáljam.
Ugyanis kényszeresen úgy gondolom,
Arany Jánost nem ismerni
alapjáraton költészeti kompetenciadeficit.
Jobb és a Nyugatinál bal
visszakanyar után (a Skála helyén állt
a hatalmas London szálloda, Krúdy,
Szép Ernõ, Márai törzshelye), el a néhai
Edison kávéház (Teréz körút 24.,
Rejtõ Jenõ) elõtt: és Oktogon. A Savoyból
börgerking, az Abbáziából (Eötvös
Károly, Krúdy, Heltai Jenõ, Molnár Ferenc,
Bródy Sándor asztaltársasága)
elõbb presszó, aztán gyorsétkezde,
aztán bank, hagyjuk. Az Operától viszszasétálunk
az Eckermannba (ehemalige
Három Holló, Ady törzshelye),
német-kultúr-kávézás Wilhelm
Drostéval és Susanne Scherrerrel.
Liszt Ferenc tér, egy papírlapra rajzolt
FR-vel (a Japán kávéház törzsvendégeinek
ötlete) bemutatom a FRADYszobrot,
és nem tudom: meséljek a
Fradiról? A Japán kávéház törzsvendégei:
Munkácsyék asztala (Szinyei
Merse, Ferenczy, Lechner, Rippl-Rónai,
Kernstok), Molnárék, Tersánszky
és persze Nagy Lajos meg József Attila.
Satöbbi, figyelem a Jevgenyijt, még
sok név lesz ám, néz vissza jóságosan,
mégiscsak Írók Boltja, alaposan be
lesz itt minden mutatva, szerintem
tetszik neki, kapható a könyve. Innen
hosszabb menet, az Astoria elõtt, a kicsit
csüggedõ, egykori underground
szerzõt élénkítendõ, mesélek az 1984ben
alakult Örley-körrõl. Erdély Miklós
és Hekerle László, Ottlik Géza és
Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós és
Mándy Iván. És Duna-part, ácsorgunk
Petõfi elõtt, ez tuti, Popov is megkönynyebbül,
nézi, ahogy a talpig bronz tet-
65
szetõs, romantikus pózba vágva mutat
a kettes villamos megállója felé.
Engem pedig megint elfog a csodálkozás,
milyen szép ez.
Az egész.
Visszacsinálom a korzót.
Vissza az egész szállodasort. Lebontom
az InterContinentalt, visszaépítem
legalább a Bristolt. Legalább a
nyugatosok híres, ablak nélküli különtermét.
Jó, hagyjuk, és akkor Centrál
kávéház, iszunk sört, Kiss-József-
Kerek-Asztal, Nyugat-asztal, sorolom
a neveket, Ödön bólintgat, Kosztolányi,
da, Karinthy, da, Osvát, Schöpflin,
dada, Ady, da, már nem bólogat, ami
sok, az sok, Szabó Lõrinc, Kodolányi,
Tamási, Illyés, egyéb ál- és valódi népiek,
abbahagyom. Narodnyikok, erre
is csak rövidke da. Újhold, Válasz, ezt
már kihagyom. 2000. Átballagunk a
Károlyi-palotába, Petõfi Irodalmi Múzeum,
Petõfi mintha tényleg meghatná
a Jenõt. A Jókai-kiállításon jut
eszembe, hogy Jókai szerint Petõfi nejének
„mindegyik szeme szép volt külön”,
de nem említem az illetõ hölgy
nevét. Kicsit nevetgélünk azon, hogy
mindegyik. Tulajdonképpen magamnak
mutogatok, ez legalább biztos.
Nagyon kimerítõ.
Dolog az irodalom.
Besötétedett.
A New York kávéházat vagy például
Óbudát (Kéhli, Sipos) kihagytam. Vagy
a Fiatal Mûvészek Klubját. Még szerencse.
Pilvax. Valaha háromszáz irodalmi
kávéház mûködött Pesten, ezek
zömét.
Le kéne ide valahova feküdni.
Beszállunk a kisbuszba, MTA
(Arany János ugye, de nem mondom),
Lánchíd, szót se szólok, vot eto cepnój
moszt, a Philadelphia (Ady), Fiume
(Szabó Dezsõ) és Lánchíd kávéházakról
(Mikszáth, Gárdonyi) hangot se,
fölkanyarodunk a Várba, vot kréposzty,
vot eto panyorámá, minden
ragyog, mindjárt elhanyatlok a fáradtságtól,
szegény Eugén, bírja ez még?
Persze reménytelen, amit csinálunk,
és kicsit elkeserítõ, hogy én azért tényleg
hozzá tudnék szólni valamit az õ
Moszkvájához. Kilátástalan. Bámulom
a kilátást. Majd megnézi Popov
Jevgenyij a filmünket, és talán emlékezni
fog arra, hogy.
Valamire.
Arany.
Kicsit azért jó.