Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

pukkasztja a lufiját, kezébe nyomja a maradék
hurkapálcikát, minden lehetséges
módon inzultálja, mint aki csupán gáláns
tréfát ûz, Hámori Yvonne-jában ettõl
kezdve beindul az a lassú, lomha, álmatag
„mûködés”, amirõl nem pontosan
tudni, együttmûködés-e vagy ellenállás
(alighanem a kettõ egyszerre), feláll, jár,
néha egyedül, néha noszogatásra, jobb
kezével fölcsippenti ruhája szélét, mintha
pukedlizni akarna vagy valami hosszú
uszályt tartana a föld felett, újra leül, a
Herceg megpörgeti alatta a padot, amely
megbillen, õ leesik róla, lábai szétterpesztve
a levegõben maradnak, feje lent
a földön, egy darabig megmerevedik ebben
a pózban, áldozatául esett egy gonosz
tréfának, mégsem érezzük egyértelmûen
áldozatnak, fogyatékosságai
nem meghatóak, inkább irritálóak, létének
passzív agresszivitása elûzi a konvencionális
sajnálatot, szó sincs arról,
hogy tehetetlen báb, amikor már eldöntött
tény, hogy a Herceg feleségül fogja
venni, a védelmére érkezõ fiút, aki azt állítja
magáról, hogy a szerelme, megvetõ
mozdulattal bocsátja el, mint egy valódi
hercegnõ, arcán fölismerhetõ az undor
kétségtelen jele, a Herceget viszont leplezetlenül
megkívánja, ahogy ránéz, tekintete
szenvedést és szenvedélyt sugároz,
ez már nem idétlen és bamba, inkább
áthatóan ambivalens pillantás, amely könyörög
és parancsol egyszerre, megalázkodik,
de le akarja gyõzni a másikat, a
padlóra fekszik a Herceg elõtt, lábait kissé
széttárja, ami kifejezetten kínos és kellemetlen,
már a nézõ sem tudja, mit kezdjen
ezzel a lehetetlen nõszeméllyel, nevessen-e
rajta, vagy legyen rá dühös,
kezd benne is kialakulni az az érzület, ami
a darab többi szereplõjében, Hámori tökéletes
bizonytalanságban hagy tökéletesen
bizonytalan körvonalú Yvonne-jának
milyensége felõl, ez a legtöbb, amit
színésznõ ebben a szerepben megtehet,
a tökéletességet fokozza, hogy a részleteket
illetõen sok mindenrõl tudósít, egyáltalán
nem fád vagy közömbös, általános
némasága közben elsõdleges érzelmeket
és indulatokat, sõt, teljes lélektani
folyamatokat játszik el, úgyszólván mindenre
reagál, igaz, kissé megkésve (spéttel,
ahogy színházi nyelven mondják),
mintegy utólag, lelassulva fordítja fejét
az események után, de nem mulasztja el,
hogy észrevételezze a történteket, kivonulásai
kifejezetten hercegnõiek, „uszályát”
fölemelve, fejét fölvetve, elõkelõen
lépked a kulisszák mögé, csak egyszer
veszti el a nyugalmát, amikor ráijeszte-
nek, „hímzõfonál!”, mondja elõször fölényesen,
hiszen azért küldték be, de nem
akarják megérteni, hogy ez az egy szó
egész mondatot helyettesít, és ahelyett,
hogy örülnének, amiért ennyit is kegyeskedett
mondani, és honorálnák a kivételes
teljesítményt, zavarukban kiabálni
kezdenek vele, mire visszarikácsol, a kölcsönös
tehetetlenség váltja ki az általános
ricsajt, ekkor már el van döntve, hogy
Yvonne-t meg kell ölni, „élesen, felülrõl
lefelé”, még látjuk egyszer, amikor menyasszonyi
ruhában megjelenik az ajtókeretben,
itt csakugyan idétlen benyomást
kelt, de a nagy leszámoláskor, az utolsó
vacsorán már nem, ott kisimult arccal ül
az asztalfõn, ajkáról eltûnt a megvetõ lebiggyedés,
vonásai szinte szépek, az udvar
figyelõ tekinteteinek kereszttüzében
rezzenéstelenül teszi szájába a szálkás
kárászt, „megfullad”, mondja a Király,
mielõtt még egyáltalán hozzákezdene a
megfulladáshoz, mint mindenre, erre is
késve reagál, de aztán csakugyan ráesik
a terítékekre, szétlöki az összecsúsztatott
asztalokat, repül az eszcájg, õ maga
hátrahanyatlik, kimászik a terítõ mögül,
sikertelenül próbálja kiszedni a torkából
a szálkát, lassan ráhajol a kezére a padlón,
elengedi magát, meghal, s ezzel
visszahelyezi jogaiba a formát, elsõként
a formális gyászt, amit ideiglenesen, saját
formátlan létével megszüntetett,
ennyi, mondhatjuk elismerõen Hámori
Gabriella elsõrangú alakítására, kicsit
csodálkozhatunk, persze (ha laikusnak
tettetjük magunkat), hogy nemrég Wedekind
Luluját játszotta, a végzetes nõt,
az ördögi démont és öldöklõ angyalt, aki
egyik sem a sok közül, egyszerûen a létével,
a semmittevésével csábít (ahogy
Yvonne taszít ugyanezekkel), holmi természeti
tünemény gyanánt, mint aki kezdetben
maga sem tud róla, hogy beléje
van kódolva a rontás, õ az ártatlan fölforgató,
csak késõbb kezdi használni az eszközeit
mások (és a maga) végzetére, hogy
a kezdeti szexuális tárgyból áldozati
tárggyá váljék, ehhez a szerepéhez képest
az ártatlanság képe volt az a fiatal
lány, akit a Dosztojevszkij kisregényébõl
készült elõadásban, a Fehér éjszakákban
alakított, egy lányt, aki az érte rajongó
fiúval találkozik nap nap után a folyóparton,
de csak azért, hogy közben a „másikra”
gondoljon, akit szeret, Hámori a reményt
és a kétségbeesést sûrítette a lírai
szerepbe, az illúziót, amelyrõl nincs eldöntve,
hogy a valódi szerelem élteti-e
vagy csak az álmokba kapaszkodás a valóság
helyett, hiszen a valóság ott van
57
MAKRANCZI ZALÁNNAL AZ YVONNE-BAN
FOTÓ: WALTER PÉTER
elõtte, csak ki kellene nyújtania érte a kezét,
ezt a melodrámát nem kis feladat
szentimentalizmus nélkül eljátszani, neki
sikerült, az alkatába és (föltehetõen) a
gondolkodásába oltott józan realitásérzék,
enyhe fanyarság, finom iróniára való
hajlam segítségével, aminek aztán bõven
a hasznát vehette A filléres opera (Brecht
Háromgarasosát keresztelték át erre a
címre az Örkény Színházban) Pollyjaként,
illetve a Pollyt játszó felsõ középosztálybeli
privátként (így neveztek valaha
színházi körökben mindenkit, aki nem
mûvész), hiszen az elõadás lényege az
volt, hogy társaságbeli jómódú polgári
urak és hölgyek, mindközönségesen
„gazdagék” adják elõ a mûvet, talán valami
jótékonysági rendezvényen, a szegények
javára („kikrõl szól e színdarab”, írta
volt Brecht), itt aztán kétszeresen is
megmutathatta, milyen egy polgári liba,
Polly Peachum meg aki alakítja, közben a
valódi (kezdõ) színésznõhöz, Nyina Zarecsnajához
is elérkezett Csehov Sirályában,
az intuitív fiatal lányhoz, a természetes
tehetséghez, aki vele született képességeit
és nõi ösztönét egyszerre használja
spontánul és tudatosan (maga sem
érzékeli a különbséget) a színpadon is és
az életben is, keresi az élményt, és gazdagodva,
de legalábbis ép bõrrel jön ki
belõle, van mersze a kihívásokhoz és a
döntésekhez, van köze a saját sorsához,
ahhoz, hogy színésznõ, s így valahogy –
nem tudnám megmagyarázni, miért –
Hámori Gabriella Nyináról vallott fölfogásában
nagyon erõsen érzem õt magát,
mintha ez a szerep több volna a szokásos
önvallomásnál, mintha ez a szerep azonos
volna vele.