Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

járatot, kik mennek be, kik jönnek ki, s
nevet adni nekik, sorsot, fizimiskát, ki
mit vásárolt, anyagnevek a Húsiparból,
helyben vagyok, gondolom most, régi
témám, „Töltelék és füstölt áruk fantázianevei
a századfordulótól napjainkig”.
Más változat: szigorú vegetariánus
figyeli a boltajtót. Jelentést ír, név és
lakcím szerint, heteken át. Lassan megõrül,
egyszer csak lerohan, s telezabálja
magát májas hurkával. Ebben a fekvésben:
Hasek.
*
Nyakkendõk a Hunyadi téren tizenharmadikán,
nyilván azóta is, papundeklitáblán
a nõi vécé nyitott ajtajában.
Szélesek, mintásak, szomorúak, ötven
forint darabja, azóta tán száz, nem néztem,
beleolvadt a térbe, úgy tartozik
oda, mint a piac, a zsizsgõ szegénység
vagy mint a fák az ég hullámpapírja
elõtt. Nyakkendõk szürke szalonnán.
Vett-e egyet is belõlük élõ ember januárban?
Kis zöldséges grammatika: „Nálunk
minden harmadik reklamálót lelövik.”
Utcán hallom, nem pont így: És akkor
az a kéményseprõ csöndben elkezdett
hányni. De komolyan. Olyan csöndesen,
mint a hó. És egészen fehér lett.
*
Karácsonyfa lebontása, szegényé.
Kopasz, magatehetetlen esernyõ-patkány.
Egy kellemetlen tárgy, szánni és
megelégelni nem lehet párhuzamosan.
Zölden, lábujjhegyen jött a fõbejáraton,
hozták egymást a Jézuskával, s most a
cselédlépcsõn távozik. Cipelem, tessékelem,
belekapaszkodik a korlátba,
nem akar menni, fordulóknál végképp
megmakacsolja magát. Szabályosan le
kell rugdalni. Aztán napokig gyanta- és
borovicska-szagú a kezem.
Szemetesek: pálinkát fõznek karácsonyfából,
nem kell bele cukor, habkarika
s szaloncukor maradt elég. (Cefrepalota?)
*
Valamelyik 16-án monológ a reggeli
medencében. A gyógyvíz jobban viszi a
hangot, mint a telefon. Hallom, aztán
hallgatom, otthon lejegyzem.
Író, lejegyzz, csak rajt ne fogjanak! A
lélek kukkolója.
„Negyvenkétszer voltam kórházban.
Benedvesítettem a néni száját, reggelre
meghalt. Csupa mûtét. Nekem az urammal
sokáig semmi. Fiatalon kõbányában
dolgozott, derékig vízben, azért
semmi. Aztán mégis lement a két gyerek.
De utána se nagyon akart. Már én
mondtam, neki, legalább havonta egyszer,
apja, teljesítsük a haditervet! Volt,
hogy én kezdtem, hazamentem délelõtt,
lefürödtem, és bementem hozzá,
hogy gyere apja! Az meg, szegény, nagyon
megijedt. De nagyon, még én nyugtatgattam,
hogy ne féljen, nem baj. Azóta
semmi. Nem haragszom, volt nagy
mûtétem bõven, van úgyis bajom elég,
én is fáradt, te is fáradt, nem baj. De akkor
nagyon megijedt. Hogy napközben.
Sokat eszik viszont. Szalámit. Úgy látszik,
nagy a gyomra. Ki van tágulva. Volt
kórházam elég. Mindegyik orvost fõorvosnak
kell hívni és pogácsát kell sütni
neki. A többi már megy.”
*
Falfelirat betû szerint a kis földalatti
megállójában, az Operánál: „Amíg a
Föld kerek, adig a Nõk csöcse mindig
meleg.” Szép. Szép szomorú. Elképzelem,
valami durvát akart volna írni, pinafasz,
ilyesmiket, aztán ez jutott eszébe.
Anyahó, anyavágy. Megírni nehéz.
Csábít, hogy lágyra vegye az ember.
Lágy, de nem nyúlós? „Lám, mennyi
szeretet a mélyben.” De ez sok. Így sok.
Nem spray, inkább tintaceruza. Ilyesmi,
tizennyolcadikán.
*
Egy reggel, januárvég. Valószínûtlen
ebben a hidegben, de ágynemûk. Sárgák.
Kifordítva a szerda éjszaka, mint
egy citrom. Kiakasztják a párkányra a
lóbõrt, amit éjjel húztak. Álmok bõre az
ablakokban. Kese, almásderes. Telivérek
álma. Szegény muraközieké. Pónik,
szódáslovak. Merõ trappolás a reggel.
A remonda betanítatlan katonaló.
(Závada közlése)
*
Jan. 29., elalvás elõtt. „Ujjlenyomatot
kinagyítani, aztán kihímezni, ez lett
a fõ ambíciója. Már az egész családé ott
volt párnán, terítõn. Késõbb subaszõnyegen.
Gagariné, például, subán.
Nixoné. Nem tudni, hogyan szerezte a
mintát, tán nem is voltak pontosak rendõrileg,
ki is ellenõrizte volna azt, föl
volt borítva a méretarány rendesen. De
a lakás olyan volt, mint egy összefogdosott
gyufásdoboz.”
*
„Itt megszakad”, így kéne befejezni,
holott csak abbahagyom. Minek csinálnék
neki véget? Írói mintha-napló, talált
és gyártott följegyzetek esetleges
rendje és alakulata.
Elég nyitott, hogy bármi lehessen,
március, hajó, kalaposinas. Folytatás
lesz, leginkább ennyi mondható.
47