FOTÓ: KAISER OTTÓ PREMIER: FEJGÉP – EGER CSILLAGAI Örökre Egerben SZIGETHY ANDRÁS
Délelõtt volt. Pontosan emlékszem. Fényes délelõtt volt, amikor megvettem a könyvet a Széchenyi utcában, és hazafelé tartottam vele abba a Hadnagy utcai kilencemeletes épületbe, melynek a legfelsõ szintjén laktunk, egy mosókonyhában. Jó hely volt. Szerettünk ott. Tulajdonképpen ez volt az elsõ önálló lakásunk. Egy mosókonyha. Egerben. Közös otthon. Nekem pedig az elsõ napilapos állásom, és a fõszerkesztõm addig járt az akkori hivatalosságok nyakára, amíg szabályosan meg nem kaptuk ezt az egy helyiséget lakás gyanánt. Egy mosókonyha a város fölött, esténként tele barátokkal és boldogsággal. Több mint harminc évvel ezelõtt. Szóval kezemben a könyvvel átvágtam az évszázados platánokkal, gesztenyéssel teli hajdani Népkerten, és a nap olyan ellenállhatatlanul ragyogott, hogy leültem az egyik padra. Felütöttem a könyvet, amit magam sem tudom, miért vettem meg, de úgy emlékszem, senki nem ajánlotta, nem is hallottam felõle, a szerzõjérõl sem. Csak a címe. Valahogy a címe nem engedett el a kirakat elõl. Száz év magány. Felütöttem. És azon nyomban leterített az elsõ mondat. „Hosszú évekkel késõbb, a kivégzõosztag elõtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézõbe.” Leeresztettem a könyvet, fölnéztem az évszázados platánok lombos csúcsaira: hogy tud valaki ilyen elsõ mondatot írni? És aztán a többi. Egymás után dõltek ki a könyv lapjaiból a csodák, hömpölygött a mese, amirõl késõbb megtudtam, hogy mágikus realizmusnak hívják. Ezt sem tudtam akkor, és sok mindent nem tudtam, csak azt, hogy egyszer, valamikor szeretnék ilyen mondatokra képes lenni. Mindenesetre a platán alatti padról átültem a sörkertbe, és estig kiolvastam Gabriel García Márquez könyvét. Aztán hazamentem, megkérdeztem a feleségem, hogy mennyi pénzünk van, és másnap vettünk húsz kötetet a Száz év magányból, hogy osztogassuk a hozzánk járóknak. Az elsõt Zolnay Palinak adtuk, aztán szép sorjában az arra érdemeseknek, de arra vigyáztunk, hogy két kötet mindig maradjon, mert esténként egymás mellett fekve, versenyt olvastunk kedvenc mondatainkból. Akkor még nem is sejtettem, hogy miért ismétlem annyit az indián szavait, aki váratlanul megjelent Macondóban az õsi ház elõtt, és csak annyit mondott: „A Király temetésére jöttem.” Hosszú évekkel késõbb gyönyörû feleségemnek elõször mûgondos, kal- ligrafikus írásán vettem észre, hogy valami megváltozott. A betûk rajza folyamatosan romlott, a sorok átkószáltak egy másik dimenzióba, egy másik világba, aztán egy szép napon, a kórházi ágy szélén ülve már nem tudtam elolvasni a nekem küldött levelet. A szépséges szürke szemû utána költözött az írásnak. Száz év magány jött mindennap. A Királyt, aki vonzásával egybetartotta ifjúságunk csillagos égboltját, eltemettük. „A sebészkés az orvostudomány kudarcának legékesebb bizonyítéka” – leltem rá megint egy mondatra, amit megint Márquez üzent Juvenal Urbino doktorral a Szerelem a kolera idejénbõl. De ez már akkor volt, amikor jóval többet tudtam mindenrõl, arról is, milyen könnyû a boldogságot átaludni. És már nem akartam jó mondatokat írni. Csak élni, vagy élni se, csak lenni és néha olvasni. Aztán már olvasni se, semmi újat. Csak a régi sorokat. A múlt volt egyedül biztos. És a mondatok a csodákról. Vártam a csodát. Szüntelenül a csodát vártam. Már csak a csodában bíztam. Hogy majd a szicíliai Terrasini faluvégi bárjának tenger fölé kilógó teraszán egyszer csak megfordulok, és ott áll szõke mosollyal. Hogy a krétai halászfalu utcájában a délibábból hirtelen elém materializálódva azt mondja: hát persze, hogy nem történt meg. És vissza Egerbe éjszakánként az ország másik végébõl, megállva egy Hadnagy utcai kilencemeletes elõtt, fölfelé bámulva, hogy igen, hátha ott van ugyanúgy a mosókonyha, és benne õ. Csak Márquez meséiben bízhattam. A valóságon túli mesében, ami maga a valóság. Csak abban. Semmi és senki másban. Mert hiába cserélõdtek a helyszínek, a lakások, az ágyak, Márquez továbbra is ott volt, karnyújtásnyira a polcon, mindenre és minden ellen való szerként. 35 Márquez volt az elixír. És õ súgta a fülembe egy titkokkal és gonosz italokkal terhes estén, amikor az argentin lány fáradhatatlanul rakosgatta, dugdosta el elõlem a poharakat, azt mondva: vissza kell térni. Szó nélkül tolta elém Márquez könyvét, aki azt üzente egy katalán tudós sorsával, hogy föl kell számolni mindent, és úgy visszatérni. Megint rátalálni egy régi útra, amelyen, míg csak vagyunk, járunk. Saját álmaink színeihez. „...és megadva magát a tartós tavasz utáni sóvár vágyának, visszatért mediterrán szülõfalujába.” Így tértem vissza én is. Újra mediterrán lett a világ. Újra szerettem volna jó és igaz mondatokat mondani és írni. Újra hinni akartam a mondatok erejében. Hinni a mesében és a csodákban. Valóságot élni, és hinni a valóságon túli realizmusban. Hinni az összeilleszthetetlenségekösszeilleszthetõségében. Összeilleszteni egykori bátor semmit nem tudásomat hatvan év megtapasztalásával, a mosókonyha karnyújtásnyi boldogságát a világ boldogtalanságával, Egert Cartagena de Indiasszal, Márquez maga választotta lakóhelyével, a házzal a Santa Clarakolostor udvara mellett, az örökkön sóvárgott tengerparti várossal. Összeilleszteni az összeilleszthetetlenségeket: a helyben maradás biztonságát a repülés vágyakozásával, egy szürke szempár szerelmetes rajzolatát rávetíteni egy fekete pillantású értem aggódásra. Megtanulni békét kötni a kibékíthetetlennel. Élni tovább, amikor kiköltözött mellõlünk az élet. Megtanulni visszatérni és maradni, akik voltunk, úgy, hogy már semmink sincs abból, amik voltunk. Tudni, hogy nem tudjuk: melyiket álmodjuk, Egert vagy Cartagena de Indiast. Tudni, hogy csak a csodákra képes mondatok maradnak meg utánunk.
- Page 1: PREMIER • IX. ÉVFOLYAM, 68. SZÁ
- Page 4 and 5: CÍMLAP: UDVAROS DOROTTYA FOTÓ: GO
- Page 6 and 7: - Mikor a legjobb Rómába utazni?
- Page 8 and 9: Félelmetes arra gondolni, hogy ann
- Page 10 and 11: HÁZUNK BÁJA A Premier szerzõinek
- Page 12 and 13: PREMIER: FEJGÉP - MIÉNK ITT… Sz
- Page 14: Arthur Rimbaud: Jámbor reggeli gon
- Page 17 and 18: Ezen a Szent György-hegyi akácpad
- Page 19 and 20: nak orrában szemlélõdik, nem min
- Page 21 and 22: nyolt, de fárasztó verseny miatt.
- Page 23 and 24: Hirdetés 21
- Page 25 and 26: zár, kivéve ezt az egyiket, amely
- Page 27 and 28: Egy kedves fotográfusnál voltam a
- Page 29 and 30: OLIVIA HUSSEY tatni a tehetséghez
- Page 31 and 32: lehetõ legjobbkor jött az életem
- Page 33 and 34: Sûrû bruegheli kép fogadta a lá
- Page 35: PREMIER: FEJGÉP - EGER CSILLAGAI
- Page 39 and 40: sabbak, fiatalabbak és józanabbak
- Page 41 and 42: Mindez együtt az ötödik. Ám min
- Page 44 and 45: Szabó Lõrinc: Õszi fák PREMIER:
- Page 46: PREMIER: FEJGÉP - MISZTÉRIUM, HIS
- Page 49: járatot, kik mennek be, kik jönne
- Page 52: MESTEREK A SZÍNPADON Agárdy Gábo
- Page 56: MESTEREK A SZÍNPADON Kállai Feren
- Page 59 and 60: pukkasztja a lufiját, kezébe nyom
- Page 61 and 62: eretem a színházat. Szeretem Esze
- Page 63 and 64: - Épp akkor, amikor Federico ostro
- Page 65 and 66: Hirdetés 63
- Page 67 and 68: ABBÁZIA KÁVÉHÁZ Van azonkívül
- Page 69 and 70: TJESZRAPERET LÁDA ALAKÚ KOPORSÓJ
- Page 71 and 72: teni környezetbe, de van, ahol mi
- Page 73 and 74: Beöthy István Espace temps, op. 1
- Page 75 and 76: Hirdetés 73
- Page 77 and 78: is így kezdi: „oda kell ülni az
- Page 79 and 80: niális festõjének karcait, minde
- Page 81 and 82: északkeletre lévõ Pordenonéba,
- Page 83 and 84: FOTÓ: INKEY TIBOR PREMIER: SZELLEM
- Page 85 and 86: BÁL A SAVOYBAN - IFJABB LATABÁR
- Page 87 and 88:
A GOLFJÁTÉKOS 1947-48-ban a Váro
- Page 89 and 90:
Fowey-ba úgy kerültem, hogy össz
- Page 91 and 92:
pennym sem volt, és reszkettem, é
- Page 93 and 94:
lós Melitta, Komlós Vilmos, Misog
- Page 95 and 96:
MAKLÁRY JÁNOS - Miért lenne röh
- Page 97 and 98:
Rakovszky Zsuzsa: ÉJSZAKA Mióta e
- Page 100 and 101:
PREMIER: OPERA Ybl-palota: jubileum
- Page 102 and 103:
PREMIER: OPERA Az operaházi Mózes
- Page 104 and 105:
PREMIER: OPERA A VELÜNK ÉLÕ WAGN
- Page 106 and 107:
Exkluzív smink- A szemhéjpúderek
- Page 108 and 109:
PREMIER: GASZTRONÓMIA A Symbol ét
- Page 110 and 111:
zsemle (magyarul egy zsemlében meg
- Page 112 and 113:
PREMIER: HÁZUNK BÁJA Premier-part
- Page 114 and 115:
GÁBRIEL MÛSORT VEZETETT, ÉNEKELT
- Page 116 and 117:
VOKSÁN VIRÁG NEM A HÕSÉG MIATT
- Page 118:
PÁROSAN (PÁRATLANUL?) SZÉP AZ É