Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

Premier 2008. augusztus - Sprint Kft. Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

sprintkiado.hu
from sprintkiado.hu More from this publisher
05.02.2013 Views

zönség és a felettünk ítélkezõk kicsit mélyebben betekintenének mûhelyünkbe, ismernék a nehézségeket, a mûgondot, a múzeumi kutatómunkát, a végtelen fizikai fáradságot, a versenyfutást az idõvel, pénzzel – akkor talán másként gondolkoznának. Felmérte-e már valaki, hogy mekkora felelõsség egy milliók által ismert regény filmrevitele, milyen nyomasztó a várakozás, amely a filmet megelõzi!? Nem csalódik-e a nézõ, megtalálja-e a filmben emlékeit és álmait Cecey Éváról, Dobóról, Bornemisszáról és a félelmetes török haderõrõl? Eszébe jut-e vala- kinek, hogy hány szakértõ, történet- és haditudós, fegyvermester, jelmeztervezõ és szabó, építõmunkás és világosító, gazdasági szervezõ dolgozott itt a mûvészeken kívül, hány ember munkájából született a film? Ahogy a feliratokon olvasható, hányan vannak azok a bizonyos „és még sokan mások”!? Akik ilyen filmek elkészítésére vállalkoznak, semmivel sem kisebb fantaszták mint az „art Kino” alkotói. Az Egri csillagok létrejöttéért egy egész kis hadsereg harcolt. Bizonyos fokig a szó legszorosabb értelmében, mert a felvételek alatt például hatezer kiskatona civil tábor- 32 noka voltam. És a katonaságból Szász Endre is alaposan kivette a részét. Mivel a török tábor ezernyi sátrát õ tervezte, kénytelen-kelletlen megtanult lovagolni, hogy bejárhassa a hatalmas területet az építés kánikulai heteiben. Azt hiszem, mind a kettõnknek emlékezetes marad a munka esztendeje; marakodások, felfedezések boldog pillanatai, reménytelenségek és újrafellobbanások. És remélem, hogy emlékezetes marad a közönségnek is szeretett filmünk, Gárdonyi Géza felejthetetlen remekének mûvészi filmváltozata, az Egri csillagok.

PREMIER: FEJGÉP – EGER CSILLAGAI Önarckép, 1911 T izenhét éves koromban én még nem tudtam, mely pályán terem számomra babér. De hogy terem valahol, azt sejtettem, mint sejti minden gyorsan növõ siheder, aki szerzetes gimnáziumba járt, hol declinatióval egy idõben ojtják be szívébe a dicsvágyat is. Szobrász akartam lenni sokféle okból. Elõször is azért, mert a gimnázium terasza tele volt szentek kõszobraival, melyeknek kifaragása nagy és szép munkának tetszett nekem; és a városban is találkoztam kõemberekkel, apostolokkal és mártírokkal, akik mosolyogtak, intettek, híttak, éltek. Az egri hegyekben valami puha kõre találtunk, amibõl tollkéssel is lehetett figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott meg abban, hogy képfaragó legyek. A versírás azonban kerülgetett mégis, de nem nagy erõvel, hiszen kötelesség, penzum is volt egyszersmind. Sokkal több baj volt a piktori hajlamokkal. Ezeket izgatta az egész város, melynél festõibbet nem látott még akvarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben fekszik, telisdetele nagyon korán nyíló gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színû, mint az aranyos gyík háta. Meszszirõl kék hegyeket szel derékon a felhõ. Maga a város is csupa kész festmény. Omladékok, porló kõfalak az élõ utcák mentén. A sárga homokkövet át meg átöleli mindenféle folyondár; lila és piros bársonyszájú virágok csókolják a törmeléket, födik el a gyíkok palotáinak apró kapuit, mint megannyi portier. A hegyes kövû utcákon lassan, óvatosan járnak az emberek. És nagyon kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja is ezüstszínû. A kezében márványfogantyús, fekete bot. Az a kevés élet, BRODY ÉS BRÓDY BRÓDY SÁNDOR melyet a diákok vidámsága vert föl az elhagyott utcán: kihal egyszeriben, amint megjelenik a fehér alak. Hang nincs itt, annál több a szín. Egy nagy csoport fekete kispap jön, komoran, nesztelenül, mint valami felleg. Két 33 egyformán piros ruhás, vörös kontyú puttonyos asszony rikít végig hirtelen. Papucsuk kattogása idehallatszik a túlsó szélrõl; valami vidám pincébõl jövõ vincellérlegény fütyülése kínos föltûnést okoz…

PREMIER: FEJGÉP – EGER CSILLAGAI<br />

Önarckép, 1911<br />

T<br />

izenhét éves koromban én még<br />

nem tudtam, mely pályán terem<br />

számomra babér. De hogy<br />

terem valahol, azt sejtettem, mint sejti<br />

minden gyorsan növõ siheder, aki<br />

szerzetes gimnáziumba járt, hol declinatióval<br />

egy idõben ojtják be szívébe a<br />

dicsvágyat is. Szobrász akartam lenni<br />

sokféle okból. Elõször is azért, mert a<br />

gimnázium terasza tele volt szentek<br />

kõszobraival, melyeknek kifaragása<br />

nagy és szép munkának tetszett nekem;<br />

és a városban is találkoztam kõemberekkel,<br />

apostolokkal és mártírokkal,<br />

akik mosolyogtak, intettek,<br />

híttak, éltek.<br />

Az egri hegyekben valami puha kõre<br />

találtunk, amibõl tollkéssel is lehetett<br />

figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott<br />

meg abban, hogy képfaragó legyek.<br />

A versírás azonban kerülgetett<br />

mégis, de nem nagy erõvel, hiszen kötelesség,<br />

penzum is volt egyszersmind.<br />

Sokkal több baj volt a piktori hajlamokkal.<br />

Ezeket izgatta az egész város, melynél<br />

festõibbet nem látott még akvarellel<br />

dolgozó ifjú ember.<br />

Völgyben fekszik, telisdetele nagyon<br />

korán nyíló gyümölcsfával. Körülveszi<br />

a várost hegy, domb, olyan<br />

színû, mint az aranyos gyík háta. Meszszirõl<br />

kék hegyeket szel derékon a felhõ.<br />

Maga a város is csupa kész festmény.<br />

Omladékok, porló kõfalak az<br />

élõ utcák mentén. A sárga homokkövet<br />

át meg átöleli mindenféle folyondár;<br />

lila és piros bársonyszájú virágok<br />

csókolják a törmeléket, födik el a gyíkok<br />

palotáinak apró kapuit, mint megannyi<br />

portier.<br />

A hegyes kövû utcákon lassan, óvatosan<br />

járnak az emberek. És nagyon<br />

kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja<br />

is ezüstszínû. A kezében márványfogantyús,<br />

fekete bot. Az a kevés élet, BRODY ÉS BRÓDY<br />

BRÓDY SÁNDOR<br />

melyet a diákok vidámsága vert föl az<br />

elhagyott utcán: kihal egyszeriben,<br />

amint megjelenik a fehér alak. Hang<br />

nincs itt, annál több a szín. Egy nagy<br />

csoport fekete kispap jön, komoran,<br />

nesztelenül, mint valami felleg. Két<br />

33<br />

egyformán piros ruhás, vörös kontyú<br />

puttonyos asszony rikít végig hirtelen.<br />

Papucsuk kattogása idehallatszik a<br />

túlsó szélrõl; valami vidám pincébõl<br />

jövõ vincellérlegény fütyülése kínos<br />

föltûnést okoz…

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!