Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

nak orrában szemlélõdik, nem minden
szomorúság nélkül belátva, hogy
a cselekvés és a kontempláció két
külön szakma, és mind a kettõ élethossziglani
fogság.
*
Józsi: „Papa most éppen memorizik
Zsuzsival. Valamilyen oknál
fogva mindig Zsuzsi nyer. Aztán lementünk
enni egy hotdogot, meg egy
fagyit. Elmentünk játszani meg sétálni,
és mindenféle helyen körülnéztünk,
ittunk egy narancslét, és továbbálltunk.
Bementünk egy múzeumba,
és sok mindent megnéztünk, én kivételesen
nem fulladtam meg. Egy másikba
is be akartunk menni, de szerencsére
zárva volt. Aztán kibéreltünk
egy motorcsónakot, és nagyon
jól tudtunk vele menni. Bementünk
egy pékségbe pizzázni, és hazajöttünk
a szállodába csendes pihenõzni.
Délután találtunk egy játszóteret
a szálloda mellett, és ott is játszottunk
egy kicsit. Zsuzsira nagyon kellett
vigyáznom, mert sajnos beteg
volt. Azután jött értünk Marianne,
hogy elvigyen a tengerhez. Az autóban
Zsuzsi elaludt. Amikor megérkeztünk,
nagyon szép volt az óceán.
Csak Áron ment be úszni, a víz nagyon
hideg volt. Azután építettünk a
homokba egy várat, csak sajnos a dagály
elverte.”
Zsuzsi körül zajlik az életünk, már
az a fáradt elalvás a kocsiban figyelmeztetett,
aztán jött a pocakfájás,
meg a hasmenés, láz, ezt sem sza-
bad enni, azt sem szabad enni, csak
kekszet, meg teát. Az égi egyensúly
és a földi igazság érdekében valami
jóban is kell részesülnie. A mamából
ilyenkor nappal is hosszú mesék
csurgadoznak, telnek-múlnak a meghitt
rajzolgatós órák, a turizmus föl
van függesztve, a bátyáival Zsuzsi
mindent megbeszél: ez egy furcsa
fej, ez királylány, ez meg cica, aki hajóra
szállt. Leírja, nagybetûkkel, hogy
tegnap hajókáztunk. Négyéves, ezt
mind értékeljük, a rímfaragását is,
meg azt a sokféle furcsa pofát, amire
õ a kis arcát elváltoztatja. Beosztjuk,
ki mehet el, ki marad itthon õvele,
õ húzza ki a neveket kalapból.
*
Áron: „Szegény Pipi (egy szõrpingvin,
csecsemõkora óta vele alszik)
kénytelen volt lent a repülõ
gyomrában utazni, bár a mama azt
mondta, hogy ott nagyon jól érzi magát.
Mi remek helyen lakunk, majdnem
a város szívében, egy óriási térre
látunk, egy széles csatornára, és
azon mindenféle hajóra. Van minden,
vörös téglás, fehér ablakos házak,
tarka villamosok, híd, templom,
biciklisek, megmutattam fáradt Pipimnek
a tájat, tetszett neki. A legjobb
ágyat kaptam, a fejem egy ablak
mellett van, távol a korán kelõk
reggeli õrültségeitõl és visongásaitól.
A papával lementünk sétálni,
minden irányban csatornák nyíltak,
rajtuk öreg hajók, kacsák és mindenféle
érdekes madár. Kipróbáltuk a papa
kedvenc kocsmáit, nekem is tetszettek.
Megnéztünk egy nagy virágkereskedést
mindenféle különös virággal,
errõl festettem egy képet,
amely a mamának nagyon tetszett.
Minden harmadik házban van egy
vendéglõ, vagy kocsma, vagy kávéház,
nekem a legjobban azok tetszenek,
amelyek székeket raknak ki a
grachtok mellé, ott a papa whiskyt
iszik, mi meg frissen facsart narancslét.
Béreltünk egy motorcsónakot,
természetesen Józsi volt a
kormányos. Az elképzelhetetlen,
hogy ilyen helyzetben én legyek; a
csónak orrában kuporogtam és nézelõdtem.
Mama kiadta az utasításokat
Józsinak, Zsuzsi is kiadta,
csak sokkal nagyobb hangerõvel.
Amúgy nagyon édes volt, mert amikor
érdekességek történnek, Zsuzsi
mindig nagyon édes. Festettem egy
képet, amelynek az a címe: Egy spa-