Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

nak, csak a megfelelõ kapunyitó gombot
nyomjam meg! Talán inkább lefutok
eléjük. Majd fogom a fejüket, körülbrummogom
õket, és megyünk vacsorázni.
Addig is nézzük majd a gyerekekkel
ezt a sok lobogó hajú, kopasz
vagy piros fejû, pedálozó amszterdamit.
Jutka szerint a gyerekek reggel táncoltak
örömükben. Megpróbálok az õ
szemükkel nézni. Mit észlel az esztéta
Áron és a praktikus-hedonista Józsi,
és mit Zsuzsi, aki mellékesen
mindent észrevesz, és a szeme sarkából
regisztrálja a világot.
A megfigyelõállásnak kiváló harmadik
emeleti sarokerkélyrõl mereven
nézem a helyet, ahol fel kellene
tûnniük, de most hogy Jutka itt fog
aludni mellettem, szobánkat egy kissé
zajosnak érzem, a villamosok sikkanása
elég éles, aztán a nehéz alváz
zakatolása, a figyelmeztetõ csörrenések
is jól hallatszanak.
De hát ez ennek a saroknak a zenéje,
itt érzem a város lüktetését, a
közlekedés kevéssé hierarchikus,
önszabályozó anarchiáját. Mindenki
minden teret kihasznál, de nem mennek
egymásba, éberek, vigyáznak,
nem kell mindig általános szabályokhoz
igazodni, keretszabályok elegendõek.
Ez az engedékenység az élettel,
a furcsaságokkal, a szabálytalannal
szemben elég messzemenõ.
Próbálom elûzni aggódó idegességemet.
A légifolyosók manapság a
hadiesemények miatt tele vannak,
egyórás késés normális. Örülj, hogy
nem vagontetõn utaznak, mint te ötven-egynéhány
éve, akkor is hadi-
események miatt. Megvertük õket,
gyõztünk, mindenki gyõztes, aki él. A
halottaknak pedig a gyõzelem vagy a
vereség tökéletesen közömbös. Nekik
már nincsen okuk semmiféle aggodalomra.
*
Megjött a család, átadhatjuk magunkat
a városszemle szépségeinek,
szüntelen vigyázva arra, hogy a négyéves
Zsuzsi el ne kallódjon. Vigyáz rá
az anyja, az apja és a bátyái: a tizenhárom
éves Áron és a tizenkét éves
Józsi. Õ is vigyáz magára, mindenki
vigyáz egymásra, ez a talán túlzott
kölcsönös vigyázás, ez a család.
A fiúk megcsodálták a grachtokat,
a felvonóhidakat, az alattunk csendben
elberregõ hajókat, beugráltak az
üres csónakokba, átszökdécseltek
az úttestet a járdasávtól elválasztó
16
vascölöpökön, ellenõrizték Rembrandt
titokzatos fényeit, és egy kép alapján
a Reiksmuzeumban megállapították,
hogy a Herrengracht és a Spiegelstraat
sarka ma is ugyanaz, mint volt
háromszáz évvel ezelõtt, és ezen elcsodálkoztak,
mert Budapest fiatalabb.
Tetszéssel szemléltük a klaszszikus
fúvószenekart az utcasarkon,
és a zsonglõrt, aki lángoló végû pálcáit
forgatta.
Két szobában egymás hegyén-hátán
jól megvagyunk, mindenki naplót
ír, olvas, fest vagy rajzol. Az ember
viszi magával a szertartásait, a reggeli
kakaót és az esti fürdést, a mesét
és a szõrpingvint. Jutka folytatásos
meséinek a hõsei a Hotel de
l’Europe rezidenciájának harmadik
emeleti szobáit is nyugtatólag betöltik.
Este tíz után a gyerekvilág elcsöndesedik,
a szülõknek ilyenkor
szabad egymással is beszélgetniük.
Addig van, aki azt is észreveszi,
mert hátul is van szeme, hogy megsimogattuk
a feleségünk kezét, és
ezért az észrevevõre kell sugározni
minden rajongást, nehogy elszomorodjon.
Vannak négyéves kislányok,
akiknek a jókedvét amilyen könnyû
elveszteni, olyan nehéz visszacsalogatni.
Egy gyomnövényke, egy kacsa
vagy egy pókháló ebben az életkorban
még van olyan érdekes, mint
csónakból a Herrengracht, s amikor
a látnivalókért lelkesedem, Zsuzsi
helyesbítõleg odaveti: Budapest is
szép.
Világos, hogy a csónakot Józsi kormányozza,
Áron pedig bölcsen a csó