Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

Ezen a Szent György-hegyi akácpadon
megadatott nekem az a
nyugalom is, hogy egy szempillantás
alatt átüljek a Café Créa teraszára,
egy suta kis asztalhoz, csatornák
és hajók találkozási pontján.
Azon a csatornaparti vendéglátóteraszon
élvezem azt, hogy vendég vagyok,
és nézõ, mint a színházban, az
elsõ sorban, a forgószínpad közelében,
itt én magam védve vagyok,
nem kell senki elõl kitérnem, és senki
sem gázolhat el. Parti szemlélõje
vagyok az elõttem elúszó csendélet-
nek. Kedvem lenne inni annak a korombeli
embernek az egészségére,
akit elvisz elõttem a hajó. A csókdobáló
donna éntõlem is kap egy ujjmozdulatot
a számra.
Különös, de talán nem véletlen, hogy
éppen Amszterdamban kértek arra,
hogy elmélkedjem a szépségrõl. Kétszer
tíz napot töltöttem itt a Felix
Meritis-ház és az Amszterdami Egyetem
közös díjának köszönhetõen, a
második tíz napot családosan. Jobb
szemlélõhelyet, mint az amszterdami
sarokszobám balkonja, ebben a fél-
15
órában nem találhatnék. Harangjáték
csendül, villamos, autó, hajó, bicikli
vonul alattam, a csatornában
tavaszi virágszirom úszik és eldobott
cigarettásdoboz. Galambok ülnek
a homlokzatból kiálló csörlõs gerendákon,
vizsgálom a tetõteraszok
titkos életét és a magasban növõ fákat
a lépcsõzetesen emelkedõ oromfalak
mögött. A királyi vár tetején egy
Atlasz tart egy földgömböt, a legtetején
pedig egy aranytulipánból egy
aranyhajó emelkedik ki aranyvitorlákkal.
A nap a képemre süt, a test jól van,
semmi dolgom, a berlini elnököt beteszem
a fiókba, nem vagyok semmi,
csak egy átutazó vendég, nagyokat
ásítok, csodálkozom az ismeretlen
madarakon, és egy kacsát szemlélek,
valami furcsa sárga holmit cipel
a csõrében. Május végén ingujjban
ülök a Herrengrachton, rezeg, futkos
a falevél árnyéka a kávézó asztalán.
Friss narancslé, gyönyörû szõke lány
zörög egy ócska biciklin, a híd egy
kissé szamárhátú, rá kell taposni a
pedálra. Könnyed, laza, ruganyos
emberek, elengedett mozgásuk biztonságérzetet
mutat. Megtanulták,
hogy megy, a dolog, amit valóban elhatároznak,
az megy. Egy zöldnyakú
galamb magocskákat kapdos ki a
téglákból rakott útburkolat mohával
benõtt réseibõl.
*
Várom a családomat ebben a sarokszobában,
a Hotel de l’Europe rezidenciájában,
ahol már tíz napot eltöltöttem.
Már majdnem mindent
elõkészítettem. Megnéztem, honnan
indul a sétahajó, és hol lehet motorcsónakot
bérelni. Vettem reggelihez
valókat, itt belém nyilall, hogy se tejet,
se kakaót. Taxin jönnek, Jutka és
a három gyerek, majd csengetni fog-