Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

zsemle (magyarul egy zsemlében megbúvó
nagy Wiener Schnitzel). Egyébként
ez a részleg nyújt leginkább pubos
feelinget. A spanyol vonal Puskás Öcsi
reálos idõszakát idézi. Ahogyan a falakat,
lámpaernyõket díszítõ relikviák,
kancsók, trófeák, serlegek, üvegek
fényképek és más Öcsibácsi-mütyürkék
is egy zseniális életút megannyi állomására,
a magyar futball aranykorára
emlékeztetnek. Talán a tulaj bõrdíszmûves
eredete vagy a focilabda
emlékére, de eredeti marhabõrrel borított
padlón járunk. A kávézó esténként
inkább egy bárra hasonlít, már
csak amiatt is, hogy itt található a ház
legnagyobb italválasztéka.
A komplexum központi konyháját
Jászai Tibor fõséf irányítja. A konyha
akkora, hogy egy komolyabb szállodának
is becsületére szolgálna. Az önálló
gasztronómiai egységekbe innen
érkeznek ételliftekkel a rendelt étkek.
Az összes rész-étterem csak abban
hasonlít egymásra, hogy mindegyik
szakácsa az egészséges, természetes
alapanyagú étkeket preferálja.
Most, hogy a kedves tájékoztatókból
némi rálátást nyertünk az egész vendéglátó
egységre, alaposabban szemügyre
vesszük vacsoratermünket.
A ház legnagyobb à la carte étterme
az olasz fúziós étterem, amelyhez külön
konyha és hozzávaló konyhafõnök
dukál. Finom, szellõs terem, hatalmas,
a konyhába torkolló körpulttal
szegélyezve. Falain designos rajzok,
villára tekert makaróni, csésze és
egyebek, elegancia mindenütt. A fúziós
étterem az olasz konyha alapjaira
épült, amely az orientális, keleti-, távol-keleti
fûszerezéssel fuzionál. Az
étlapon is külön oldalakon választha-
tunk a csak olasz vagy az ezekkel fuzionáló
ételekbõl. Az új, nyári étlapot
nemrég álmodta meg az új séf, Paolo
Petris, aki Udinében született, de
Olaszországon kívül dolgozott Dubaiban,
Új-Delhiben, Tokióban, Szingapúrban
és Párizsban.
Nell Béla üzletvezetõ arra a legbüszkébb,
hogy fiatal kora dacára a
részlegek üzletvezetõi mind az õ szárnyai
alatt nevelkedtek. Az átlagéletkor
egyébként is jól láthatóan alacsony.
Csupa jó külsejû, udvarias és energikus
fiatal szakember látja el az étterem
szolgáltatásait.
Az elsõ próbát üzletvezetõnk fényesen
állta. Bevezetésként Symbol tapas
tálat ajánlott, amely a hely összes híres
elõételét magában sûríti. Ezek
sorrendben: libamájpástétom házilag
pirított brióssal. Citrusfélékkel marinált
lazac (vagyis sóval pácolva és citrommal,
naranccsal bedörzsölve),
amelyet mangó chatney-val (vagyis
házi mangólekvárral és mangódarabokkal)
tálalnak. Tataky tonhalszelet
(vörös tonhal sakéban pácolva,
amely megszívja magát, mire a széle
egyre pácoltabb lesz, viszont a közepe
kissé nyersen marad). Mozzarella
caprese, amely paradicsommal és
pármai sonkával tálaltatik fel.
A valódi étek-mûremekek után két
levest kapunk mutatóba a választékból.
Az egyik, a porcelán tálacskában
felszolgált, a nyitás napja óta a közönség
kedvence: enyhén csípõs, kókuszos,
lime-os csirkeraguleves , amelyet
pici gyömbérrel bolondítanak
meg, ami által pikánsan csípõssé válik.
És épp ebben, a csípõsítés pikantériájában
áll a nagy titok. E leves eddig
minden étlapújítást átvészelt, és
108
szinte a jelenlétünk alatt vált még biztosabban
a cég örökös darabjává. Elfogyasztása
után ugyanis bõsz hívévé
váltam magam is.
A másik levesünket, a nyári étlap
egyik favoritját, a hideg sárgadinnyelevest
õszibarack-sorbettel nevezetût,
amelyet pirított, friss bazsalikommal
kevernek, és a sorbet valójában a levesen
úszkáló fagylalt, meglepetésként,
pohárban kapjuk. Fõszerkesztõm
persze azonnal ráveti magát.
Ezért én e helyt csak az õ elismerõ véleményét
tolmácsolhatom.
A séf egy kiadós átvezetõ fogást alkudott
étkeink közé, mondván, ha
olasz étterem, ugye, akkor nem hagyható
ki, és már hozza is a ricottásspenótos
házi raviolit vajban, zsályalevelekkel,
parmezánforgácsokkal. A
neve önmagáért beszél. Helyben gyúrják
a tésztáját. Az ízét és fenséges aromáját
tessék elképzelni. A méreteit is.
A mi további befogadóképességünknek
mindenesetre keresztbetett. Már
alig bírjuk szuflával, ám rögvest lecsapnak
ránk fõételeink is. Nekem valódi,
könnyû, nyári halfogásként
gyömbérrel és korianderrel sült tengeri
süllõ édes-savanyú mártással,
zöldcitromos salátával. Annyira könynyû
és finom, úgy eteti magát, mintha
most kezdeném csak az étkezést. Fõszerkesztõmnek
pedig a lazacsteak
roston, fokhagymás királyrákkal, sáfrányos,
rukkolás rizottóval, parajmártással
jutott. (Utólag bevallhatom: nagyon
irigyeltem õt azért a frissiben
sült, laza lazacszeletért, az elképzelhetetlenül
elegáns olaszos rizottóért,
más néven piláf, amely a fizika törvényeinek
fittyet hányva, kívül kicsit folyós
volt, belül viszont kemény. Hiába
a jóllakottság, a nyálam csorgott irigységemben,
na…!)
A halakhoz fehér Sauvignon blanc
dukált.
A gasztronómiai estét lezárandó
Symbol-desszertválogatás a ház finomságaiból
jelesül és finoman öszszegzi
a ház minden élményét, hangulatát.
Mondhatjuk úgy is: szimbolikusan
búcsúztunk vele e varázslatos
helytõl. A remek és gusztusos háztól,
a figyelmes kiszolgálástól, az érdekes
beavatásoktól, Óbudától és 2008
egyik felejthetetlen nyárestéjétõl.
Mert szimbólumok ide vagy oda,
mostantól magam is erõsen vonzódom
a Symbolhoz. Nem csak szimbolikusan,
valóságosan is.