A dialízis kezelés alapjai - Fresenius Medical Care

Szerkesztette 

Karátson András, Csiky Botond és Ladányi Erzsébet 

A dialízis kezelés alapjai

Szerkesztette 


A dialízis kezelés alapjai 

(az orvosi kifejezések és fogalmak magyarázata) 

Fresenius Medical Care Budapest és 

a „Vesebetegek ellátásának Fejlesztéséért” alapítvány 

Pécs, 2009 kiadásában

Szerkesztette: 


ISBN 978-963-06-7042-5 

A kiadásért felel: Dr. Karátson András 

A borítón a „féligáteresztő hártya” Dr. Robert Pohlmeier Úr 

(Senior International Manager Affairs Acute Renal Care, 

Fresenius Medical Care, Bad Homburg) munkája, engedélyével. 

Tipográfia: Ollmann Ágnes 

Készült: PTE ÁOK Nyomda, Pécs 

2

A könyv szerzői 

„Az orvostudomány történetében első ízben adódott lehetőség arra, 

hogy a beteg egy életfontos szerv, a vese működése nélkül 

hosszú ideig élni és dolgozni tudjon” 

Dr. Árkossy Ottó 

orvosigazgató 

Fresenius Budapest, Szépvölgyi úti Dialízis Központ 

Nils Alwall (a „művese” egyik típusának alkotója) 

Dr. Csiky Botond 

PhD, orvosigazgató 

Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, 

II. Belgyógyászati Klinika, Fresenius Dialízis Centrum Pécs 

Dr. Karátson András 

az MTA doktora, emeritus professzor 

Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, 

Fresenius Medical Care, Budapest 

Dr. Ladányi Erzsébet 


Fresenius Nephrologiai Centrum, Miskolc 

Dr. Major Lajos 


Fresenius Dialízis Centrum, Esztergom 

Dr. Molnár Márta 


Fresenius Dialízis Centrum, Szigetvár 

3

Tartalomjegyzék 

Ajánlás................................................................................................................... 7 

Előszó .................................................................................................................... 9 

1. A dialízis kezelés elméleti ismereteinek és technikai fejlődésének kronológiája 

Dr. Karátson András....................................................................................... 11 

1.1. Peritonealis dialízis............................................................................... 11 

1.2. Hemodialízis......................................................................................... 13 

2. A vesebetegségek korai felismerésének lehetősége 

Dr. Csiky Botond ............................................................................................ 18 

2.1. Prerenalis eredet ................................................................................... 18 

2.2. Renalis eredet ....................................................................................... 18 

2.3. Postrenalis eredet – obstructiv uropathiák............................................ 19 

3. A diabeteszes nephropathia, a veseelégtelenség leggyakoribb oka 

Dr. Molnár Márta........................................................................................... 25 

3.1. A diabeteszes nephropathia kialakulását elősegítő tényezők............... 25 

3.2. A diabeteszes nephropathia stádiumai, klinikai lefolyása.................... 26 

3.3. A diabeteszes nephropathia diagnózisa................................................ 29 

3.4. Megelőzés, terápia................................................................................ 30 

3.5. Veseelégtelenség, vesepótló kezelés .................................................... 31 

4. A hipertóniás beteg gondozása és vesebetegségének felismerése 

Dr. Csiky Botond ............................................................................................ 33 

4.1. Hipertenziv vesekárosodás ................................................................... 33 

4.2. Hipertónia és cardiovascularis kockázat .............................................. 34 

4.3. A hipertónia szűrése ............................................................................. 34 

4.4. A hipertóniás betegek kivizsgálása ...................................................... 35 

4.5. Laboratóriumi vizsgálatok.................................................................... 36 

4.6. Eszközös vizsgálatok............................................................................ 37 

4.7. Konziliáriusi vizsgálatok ...................................................................... 37 

4.8. Célvérnyomás értékek .......................................................................... 38 

4.9. A hipertóniás beteg gondozása............................................................. 38 

5. A krónikus veseelégtelenség klinikuma és konzervatív kezelése 

Dr. Molnár Márta........................................................................................... 40 

5.1. A krónikus veseelégtelenség okai ........................................................ 40 

5.2. A vesefunkció csökkenés következményei .......................................... 40 

5.3. A krónikus veseelégtelenség lefolyása, szakaszai................................ 42 

5.4. Az urémiás szindróma .......................................................................... 43 

5.5. Az urémiás szindróma klinikai tünetei szervrendszerek szerint .......... 44 

5.6. Az idült veseelégtelenség kezelése....................................................... 45 

5.7. A dialízis elkezdésének indikációja...................................................... 47 

5.8. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek, gondozása .......... 48 

6. A vesepótló kezelés (HD, CAPD, transzplantáció) választása ....... és a kezelés 

elkezdésének az időpontja 

Dr. Karátson András ....................................................................................... 50 

6.1. Technikai különbségek......................................................................... 51 

6.2. Technikai azonosságok......................................................................... 52 

5

6.3. A technikai eltérések klinikai következményei.................................... 53 

6.4. A maradék veseműködés...................................................................... 54 

6.5. Beteg túlélés ......................................................................................... 55 

6.6. A kezelési mód technikai túlélése ........................................................ 55 

6.7. Életminőség és rehabilitáció................................................................. 56 

6.8. Hospitalizáció ....................................................................................... 56 

6.9. Költségkihatás ...................................................................................... 57 

6.10. A CAPD-t, vagy a hemodialízist választjuk ? ................................... 57 

6.11. Korai gondozás, az idejekorán elkezdett dialízis kezelés és/vagy 

transzplantáció.............................................................................................. 58 

6.12. A dialízis elkezdését indokló tünetek és laboratóriumi értékek ........ 60 

6.13. A késve, előkészítetlenül érkezett beteg kórjóslata ........................... 60 

6.14. Az integrált, az egyes kezelési módokat kiegészítő ellátás ............... 61 

6.15. Összefoglalás...................................................................................... 61 

7. A hemodiafiltráció (Fresenius 5008) biztosította lehetőségek a dialízis 

technikájában 

Dr. Major Lajos és Dr. Árkossy Ottó ............................................................. 63 

7.1. Monitor ................................................................................................. 65 

7.2. Extracorporalis egység ......................................................................... 65 

7.3. Hidraulika............................................................................................. 66 

7.4. Választható kezelési módok ................................................................. 66 

7.5. Ultratiszta dializáló oldat és szubsztitúciós oldat folyamatos biztosítása .. 67 

7.6. Auto-flow.............................................................................................. 67 

7.7. Eco-flow ............................................................................................... 67 

7.8. Auto-sub ............................................................................................... 68 

7.9. Volumenpótlás kezelés alatt ................................................................. 68 

7.10. Koncentrátum ellátás.......................................................................... 68 

7.11. Profilírozás ......................................................................................... 69 

7.12. Riasztás .............................................................................................. 69 

7.13. On-line clearence monitor (OCM) – alapfelszerelés ......................... 70 

7.14. Vérhőmérséklet monitor (BTM) ........................................................ 70 

7.15. Vérvolumen (BVM) monitor ............................................................. 70 

7.16. Betegkártya ........................................................................................ 70 

7.17. Kezelés befejezésekor ........................................................................ 71 

8. Renális anémia és kezelése 

Dr. Ladányi Erzsébet...................................................................................... 74 

8.1. A renalis anémia hatása ......................................................................... 74 

8.2. Erythropoietin kezelés a vesebetegség korai szakában ......................... 76 

8.3. Az anémia dignosztikája........................................................................ 77 

8.4. Az erythropoietin kezelés ...................................................................... 77 

8.5. A vasháztartás eltérésének korrekciója ................................................. 78 

9. Az orvosi kifejezések és fogalmak magyarázata 

Dr. Karátson András, Dr. Csiky Botond és Dr. Ladányi Erzsébet.............. 81 

6

9. Az orvosi kifejezések és fogalmak 

magyarázata 

Dr. Karátson András, Dr. Csiky Botond és 

Dr. Ladányi Erzsébet 

ACE (angiotensin konvertáló enzim) gátló szerek a magas vérnyomás csökkentésére 

szolgáló készítmények csoportja. Ebben a csoportba tartozó vegyületek: 

captopril, enalapril, lizinopril, perindopril stb. 

Acetát dialízis alkalmazása a kezelés automatizálásával a múlt század 60-as éveiben 

terjedt el és az acetát az acidózis korrekcióját tette lehetővé. Hátránya, hogy 

hipotóniát, hipoxiát okoz, csökkenti a szívizom kontraktilitását, növeli a vérzsírok 

szintjét, fokozza a diszekvilibrium tüneteit és a komplementet aktiválja. A fentiek 

miatt az acetát tartalmú dializáló oldat alkalmazása nem javasolt és helyette a bikarbonát 

dialízis használata vált általánossá a dialízis technikájában. 

Acidózis a vér pH-jának savanyú irányú eltolódása a beteg vesék savürítő tevékenységének 

zavara miatt. A változás az Atrup vizsgálattal követhető nyomon a 

pH, BE, HCO3 értékelésével. Jól kezelt az idült veseelégtelen, hemodializált 

beteg, ha a kezelés előtt a BE -3-5 és a HCO3 20-22 mmol/l. 

Adekvát dialízis az a dialízis mennyiség, mely a beteget tünetmentes állapotban 

tartja. Az adekvát dialízis a klinikai adatok [megfelelő fizikai és szellemi állapot, 

vérnyomás (RR < 140 /80 Hgmm), - tápláltsági állapot egyensúlya (nPCR 

1.2g/tskg/nap), szövődménymentesség], laboratóriumi leletek [retenciós anyagok 

szintje megfelelő, az acidózis kompenzált (BE -3-5), a vérkép (Htkr > 32%, 

Hgb > 120 g/l), a Ca x P szorzat < 4.5 és az urea kinetika] alapján ítélhető meg. 

Hemodializált betegen jó dializáltsági állapotra utal, ha a sKt/V > 1.4, eKt/V > 

1.2 (diabeteszes betegeken >1.6, 1.4), az URR > 65%. CAPD-vel kezeltekben az 

elérendő célérték heti Kt/V 1.7, kreatinin clearance 50 l/hét, ultrafiltráció 1.000 

ml/nap. 

Az adekvát hemodialízis elemei 

─ Előírt minőségű víz és dializáló folyadék, bikarbonát dialízis, kontrollált 

ultrafiltráció, nátrium profil 

─ Biokompatibilis megfelelő felszínű membrán (1.2-1.8 m2) 

─ Megfelelő időtartamú kezelés (12-15 óra/hét) és véráramlás (300- 

400ml/perc) 

─ Gondos, rendszeres orvosi és nővéri felügyelet 

81

Gyógyszeres kezelés 

─ Kellő időben elkezdett erythropoietin 

─ Az alvadásgátlás minősége: szükség esetén kismolekulasúlyú heparin 

─ Foszfátkötők 

─ D vitamin analógok 

─ Calciummimetikum 

A kísérő betegségek kezelése 

Sav-bázis egyensúly biztosítása 

Infekció megelőzése 

A hipertenzió kezelése, elsődlegesen a száraz súly beállítása 

A hyperlipidaemia csökkentése 

Egészségi és szociális rehabilitáció 

A személyzet (orvos, nővér, technikus) képzettsége és empátiája 

Adinámiás csontbetegség csökkent csontanyagcsere és csökkent parathormon 

szint (iPTH 11 < pmol/l) jellemzi. Biztonsággal csak csontbiopsziával diagnosztizálható. 

Kezelésének célja, hogy az iPTH terápiás tartományba emelkedjék 

(11-33 pmol/l). A D vitamin készítmények, kalcium tartalmú foszfátkötők elhagyása, 

szükség esetén sevelamer HCL adása foszfátkötőként, illetve a dializátum 

kalcium tartalmának a csökkentése célszerű. 

Akut hevenyen kialakuló folyamatok, melyek rövid időn belül el is múlnak. 

Akut (heveny) veseelégtelenség a vesék hirtelen kialakuló, glomerulo-tubularis 

funkciózavara, amit a vizeletmennyiség csökkenése (oliguria, anuria), a vese 

higító-koncentráló képességének megszűnése (iso, vagy asthenuria), a retenciós 

anyagok felszaporodása (karbamid nitrogén, kreatinin, húgysav), ion eltolódás 

(hyperkalaemia), a vér savanyú irányú eltolódása (acidózis) és az urémiás tünetek 

(hányinger, hányás) megjelenése kísér. Leggyakoribb előidézője a 

prerenalisnak nevezett folyamat, mely a szisztémás keringésben létrejött elváltozások 

(só, folyadék, vérvesztés, abszolút, vagy relatív formája pl. shock), illetve 

a veseerek elzáródása (embólia, thrombosis). Renalis veseelégtelenségről beszélünk 

azokban az esetekben, melyekben a funkció zavart a veseállomány károsodása 

okozza pyelo-glomerulonephritis, vasculitisek (polyarteritis, scleroderma, 

lupus erythematodes), illetve a beültetett vese károsodása. Ma már 100-nál több 

azon kémiai vegyületek, antibiotikumok száma, melyek az artéria renalistól az 

uréterig a közbeeső, meghatározott terület károsodását létrehozva heveny veseelégtelenség 

kialakulásához vezetnek. Ide fémvegyületek (higany, bizmut, ólom, 

arzén, kadmium, urán), szerves oldószerek (szétetraklorid, etilénglikol, fenol, 

krezol), növényvédő szerek (paraquat, alkilfoszfát), és a gomba toxikus anyaga 

(amanita toxin) sorolható. Itt említhetők a mellékhatásukban toxikus 

aminoglikozidok (genta,- tobramycin, kanamycin, amikacin), streptomycin, 

amphotericin B, cyclosporin, cisplatina). 

82

Hasonló tüneteket (oligo-anuria) idézhetnek elő a vizelet kiürülését gátló urológiai 

megbetegedések (pl. kő, daganat). Ebben az esetben azonban nem a vizeletképzés, 

hanem a vizelet elfolyása akadályozott. A vizelet elfolyási akadály kimutatása 

ultrahang vizsgálattal lehetséges. 

Kórlefolyás 

─ Bevezető fázis: az anamnézisből kapunk értékes felvilágosítást (pl. műtét, 

sérülés, átmeneti hipotenzió, mérgezés, nephrotoxikus antibiotikum stb.) 

Máskor a beteget megvizsgálva a volumenhiány (száraz bőr, hipotónia, 

alacsony centrális nyomás) és a veseműködés csökkenésének (kis menynyiségű, 

koncentrált vizelet) észleljük. 

─ Oligo-anuriás fázis: a vizeletmennyiség jelentősen csökkent (< 300 

ml/die) a kismolekulasúlyú anyagok szintje (karbamid nitrogén, kreatinin, 

húgysav) emelkedett, hyperkalaemia és metabolikus acidózis észlelhető. 

Hypervolaemia (lábszár, sacralis, tüdőödéma) és gastointestinalis tünetek 

(hányás, hasmenés) jelentkezhetnek. Neurológiai tünetek (izomrángás, 

eclampsia, tudatzavar) kialakulásával csak többnyire később elkezdett vesepótló 

kezelés esetén számíthatunk. 

─ Polyuriás fázisban a vizeletmennyiség fokozatosan nő és naponta elérheti 

a 8-10 litert is. A beteg folyadék és ionpótlásra (kálium) szorul. Ebben a 

fázisban az infekció és a szepszis jelenti a veszélyt. 

─ Regeneráció fázisa a bazális hám felől indul meg a tubulusban és a vese 

koncentráló képességének csökkenése még több hónap után is jelzi a lezajlott 

vesekárosodást. A beteg az alapfolyamat és a kórlefolyás alapján 4- 

10 hónap múlva rehabilitálható. 

A heveny veseelégtelengség oligo-anuriás időszakában a kezelés intermittaló, 

illetve folyamatos hemodialízissel, vagy hosszabbított időtartamú naponta végzett 

hemodialízissel (SLEED) történhet. A módszer alkamazását a beteg állapota, 

elhelyezése és az adott lehetőségek szabják meg. 

Akut koronária szindróma az instabil angina pectoris, illetve a kialakulóban 

lévő és a tényleges szívizom elhalás. Megkülönböztetünk ST elevációval járó és 

ST elevációval nem járó akut koronária szindrómát. 

Akut peritonealis dialízis a kezelésnek az a módja, melyet a veseműködés heveny 

károsodása (pl. shock vese), mérgezés (méreganyag eltávolítása), veseműködés 

pótlása, az idült veseelégtelenség kezelésének előkészítésére (a hasűri 

katéter behelyezése, bejáratás) átmeneti (fisztula thrombosis, vérzésveszély), 

vagy tartós (interkurrens betegség) dialízis esetén, illetve nem vesebeteg 

(kardiologiai, onkológiai javallatok) ellátására végzünk. Régebben ezeknél a kezeléseknél 

merev stilett katétert használtunk és az üveges oldatokat manuálisan 

cseréltük. 

83

Ma a dializáló folyadék zavartalan áramlása céljából célszerű az egy 

dakron gyűrüs Tenckhoff katétert használni és az oldatcserét automata készülékkel, 

illetve stabil összetételű, pH-jú, biokompatibilis zsákba töltött oldatokkal 

és gyári szerelékrendszerekkel megoldani. 

Cycler hiányában folyamatos ekvilibrációs peritonealis dialízis ajánlott 

manuálisan, 2-6 órás benntartási idővel, ciklusonként 2 liter dializáló folyadékkal. 

A kezelés hatásfoka a hasűrben állandóan visszamaradó dializáló folyadékkal 

(tidal módszer), a folyadék volumenének növelésével és a ciklusidő csökkentésével 

fokozható. 

A kezelés folyamán a folyadékegyenleget (hasürbe ki-befolyó oldat 

mennyisége) kell számítani és rendszeresen ellenőrizni kell a keringés paramétereit 

(RR, pulzus) és laboratóriumi vizsgálatot (vérkép, karbamid nitrogén, Na, K, 

Astrup, összfehérje, dializátum sejtszám, szükség esetén bakteriológiai leoltás) 

kell végezni. 

Alagút (tunnel) gyulladás a centrális (véna), vagy hasűri katéter bőralatti részén 

kialakuló gyulladás, ami gyakran a külső nyílás infekciójához társul. Tünetei 

gennyes váladékozás, a katéter lefutása mentén bőrpír és nyomási fájdalom. 

Az elváltozás ultrahang vizsgálattal követhető. A bakteriológiai leoltást antibiotikus 

kúra követi a kilépő nyílás megfelelő ellátásával (kötözés). 

Albuminuria során megnő a vizeletben űritett fehérje, az albumin mennyisége. 

Normál értéke 24 óra alatt kevesebb, mint 30 mg. 

Alkalózis a hemodialízis technikájában az indokolatlanul nagy, bikarbonát tartalmú 

oldattal végzett kezelésnél jelentkezik. A kezelés végén nagy a vér HCO3 

tartalma, fejfájás, hányinger, hányás kíséretében. 

Anafilaktoid reakció a hemodialízis kezelés első 20-30 percében jelentkezik 

nehézlégzés, melegségérzés, könnyezés, orrfolyás, hasi görcsök formájában. 

Előidézője a dializátor dezinfekciójára használt etilénoxid, ACE gátló szereket 

szedőkön végzett poliakrilinitril alapanyagú dialízis (AN 69), mely gátolja a 

bradykinin lebontását. Oka lehet a heparin mellékhatása is. A tünetek jelentkezésekor 

a kezelést le kell állítani és a vért nem szabad a keringésbe visszajuttatni, 

szteroidokat és antihisztaminokat kell adni. Etilénoxid érzékenység esetén a 

dializátor 2 liter fiziológiás oldattal való átöblítésével próbálkozhatunk. Jobb 

megoldás a gamma sugárral, vagy autoklávval sterilizált dializátorok használata. 

Mellkasi, deréktáji görcsöket okozhat a bioinkompatibilis dializátorok használata, 

mely fájdalomcsillapító, görcsoldó adását igényli és más dializátor típusra 

való áttérést tesz szükségessé. 

Aneurysma a hemodializált betegen a sebészileg kialakított érösszeköttetés 

(Cimino fisztula) felett, vagy az ismételt vérnyerés (punkció) hatására az alkaron 

84

létrejövő érfal tágulat. Veszélye a tágult érszakasz megrepedése jelentős vérzéssel. 

Megoldása idejekorán történő új fisztula kialakítása az előző felett, vagy az 

ellenoldali alkaron. 

Anémia a vörösvértestszám csökkenése, amely rontja a szövetek oxigénellátását. 

Angiopatia a kis és nagy verőerek károsodása, melynek kialakulása a cukorbetegségben 

gyakori. 

Angiotenzin receptor blokkoló szerek elsődlegesen csökkentik a 

glomerulusból (érgomolyag) elvezető arteria összehúzódását és ezáltal az érgomolyag 

belső nyomását, amivel gátolják a vesekárosodás folyamatát, progresszióját. 

A hipertónia kezelésében az elsődlegesen választandó szerek közé 

tartoznak (pl. losartan, valsartan, telmisartan, candesartan). 

Antitestek a szervezetben képződő fehérjék, amelyek védik a szervezetet a baktériumok 

és vírusok ellen. Autoimmun folyamatokban a szervezet saját sejtjei 

ellen termel ellanyagokat és azokat pusztítja el. 

Antropometria körébe sorolható minden testméretet rögzítő módszer: testsúly, 

magasság, mérőszalaggal mért körfogat, kaliperrel mért bőrredő vastagsága. 

Amyloidosis a dialízis során a kezelés elkezdését követő 5-6 év múlva jelentkezik 

az ízületi, humeroscapularis (válltáji) fájdalom, a csontok (pl. medence, felkarcsont) 

cytás elváltozása és carpalis alagút szindróma formájában. Előidézője 

a monocyták aktiválása pirogén, - bioinkompatibilis anyagok hatására, ami 

citokin (IL-1, IL-6, TNF) felszabadulással jár. Ennek következtében ß-2 mikroglobulin 

vérszintje nő és amyloid formájában az ízületek körüli szövetekben és 

szalagokban rakódik le. A folyamat a dialízis során az ultratisztaságú víz használatával 

és a korszerű technológiával (high flux membran, hemodiafiltráció, 

egyes adatok szerint CAPD-vel) csökkenthető. 

Angina terhelésre (járáskor, emelkedőre menet, étkezés után) jelentkező fájdalom, 

mely a mellkas bal felébe, illetve a bal alkarba sugárzik és amit gyakran 

halálfélelem, verejtékezés kísér. 

Antikoagulálás a véralvadás csökkentését szolgáló kezelés, mely a dialízis kezelés 

alatt nagy, vagy kis molekulasúlyú heparinnal (ld. még heparinkezelés) 

tartósan a thrombosis megelőzésére Syncumárral történik. 

Antiszepszis azon eljárások összessége, melyekkel az aszeptikus állapotot megvalósítjuk. 

A gyakorlatban a sterilezés, fertőtlenítés. 

85

Anuria a vizelet mennyiségének csökkenése < 100 ml/nap. A heveny és idült 

veseelégtelenség vezető tünete, ami a vese tubulusok koncentráló képességének 

csökkenésével hypo, illetve isosthenuriával (vizelet fajsúly 1008-1012, illetve 

1010, ozmolaritása 280-320, illetve 300 mOzm/l) jár együtt. 

Aritmia extraszisztole kialakulása gyakran figyelhető meg a hemodialízis kezelés 

első órájában, vagy a kezelés végén. Az előbbinél a komplement rendszer 

aktiválódása, az utóbbinál a szérum kálium szint (< 3,5 mmol/l) csökkenése játszik 

szerepet és segíti a ritmuszavar kialakulását, ha a beteg digitálist kap, jelentős 

a kezelések közötti súlynövekedés és az ezzel öszefüggésben megnövekedett 

szív belűri nyomás. 

Arteriovenosus (Brescia-Cimino) fisztula típusos esetben az alkaron, a pulzus 

tapintási helyén sebészi beavatkozással kialakított artéria és véna közötti éröszszeköttetés 

(1. ábra), mely a dialízis kezeléshez szükséges nagyobb mennyiségű 

vér (300-400 ml/min) nyerését teszi lehetővé. Fejletlen érrendszer, érelmeszesedés, 

vagy az előzőleg kilakított fisztula elzáródása esetén az alkar felsőbb szakaszán, 

vagy a könyökhajlatban célszerű kialakítani. 

Lényeges betartani, hogy: 

─ A fisztulás kar ereit ne használjuk vérvételre, infúzióra, transzfúzióra 

─ Ezen a karon ne mérjünk vérnyomást 

─ A kar ereit ne szorítsuk le szoros ruhával, óraszíjjal 

─ A kart traumától óvni kell 

1. ábra: Arteriovenosus (Brescia-Cimino) fisztula 

Arteria verőér, ami a tápanyagban és oxigénben gazdag vért szállítja. 

86

Ascites hasűri folyadékgyülem, melynek átmeneti képződését észleljük a 

peritonealis dialízisről hemodialízisre áthelyezett betegen. Oka lehet még májzsugorodás 

és szívelégtelenség is. 

Aszepszis alatt azt az állapotot értjük, amikor a seb területéről lehetőleg minden 

mikroorganizmust távol tartunk, illetve megelőzzük azok behatolását a sebbe 

(ld. még antiszepszis). 

Atherosclerosis érelmeszesedés 

Autoimmun betegségekben az immunrendszer tévesen a szervezet saját sejtjeit, 

szöveteit „idegennek” véli és azokat pusztítja el. 

Automata peritonealis dialízis (APD) során a peritonealis dialízis végzése készülék, 

cycler segítségével történik. Alkalmazását a beteg nagy testsúlya, a hashártya 

sajátsága (folyadék és anyagtranszport), vagy a rehabilitáció szempontjai 

(munkavégzés) tehetik szükségessé. A készülékkel kezelésenként a szerelék és a 

katéter közötti összekapcsolás mindössze kettő, ami jeletősen csökkenti a 

peritonitis gyakoriságát. A kezelés különböző típusait az 1. táblázat tünteti fel. 

1. táblázat: Az automata peritonealis dialízis (APD) 

AIPD 

─ automata intermittaló 

dialízis 

─ hetente 3-4 ízben 

NTPD 

─ PD visszamaradó 

volumennel 

APD 

AIPD automata intermittáló peritonealis dialízis 

CCPD folyamatos ciklikus peritonealis dialízis 

NTPD éjszakai peritonealis dialízis visszamaradó volumennel 

NIPD éjszakai intermittáló peritonealis dialízis 

CCPD 

─ éjszakai dialízis 

─ napközben a hasűrben 

dializáló folyadék van 

NIPD 

─ éjszakai IPD 

─ napközben a hasűr üres 

A kezelés javallata, hogy az intraperitonealis nyomásfokozódás miatt a 

betegek 10%-ban a CAPD során szövődmények (hasfali sérv, gerincfájdalom, 

aranyér) jelentkeznek, ami cycler alkalmazását (NIPD ) teszi indokolttá. Célsze- 

87

ű a cycler alkalmazása, ha a csökkent ultrafiltráció az oldott anyagok fokozott 

transzportjával társul. Egyáltalán javasolt az automata alkalmazása, amennyiben 

a kezelés „dózisát” a beteg testsúlya miatt, illetve a veseműködés megszűnése 

miatt növelni kell. Az automata kezelés költsége 20%-kal nagyobb, mint a 

CAPD-é. Észak-Amerikában és Japánban a peritonealis dialízisssel kezeltek 

50%-át, Európában 40%-át kezelik automata peritonealis dialízissel. 

Autonom neuropatia a cukorbetegség későbbi szakában kialakuló idegkárosodás, 

mely során a szimpatikus és paraszimpatikus idegek károsodnak. Ez játszik 

szerepet a cukorbetegek „néma” fájdalmatlan és ezért későn felfedezett szívizom 

infarktusában, a gyomor- és székletürítési zavarokban (hasmenés), valamint a 

férfiak erektilis diszfunkciójában (impotencia). 

Átlagos urea koncentráció (TACurea) kifejezi a dialízis következtében létrejött 

koncentrációcsökkenést és az interdialitikus periódusban bekövetkezett növekedést. 

Alacsonyabb eredményes dialízis, vagy elégtelen fehérjebevitel esetén. 

Elérendő értéke 15-18 mmol/l. 

Bikarbonát dialízis az acidózis korrekcióját teszi lehetővé a dialízis során. A 

nátrium bikarbonát mérsékelt vízoldékonysága és a kalcium ion jelenléte miatt 

külön erre a célra szerkesztett, ma már rutinszerűen használt készüléket igényel. 

A bikarbonát dialízis előnye az acetát dialízissel szemben, hogy a hipoxiát mérsékli, 

az ultrafiltrációs tűrőképességet javítja, a keringést stabilizálja, a 

diszekvilibrium tüneteit mérsékli, nem okoz zsíranyagcsere eltérést és a 

komlementet nem aktiválja. A dializáló folyadék javasolt bikarbonát koncentrációja 

32-36 mmol/l. 

Biofeedback az egyénre szabott dializáló folyadéktól a folyamatos visszajelzésig. 

A modern hemodializáló készülékek jellemzője az automatizálás és monitorozás, 

ami a dializáló folyadék hőmérsékletére, összetételére, a vér és dializáló 

folyadék nyomás és áramlási viszonyaira vonatkozik. A fejlesztés alatt álló készülékek 

monitor és computerrendszere a kezelés folyamán a detektált szükségleteknek 

megfelelően profilirozni és változtatni tudja a dializáló folyadék ion 

(Na, K) és bikarbonát összetételét, ami csökkenti a kezelés nem kívánatos szövődményeit, 

mint diszekvilibrium szindróma, a kezelést követő alkalózis, vagy 

acidózis nem kielégítő korrekciója. A kezelés előtt meglévő és a dialízis során 

bekövetkező változásokat bioszenzorok regisztrálják és közvetve módosítják a 

dializáló folyadék összetételét, áramlását és a filteren átáramló vérmennyiségét. 

A készülék regisztrálja a kezelés hatásfokát (Kt/V) és a szükségleteknek megfelelően 

szabja meg a kezelés idejét. 

Biofilm a fehérje és poliszacharid matrixba ágyazott baktériumok tömege, ami a 

vízkezelő csőrendszerében, tartályában, a hemodializáló készülékben, a katéte- 

88

ekben (centrális, hasűri) alakulhat ki. Következménye a baktériumok, illetve 

baktérium fragmentumok folyamatos bejutása a véráramba. Tünete a visszatérő 

láz, pirogén reakció, szepszis, citokin indukció, endocarditis. Megelőzése a dialízis 

technológiájában a csőrendszer megfelelő kiképzésével (felesleges megtöretés, 

-holttér ne legyen), rendszeres dezinfekcióval, megszüntetése perecetsav, 

formalin alkamazásával lehetséges. Amennyiben a katéter oki szerep vetődik fel, 

eltávolítása nem kerülhető el. 

Bioinkompatibilitás a szevezetet károsító, kóros reakciót elindító anyagok 

(kuprofán membrán) és oldatok (acetát tartalmú dializáló oldat, pirogén anyagok, 

endotoxinok) hatása, mely a fehérvérsejtszám emelkedésében, a komplement, 

illetve alvadási rendszer aktiválásában, a β-2 mikroglobulin szint emelkedésében 

és késői következményeként amyloidosis kifejlődésében nyilvánul meg. 

Biokompatibilitás a szervezettel érintkező olyan anyagok (dializátor, kanül, 

szerelék) és oldatok (dializáló folyadék) sajátsága, melyek nem, vagy csak minimális 

reakciót váltanak ki. Nincs allergén, toxikus, gyulladáskeltő, thrombogén, 

immunogén és karcinogén hatásuk. 

CAPD előnye csak az otthoni hemodialízissel vethető össze, ami az alábbiakban 

összesíthető: 

─ A centrumtól távol a beteg otthonában végezhető 

─ A betanítás ideje rövid, 14 nap 

─ A végzéséhez vízkezelő berendezés, művese készülék nem szükséges 

─ Érösszeköttetést, heparinizációt nem igényel 

─ Önállóan, partner nélkül végezhető 

─ Folyamatos ultrafiltrációt biztosít 

─ A vérnyomást egyenletes szinten tartja 

─ A cardiovascularis statust stabilizálja 

─ Egyenletes biokémiai egyensúlyt tart fenn 

─ A középnagy, nagy molekulasúlyú anyagok, β-2 mikroglobulin clearance 

nagyobb, mint hemodialízissel 

─ Komplement aktiválást nem idéz elő 

─ Javítja az immun státust és a leukocyta funkciót 

─ Megőrzi a maradék veseműködést 

─ Szabadabb diétát, mozgást, utazást tesz lehetővé 

─ Diabeteszes betegeken az inzulin ip. (intraperitonealisan, hasűrbe) adható 

─ Költségkihatása kisebb, mint a hemodialízisé. 

CAPD beteg betanítása (tréning) általában 10-14 napot vesz igénybe, amit 

célszerű a szükséges vizsgálatokkal, a hasűri katéter behelyezésével és a 

dializáló folyadék mennyiségének fokozatos növelésével összekötni. A betanítás 

során a beteg megtanulja a kezelés lényegét, az oldatcsere menetét, a szövődmé- 

89

nyek tüneteit, megelőzésük lehetőségeit és a diéta szempontjait. Tizenöt-húsz 

CAPD-vel kezelt beteg betanítása és ellenőrzése 1 nővér teljes és 1 orvos rész 

munkaidejét veszi igénybe. Ezenkívül célszerű, hogy a nephrologiai osztályon 

dolgozók minél szélesebb köre ismerje a betanítás lényegét és a CAPD szövődményeinek 

kezelését. Ezt elősorban az ügyeleti szolgálat teendői indokolják. 

Az elsajátítandó ismeretek: 

─ Általános fogalmak: veseműködés, idült veseelégtelenség, vesepótló eljárások, 

a CAPD előnyei 

─ Aszepszis, antiszepszis: személyi higiéne, tiszta és steril, dezinfekció 

módjai 

─ CAPD anatómiai környezete és lényege: peritonealis űr és hashártya, a dialízis 

kezelés elve, a dializáló oldat összetétele 

─ A hasűri katéter, zsák és összekötőrendszer: a hasűri katéter részei, zsák 

és csőrendszer összekapcsolása, az összekötő szétcsúszása, a rendszer sérülése, 

külső nyílás gondozása 

─ Gyógyszerek és oldatok: fecskendő és tű használata, a zsák adagoló 

csonkja, tudnivaló a gyógyszerekről, oldatok fajtái és hatásuk 

─ A beteg állapotának az ellenőrzése: közérzet, étvágy, étrend, vérnyomásmérés, 

pulzusszámolás 

─ Hőmérőzés, testsúlymérés, vizeletmennyiség, dializátum mennyisége, folyadék 

egyenleg 

─ Szövődmények: peritonitis, külső nyílás gyulladás, áramlási zavar, vérzés, 

folyadék szívárgás, fájdalom, bélműködési zavar, bőrviszketés 

─ Az oldatcsere végzése: az oldat és zsák ellenőrzése, oldatcsere CAPD nővér 

segítségével, oldatcsere önállóan 

─ Telefon konzultációt, vagy személyes megbeszélést igényel: peritonitis 

tünetei (hasi fájdalom, hőemelkedés, zavaros dializátum), külső nyílás 

gyulladás, folyadék túlterhelés (gyors súlygyarapodás, bokavizenyő, hipertónia), 

a kezeléssel összefüggő technikai zavar (áramlási zavar, rendszer 

szétcsúszása, sérülése) és állapot rosszabbodás esetén 

─ A beteg kiképzését követően a gyakorlati és elméleti ismeretekről kikérdezés, 

vizsga formájában kell meggyőződni. 

CAPD kezelés otthoni feltételei között elsőként a beteg együttműködő hozzáállása 

említhető, amely biztosítja, hogy a szükséges ismereteket elsajátítja és azt 

felelőségteljesen végzi. Alapvető a családi légkör, mely segíti a kezelés végzését 

és a szövődmények megelőzését. A beteg pozitív válasza esetén a CAPD nővérnek 

a beteg lakását célszerű megtekinteni. A jelenleg használatos zsák és szerelékrendszerek 

biztonsága lehetővé teszi, hogy a módszer végzése a lakás más 

célú helyiségében (pl. hálószoba), vagy a beteg munkahelyén történjen. A helyiségben 

lemosható kis asztalnak, kényelmes széknek, a dializáló oldat felfüggesztésére 

állványnak, oldatmelegítőnek, lábpedálos szeméttartónak, személy és 

90

konyhai mérlegnek, a szükséges gyógyszerek, kötszerek, antibiotikumok elhelyezésére 

kis szekrénynek kell lennie. Lényeges a lakás higiénés színvonala, ami 

alatt a köznapi értelemben vett tisztaság értendő. A kezelő helyiségben nem lehet 

háziállat, cserepes virág. Célszerű, ha az ablakot szúnyogháló védi. Az oldatcsere 

idején az ajtónak, ablaknak zárva kell lenni. Célszerű, hogy telefonkapcsolat 

legyen a nephrologiai centrummal. 

CAPD kezelés és beteg betanítás intézeti feltételei között elsődleges, hogy a 

kezelésre kiválasztott beteg oktatását nephrologusnak kell vezetni, míg a beteget 

az egyébként gondozó, ellenőrző CAPD nővér tanítja be. 

A kezeléssel összefüggő fogyóanyag és gyógyszer ellátásáért a beteg ellenőrzését 

végző osztály felelős. Az ellátás jelenlegi rendje mellett a dializáló 

oldatok kiszállítása központilag történik. A magát otthon kezelő beteg számára 

minden időben biztosítani kell a szövődmények ellátását, szükség esetén az intézeti 

felvételt, indokolt esetben pedig a hemodialízis végzését. Olyan osztályon, 

ahol hemodialízist nem végeznek a CAPD programot elkezdeni csak 

hemodialízist végző osztállyal történt előzetes megbeszélés után lehet. Optimális 

az, ha a betegek betanítása (tréning) a nephrologiai-dialízis osztályon külön erre 

a célra kialakított helyiségben történik, ahol azok az eszközök, berendezések 

biztosítottak, melyek az otthoni kezeléshez szükségesek. 

CAPD-vel összefüggő infekció megelőzése 

─ Steril összekapcsolás és szétkapcsolás során biztosítani kell a sterilitás feltételeit: 

szájmaszk viselése, alapos kézmosás, fertőtlenítésnek kitett terült 

gondos fertőtlenítése. 

─ Összekötő rendszerek (Y–set, két zsákos rendszer) csökkentik a 

peritonitis gyakoriságát. 

─ Mérsékli a bakteriális infekció előfordulását, amennyiben az összekötőcsövet 

az oldatcserét követően automatikusan tűszelep (PIN rendszer) zárja 

le. 

─ Antibiotikum profilaxis nem gátolja a gyulladásos szövődmények kialakulását. 

A hasűri katéter behelyezése kapcsán a Gram pozitív baktériumokra 

ható antibiotikum adása javasolt. 

─ A beteg kiválasztásánál elsődleges a beteg együttműködése és a segítő 

családi háttér. 

─ A CAPD végzése nagyobb kockázatot jelent, vagy nem végezhető: kiterjedt 

bőrbetegség (pemphigus, ekcéma) esetén, colostomásokon, gyengén 

látóknál, ha nincs segítőtársuk és hasűri összenövés esetén. 

CAPD paraméterei, amit a krónikus peritonealis dialízis elkezdésekor kell 

meghatározni: 

─ Renalis clearance (1 ml/min glomerulus filtráció 10 l/hét kreatinin 

clearancenek és heti 0.25-0.3 Kt/V-nek felel meg) 

91

92 

─ Elérendő kreatinin clearance (peritonealis + renalis) 50 liter /hét 

─ Elérendő Kt/V (peritonealis + renalis) > 1.7 

─ A peritoneum transzport sajátságának meghatározása (PET) 

─ A PD típusa 

─ A cserélt volumen mennyisége 

─ Az oldat benntartási ideje 

─ Oldatcserék száma és időpontja 

─ Az oldatok típusa és glükóz koncentrációja 

─ A kezelés paramétereinek meghatározása a maradék veseműködés 

(kreatinin clearance) és a peritoneum transzport sajátságainak (PET, 

peritonealis ekvilibrációs teszt) ismerete alapján lehetséges. Ennek alapján 

tudhatjuk meg, hogy a maradék veseműködés mellett a kiválasztott kezelési 

móddal milyen clearance értéket kell elérnünk. 

Carpalis alagút szindroma a dialízis során kialakuló amyloidosis részjelensége. 

A csukló harántirányú szalagában lerakodó amyloid az alatta futó ideget 

(nervus medianus) nyomja, ami a kézfejben zsibbadást, később az ujjak mozgásának 

zavarát, bénulását okozhatja. A tünetek a hemodialízist megelőző reggelre 

fokozódnak a folyadékfogyasztással járó súlygyarapodás következtében. A folyamat 

ideggyógyászati vizsgálatot, előrehaladt esetben a carpalis szalag átmetszését 

igényli. 

Citokinek az immunrendszer sejtjei által (de más sejtek által is) termelt, nem 

ellenanyag természetű molekulák, melyek az adott citokinint termelő vagy más 

sejt membránján lévő receptorokhoz kötődve fejtik ki hatásukat. Számos 

citokinin az „immunrendszer hormonjának” tekinthető. A citokininek közé tartoznak 

az interleukinok és az interferonok. 

Clearance a glomerulusok filtrációs kapacitásának meghatározására szolgáló 

módszer. A glomerulus filtrációs ráta (GFR) jól tükrözi a vesék teljesítőképességét. 

A GFR-t a mindennapi gyakorlatban 24 órás vizeletgyűjtéssel, illetve a 

vizelet és plazma kreatinin koncentráció mérésével, az ún. vizeletes clearancevel 

határozzuk meg. 

A GFR normál értéke fiatal felnőtteken 90-120 ml/perc /1.73 m2, mely az 

életkor előrehaladtával csökken és 70 éves korban átlagban 60 ml/perc/1.73 m2. 

A kreatinin clearance jól tükrözi a vesefunkció változását, de a vizeletgyűjtés 

pontatlansága téves eredményre vezet. Lényeges annak az ismerete is, 

hogy a szérum kreatinin nem ad kellő felvilágosítást a veseműködés csökkenéséről, 

ugyanis egyrészt normál szintje esetén a glomerulus filtráció már jelentősen 

csökkent lehet, másrészt növekedésével a veseműködés nem párhuzamosan, hanem 

exponenciálisan csökken (2. ábra). Ez indokolja az MDRD és bizonyos 

megszorítással a Cockcroft-Gault képlet használatát.

2. ábra: A glomerulus filtráció és a szérum kreatinin összefüggése 

Cockcroft-Gault képlet a glomerulus filtráció (GFR) vizeletgyűjtés nélküli 

meghatározását teszi lehetővé. 

0.85 x (140-életkor) x testsúly kg 

Nők esetében GFR (ml/perc)= 

szérum kreatinin (µmol/l) 

Férfiak esetében GFR (ml/perc) = 

1.23 x (140-életkor) x testsúly kg 

szérum kreatinin (µmol/l) 

Normál tartomány 90-120 ml/perc. A Cockcroft-Gault képlet jelentősen csökken 

veseműködés esetén túl értékeli a glomerulus filtrációt, ezért várhatóan 30 

ml/perc alatti clearance esetén használata nem ajánlott. Ebben az esetben a 

glomerulus filtrációt az MDRD képlettel kell meghatározni. 

Coronarographia a koszorúerek vizsgálatára szolgáló kontrasztanyagos röntgenvizsgálat 

(érfestés), melynek végzése általában az alkar ütőere felől történik. 

C-reaktív protein (CRP) diagnosztikus jelentőségű a gyulladásos folyamatok 

dignosztikájában. 

Cycler automata peritonealis dialízis készülék, mely elektronikusan vezérelt 

melegítő, mérő, adagoló rendszere segítségével műanyag zsákból, egyedi programozás 

szerint (befolyatás, benntartás, kifolyatás) végzi az oldatcserét, általában 

éjszaka 7-8 órán át. A kezelés a beteg alvását nem zavarja. Az oldatcsere 

akadályozottsága esetén a készülék a kezelés folyamatát leállítja, illetve fény és 

hangjelzést ad. A cycler kezelés különböző formája jobb dializáltsági állapotot, 

rehabilitációt biztosít és a peritonitis előfordulása ritkább. 

93

Csontscintigráfia az egyes csontok, vagy a csontos váz megnövekedett, vagy 

csökkent kalcium anyagcseréjének, helyének és kiterjerdésének kimutatására 

szolgáló eljárás (pl. renalis osteodystrophia, osteoporosis, gyulladásos elváltozás 

esetén). Az elváltozásokat hamarabb kimutatja mint a röntgen. 

Csökkent glükóz tolerancia a nomális szénhidrát anyagcsere és a cukorbetegség 

közötti állapot. Ebben az esetben az éhgyomorra mért vércukor még 7 

mmol/l alatt van viszont 75 gram glukóz elfogyasztását követő 2 óra múlva 8-11 

mmol/l közötti értéket mutat. 

Dezinfekció fertőtlenítés a kórokozók megsemmisítése kémiailag (pl. alkohollal), 

fizikailag (pl. hővel), vagy mechanikusan (pl. filtrációval) történik. A módszer 

választását az eltávolítandó kórokozó és a dezinficiálandó testfelszín, vagy 

a gyógyításban alkalmazott eszköz (pl. katéter kilépő nyílásának gondozása, a 

hemodialízis készülék fertőtlenítése) határozza meg. 

Diabetes insipidus polyuriával, napi 5-10 liternyi, cukormentes vizeletürítéssel 

járó állapot, amely az agyalapi mirigy egyik hormonjának hiányára vezethető 

vissza. 

Diabetes mellitus cukorbetegség. Anyagcsere rendellenesség, melyben nem 

termelődik elegendő inzulin, vagy a sejtek érzéketlenek arra. Az inzulin nélkülözhetetlen 

ahhoz, hogy a szervezet sejtjei elegendő energiaforráshoz (szőlőcukor, 

glükóz) jussanak. 

1. típusú diabetes ritkábban fordul elő és főként gyermek és ifjúkorban alakul 

ki. A genetikailag hajlamosoknál az autoimmun folyamat elpusztítja a hasnyálmirigy 

inzulintermelő béta sejtjeit, ezért a beteg csak inzulin injekciókkal tartható 

életben. Régebben a folyamatot inzulin függő (dependens) diabetes 

mellitusnak nevezték. Az 1. típusú cukorbetegek száma kb. 50.000, közülük 

3.000 14 év alatti gyermek. 

2. típusú diabetes főként felnőtt korban jeletkezik az örökletesen erre hajlamos 

betegeken, amit az életmód (kalória-szénhidrátdús étkezés, mozgás hiánya) is 

elősegít. Ennél a diabetes formánál különösen a kezdeti stádiumban eredményesen 

alkalmazhatók a tablettás vércukorcsökkentő készítmények. A 2. típusú cukorbetegek 

száma 500-600.000, akik közül kb. ötvenezren részesülnek inzulin 

kezelésben. Az idős korban kialakuló diabetesnek ez a típusa az idült veseelégtelenség 

leggyakoribb oka. A dializáltak 20-30%-a diabeteszes. 

Dializált beteg felkészítése a transzplantációra. A krónikus dialízis programba 

való felvétel, a kezelési mód kiválasztása (HD, CAPD) és a transzplantációs 

várakozási listára való felvétel hosszabb visszatérő megbeszélés és kivizsgálás 

94

(ellenjavalló tényezők kizárása) eredménye. Ennek során megismerjük a beteg 

személyiségét, a dialízis technikai feltételeit, a várakozási lista, az erről való tájékoztatás, 

a veseriadó fogalmát, illetve a vesetranszplantáció biológiai, lelki 

vonatkozásait. Ezt követően a beteg tájékoztató beleegyezését („informed 

consent”) is kikérjük. Meg kell ismernünk a beteg családjának körülményeit, a 

beteg személyiségét, hobbyját, hogy kezelését vezetni tudjuk. 

Hazai vonatkozásban viszonylag kisszámú az élővese átültetések száma (az 

átültetések 5%-a), ami elvileg a családtagok (vérségi rokonok, férj, feleség) viszonylatában 

merül fel. Ez a típusú átültetés adja a legjobb eredményt (túlélés, életminőség), 

tehát ha erre hajlam van a családban és ellenjavalló tényező nem merül fel felvilágosítással, 

tanáccsal támogatnunk kell. A döntés azonban a donorjelölt joga. 

Dializáló oldat a hemodialízisnél a koncentrátum és az ultratisztaságú víz 1:34 

arányú keveréke, amit az erre a célra szolgáló készülék állít elő. A 2. táblázat a 

hemodializáló folyadék összetételét és az egyes anyagok megengedhető koncentrációját 

tünteti fel. A jól megválasztott dializáló folyadék a heveny és idült 

veseelégtelenség kezelésében egyaránt alkalmazható, míg speciális szövődmény 

az összetevők módosítását teszi szükségessé. 

2. táblázat: A hemodializáló folyadék összetétele és az egyes anyagok 

megengedhető maximális koncentrációja 

Komponensek Optimális Megengedhető maximális koncentráció 

Nátrium 138 145 mmol/l 

Kálium 2 4 mmol/l 

Klorid 100 108 mmol/l 

Kalcium 1,5 1,75 mmol/l 

Magnézium 0,5 1 mmol/l 

Bikarbonát 32 38 mmol/l 

Acetát 2 38 mmol/l 

Glükóz 0-1 2 mmol/l 

Nitrát - 32 µmol/l 

Szulfát - 1 mmol/l 

Fluorid - 5,3 µmol/l 

Vas+mangán - 5,4 µmol/l 

Réz - 0,24 µmol/l 

Cink - 1,5 µmol/l 

Ólom - 0,04 µmol/l 

Alumínium - 0,3 µmol/l 

Klóramin - - 

Formaldehid - 0,1 mg/l 

Ozmolaritás 

274 

270-300 mozm/l 

pH 7,2-7,4 7-8 

95

A dializáló folyadék nátrium koncntrációjának helyes megválasztásával az 

elsődleges cél a hypernatraemia, a következményes vízretenció, a vérnyomásemelkedés 

és a balszívfél elégtelenség megelőzése. A dializáló folyadék nátrium 

szintjét célszerű 138-142 mmol-on tartani. Alacsonyabb nátrium tartalom 

hipotenzió előidézője lehet, míg a dializátum nátrium tartalmának 142 mmol/l 

fölé emelése a dialízis során jelentkező mellékhatásokat csökkenti, de a kezelések 

közötti időben fokozott súlynövekedést és vérnyomás emelkedést okoz. A 

modern készülékek nátrium profil beállításával teszik lehetővé a kezdő nagyobb 

(150 mmol/l), majd csökkenő nátrium koncentrációt (138 mmol/l). Összességében 

azonban a dializáló oldat nátrium koncentrációja nem több, mint 142 

mmol/l. 

Krónikus veseelégtelenségben a dializáló folyadék kálium koncentrációja 

a diétának és a maradék vesefunkciónak a függvénye. Napi 1500-2000 mg kálium 

tartalmú diétával és heti háromszori kezeléssel (2 mmol/l káliummal) a szérum 

kálium megfelelő szinten tartható. Hypokalaemiás betegen az oldat kálium 

tartalmának az emelése válhat szükségessé. 

Heveny veseelégtelenség hiperkatabolikus folyamatában (szepszis, gyomor-bél 

vérzés, vérömlenyek felszívódása) a dializáló folyadék kálium tartalma 

1-1.5 mmol/l lehet, míg napokig tartó kálium vesztés (hányás, hasmenés, bélsipolyok) 

a káliumszint emelését indokolhatja 4 mmol/l-ig. 

A dializátum javasolt kalcium koncentrációja 1.25-1.5 mmol/l. 

Hypocalcaemia esetén magasabb (1.75 mmol/l) hypercalcaemia esetén alacsonyabb 

(1.0 mmol/l) koncentrátumú oldat alkalmazása is szóba jön a szérum Ca, 

P, a Ca x P szorzat és iPTH monitorozása mellett. 

Az acetát dialízis kedvezőtlen mellékhatásai miatt ma már nem alkalmazott. 

Bikarbonát dialízis széles körben elterjedt előnyös hatása miatt. Részletes 

leírását ld. a címszó alatt. 

Glükózmentes oldat alkalmazása esetén a glükózvesztés 30 ± 9 g dialízisenként, 

míg 2 g/l glükóztartalmú oldattal a felvétel 16-23 g. A hipoglikémiás 

tünetek megelőzésére a glükóz tartamú oldat használata javasolt diabetes 

mellitus, alultáplált állapot, szepszis, heveny veseelégtelenség esetén. A 

dializátum javasolt glükóz koncentrációja 0-2 g/l . 

Dializáló oldat CAPD-nél különböző glükóz tartalmú (1.5, 2.5 és 4.5%) és volumenű 

(0.25, 0.5, 1, 2, 2.5 liter). Összetételük a szérum elektrolit tartalmához 

hasonló néhány speciális eltéréssel (3. táblázat). 

96

3. táblázat: A peritonealis dializáló oldatok összetétele 

Na mmol/l 132-136 

K mmol/l 0-2 

Cl mmol/l 95-106 

Ca mmol/l 1-1,75 

Mg mmol/l 0,25-0,75 

Laktát mmol/l 35-40 

Glükóz mmol/l 15; 25; 42, 5 

Ozmolaritás g/l 350; 400; 490 

pH mozm/l 5,0-5,8 

Az oldat nátrium tartama alacsonyabb a plazmánál és ez az extracellularis 

térből a nátrium, valamint folyadék eltávolítását teszi lehetővé. Magasabb nátrium 

koncentrációjú oldat (> 140 mmol/l) szomjúságérzést, vérnyomásemelkedést okoz. 

A káliummentes oldattal naponta 4 ízben végzett oldatcsere esetén a 

dializátummal 30 mmol/l káliumot tudunk eltávolítani, míg a residualis veseműködéssel 

20 mmol távozik. Ez kevesebb, mint a táplálékkal bejutó kálium menynyisége, 

ami 70-80 mmol-ra tehető. Ennek ellenére a betegek egy részében a 

széklettel megnövekedett kálium kiválasztás miatt hyperkalaemia nem észlelhető. 

Ezzel magyarázható az is, hogy a káliummentes oldattal végzett CAPD esetén 

a betegek 10-35 %-ban hypokalaemia alakul ki. 

A dializátum javasolt kalcium koncentrációja 1.25-1.75 mmol/l. 

Hypocalcaemia esetén magasabb (1.75 mmol/l), hypercalcaemia esetén alacsonyabb 

koncentrátumú oldat alkalmazása is szóba jön a szérum Ca, P, a Ca x P 

szorzat és iPTH monitorozása mellett. 

A dializáló oldat ozmotikus szívóhatását a glükóz biztosítja. A glükóz 

koncentráció növelésével fokozható az eltávolított folyadék mennyisége. A 

CAPD betanítás során az egyik leglényegesebb feladat a növekvő glükóz koncentrátumú 

oldatok használatának elsajátítása, úgy hogy az alkalmazott oldat 

mindig a szükséges, de a legkisebb koncentrátumú legyen. Egyébként 4 órás 

benntartással az 1.5 %-os oldatból 15-22 g, a 2.5 %-os oldatból 24-40 g, a 

4.25% -ös oldatból pedig 45-60 g glükóz szívódik fel. 

A jelenleg alkalmazott dializáló oldatoknak az élettanitól eltérően savas a 

vegyhatása, nagy a laktát, glükóz tartalma és ozmolaritása. Ezek a hashártya 

kedvezőtlen változását idézik elő (mesothel proliferáció, csökken a 

mikrovillusok száma), a glükóz lebomlásakor káros anyagok képződnek 

(fumársav, 5-hydroxi-metil-furfural), ami csökkenti a fehérvérsejtek fagocita 

funkcióját és a hasűr védekezőképességét. A glükóz bomlástermékek keletkezését 

akadályozza meg a kétkamrás zsákba csomagolt oldat. Az elektrolitokat tartalmazó 

glükóz oldat és a puffer oldat elkülönítése igen alacsony pH érték mellett 

lehetővé teszi a glükóz tartalmú oldat sterilizálását, ami gátolja a 

peritoneumot károsító bomlástermékek keletkezését. A glükóz felszívódása a 

vérzsírok növekedését, elhízást eredményez. Az újabb oldatok esszenciális 

aminósavat, bikarbonátot tartalmaznak és az utóbbi években glükóz polimer 

(icodextrin) bevezetésére került sor a klinikai gyakorlatban. 

97

Az infekció veszélye miatt kerülni kell a dializáló oldatokhoz a különböző 

gyógyszerek hozzáadását. Erre bizonyos körülmények között szükség lehet. Indokolt 

a heparin adása 0.1 ml/l mennyiségben a katéter behelyezése után, ha a 

dializátum sanguinolens, fibrin képződik, vagy peritonitis esetén. Meghatározott 

szempontjai vannak az inzulin és az antibiotikum ip. (intraperitonealis, hasűri) 

adásának, ami orvosi előírás alapján történik. 

Dializáló oldat szívárgása általában a hasűri katéter beültetését követően, ritkábban 

hónapokkal később jelentkezik. A katéter behelyezését követő szívárgás 

esetén a hasűri öblítést szüneteltetjük. Amennyiben a folyamat később jelentkezik 

Trendelenburg (fejvég süllyesztése) helyzetben a dializáló oldat mennyiségét 

automata készülékkel (cycler) 0.3-0.5 literre csökkentjük. Szükség esetén néhány 

hétre hemodialízisre térünk át. 

Dializátor szűrő, melyben 14-15.000 hajszálvékony kapillaris cső helyezkedik 

el, melynek belsejében áramlik a vér és külső felszínén a dializáló folyadék. A 

vékony membrán (8-30 µm) által elválasztott két tér között vízelvonás, a toxikus 

anyagok eltávolítása, ioncsere és az acidózis korrekciója zajlik (3. ábra). Kiképzésük 

szerint orsó, lap és a kapillaris (4. ábra), a membrán minősége szerint 

pedig low és high flux dializátort különböztetünk meg. 

3. ábra: Anyagtranszport a membránon 

Molekulatömeg 

(dalton) 

nátrium 22 

magnézium 24 

klór 35 

kálium 39 

kalcium 41 

karbamid 60 

kreatinin 113 

húgysav 168 

glükóz 183 

aminosav 75-204 

bilirubin 585 

B12-vitamin 1355 

Inulin 1300 

vörösvértest 

fehérje 

98 

Vér membrán dializáló oldat 

nátrium 

magnézium 

klorid 

kálium 

kalcium 

acetát 

glükóz 

baktérium

4. ábra: A dializátorok típusai 

99

Az optimális dializátorok jellemzői: 

─ Diffuziv és konvektív sajátsága révén nagy hatásfokú legyen a kis, 

középnagy és nagy molekulasúlyú anyagok tartományában 

─ Ne távolítson el a szervezetből értékes anyagokat 

─ Biokompatibilitása révén a komplementet ne aktiválja, citokin képződést 

ne indukáljon 

─ Megfelelő ultrafiltrációt biztosítson 

─ A véroldal felé a dializáló folyadék visszaszívódása (backfiltration) minél 

kisebb legyen 

─ Felépítésében toxikus, alvadást elősegítő anyagot ne tartalmazzon 

─ Töltési volumene minél kisebb legyen 

─ Adszorptív kapacitása révén a pirogéneket és az endotoxinokat kösse 

meg, illetve ne engedje át a véroldal felé 

─ A vér retranszfúziója könnyen, kis vérveszteséggel legyen végezhető 

─ Sterilizálása hővel, vagy gamma sugárral történjen 

─ Könnyen kezelhető legyen 

─ Legyen olcsó 

Dializátorok újrafelhasználása (reuse) alatt azt értjük, hogy a kezelés végén a 

vér visszaadása után automata készülék segítségével a dializátort átmossák, dezinficiálják 

és a legközelebbi dialízis során ugyanannál a betegnél felhasználják. 

Az újrafelhasználás veszélyt jelent a személyzet és a beteg számára (vírus-, baktérium 

átvitel, hatásfok, - túlélés csökkenése). A Magyar Nephrologus Társaság 

véleménye szerint a kapillarisok újrafelhasználása nem indokolt, csak gazdasági 

kényszer miatt alkalmazható eljárás. Magyarországon tilos a dializátorok ismételt 

felhasználása. Meghatározott körülmények között nagy népességű, fejlődő 

országokban és a fejlett technológiával végzett otthoni dialízisnél ma is alkalmazott 

eljárás. 

Dialízis félig áteresztő természetes (peritoneum), vagy mesterséges (dializátor) 

membránon keresztül folyadék és méreganyagok eltávolítása, az acidózis és 

elektrolitzavar korrekciója történik leggyakrabban heveny, vagy idült veseelégtelenség 

miatt. 

Diasztole a szív kamráinak elernyedése. A diasztolés nyomás a mért vérnyomás 

második számértéke, amit a diasztole alatt mérünk 

Diffúzió a dialízis kezelés fiziko-kémiájának alapja a molekulák és ionok mozgása 

a természetes (peritoneum), vagy féligáteresztő hártyán (membrán) a nagyobb 

koncentrációjú tér felől a kisebb koncentráció felé (5. ábra). A diffúzió 

sebességét az oldott anyag molekulatömege, az ionok eltérő mozgékonysága, a 

különböző koncentrációjú oldatok határán kialakult diffúziós potenciál és a 

membránpórusok falának elektromos töltése határozza meg. 

100

5. ábra: Diffuzió: oldószeráramlás a koncentráltabb oldal felé 

• krisztalloidok kolloidok 

Dilatatív cardiomyopathia a szív pumpa funkciójának romlása. A szívizomrostok 

helyett kötőszövet szaporodik fel, a szívüregek kitágulnak, a perctérfogat 

csökken, az artériás oldalon elégtelenség, a vénás oldalon pangás alakul ki. 

Diszekvilibrium szindróma a vérben a hemodialízis során a kis és középnagy 

molekulasúlyú, toxikus anyagok szintje gyorsabban csökken, mint a szövetekben, 

így az agyállományban, aminek következtében víz diffundál be a sejtekbe 

agyduzzadást előidézve. Tünetei: hányinger, hányás, fejfájás, bradycardia, a pupillák 

tágulása, nyugtalanság, eszméletvesztés, kóma. Előidézője: előrehaladt 

urémia, nagy retenciós értékekkel, illetve nagy hatásfoku dialízis. 

Megelőzése a dialízis hatásfokának csökkentésével (kisebb felszínű dializátor, 

lassúbb vérátáramlás 180-200 ml/perc, rövidebb kezelési idő) és a vér 

ozmolaritásának növelésével (mannit adása) történhet. 

Diuretikumok megnövelik a vizelet mennyiségét és a nátrium kiválasztást. A 

diuterikumok fő javallata a keringési elégtelenség, a hipertónia és a veseelégtelenség. 

Veseelégtelenségben kacsdiuretikumokat (Furosemid) adunk, mely a 

Henle kacs felszálló szárában fejti ki hatását a szokásosnál nagyobb dózisban 

(2x40-80-120 mg/nap). 

Dyspnoe légszomj, fulladásérzés. Szívelégtelenség, dializált betegen fokozott 

folyadékfelvétellel járó tüdővizenyő jele lehet. 

Egy tűs dialízis esetén az arteriovenosus, Cimino fisztula punkciója speciális, Y 

elágazású toldalékkal ellátott tűvel a véráram irányába végezzük. Egyik időpillanatban 

a rendszer a vénás szárat lezárva biztosítja a dializátor vérellátást, míg 

a másikban az artériás szár keringését megszüntetve, a vénás pumpa a vért viszszajuttatja 

a keringésbe. Használata lehetővé teszi a kezelés végzését akkor is, 

101

ha a fisztula pungálható szakasza rövid, ha az előző dialízis során bevérzés alakult 

ki, illetve gyermekkorban alkalmazásával csökkenthető a punkciók száma. 

EKG elektrokardiográfiás vizsgálat. A szív elektromos működésének vizsgálatára 

alkalmas módszer. 

Elkésett dialízis kedvezőtlen hatása a krónikus veseelégtelen beteg kórlefolyására: 

─ A dialízis módja nem választható (HD, CAPD) 

─ A beteg fizikailag és pszichésen nem előkészíthető 

─ A sürgető kezelés gyors vérnyerési lehetőség létrehozását igényli a központi 

vénák kanülálásával, ami szövődménnyel járhat (bevérzés, légmell 

stb.) 

─ Fokozódó urémiás tünetek 

─ Jelentős ion és sav-bázis eltolódás 

─ Anémia 

─ Hipertónia, tüdővizenyő 

─ Táplálkozási zavar 

─ Ca-P anyagcsere zavar 

─ Növekvő hospitalizáció 

─ Kedvezőtlen kórlefolyás (szövődmények) 

─ Növekvő költségek 

─ A beteg nem helyezhető transzplantációs várólistára 

─ A transzplantáció eredményei romlanak 

Erektilis diszfunkció kialakulásában a dializált férfi betegeken több tényező 

játszik szerepet. Ezek között említhető a sexuális hormonok hiánya, a hipertónia, 

az urémiás toxinok, az anémia és a pszichés tényezők. Az utóbbi években számoltak 

be a Sildenafil kedvező hatásáról dializált betegeken is, mely a corpus 

cavernosum sima izomzatának ellazításával a vér beáramlását segíti elő. 

Ellenjavalt az adása súlyos szívelégtelenség, lezajlott agyi folyamat, súlyos májelégtelenség, 

hipotónia, nitrát készítmények szedése esetén. 

Ergometria terheléses EKG 

Erythropoietin (EPO) a vesék által termelt vérképző hormon, melynek géntechnologiával 

előállított formáit a vesebetegek anémiájának kezelésére használjuk. 

Az EPO kezelés jelenleg három hatóanyaggal végezhető erythropoietin-alfa, 

erythropoietin-béta és alfa-darbepoetin. Néhány éve nyílik lehetőség a 

predializált stádiumban gondozott betegek erythropoietin kezelésére. Az EPO 

kezelés hatékony az anémia kardiális és egyéb szövődményeinek megelőzésében 

és adatok vannak arra vonatkozóan, hogy csökkenti a veseelégtelenség progreszszióját 

is. A renalis anémia kezelésének kiemelt szerepe van a diabeteszes bete- 

102

geken. A diabeteszes betegek korábban anémizálódnak, így viszonylag alacsony 

szérum kreatinin értékhez (180-240 µmol/l) is már jelentős anémia társulhat. A 

vérkép rendezésével gátoljuk a cardiovascularis szövődmények (bal kamra 

hypertrophia, arteriosclerosis, oxidatív stresz) progresszióját. 

A renalis anémia kezelésénél a célérték hemoglobin > 120 g/l és a 

hematokrit >32 %. Más célértékek javasoltak cardiovascularis betegség, diabetes 

mellitus, krónikus hypoxiával járó tüdőbetegség esetén. 

Az erythropoietin kezelés indokolt anémia esetén a krónikus veseelégtelenség 

minden stádiumában a hemodialízissel, illetve peritonealis dialízissel kezelt 

betegekben, vagy vesetranszplantáltakban. 

Az EPO-val kezelt betegekben a vasháztartás célértékei: szérum ferrinin 

szint 200-500 µg/l, a hipokróm vörösvérsejt arány < 2,5%, a transzferrin 

szaturáció 30-40 %. 

A hatékony EPO kezelés alapja a vasszükséglet biztosítása, mely 

hemodializált betegeken kizárólag intravénás vas (ferrogluconat 62,5 mg 1-2 x 

hetente) adásával biztosítható. Predializált betegeken általában elegendő per os 

200 mg elemi vas bevitele, míg szükség esetén intravénás vaspótlást kell alkalmazni. 

Az EPO kezelés hatékonyságának nyomonkövetése, esetleges mellékhatás 

(ritka hipertónia, fisztula trombosis, pure red cell aplasia) megítélése a 

nephrologusok hatáskörébe tartozik. 

Erythropoietin igény CAPD kezelés során kisebb, mint hemodializáltakon, 

ami a következőkkel magyarázható: 

─ Jobban távolíthatók el a középnagy molekulasúlyú anyagok, mint 

hemodialízissel 

─ A kezelés közben nincs hemolizis 

─ A dializáló oldat a peritonealis makrofágokat erythropoietin termelésre 

serkenti 

─ A residualis vesefunkció jobban megtartott, mint hemodialízissel 

─ Egyenletes a folyadékeltávolítás, stabilabb keringés és a glomerulus 

kapillarisokban a hidrosztatikus nyomás 

─ A citokin termelést növelő bioinkompatibilis tényezők kevésbé vannak jelen 

CAPD kezelés során 

Az erythropoietin igény növekedésével számolhatunk peritonitis kialakulásakor, 

vagy a residualis veseműködés csökkenése esetén, különösen, ha ezt 

nem követi nagyobb dózisú peritonealis dialízisre (nagyobb volumen, gyakori 

csere, CCPD, NIPD) való áttérés. 

Extrakorporalis rendszer a hemodialízis során a szervezeten kívül a víz és toxikus 

anyagok eltávolítását teszi lehetővé. Ennek lényeges része az érösszeköttetés 

(fisztula, vagy centrális kanül), illetve a dializátorban lezajló fiziko-kémiai 

folyamatokat automatikusan, a beállított paramétereknek megfelelően végző készülék. 

Korszerű formája a hemodiafiltráció. 

103

Éjszakai intermittaló peritonealis dialízis (NIPD) azokon a betegeken ajánlott, 

akikben a hasűri nyomásfokozódás szövődményei csökkent ultrafiltrációval 

és nagy peritonealis anyagtranszporttal társulnak. A kezelés automata készülékkel 

történik, napközben a hasűrben dializáló folyadék nincs, a hasűr „száraz” . A 

dializáló oldat mennyisége 15-25 l/nap a kezelés éjszaka 7-12 ciklusban történik, 

a ciklusidő 30-35’ (6. ábra). 

6. ábra: A peritonealis dialízis típusai 

104

Étrendi javaslatok a dialízis időszakában 

─ A beteg együttműködése 

─ A diétás napló 

─ A dietetikus munkája 

─ A jó orvos és dietetikus kapcsolat teszi lehetővé eredményességet. 

Kalóriabevitel szükséglete 30-35 kcal/tskg, ami elsőszámú követelménye a hatékony 

diétás fehérjebevitelnek. 

Fehérjebevitel, amit hemodializált betegnek javaslunk 1.2 g/tskg, míg 

CAPD-vel kezelteknél 1.4 g/tskg. 

Nátrium bevitel javasolt mennyisége 1.800-2.000 mg, vagyis sószegény 

étrend tartása célszerű a vérnyomás (folyadékfelvétel, szomjúság) csökkentése 

érdekében. 

Kálium bevitel maximális mennyisége 1.800-2.000 mg. A zöldfélék fokozott 

bevitele hyperkalaemia kialakulásához vezethet. Ritkább a hypokalaemia 

előfordulása, ami a még meglévő maradék vesefunkció, vagy hányás, hasmenés 

esetén észlelhető. 

Foszor bevitele 800-1.000 mg/nap lehet, melynek emelkedett szintje a tejfélék, 

hal, füstölt húsfélék fogyasztása esetén észlelhető. 

Folyadékfogyasztás mennyisége a még meglévő maradék vesefunkció 

függvénye. A napjában fogyasztható folyadékmennyiség – a vízháztartás szempontjából 

egyébként egyensúlyban lévő betegen – az előző napi vizeletmennyiség 

+ 500-600 ml. 

Vitaminpótlás szempontjából a B, C-vitamin említhető, míg a multivitamin 

készítmények kerülendők az A vitamin kummulálodó hatása miatt. 

Esszenciális aminósav (Ketosteril) pótlására lehet szükség elégtelen 

aminósav bevitel, vagy alultápláltság esetén. 

Itradialitikus parenteralis (kalória és esszenciális aminósav) táplálásra lehet 

szükség súlyosan alultáplált betegek esetén, aminek a készítmények ára szab határt. 

Ferritin a vas raktárakban tárolt mennyiségét tükrözi. Abszolút vashiányban 

értéke < 100 µg/l. Célértéke 200-500 µg/l. Emelkedett hemochromatosisban, 

akut és krónikus gyulladás esetén. 

Filtráció a dialízis-kezelés fiziko-kémiai folyamata, mely akkor jön létre, amikor 

a membrán két oldalán hidrosztatikus nyomáskülönbséget hozunk létre és 

így a folyadék és az oldott anyagok – a koncentrációkülönbségtől függetlenül – 

a nyomásgrádiensnek megfelelően áramlanak. A módszer az anyagok szétválasztását 

teszi lehetővé. Ezen az elven alapszik a vízelőkészítésben használatos 

ún. fordított ozmózis. Ultrafiltráció a filtráció speciális formája, amikor a filter 

olyan féliáteresztő hártya, mely a proteineket és a nagy molekulájú anyagokat 

visszatarja, de a vizet átengedi (7. ábra). Ez a hidrosztatikus nyomáskülönbség 

előidézte transzport zajlik a kapillarisok artériás szárában és a veseglomerulusok 

kapillarisaiban. 

105

7. ábra: Ultrafiltráció: folyadékáramlás a hidrosztatikus nyomásviszonyoknak 

megfelelően 


First use szindróma a hemodialízis kezelés elején jelentkező tüneteket jelöli 

meg. Részleteiről ld. anafilaktoid reakció alatt. 

Fisztula recirkuláció mérés az arteriovenosus érösszeköttetésben az áramlási 

zavar, illetve az artériás és vénás vér keveredésének kimutatását teszi lehetővé. 

A dializáló folyadékba adott termikus bólus (egyszeri hőhozzáadással) a dializátoron 

keresztül a vénás szárba jut. A vénás hőmérsékletet szenzor érzékeli és a 

változást összehasonlítja az artériás hőmérséklettel. A készülék kiszámítja és 

jelzi a recirculació mértékét. Elfogadható a 10% körüli érték, míg 15% felett a 

punkciós tűk helyzetét kell megváltoztatni, vagy az érösszeköttetést szükséges 

rekonstruálni. 

Folyamatos ambuláns peritonealis dialízis (continuos ambulatory peritoneal 

dialysis, CAPD) során a hasürbe sebészileg, vagy percutan behelyezett katéter 

segítségével a beteg naponta általában 4 vagy 5 ízben, 2 liter speciális oldattal 

végez cserét (6. ábra). A dializáló hártya a peritoneum, melynek gazdag érhálózata, 

illetve a hasűrben lévő folyadék teszi lehetővé az urémiás toxinok, valamint 

a folyadék eltávolítását, illetve az elektrolit eltérések és az acidózis korrekcióját. 

A CAPD végzése ajánlott: csecsemő és gyermekkorban, vagy időseken, 

szív és keringés betegsége esetén, kiterjedt érelváltozás kapcsán, amikor vérnyerési 

lehetőség nem alakítható ki, illetve szabadabb életmód (utazás, diéta) igénye 

esetén. A kezelés ellenjavallata a beteg együttműködésének a hiánya, összenövések 

a hasűrben, sebészileg nem korrigált hasfali sérv, hasi vendégnyílás, illetve 

gyulladásos bélbetegség, mozgáskorlátozottság (arthrosis, quadriplegia), 

rossz higiénés viszonyok, kedvezőtlen szociális helyzet esetén. 

106

Folyamatos ciklikus peritonealis dialízis (CCPD) automata készülékkel 

(cycler) végzett hasi dialízis, mellyel éjszaka 4 ízben 2 liter oldatot cserélünk. 

Az éjszakai kezelést a hatásfok növelése érdekében kombináljuk 2 liter oldat, 

nappali hasűri benntartásával. Így a napi oldat felhasználás 5 x 2 liter. Különösen 

kedvező a CCPD végzése olyan betegeken, akiknél az oldott anyagok 

peritonealis transzportja kicsi és megfelelő dializáltsági állapot csak nagyobb 

mennyiségű oldat alkalmazásával biztosítható (6. ábra). 

Folyamatos arteriovenosus hemofiltráció (CAVH) a heveny veseelégtelenség, 

illetve a több vitalis szerv működészavarának kezelési módszere, mely során vizet, 

elektroliteket, kis és nagy molekulasúlyú toxikus anyagokat nagy áteresztőképességű 

membránon, nagy transzmembrán nyomással távolítunk el. A módszer a 

hemodialízistől eltérően bonyolult vízkezelő rendszert, illetve mosófolyadék áramlás 

nem igényel, tehát dializáló osztálytól függetlenül, mobilisan végezhető. 

Folyamatos detoxikáció (pl. CAVH) végzése javasolt 

– Heveny veseelégtelenség több életfontos szerv (pl. infarctus cordis, szívműtét 

után, diabetes) károsodásával 

– A heveny veseműködés csökkenésével járó 

─ hypervolaemia, keringési elégtelenség, légzési elégtelenség, tüdővizenyő, 

agyvizenyő, diuretikum rezisztens ascites, renalis ödéma 

─ tartós súlyos elektrolit eltérés 

─ szepszis 

─ súlyos égés 

─ hepatikus encephalopathia 

─ intoxikació 

─ parenteralis táplálás szüksége esetén 

Folyamatos ekvilibrációs peritonealis dialízis (CEPD) esetén 2-6 órás ciklusokban 

történik a hasűri kezelés 1.5-2 liter dializáló folyadékkal. Régebben a 

heveny veseelégtelenség kezelésére alkalmazták, amikor vérzésveszély esetén a 

hemodialízis végzése nem volt ajánlatos. Használata ma is szóbajöhet 

hemodialízis és cycler alkalmazásának hiányában, illetve amikor a beteg állapota 

szállítását nem teszi lehetővé. 

Glikolizációs végtermékek (angol röviditése AGE) a vérben és szövetekben 

képződnek azáltal, hogy a szőlőcukor (glükóz) kötődik a szervezet fehérjéihez. 

Szerepet játszanak az erek károsodásában és a szövetek elöregedésében. 

Glomerulonephritis a vese érgomolyagjainak (glomerulusok) megbetegedése. 

Lehet akut vagy krónikus. Tipikus oka a torokgyulladás, légúti fertőzés, vagy 

skarlát után 2 héttel a streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által 

formált, ún. immunkomplexek lerakódása a glomerulusokban, ami gyulladást 

okoz. Más esetekben a folyamat előidézői vírusok, gombák, vagy táplálkozási 

107

anyagok. A betegség hirtelen kezdődik az arc és a szemhéjak ödémás duzzanatával. 

A vizelet megkevesbedik, sötét szinű, véres (30%), vagy vörösvértestek 

jelenléte csak mikroszkóppal mutatható ki (70%). A vérnyomás nő, melyhez 

gyengeség, láz, hasi fájdalom társul. 

A veseelváltozás ritkábban más szervekre is kiterjedő szisztémás betegség részjelensége 

─ arcüreg, tüdő gyulladás Wegner granulotamosisra 

─ ízületi fájdalom Schönlein-Henoch féle vérzékenységre, vagy lupus 

erythematodesra 

─ véres köperürítés Goodpasture szindrómára utal. 

A folyamat intézeti felvételt és részletes kivizsgálást (laboratóriumi, immunologiai 

radiologiai) igényel. A gyulladás különböző formáit és súlyosságát csak a veséből, 

speciális tűvel vett minta (vesebiopsziás anyag) mikroszkópos vizsgálatával lehet 

megállapítani, melyet immunszupresszív terápia követ. A beteg intézeti elbocsájtása 

után rendszeres nephrologiai és családorvosi ellenőrzésére van szükség. 

Az összes glomerulonephritis forma idülté válhat megfelelő kezelés hiányában. 

Lényeges, hogy 

─ a glomerulonephritisek egy része eleve krónikus betegségként indul 

─ a folyamat sokszor tünetmentes 

─ a vizeletben fehérje, vörösvértestek jelenléte nephrologiai szakvizsgálatot 

indokol 

─ a magas vérnyomás a glomerulonephritis egyetlen tünete lehet. 

Glomerulus filtrációs ráta (GFR) a veseműködés mértékét kifejező fogalom. 

Képlete UxV/P, melyben UxV az időegységre eső vizeletmennyiség (ml/min), P 

a szérum kreatinin (µmol/l). Normál értéke 120 ml/perc/1.73 m2. Számítása 24 

órás vizeletgyüjtéssel, illetve a vizeletből és vérmintából a kreatinin meghatározásával 

történik. Vizeletgyűjtés nélkül a GFR a Cockcroft és Gault, valamint az 

MDRD képlet segítségével számítható. Csupán a szérum kreatinin alapján a 

GFR nem becsülhető meg, mivel a glomerulus filtráció csökkenése nem lineáris, 

hanem exponenciális (2. ábra), így kis testsúlyú, idős, alultáplált beteg esetében 

már kisfokú kreatinin emelkedés jelentős GFR csökkenéssel jár együtt. 

Glükozuria a szőlőcukor (glükóz) megjelenése a vizeletben, amely a „veseküszöb” 

(> 9-10 mmol/l) feletti vércukorszinteknél észlelhető. 

Goretex protézis (PTFE graft) gracilis érrendszer, vagy ismételt fisztula 

thrombosis után kerül általában az alkari artéria és véna között sebészi beültetésre 

az alkaron a hemodialízishez szükséges vérnyerés biztosítására. 

Hashártya, peritoneum a hasüreget, illetve az ott elhelyezkedő szerveket borító 

féligáteresztő hártya. A peritoneum felülete 1.5-2 m2, aminek kisebb része fali, 

nagyobb pedig a zsigeri peritoneum, mely magában foglalja a bélfodort 

108

(mesenterium) is. A peritoneum gazdag érhálózata teszi lehetővé, hogy a 

hasűrbe engedett dializáló oldat segítségével az érpályából vizet és méreganyagokat, 

urémiás toxinokat tudunk eltávolítani. 

Hasűr, peritonealis űr a belek, a hasűri szervek és a hasfalat borító savós, féligáteresztő 

hártya által határolt összefüggő tér. Ebben fiziológiásan 8-10 ml folyadék 

van, melynek mennyisége kóros körülmények között több literre is megnövekedhet 

(ascites). 

Hasűri katéter a hasi (peritonealis) dialízis céljából a hasűr megnyitásával, 

laparotomiával, vagy percutan beültetett szövetbarát, szilikon katéter. Alsó harmadán 

számos nyílás, felső szakaszán egy, vagy két dakron gyűrű van, melybe a 

kötöszövet belenő és így rögzíti, illetve megakadályozza a katéter körüli 

(periluminalis) térből az infekció bejutását a hasűrbe. Ismert típusai: Tenckhoff 

és a swan neck (hattyúnyakú) katéter (8. ábra). A hasűri katéter elhelyezkedése 

9. és a hasfal rétegein történő áthaladása 10. ábrán látható. 

8. ábra: A hasűri katéterek 

109

9. ábra: A Tenckhoff katéter hasűri elhelyezkedése 

10. ábra: A katéter és hasfal rétegei 

110 

C 

B 

A 

A: hasüregben 

B: hasfalban 

C: bőrfelszín felett 

bőr 

zsírszövet 

izompólya 

hashártya

Hasűri katéter eltávolításának leggyakoribb oka a recidiváló külső nyílás, alagút 

gyulladás, vagy peritonitis lehet. A katéter visszahelyezését 4-6 héttel később 

a hasfal ellenkező oldalán végezhetjük el. Izolált külső nyílás gyulladás 

esetén az új katéter behelyezése az előző eltávolításával egyidőben is történhet, 

amennyiben a sejtszám< 100mm3 és a dializátum bakteriológiai leoltása negatív. 

Hasűri katéter cseréje válik szükségessé, ha a katéter nem működik megfelelően, 

illetve ehhez gyógyszeresen nem befolyásolható szövődmény (alagút gyulladás, 

visszatérő peritonitis) társul. 

A cserét követően 3-4 héten át elsősorban az oldatszívárgás megelőzésére 

a beteget centrális kanül segítségével hemodialízissel ajánlatos kezelni. 

Hasűri katéter gondozása alatt értjük, hogy a katéter behelyezését követően 24 

órán át a beteget fektetjük, székletét rendezzük. Az első héten napi 0.5-1 liter 

nem hiperozmolaris oldattal hasűri öblítést végzünk. A dialízist 1.5-2 hét után 

kezdjük el. Amennyiben a beteg előkészítésére már a dialízist igénylő stádiumban 

kerül sor a beteget centrális kanül segítségével hemodializáljuk, vagy kis 

volumenű oldattal (0.3-0.5 liter) cyclerrel kezeljük. A műtéti területet csak 3-4 

naponta kötjük, hogy ne akadályozzuk a hámosodás folyamatát és a varratokat a 

10-12. napon távolítjuk el. Kerüljük a bőrfelszínt izgató dezinficiensek (jód, 

merkurokróm stb.) használatát. Ajánlatos erre a célra a fiziológiás konyhasó alkalmazása. 

A katéter vongálását mindvégig kerüljük, a katétert rögzítjük. A katéter 

környéke zavartalan esetben a beültetést követően 5-6 hét múlva gyógyult. 

Ekkor a beteg már zuhanyozhat és a bőrfelszínt szappannal és vízzel tarthatja 

tisztán. Nem ajánlott a betegnek kádban fürödni. 

Hasűri katéter szövődményei 

─ A dializáló folyadék szívárgás általában a katéter beültetése után jelentkezik, 

ami miatt a hasűri öblítést szüneteltetjük. Később jelentkező folyamat 

esetén Trendelenburg (fejvég süllyesztése) helyzet mellett az öblítőfolyadék 

mennyiségét cyclerrel 0.3-0.5 literre csökkentjük, szükség esetén 

hetekre hemodialízisre térünk át. 

─ Vérzés a műtéti területben általában homokzsák hatására szűnik. Ritka a 

sebészi feltárást igénylő vérzés. Késői szakban a dializátum átmenetileg 

vért tartalmazhat nő betegeken menstruáció idején, ovarialis cysta repedése, 

vagy mesenteriális vénák sérülésekor. Heparinnal (0.1 ml heparin /1 

liter) végzett oldatcsere a visszafolyó feltisztulását eredményezi. Változatlan 

esetben sebészeti, nőgyógyászati konzílium szükséges. 

─ A dializátum kifolyásának a zavarát idézheti elő a katéter bőr alatti részének 

megtöretése (sebészi reviziót igényelhet), a csökkent bélmozgás 

(hashajtás szükséges), fibrinképződés (heparin, esetleg urokináz adását 

111

112 

igényli a dializáló folyadékba), a katéter elmozdulása, a cseplesz letapadása 

és a peritonitis. 

─ A dakron gyűrű prolapszusa, bőrfelszínre kerülése alagút, majd hasűri 

gyulladás kialakulásához vezethet. Műtéti beavatkozást, illetve katéter 

cserét, a kilépő nyílás áthelyezését igényli. 

─ Hasi fájdalom oka a dializáló oldat alacsony ph-ja ( 32%. 

Hematuria a vörösvértestek jelenléte a vizeletben. A szabályos alakúak gyulladás, 

kő esetén észlelhetők, az alakjukat változtatottak glomerulonephritisre, 

vasculitisre utalhatnak. 

Hemodiafiltráció (HDF) a dialízis és hemofiltráció egyidejűleg végzett kombinációja, 

mely a diffuzió és konvektív anyagtranszport révén a kis és 

középnagy molekulasúlyú anyagok leghatékonyabb eltávolítását teszi lehetővé. 

A kezelés high flux dializátorral és az eltávolított folyadék on-line, ultratisztaságú 

dializáló oldatból történő pótlásával (kezelésenként, átlagban 15 – 25 liter), 

balanszírozottan történik. 

Újabb vizsgálatok szerint a kezelési mód 35%-kal csökkenti az elhalálozás 

rizikóját összehasonlítva a hagyományos és az ún. high flux dialízissel kezeltek 

csoportjaival.

Hemodializált beteg állapotának az ellenőrzése 

A dializált betegek állapotának megítélését, nyomonkövetését és ennek szempontjait 

nemzetközi ajánlások, tudományos közlemények, hazai vonatkozásban 

a Magyar Nephrologiai Társaság előírásai, illetve az egyes dialízis hálózatok 

orvosszakmai ajánlásai rögzítik. 

Az állapot ellenőrzés módja: 

A kezelések közötti tünetek: fáradékonyság, étvágy hányinger, széklet, 

vizeletmennyiség, nehézlégzés, boka-, lábszárvizenyő stb. 

Fizikális vizsgálat: vérnyomás, pulzus, hallgatózási eltérések, has tapintása 

Vérnyerési hely vizsgálata: fisztula felett surranás, bőrpír, fájdalom. Centrális 

kanül kimeneti nyílásának az átkötése, állapota, gyulladásos jelek. 

Havonta ellenőrizendő: 

─ Vérkép 

─ Na, K, Ca, P 

─ Szérum összfehérje, albumin, bilirubin 

─ CN, húgysav, kreatinin 

─ GOT, GPT, ALP 

─ Szérum vas, transzferrin telítettség 

─ CRP 

─ Astrup vizsgálat 

─ eKt/V, sKt/V, URR 

─ Vércukor (diabeteszeseken) 

─ Protrombin idő (Syncumart szedőkön) 

─ Digoxin szint (szedőkön) 

Negyedévente 

─ Vércukor 

─ Parathormon 

─ HgA1c (diabeteszeseken) 

─ Triglicerid, koleszterin, HDL koleszterin 

─ Ferritin 

─ Süllyedés 

─ β-2 mikroglobulin 

─ B12 

─ Folsav 

─ PCR 

─ TAC urea 

Félévente 

Vírus szerologia HCV, HBsAg) 

Képalakotó és egyéb vizsgálatok 

Évente 

─ Mellkas felvétel 

─ Hasi UH 

─ EKG 

113

─ Echocardiográfia 

─ Góc kutatás (fülészet, fogászat, urológia, nőgyógyászat) 

─ Csont scintigráfia 

─ Vírus szerologia (HIV, HCV-PCR) 

─ Alsó végtagi és carotis Doppler ultrahang 

─ Szemészeti vizsgálat (diabeteszeseken) 

Adekvát kezelés ld. a megfelelő címszó alatt 

Tápláltsági állapot ld. malnutritio címszó alatt 

A szív és keringési betegségekre hajlamosító tényezők a hipertónia, diabetesz, 

dohányzás, emelkedett vérzsírok. Célirányos vizsgálatok szükségesek a terhelésre 

jelentkező mellkasi panaszok, hasi fájdalom és a járás közben jelentkező szakaszos 

lábfájdalom esetén. 

Csontelváltozások ld. az osteodystrophia címszó alatt. 

Hemodialízis (HD) a művesekezelés vesepótló eljárás. Sürgető esetben centrális 

(központi) vénába (véna jugularis interna, subclavia, ritkábban femoralis) behelyezet 

kanül, vagy előzetesen kialakított Cimino, arteriovenosus fisztulába (1. 

ábra) bevezetett tű segítségével a beteg vérét a dializátoron, szűrőn, (4. ábra) 

áramoltatjuk át, melyben a fiziko-kémiai folyamatok (diffuzió, ultrafiltráció, 

ozmózis, 5. 7. 12. ábra) révén a vért az anyagcsere végtermékektől, illetve toxikus 

anyagoktól tisztítjuk meg. A megtisztított vért a vérnyerés helyén (kanülön, 

vagy az alkarba szúrt tűn) juttatjuk vissza a keringésbe (ld. 12. ábra). A 

hemodialízis alatt extracorporalisan távolítjuk el a vizet és a vízben oldott toxikus 

anyagokat. A készülék feladata, hogy létrehozza a vér és a dializáló oldat 

folyamatos áramlását a beállított paraméterek állandó ellenőrzése mellett. A 

hemodializáló készülék két, viszonylag jól különválasztható, de egymástól nem 

független egységre tagozódik: 

─ a vér folyamatos áramlását létrehozó és ellenőrző részre az ún. „véroldali 

részre” 

─ és a dializáló oldat előállítását, keringetését és paramétereinek ellenőrzését 

létrehozó ún. „vízoldali részre”. 

A dializátorban a dializáló folyadék és a vér között az alábbi fiziko-kémiai folyamatok 

zajlanak le: 

─ az oldott anyagok diffúziója a koncentrációcsökkenésnek megfelelően 

─ a víz ultrafiltrációja és az oldott anyagok konvekciója a hidrosztatikus 

nyomáskülönbség következtében 

─ folyadékeltávolítás az ozmotikus grádiens irányába 

A dializáló folyadék megfelelő összetételével a szervezet extrém sav-bázisioneltolódása 

és hypervolaemiája szűntethető meg. A folyadékeltávolításban a 

hidrosztatikus nyomásviszonyok, valamint az ozmózis játszik szerepet. 

114

Hemodialízis eredményességét csökkentő tényezők 

─ Későn, nem gondozott, előkészítetlen betegen elkezdett kezelés 

─ Elégtelen dialízis (rövid kezelési idő < 12 óra/hét, kis vérátáramlás < 250 

ml/perc, ekvilibrált Kt/V < 1.2, URR < 65%) 

─ Bioinkompatibilis membrán 

─ Dializátor ismételt felhasználása 

─ Malnutritio 

─ Nagy volumen és ioneltolódás a kezelések között 

─ Súlynövekedés (> mint a testsúly 3-4%-a) 

─ Csökkent, vagy magas kálium, nátrium, kalcium, foszfor 

─ Osteodystrophia 

─ Hipertónia 

─ Anémia 

─ Infekció 

─ Amyloidosis 

─ Cardiovascularis elváltozások 

─ Perifériás érelváltozás 

─ Légzőszervi betegségek 

─ Diabetes mellitus 

─ Daganat 

─ Szisztémás megbetegedések 

─ Kor 

─ Nem 

─ Az együttműködés hiánya a beteg és környezete részéről 

─ A beteg lakhelye és a dializáló centrum közötti nagy távolság (40 km), illetve 

a szállítás késedelmessége. 

Hemodialízis hatásfokát növelő tényezők között elsődlegesen a vérátáramlás 

említhető. A vérátáramlás 150 ml/percről 300 ml/ percre történő emelése a 

dializator urea clearacet 67%-kal növeli. Mérsékli a kezelés hatásfokát a fisztulában 

az arteriás és a vénás vér recirculációja, keveredése, melynek oka anatómiai 

(pl. szűkület előidézte áramlási zavar), vagy közel (3-4 centiméteren belül) 

végzett artériás és vénás punkció. Nem növeli jelentősen a hatásfokot a dializáló 

oldat átáramlása (500 ml/percről 800 ml/percre 5-10%). Ugyancsak kis eredmény 

érhető el a dializátor felszínének növelésével (0,2 m2-rel kb 5%). A kezelés 

szempontjából legeredményesebb a kezelési idő hosszabbítása. Négy órás 

kezelés egy órával történt hosszabbítása esetén a Kt/V 25%-kal nő. 

Hemodialízis heveny (akut) szövődményei gyakoriságuk sorrendjében hipotenzió 

15-20%, izomgörcs 5-15%, hányinger, hányás 5-15%, fejfájás 5%, mellkasi fájdalom 

2-5%, derékfájdalom 2-5%, viszketés 5%, hidegrázás, láz < 1%, ami a 

korszerű technikával (ultratisztaságú dializáló folyadék, high flux membran, 

hemodiafiltráció) végzett dialízissel és a személyzet tapasztalatával, képzésével 

115

csökkenthető. Egyéb súlyos, de ritkán előforduló szövődmények: diszekvilibrium 

szindróma, anafilaktoid reakció, ritmus zavar, pericardialis tamponád, hemolizis 

és légembólia. 

Hemodialízis idült (krónikus) szövődményei között elsődlegesen az alábbiak 

említhetők 

─ A hemodializált betegek anémiája 

─ Cardiovascularis szövődmények 

─ Renalis osteodystrophia 

─ Hipertónia 

─ Bőrelváltozások 

─ Gyomor és bélrendszer elváltozásai 

Hemoglobin (Hgb) a vörösvértestek fő alkotóeleme, ami a vastartalmú hemből 

és a fehérjetermészetű globinból áll. A hemoglobin szállítja az oxigént a szövetekhez 

és a széndioxidot a szövetekből a tüdőhöz. Normál értéke 120-170 g/l. 

Dializált betegeken elérendő célérték > 120 g/l. 

Hemolízis a vérben keringő vörösvérsejtek szétesése a bennük lévő hemoglobin 

felszabadulásával. Oka a hemodialízis során: túlmelegített vagy hipotóniás 

dializáló oldat, a vízelőkészítés technikai zavara következtében létrejött kémiai, 

illetve mikrobiológiai szennyeződés, vagy visszamaradt dezinficiens. Tünetei: 

deréktáji fájdalom, szorító mellkasi fájdalom, nehézlégzés. A vér a szerelék vénás 

szárában vörösborszerűen elszineződött, a plazma centrifugálás után is 

vörösszínű maradt, a hematokrit csökkent. A súlyos hyperkalaemia kamrafibrilláció, 

szívmegállás veszélyével járhat. Kezelése a vérpumpa leállítása, a 

vért visszaadni nem szabad és a hyperkalaemiát kell kezelni (ld. ott) EKG kontroll 

kíséretében. A mai korszerű készülékek biztonságot jelentenek a hemolizis 

megelőzésében. 

Hemoperfuzió olyan extracorporalis detoxikáló eljárás, amely során a beteg vérét 

nagy adszorbeáló képességű, aktív szénnel töltött patronon áramoltatjuk át 

vérpumpa segítségével. A módszer a fehérje természetű, illetve a fehérjéhez kötött 

exogén, vagy endogén mérgező anyagokat távolítja el. 

A hemoperfuzió javallata 

─ Olyan toxikus anyagokkal, gyógyszerekkel történt mérgezés, melyek 

nagymolekulasúlyúak, fehérjéhez kötődnek, vagy zsírban oldódnak. 

─ A beteg letalis mennyiségű gyógyszert, vagy toxikus anyagot vett be, kómás 

állapotban van és keringésének, légzésének fenntartására asszisztálás 

szükséges (gépi lélegeztetés, átmeneti pacemaker bevezetése). 

─ Súlyos szövődmények (pl. aspirációs pneumonia, kardialis elégtelenség 

stb.) kialakulása, vagy ha már eleve a máj és a veseműködés károsodott. 

116

─ Olyan toxikus anyagokkal történt mérgezések estében (pl. paraquat, 

phalloidin), amelyek életveszélyes hatásai csak később, órák, napok múlva 

várható. 

─ Olyan gyógyszerekkel történt intoxikációban, amelyek eliminációja 

hemoperfúzióval sokkal hatásosabb, mint annak endogén kiválasztása a 

szervezetből. 

─ Thyreotoxikózisban akkor alkalmazzuk a hemoperfúziót, ha igen magas 

thyroxin szint mellett életveszélyes kardiális állapotba kerül a beteg, azaz 

keringése az addig alkalmazott kezelés ellenére instabil. 

Hepatitis B (HBsAg) DNA vírus, melynek átvitele parenteralisan, a vérrel és 

testnedvekkel történik. A hepatitis, heveny májgyulladás kialakulása fáradság, 

ízületi fájdalmak, étvágytalanság és sárgaság kíséretében történik. Javasolt a hepatitis 

B elleni védőoltás (aktív immunizálás) már a dialízis kezelést megelőző 

stádiumban a vesebetegek részére és a kezelésben résztvevő személyzet számára. 

A HBsAg pozitív beteg hemodialízis kezelése csak ezeknek a betegeknek kialakított, 

izolált egységben, külön személyzettel történhet. 

Hepatitis C vírus RNA, flavon vírus, parenterális, a vérrel és testnedvekkel történő 

terjedéssel. A hevenyen fertőzöttek 25%-a 3-4 hónapon belül meggyógyul, 

tünetmentes lesz. A maradék krónikussá válik és tünetmentes, vagy tünetszegény 

vírushordozás alakul ki. Májzsugorodáshoz, vagy daganatképződéshez vezethet. 

A C vírushordozó beteg hemodialízis kezelése nem elkülönítetten, de 

csak a C pozitív betegek kezelésére szolgáló gépen, az előírt fertőtlenítés után 

történhet. 

Heveny veseelégtelenség dialízis kezelésének elkezdése mindig egyedileg a 

klinikai tünetek és laboratóriumi értékek alapján történhet. Korábbi kezelés javasolt 

oligo-anuria (szérum kreatinin 300-400 µmol/l, karbamid nitrogén 15-20 

mmol/l), mint non oliguria (szérum kreatinin 500-600 µmol/l, karbamid nitrogén 

20-25 mmol/l) esetén. Egyéb paraméterek mindkét esetben szérum kálium > 6,5, 

bázis hiány < -10, tüdővizenyő esetleges jelenléte. A kezelés sürgető elkezdése 

indokolt a veseelégtelenség hyperkatabolikus jellege (napi karbamid nitrogén 

emelkedés > 8-10 mmol/l), a beteg idős életkora, szepszis, szívelégtelenség, 

májkárosodás, több életfontos szerv károsodása, vagy az urémiás intoxikáció 

diszkrét tüneteinek a jelentkezése (csuklás, apáthia, hányinger, hányás) esetén. 

A beteg kezelése a hemodialízis szakaszos, illetve folyamatos formájával, vagy 

a hosszabított időtartamú, naponta végzett kezeléssel (SLEED) történhet. 

Heparinkezelés alvadásgátlás, ami azt a célt szolgálja, hogy a szervezeten kívül 

keringő vér ne alvadjon meg, illetve részleges alvadás se történjen. Történhet 

folyamatosan, szakaszosan, minimális dózissal, vagy heparin mentesen. A hagyományos 

nagy molekulasúlyú heparin molekulatömege 3.000 és 30.000, át- 

117

lagban 15.000 dalton, ami glükóz-aminoglikán heterogén keveréke. A kezelés 

hátránya a vérzéses szövődmények mellett a vérzsírok emelkedése, osteoporosis 

kialakulása és a viszketésben megnyilvánuló allergia. A mellékhatások kis molekulasúlyú 

heparinok alkamazásával csökkenthetők, illetve vizsgálatok folynak 

a heparin kiváltására (citrát, prostaciklin, heparinázzal bevont membrán). A kis 

molekulasúlyú heparinok homogénebbek, molekulatömegük 4.500-5.000 dalton. 

Előnyük, hogy alkalmazásukkal kevesebb a vérzéses szövődmény (fisztula tű 

eltávolítását követő, foghúzás, műtét, menses idején), csökken a vérzsírok (koleszterin, 

triglicerid) növekedésének rizikója, mérséklődik az osteoporosis kialakulása 

és az allergiás tünetek jelentkezése. A kezelés elején egy dózisban adhatók, 

ami a 4-5 órás kezelés tartamára kielégítő alvadásgátlást biztosít. 

High flux dializátor alapanyaga szintetikus (poliszulfon, polikarbon,poliamid 

polimetilmetakrilat) vagy cellulóz triacetát. Ultrafiltrációs kapacitásuk 30 – 50 

ml/m2/óra/Hgmm. Az anyageltávolítást diffuziv és konvektív transzporttal végzik 

és így az eltávolítható molekula felső nagysága 40.000 dalton. Biokompatibilitásuk 

jó, a komplementet nem aktiválják. 

További előnyük: 

─ Biztosítja az AGE peptidek, pentosidin és kabonil termékek hatásos csökkentését. 

─ Alkalmazásával a transzplantációt követően a veseműködés gyorsabban 

visszatér, mint a low flux dialízis esetén. 

─ A heveny veseelégtelenség kezelésében a gyógyulási arány kedvezőbb, 

aszeptikus szövődmények száma kisebb. 

─ A tápláltság paraméterei kedvezőbbek (jó étvágy, magas albumin, PCR), 

az aminósavvesztés 6-8 g, az albuminé 1-2 g dialízisenként. 

─ Az erythropoietin kisebb dózissal jobb vérképet biztosít a dializátor sajátsága 

és biokompatibilitása révén. 

─ A β-2 mikroglobulin clearance nagyobb és így az amyloidosis előfordulása 

kisebb. 

A high flux dializátorok nagy hatásfokú dialízisre, hemodiafiltrációra és 

plazmaferezisre használhatók. 

Hipertónia megnövekedett vérnyomás az artériás rendszerben. Magas vérnyomásról 

140/90 Hgmm feletti vérnyomásnál beszélünk. Cukorbetegekben a normális 

vérnyomás kisebb, mint 130/80 Hgmm. A magas vérnyomás 95%-ban 

esszenciális, amikor a szekundér hipertónia okai (5% vese, mellékvese eredetű, 

diabetes) nem mutathatók ki. A hipertónia érfal és szervkárosodást: szívkoszorúér 

elváltozást, bal kamra hipertrophiát, aortastenosist, atherosclerosist, 

szívelégtelenséget hoz létre. Ennek kialakulását a rizikó faktorok: mozgásszegény 

életmód, dohányzás, fokozott alkohol fogyasztás, elhízás gyorsítják. A kezelésben 

az életmód rendezésének (sószegény diéta, dohányzás-, alkohol elhagyása, 

testsúlycsökkentés, stress redukció), a testmozgásnak és a gyógyszeres 

118

kezelésnek (ß-blokkolók, diuretikumok, kalcium antagonisták, ACE gátlók, 

angiotenzin receptor blokkolók, vazodilatátorok, centrális vérnyomáscsökkentők), 

valamint a vérnyomás rendszeres ellenőrzésének van kiemelt jelentősége. 

A dializált beteg hipertóniája túlnyomórészt só-víz függő, ezért törekednünk kell 

az ultrafiltráció révén az optimális súly fokozatos beállítására, valamint a só és 

folyadékfogyasztás optimalizálására (ld. a címszavaknak megfelelően). 

Hiposthenuria a veseműködés csökkenése során észlelhető, amikor a tubulusok 

higító-koncentráló képessége beszűkült és a vizelet fajsúly 1008-1012 között, az 

ozmolaritás 280-320 mozm/l között változik. 

Hipotenzió a vérnyomás csökkenése a hemodialízis leggyakoribb szövődménye. 

Akkor okoz klinikai tüneteket (hányinger, hányás, szédülés, eszméletvesztés), ha 

a szisztolés nyomás 30-50 Hgmm-el csökken. Okai a vérvolumen csökkenése 

(fokozott ultrafiltráció, vérzés, alacsony nátrium a dializáló oldatban), csökkent 

perifériás ellenállás (vényomáscsökkentők hatása, étkezés után a hasi, 

splanchnicus erek tágulata, autonom neuropathia), kardiális tényezők (béta 

blokkolók hatása, dilatatív cardiomyopathia, diasztolés diszfunkció). Életveszélyes 

okok között a szívburokban kialakult, vagy egyéb vérzés, myocardialis 

infarctus, aritmia, légembolia, hemolizis és a dializátor előidézte reakciók említhetők. 

A hipotenzió sürgősségi kezelése a lábvég megemelése (Trendelenburg 

helyzet), 150-200 ml fiziológiás sóoldat adása a szerelék vénás szárába, amit 

izomgörcs esetén mannittal, esetenként kalcium gluconicummal egészítünk ki. A 

folyamat megelőzése a kezelések közötti súlynövekedés csökkentésétől, szekvenciális 

ultrafiltrációtól, a kezelési idő meghosszabbításától, ultrafiltrációs és 

nátrium profil alkalmazástól (a kezelés elején nagyobb ultrafiltráció, nagyobb 

dializáló folyadék nátrium tartalom), valamint alacsonyabb hőmérsékletű (34-36 

°C), bikarbonát tartalmú dializáló oldat használatától várható. Csökkenti a 

hipotenzió gyakoriságát, ha a beteg a kezelés előtt a vérnyomáscsökkentő 

gyógyszereit nem veszi be, nem étkezik a kezelés közben és hemoglobinje > 120 

g/l. 

A CAPD-vel kezelteknél a szükségesnél nagyobb glükóz koncentrációjú oldatok 

használata okozhat fokozott folyadékelvonást, illetve vérnyomás csökkenést. 

Hydrothorax a mellhártya rétegei között felhalmozódó folyadék, mely a 

peritonealis dialízissel kezelt betegen rekeszsérv következtében alakul ki, amikor 

a dializáló folyadék a mellürbe jut. Kimutatása fizikális és ultrahang vizsgálattal, 

valamint a mellűrből tűn keresztűl leszívott folyadék laboratóriumi vizsgálatával 

történik. Ilyenkor a glükóz tartalom nagy, az alkalmazott dializáló folyadékkal 

egyező. A rekeszsérv megoldása sebészi. A gyógyulást követően a 

peritonealis dialízis tovább végezhető. A tüdő gyulladásos elváltozása, vagy tumor 

következtében képződő mellűri folyadék hasonlít a vérplazmához 

(transzudátum). 

119

Hyperglikaemia magas vércukorszint, étkezések előtt 7 mmol/l feletti, étkezések 

után 60-90 perccel pedig 9-10 mmol/l-t meghaladja. 

Hyperkalaemia a szérum kálium szintjének emelkedése, melynek normál tartománya 

3.8-5.2 mmol/l. Az étrendi kálium bevitel csökkentése a dializált beteg 

étrendjének legfontosabb eleme. A kálium szint emelkedésével akkor számolhatunk, 

ha az étkezéssel bevitt kálium meghaladja az 1500-2000 mg-ot. A dializáló 

oldatok kálium tartalma 2-3 mmol/l (hemodialízis), illetve 0 mmol/l 

(peritonealis dialízis). A hyperkalaemia korai jelei: ajak körül, kézen jelentkező 

zsibbadás, nehézlégzés, izomgyengeség, járásképtelenség, ritmuszavarok. Rákérdezésre 

a beteg elmondja, hogy több kálium tartalmú zöldfélét fogyasztott. 

Jellemző EKG képet láthatunk: sátorszerű T hullám, QRS kiszélesedése, P hullám 

eltünése. 

Hyperkalaemia kezelése Ca glukonát (10%-os 10-20 ml iv.) adása, mely 

gátolja a K szívhatását, ß2 szimpatomimetikum (pl. Bricanyl spray), mely elősegíti 

a kálium sejtekbe történő áramlását. Hatása elhúzódó, de adása kedvező a 

Resonium A pornak (4 x1 evőkanál/nap), mely a bél kálium tartalmát nátriumra 

cseréli. Fokozott kálium bevitel esetén ajánlott, ezért célszerű, hogy a beteg otthonában 

Resonium A legyen. További terápia csak kórházi körülmények között 

lehetséges (glükóz 20% 100 ml és kristályos insulin 8-12 E, 4.2%-os bikarbonát 

200 ml adása). A gyógyszeres kezelés mellett a kálium jelentős csökkenése a 

hemodialízissel érhető el. 

Hyperlipidaemia a vér zsírtartalmának (koleszeterin, triglicerid) az emelkedése. 

Hypervolaemia kialakulása, vagyis a folyadék fokozott felvétele a kis és 

középnagy molekulasúlyú anyagok szintjének emelkedése mellett jelentős szerepet 

játszhat a dializált betegek állapotának a romlásában. Ennek megelőzése 

érdekében a beteg ödémától, vizenyőtől mentes, lehetőség szerint normotenziv, 

úgynevezett optimális súlyának az elérésére, illetve folyamatos fenntartására 

kell törekednünk. A hidrációs állapot a klinikai tünetek alapján ítélhető meg és a 

hyperhidráció jelei közül az alábbiak emelhetők ki: 

─ boka-lábszár ödéma 

─ testsúly növekedés 

─ tágult jugularis (nyaki) vénák 

─ dyspnoe, orthopnoe (nyugalmi nehézlégzés) 

─ éjszakai köhögés 

─ alvászavar, alvás csak több párnával! 

─ vérnyomás emelkedés 

─ tüdők felett bazalisan szörtyszörejek 

Az optimális súly beállítása a só és folyadékbevitel megszorítása mellett a 

hemodializáltakon ultrafiltrációval, a CAPD-vel kezelteken pedig a szükséges 

glükóz tartalmú dializáló oldat alkalmazásával lehetséges. 

120

Hypoglikaemia a 2.7-3 mmol/l alatti vércukorszintek, melyekhez kellemetlen 

tünetek (szapora pulzus, szájkörüli zsibbadás, verejtékezés, a koncetrálóképesség 

csökkenése) társulnak. A vércukorszint csökkenése, illetve a leírt tünetek 

jelentkezése esetén 10-15 g szőlőcukor, illetve cukros ital fogyasztása javasolt. 

Hypokalaemia alatt érjük, ha a szérum kálium a normál érték (

lással történik. Időtartama naponta 6-12 óra. Vízelőkezelő rendszert és 

hemodialízis gépet igényel. Jelentős előnye a jó hatásfok és a folyamatos módszereknél 

kisebb munkaigény. 

Idült vesebetegség legalább 3 hónapja fennálló anatómiai és /vagy funkcionális 

veseműködési zavar. Jellemzői: vizeleteltérés (proteinuria, hematuria, cylinduria), 

szerológiai pozitívitás, képalkotó eljárásokkal és szövettanilag igazolt eltérések. 

Az idült vesebetegség stádiumait a glomerulus filtráció (GFR 

ml/perc/1.73 m2) alapján különítjük el. A GFR meghatározása az ún. vizeletes 

clearance-el, a Cockcroft-Gault-, illetve MDRD képlet segítségével (ld. ott) történhet. 

A GFR normál értéke 100-120 ml/perc/1.73 m2. 1. stádium: normális 

GFR 90, 2. stádium: kissé csökkent GFR 60-89, 3. stádium: közepesen beszűkült 

GFR 30-59, 4. stádium: súlyos vesekárosodás GFR 15-29, 5. stádium: végstádiumú 

veseelégtelenség, a vesepótló kezelés szaka, GFR< 15 ml/min/1.73 m2. 

Idiopatiás, ismeretlen eredetű, olyan kórkép, melynek kiváltó okát nem tudjuk 

pontosan megállapítani. Pl. idiopátiás hipertónia. 

Infekciós endokarditisz a szív belhártyájának és a billentyűknek fertőzésből 

eredő gyulladása. Hemodializált betegen az arteriovenosus fisztula, vagy a nyaki 

vénákba behelyezett tartós kanül lehet a folyamat kiindulópontja. 

Interkurrens betegség az, amely egy másik betegséghez társul. 

Intermittáló (szakaszos), vagy folyamatos hemodializáló eljárások a heveny 

veseelégtelenség, vagy a több életfontos szerv működészavarának kezelési 

mószerei. Az intermittaló módszert a klassszikus vízelőkezelő rendszerhez kötött 

hemodializáló készülékkel végezzük, míg a folyamatos eljárások vízkezelőt 

nem igényelnek (pl.CAVH). Az intermittáló hemodialízis előnye: a nagy hatásfok, 

a centrumban állandó, képzett személyzet, kevésbé munkaigényes, hátránya: 

vízkezelőt igényel, a keringést terheli, szakaszos módszer. A folyamatos 

detoxikáció előnye, hogy fiziológiás eljárás, a keringést nem terheli, folyamatos 

távolítja el a folyadék és toxikus anyagokat, eltávolít gyulladásos mediátorokat 

is és parenteralis táplálást tesz lehetővé. 

Intermittáló peritonealis dialízist a hasűrbe helyezett katéteren keresztül szakaszosan, 

hetente háromszor, 30 perc ciklusidővel, egyszerre 2 liter oldatot cserélve, 

alkalmanként 20-24 literrel, l literes üveges oldatokkal, manuálisan végeztük 

a CAPD bevezetése előtt. A módszer hátránya a munkaigényesség, a beteg 

számára hosszú kezelési idő és az oldatcserével összefüggő gyakori peritonitis 

előfordulás volt. 

122

A jelenlegi körülmények között a hospitalizációt igénylő betegen az 

intermittaló kezelés cyclerrrel, rövidebb ciklusidővel és kezelésenként 25-30 

liter dializáló oldattal végezhető 8-10 óra alatt. 

Intézeti dialízis a nephrologiai osztály része, melynek kiképzett és összehangoltan 

dolgozó személyzetére hárul az éveken át kezelendő betegek egészségének 

és lelkiállapotának a fenntartása. A dializáló részleg kialakításakor a higiénés 

szempontok és a nagy személyzeti igényű kezelés kívánalma iránytadó. A 

dializáló egységben a munkát a kiszolgáló, kezelő és személyzeti helyiségek segítik. 

A kezelőágyak elhelyezhetők elkülönítetten (boksz rendszer), vagy együtt 

nagyobb helyiségekben. Az utóbbi években az elkülönített kezelési megoldás 

terjedt el. A szövődményes, kiemelt megfigyelést igénylő betegek részére elkülönített 

dializálót szükséges létrehozni. A HBsAG pozitív betegeket külön e célra 

kialakított egységben kell kezelni, míg a HCV pozitívokat gépek szerint kell elkülöníteni. 

Inzulin a hasnyálmirigyben termelődő hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék, 

zsírok anyagcseréjének szabályozója. Csak megfelelő mennyiségű és hatású inzulin 

jelenlétében képesek a szervezet sejtjei – az agysejtek kivételével – felvenni 

a glükózt. 

Isosthenuria, vagy asthenuria, amikor a vese elveszti azt a képességét, hogy a 

hidráltsági állapottól függően a vizelet fajsúlyát változtatva megőrizze a belső 

környezet állandóságát. A vizelet fajsúly ekkor 1010, ozmolaritása 300 mozm/l. 

Kialakulása heveny veseelégtelenségben anuriával, vagy idült veseelégtelenség 

végstádiumában polyuriával, vagy oligo-anuriával észlelhető. 

Kanül 1,5-1,7 mm átmérőjű poliuretan, vagy szilikon alapanyagú cső, amit a 

hemodialízishez szükséges vérnyerés céljából Seldinger technikával, átmeneti, 

vagy tartós jelleggel helyezünk be centrális vénába (a nyakon a véna jugularis 

internaba, a kulcscsont mellett a véna subclaviaba, ritkábban a lágyéktájon a véna 

femoralisba). 

Kamrafibrilláció életveszélyes szívbetegség. A szív rendkivül gyorsan ver, remeg, 

ami megakadályozza a kellő mennyiségű vér beáramlását a kamrákba. Ezáltal 

a szív pumpa működése megszűnik, a keringés leáll. A kamrafibrillációt 

defibrillátorral lehet megszüntetni. 

Karbamid nitrogén (urea, maradék nitrogén) a fehérjeanyagcssere végterméke, 

ami a vesén keresztül választódik ki. Naponta a szervezetben kb. 30 gram maradék 

nitrogén képződik, ami fehérjedús táplálkozás esetén jelentősen megnő. 

Normál értéke a vérben 6-10 mmol/l. 

123

Emelkedése a veseműködés csökkenésének egyik paramétere, amenyiben 

egyéb tényezők (pl. fehérjedús táplálkozás, vérömleny felszívódása, gyomor-bél 

vérzés) kizárhatók. 

Keményvíz szindróma a hemodialízis során a víz előkezelésének hibája következtében 

kialakult tünetcsoport, amikor nagy a dializáló folyadék kalcium tartalma 

(> 1.75 mmol/l). Ez heveny tünetekben: hányinger, hányás, fejfájás, hasmenés, 

vérnyomás emelkedés nyilvánul meg és a központi vízellátás hibája miatt 

egyszerre több betegen jelentkezik. 

Koleszterin a szervezet fontos szteránvázas vérzsírja. Az állati eredetű táplálékkal 

(tojás, zsíros húsok, tejtermékek, tojással készült tészták), illetve a zsiradékokkal 

(sertés-, libazsír, vaj, tejszín) vesszük magunkhoz. Több fontos hormon, 

így a mellékvese kéreg szteroidok és nemi hormonok előanyaga. Normális körülmények 

között a vér összkoleszterin szintje 5.2 mmol/l alatt van. Két fő fajtáját 

különböztetjük meg: az LDL koleszterint, amely a verőerek falában lerakódva 

az érelmeszesedés egyik kiváltó oka és a HDL koleszterint, mely az érfalból 

képes felvenni a lerakódott LDL koleszterint. Ha a koleszterin szintje magas 

(hiperkoleszterinémia) fokozódik az érelmeszesedés üteme. A koleszterin szint 

csökkentése a sztatin típusú vegyületek szedésével lehetséges. 

Kóma eszméletvesztéshez vezető súlyos anyagcserezavar (pl. hypo-, hyperglikaemia, 

urémia, mérgezés), vagy agyi sérülés. 

Komplement aspecifikus, humoralis védekező rendszer, melynek aktiválása az 

idegen fehérjék elpusztításához vezet. A komplement faktorok a májban képződnek 

és az akut fázis proteinekhez tartoznak (pl. prothrombin, fibrinogén, 

komplement C1-C9, prekallikrein, CRP). Az akut fázis proteinek koncentrációja 

6-48 órán belül többszörösére nő a helyi gyulladásos reakció hatására és feladatuk 

a gyulladás lokalizálása, kiterjedésük csökkentése. Az akut fázis proteinek 

képződését a gyulladás hatására a macrophagok, endothelsejtek és fibroblastokból 

felszabaduló citokinek (interleukin, tumor nekrózis faktor) segítik elő, melyek 

a máj sejtjeire hatnak. A komplement aktiválásnak két útja ismert a klasszikus 

antigén-antitest komplex képződése, a másik a properdin (a plazmában előforduló 

ß globulin) rendszer révén, ami sejtmembrán károsodást és sejtszétesést 

hoz létre. 

Konvektiv transzporttal elérhető a kevéssé diffuzibilis anyag transzportja, illetve 

olyan anyag átjutása is a dializáló membránon, melynek diffuziója a koncentrációkülönbség 

alapján nem várható. A folyamat a hemodiafiltrációnál a 

középnagy molekulasúlyú anyagok clearace-t jelentősen megnöveli (pl. ß12 

45%-ig) az ebbe a molekulatartományba tartozó az urémiás toxinok hatékony 

eltávolításával. 

124

Kreatinin az izomban képződő kreatin bomlásterméke. A vesén választódik ki 

és szérumszinje az adott izomtömeg mellett a veseműködés függvénye. Normál 

értéke a vérben 60-110 µmol/l. 

Krónikus lassan kialakuló, hosszantartó, idült folyamatok (ellentéte az akut). 

Krónikus dialízis elkezdésének az időpontja szempontjából alapvető a 

nephrologiai gondozás minősége, mely alatt értendő az oki tényezők tisztázása, 

a vérnyomás rendezése, a sav-bázis eltérések és anémia kezelése, a 

cardiovascularis, csontanyagcsere, táplálkozás és lipidanyagcsere eltéréseinek 

korrekciója, illetve a progresszió gátlása. Diabeteszes betegek a komplex anyagcserezavar 

és a diffúz érelváltozás miatt már csökkenő kreatinin clearance (

amely a váladék bakteriológiai leoltásával izolálható. Kezelése antibiotikum 

adása és a külső nyílás megfelelő ellátása (kötözés). 

A kötözés során kerülni kell a maró hatású dezinficiensek (jód, 

merkurokróm) használatát. A hasűri külső nyílás ápolásában legjobb eredménynyel 

a fiziológiás konyhasó alkalmazható. 

Lassú folyamatos ultrafiltráció (SCUF) csak folyadék eltávolítására alkalmas 

módszer, mely urémiás toxinok eltávolítását nem teszi lehetővé. 

Légembólia a levegő bejutása a keringésbe a szerelék vénás szárán keresztül. A 

modern készülékek alkalmazásával a kezelés ritka szövődménye. Tünetei köhögés, 

nehézlégzés, mellkasi fájdalom. A szerelék légcsapdájában a vér habossá 

válik. Kezelése: a vérpumpát azonnal le kell állítani és a vénás szárat le kell szorítani. 

A beteget Trendelenburg helyzetbe (fejvég süllyesztése) hozzuk és bal 

oldalára fektetjük. Oxigén belélegeztetés, szteroid, a légszomj csökkentésére 

Dolargan adása javasolt. 

Limited care hemodialízis állomás – a satelllita dialízishez hasonlóan – átmenetet 

képez a centrum dialízis és az otthoni kezelés között. A betegeket kiképzik 

a kezelés végzésére (fisztula punkció, gépek felszerelése, kezelés 

paramérereinek beállítása, dokumentálása, gépek fertőtlenítése) és a kezelés nővér 

felügyeletével történik. Orvos nem tartózkodik az állomáson. Szövődmény 

esetén a nővér a beteget mentővel küldi a kórházba. A laboratóriumi leleteket 

havonta az orvos áttekinti, a gyógyszerelést módosítja és 2-3 havonta a 

nephrologiai centrumban a beteget megvizsgálja. A kezelés feltétele a jó állapotú, 

együttműködő beteg. Az állomás kezelésének beosztása a beteg programjához 

alakítható, légköre barátságos és közvetlen. 

Malnutritio (alultápláltság) jelei idült veseelégtelenségben 

─ Csökkent szérum albumin (< 40 g/l) 

─ Csökkent prealbumin szint (< 290 mg/l) 

─ Anémia 

─ Csökkent totál lymphocyta szám 

─ Csökkent szérum koleszterin ( 1.4, urea redukciós ráta > 70%, 

CAPD: Kt/V >1.7/hét, kreatinin clearance: 50-55 l/hét, ultrafiltráció > 1.000 

ml/nap) adekvát fehérje (HD >1.2, CAPD > 1.4 g/tskg/nap), kalória (30-35 kcal/ 

126

tskg/nap) és esszenciális aminósav pótlással. A feladatok között elsődleges szerepe 

van a dietetikusnak a beteg rendszeres követésével. 

MDRD (Modification of Diet in Renal Disease) egyenlet a glomerulus filtráció 

(GFR) vizeletgyűjtés nélküli számítását teszi lehetővé. Beszűkült veseműködés 

esetén (a clearance várhatóan < 30ml/perc) indokolt az alkalmazása. 

Meghatározása a nem, életkor, karbamid nitrogén (mmol/l), szérum 

kreatinin (µmol/l) és albumin (g/l) alapján történik. 

Képlete GFR (ml/perc) = 170 x (szérum kreatinin-0.999) x (életkor-0.176) 

x (0.762 ha a beteg nő) x ( karbamid nitrogén-0.17) x (szérum albumin ± 0.318). 

Ismeretesek olyan kisméretű, zsebben is kényelmesen elférő kalkulátorok, melyek 

az említett laboratóriumi értékek és a beteg neme, testmagassága és testsúlya 

alapján a GFR-t 1.73 m2 testfelszínre adják meg. 

Metabolikus (X) szindróma több egymással oki összefüggésben lévő kóros 

állapot együttese. Alkotói: elhízás, magas vérnyomás, zsíranyagcsere zavar 

(magas triglicerid, alacsony HDL koleszterinszint), valamint a szénhidrát anyagcsere 

zavara (csökkent glükóz tolerancia, illetve cukorbetegség). 

MIA szindróma. Az utóbbi évek vizsgálatai arra utalnak, hogy a malnutritio (a 

tápláltság), inflammatio (gyulladás) és az atherosclerosis (érelmeszesedés) szorosan 

összefügg. A gyulladásos folyamat növeli az oxidatív stresszt, aktiválja a 

monocytákat és a citokin (IL-1, IL-6, TNF) képződést indukálva növeli a fehérje 

lebontást, csökkenti az albumin szintézist és az étvágyat. A szérum albumin, 

mint antioxidáns csökken a plazmában, mely növeli a vörösvértestek membránjának 

lipid peroxidációját. A citokinek megnövekedett szintje endothel 

diszfunkcióhoz és gyorsuló érelmeszesedéshez vezet gyorsítva a szív és keringési 

rendszer szövődményeit. A vázolt folyamat a biokompatibilis anyagok következetes 

alkalmazásával előzhető meg. Bíztató kísérletek vannak az ACE gátlókkal, 

melyek csökkentik a citokinek szintjét, javítják a kardiális funkciót és a tápláltsági 

állapotot. Reménytkeltőek az antioxidánsok, antibakteriális-, és virális 

szerekkel, valamint citokin ellenes terápiával szerzett megfigyelések. 

Mikroalbuminuria a vese 24 órás albuminürítése, mely 30 és 300 mg között a vesekárosodás 

kezdeti szakára utal diabeteszben, vagy nephrosclerosisban. Mértéke 

az ACE gátló, különösen az angiotenzin receptor blokkoló szerekkel mérsékelhető. 

Mértékét diabetes, vagy hipertónia esetén célszerű évente ellenőrizni. 

Multifiltrate készülék kifejlesztése és a bikarbonát alapú hemofiltrációs oldatok 

alkalmazása új lehetőséget biztosít a betegek helyszíni, ágy melletti kezelésében. 

A készülék képes legtöbb olyan extracorporalis módszer végzésére, mely 

az intenzív osztályokon ápolt sokszervi elégtelenségben szenvedő beteg kezelését 

teszi lehetővé. 

127

Nappali ambuláns peritonealis dialízis (DAPD) során a kezelés nappal 12-16 

órában 4 oldatcserével történik. Alkalmazása akkor indokolt, ha az anyagtranszport 

gyors és az ultrafiltráció elégtelen. Így a kezelés kellő hatása rövidebb 

benntartási idővel érhető el (6. ábra). 

Nephron a vese működési egysége. Ennek része a glomerulus, hámmal fedett 

érgomolyag, melyet a Bowman tokkal határolt üreg vesz körül. Innen indul ki a 

proximális és distalis tubulus és a Henle kacs rendszere (11. ábra). A 

glomerulusba vezető afferens és onnan távozó efferens arteriolát ugyancsak a 

nephron részének tekintjük. Az emberi vesében kb. 1 millió nephron található. A 

glomerulusokban naponta 150-180 liter filtrátum képződik, melyből a 

tubulusrendszerben lezajló folyamatok (reabszorpció, szekréció) következtében 

a napi vizeletmennnyiség 1.3-1.5 liter. 

11. ábra: A vese működési egysége a nephron 

Nephrosis szindrómának nevezzük azt a tünetegyüttest, melynek első jele a 

masszív (> 3,5 g/nap) fehérjeürítés a vizelettel. Az ereken belül a folyadékot 

visszatartó onkotikus nyomás csökken, ami ödéma kialakulásához vezet. A betegség 

lényege a hajszálerek áteresztő képességének a növekedése. Több különböző 

betegség kezdeti megnyilvánulása. Oka lehet glomerulonephritis, máskor 

idegen fehérje (antigén) és ellenanyag (antitest) összekapcsolódásából eredő 

„szérumkomplexek” által kiváltott gyulladás. Az esetek egy részében autoimmun 

betegség igazolható. 

Obesitas, elhízás 25-30 kg/m2 közötti testtömeg index (ld. ott) esetén túlsúlyról, 

30 felett pedig elhízásról beszélünk, ami a megfelelő dialízis dózis elérése 

szempontjából jelenthet nehézséget és a transzplantáció sebésztechnikai akadálya 

lehet. Peritonealis dialízisnél a nagy testsúly automata peritonealis készülék 

128

(cycler) alkalmazását teheti szükségessé (pl. NIPD ), vagy hemodialízissel történő 

kezelést indokol (3 x 4,5-5 óra/hét időtartammal). 

On-line hemodialízis technika során olyan filtert fejlesztettek ki, amely képes 

az eddigi zacskós, infuziós technikát kiváltani és a dializáló oldatból endotoxin 

és pirogén mentes, ultratisztaságú szubsztituciós oldatot előállítani. A 

szubsztituciós folyadék előírt tisztaságát poliszulfon membránon való filtrációval 

érik el. Az eredményességet két szűrőrendszer biztosítja, mely be van iktatva 

a teszt mosó és fertőtlenítő programjába. 

On-line clearance monitor azon az elven alapszik, hogy az urea diffuziós állandó 

közel azonos a nátrium diffuziós állandóval. A módszer a dializátor 

clearance non invazív monotorizálását teszi lehetővé és az eredmény Kt/V-ben a 

készülék monitorán jelenik meg. A módszer lényege, hogy rövid ideig normál 

érték fölé emeljük a dializáló folyadék nátrium szintjét, amikor a dializáló 

membránon keresztül a nátrium diffundál a vérbe. A dializátort elhagyó 

dializáló folyadékban megmérjük a nátrium koncentrációt és a nátrium szint közötti 

különbség határozza meg az urea tartalmat. 

Optimális, ideális, vagy száraz testsúly a dialízis programban lévő betegnek az a 

testsúlya, amikor mentes a vizenyőtől (boka, lábszár ödéma, tűdő felett pangás, éjszakai 

köhögés) és a vérnyomása antihipertenziv szerekkel, vagy anélkül a normál 

tartományban van. Meghatározása a klinikai tünetek és a fizikális vizsgálat alapján 

történik. Bizonytalan esetben mellkas felvétel és a hasi visszér (véna cava inferior) 

ultrahangos vizsgálata segíthet. Elérése a hemodialízis során folyadékelvonással 

(ultrafiltráció) lehetséges, melynek mértéke az 1.000 ml-t óránként tünetek nélkül 

(hányinger, hányás, vérnyomáscsökkenés) nem haladhatja meg. Visszatérő, nagyobb 

kezelések közötti súlynövekedés esetén szekvenciális ultrafiltráció, a kezelés 

időtartamának (4,5-5 óra/kezelés) és gyakoriságának (4/hét) növelése jön szóba. 

CAPD-nél az optimális testsúly beállítása a folyadékfogyasztás csökkentésével és a 

glükóz tartalmú oldatok koncentrátumának növelésével történik. 

Orthostaticus hipotónia hirtelen felkelés, felállást követően, vagy tartós álló 

helyzetben kialakuló vérnyomásesés. Szédülést, ájulást okozhat. Normális esetben 

a felállást követően reflex mechanizmusok indulnak be a gravitáció miatt a 

lábakban maradó vér felpumpálására. Az orthostaticus hipotónia esetén a reflexek 

nem, vagy lassan működnek. A hemodializált betegen a dialízis után jelentkezhet 

a vérnyomáscsökkenéssel járó tünetcsoport, melynek létrejöttében a kezelések 

közötti jelentős súlynövekedés, illetve a szükségszerűen nagy folyadékeltávolítás 

(> 800-1.000 ml/óra) játszik szerepet. 

Otthoni hemodialízis a tengerentúlon és Nyugat-Európában végzett kezelési 

mód szakaszos (3 x 6-7 óra/hét), vagy napi dialízis (3-7 óra) formájában. A kezelés 

általában centrális kanüllel, vagy fisztula punkciójával és egy tűs berendezéssel 

történik. A kezelési mód a dializátor újra felhasználást igényli (hetente 1 

129

dializátor). A vérátáramlás átlaga 150-200 ml/perc, a dializáló folyadéké 150- 

200 ml/perc. Az otthoni hemodialízis kiterjedtebb alkalmazása csak abban az 

esetben várható, ha 

─ megoldott a készülék teljes automatizálása 

─ automatikus a dializátor és a szerelék újrafelhasználása a dezinfekció folyamatos 

bakteriológiai ellenőrzésével 

─ a kezelés ultrasteril dializáló folyadékkal történik 

─ biztosított a telekommunikáció a kezelés folyamatának központi 

nyomonkövetésére 

─ kidolgozott a kezelési adatok tárolása a beteg együttműködésének és a dialízis 

minőségének az ellenőrzésére 

─ a készülék, illetve a kezelés zavarainak felismerése és elhárítása 

(teleszervíz) megoldott. 

A kezelési mód elterjedését gátolja, hogy a kezelés partnert igényel, betanítási 

periódusa hosszú (2-3 hónap), a lakás egyik szobájának átépítését igényli 

és az említett feltétek betartása szükséges. 

A kezelés jelentős előnye, hogy hatására a betegek étvágya javul, keringésük 

stabilizálódik, az erythropoietin igény 40%-kal, a hopitalizációjuk 60%-al 

csökken, rehabilitáció 30-60%-kal nő, a betegek PTH-ja és Ca, P szintjük 

gyógyszeres támogatás nélkül normalizálódik. 

Javallata elsődlegesen a beteg kezelés iránti pozitív motivációja, nagy 

testsúly, nem befolyásolható hipertónia és terápia rezisztens osteodystrophia 

esetén merül fel. 

Ozmózis a dialízis kezelés fiziko-kémiai folyamata, mely akkor jön létre, amikor 

a membrán csak oldószer (pl. víz) számára átjárható, ilyenkor az oldószer a 

hígabb oldatból a koncentráltabb oldat felé áramlik (12. ábra). A folyamat a 

peritonealis dialízisnél játszik jelentős szerepet és az ozmotikus nyomáskülönbség 

növelése a folyadék eltávolítás érdekében glükózzal történik. 

12. ábra: Ozmózis: oldószeráramlás a koncentráltabb oldal felé 


Összekötő rendszerek a hasűri katétert a zsákkal összekötő csövek (transfer set) 

kialakításában térnek el. Típusától függően ezt 1-6 havonta, steril körülmények kö- 

130

zött illetve a peritonitist kezelésének kezdetén kell cserélni. Ez biztosítja a dializáló 

oldatot tartalmazó zsák, valamint a hasűri katéter közötti összeköttetést. Az ismételten 

felhasználható formája „O” és a modernebb, egyszer használatos az „Y” rendszer. 

Ez lehetővé teszi, hogy a rendszer részét képező teli és üres zsák segítségével 

a csőrendszert először a hasűrből kiengedett oldattal, majd 50 ml dializáló oldattal 

felülről lefelé átöblítsük mielőtt a friss oldattal töltjük fel (13. ábra). 

13. ábra: Oldatcsere két zsákos rendszerrel 

NYHA (New York Heart Association) stádiumok a szívelégtelenség súlyosságát 

jelölik. NYHA 1. stádium: a beteg fizikai aktivitása nem korlátozott. 2. stádium: 

a fizikai aktivitás mérsékelten korlátozott, a panaszok (fáradtság, nehézlégzés, 

szapora pulzus) munkavégzés során jelentkeznek. 3. stádium: a beteg 

fizikai aktivitása jelentősen korlátozott, nyugalomban nem, de fizikai aktivitás 

során panaszok jelentkeznek. 4. stádium: nyugalmi panaszok, melyek a legkisebb 

fizikai aktivitásra fokozódnak. 

Myoglobin: a vázizomzatban és a szívizomban előforduló alacsony molekulasúlyú 

protein. 

131

Percutan coronaria angioplastica (PTCA) a koszorúserek ballonnkatéteres 

tágítása. A módszer másik megjelölése percutan coronaria intervenció (PCI). 

Pericarditis a szívburok lemezeinek gyulladása (pericarditis sicca), melynek 

kialakulásában az urémás toxinok emelkedett szintje (elégtelen dialízis) játszik 

szerepet. Amennyiben a fali és zsigeri lemez között folyadék szaporodik fel 

pericarditis exudativa alakul ki, amely általában a kezelések közötti jelentős 

súlynövekedés következtében jön létre. Kimutása mellkasi ultrahang vizsgálattal 

lehetséges. Kezelése a gyakrabban, hetente 4-5 ízben végzett dialízis, nem reagáló 

esetben a pericardium fenesztrációja (drainálása). 

Pericardialis tamponádra kell gondolni, ha a hemodialízis közben gyors vérnyomáscsökkenést, 

szapora pulzust, fizikális vizsgálattal a nyaki vénák teltségét, 

a máj és a szív mindkét irányba való megnagyobbodását észleljük. A beteg intenzív 

ellátást és szívsebészeti konzíliumot (pericardialis fenesztráció) igényel. 

Peritonealis dialízis (PD), vagy hasi dialízis vesepótló eljárás. A hashártya, a 

peritoneum gazdag kapillaris hálózata képezi azt a féligáteresztő hártyát, melyen 

az anyagtraszport nagy felületen és pórusokon zajlik. Az anyagok eltávolítása a 

koncentrációkülönbség előidézte diffúzióval történik. Ezt a megfelelő mennyiségű 

dializáló oldat átáramoltatása és az ideális benntartási idő megválasztása 

teszi lehetővé. A hasürbe helyezett katéter segítségével végezzük az oldatcserét, 

mely során a hashártyán keresztül vizet és vízben oldott toxikus anyagokat, 

anyagcsere végtermékeket távolítunk el és így a vese működését pótoljuk (ld. 

még folyamatos ambulans peritonealis dialízis, CAPD). 

A peritonealis dialízis előnye és eredményessége diabeteszben 

─ A vérnyomás jó beállítása 

─ Kiegyensúlyozott anyagcsere helyzet 

─ Stabil elektrolit és vízháztarás 

─ Csökkent erythropoietin igény 

─ Heparinizáció nem szükséges 

─ Az eredményességet javítja a kezelés időben történő elkezdése 

A peritonealis dialízis kórokozóinak bejutása a hasűrbe különböző úton lehetséges 

─ A peritonealis dializáló szerelék belső felszínén keresztül vagy a szerelék 

sérült részén át (intraluminalis infekciók). Előidézőjük Staphylococcus 

epidermidis, vagy Acinobacter sp. 

─ Külső nyílás, vagy alagút gyulladás következtében (periluminalis infekciók). 

Előidézőjük Staphylococcus epidermidis, Staphylococcus aures, 

Pseudomonas, gomba. 

─ A bélben előforduló kórokozók, ha azok vegyesek, vagy anaerobok bél 

eredetű infekció (transmuralis - intestinalis) jelei. Gyakorisága az életkorral 

nő és gyakran diverticulosishoz társul. A fekalis peritonitis elsődleges 

oka. 

132

─ Heveny felső légúti gyulladás (Streptococcus viridans) hematogén úton 

lehet a peritonitis előidézője. A tbc-s peritonitis is ilyen módon alakul ki. 

─ Intrauterin fogamzásgátló, vagy candida albicans fertőzés a peritonitis 

előidézője lehet. 

Peritonealis dialízissel kezelt beteg ellenőrzését első hónapban hetente, majd 

havonta célszerű beütemezni. A transzplantációs várakozási listán lévő betegen 

az ellenőrzés időpontját a keresztpróbához szükséges vérminta levételével lehet 

összekötni. A beteg vizsgálata előtt az otthoni dokumentációjának átnézésével 

testsúlyának változására, vérnyomásának az alakulására és a hasűri katéter működésére 

kapunk felvilágosítást. Kitérünk az étrendi kérdésekre. 

Az ellenőrzés során fizikális vizsgálattal követjük a beteg állapotát, laboratóriumi 

kontrollt végzünk és tanácsot adunk a további kezelésre. 

Laboratóriumi kontroll megegyezik a hemodializáltakéval (ld. ott), amit az alábbiakkal 

egészítünk ki: 

Havonta 

─ Vércukor 

─ Koleszterin, triglicerid 

─ A hasűrből visszafolyó üledék vizsgálata 

Negyedévente 

─ Peritonealis és renalis clearance, Kt/V 

Félévente, vagy peritonitis után 1 hónappal 

─ PET teszt 

Évente 

─ Torok és orrleoltás 

─ Szemészeti vizsgálat (látásélesség) 

Peritonitis esetén mikrobiológiai leoltás szükséges a visszafolyó dializáló oldatból. 

A laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményéről az ellenőrzés során 

kell a beteget számára érthető módon tájékoztatni. Ekkor adódik lehetőség a dialízis 

kezelés paramétereinek (oldat típusa, oldatcsere gyakorisága stb.), a gyógyszerelés 

és étrend szükséges módosítására. 

Peritonealis dialízis nem gyulladásos szövődményei 

─ Hypervolaemia, hipertenzió létrejöttében a fokozott folyadékfelvétel, 

vagy a peritoneum elégtelen ultrafiltrációja játszik szerepet. Az utóbbit a 

hashártya gyors glükóz felszívódása esetén észlelhetjük, ún. gyors transzportáló 

betegeknél. Ilyen esetekben a ciklusidő rövidítése (CCPD), esetleg 

a hasűri kezelés átmeneti felfüggesztése (a peritoneum pihentetése) jön 

szóba. A másik típusú ultrafiltrációs elégtelenség esetén a kifolyó oldat 

normál, vagy emelkedett glükóz tartalmú és ilyenkor a peritoneum 

vízpermeabilitása csökkent. Nagyobb volumenű, gyakoribb oldatcserékkel 

próbálkozhatunk, míg ennek eredménytelensége esetén hemodialízisre 

kell áttérnünk. 

133

134 

─ Hypovolaemia a szükségesnél nagyobb glükóz koncentrátumú oldat, vagy 

elégtelen folyadékfelvétel következtében alakul ki, amikor a beteg testsúlya 

az optimális alá csökken. A teendő az oldat glükóz koncentrációjának 

a csökkentése, illetve fokozott folyadékfelvétel. 

─ A vércukorszint emelkedése (hyperglikaemia) jön létre, ugyanis az oldat 

glükóz tartalmától és a beteg hashártya transzportjától függően naponta 

50-180 gram cukor szívódik fel. Nem diabeteszes betegeken ez nem igényel 

inzulint és a vércukor nem haladja meg a 9 mmol/l szintet. A glükóz 

terhelés nem akadályozza az urémiás cukorbetegek peritonealis dialízis 

kezelését. 

─ A vérzsírok emelkedése (hyperlipidaemia) a peritonealis dialízissel kezelt 

betegeken a glükóz terhelés következtében észlelhető és a triglicerid, koleszterin 

emelkedésében, illetve a csökkent HDL szintben nyilvánul meg. 

A folyamat a vérzsírok rendszeres ellenőrzését és szükség esetén 

antilipidémiás szerek adását teszi indokoltá. 

─ Sérvek alakulhatnak ki (hasfali, lágyék, rekesz) a hasűri nyomásfokozódás 

következtében, mely sebészi konziliumot, szükség esetén műtétet igényel, 

melyet követően 4-6 hétre hemodialízisre kell áttérnünk. 

─ Derékfájdalom oka lehet a már meglévő gerincelváltozás, vagy egyáltalán 

a dializátum jelenléte a hasűrben, mely a gerincet ventrál felé kényszeríti, 

a test súlypontját eltolja, amit a paravertebralis izomzatnak kell kompenzálni.Terápiájában 

az üres hassal végzett (has-hátizomzatot erősítő) tornagyakorlatoknak, 

kisebb volumenű oldatokkal végzett cserének és az éjszakai 

automata készülékkel végzett kezelésnek (NIPD) van szerepe. 

─ Véresen tingált dializátum (hemoperitoneum) jelentkezhet a katéter behelyezését 

követően, vagy később a mesenteriális erek sérülése következtében. 

Nő betegeken a menstruáció idején észlelhetjük, ritkábban ovárium 

cysta, vagy daganat az előidézője. 

─ Nyirok a visszafolyó oldatban (chyloperitoneum), mely esetén opálos, fehéres 

szinű a dializátum. Az üledékben sejtes elemek nincsenek, a visszafolyó 

oldat triglicerid szinje magasabb, mint a plazmáé. Oka a hasi nyirokér sérülése 

a hasűri katéter behelyezése után, vagy ritkábban hasi daganat. 

Peritonealis dialízis visszamaradó volumennel (NTPD), az ún. tidal módszer 

a folyamatos és intemittaló eljárás kombinációja, mely kiküszöböli az egyes kezelések 

hátrányait. A kezelés éjszaka, automata készülékkel a hasűrben állandóan 

visszamaradó folyadékmennyiséggel történik. A visszamaradó folyadékmennyiség 

800-1.000 ml, míg a cyclerrel cserélt mennyiség 1.000-1.200 ml. A 

dializáló oldat mennyisége 30-36 l/nap, éjszaka 15-18 ciklusban. A tidal módszerrel 

az urea clearance 20%-kal nagyobb, mint az intemittaló kezeléssel (6. ábra). 

Peritonealis ekvilibrációs teszt (PET) a betegek hashártya kinetikájának vizsgálatára 

alkalmas. Elvégzése a kezelés elkezdését követő egy hónap múlva, fél

évente, illetve peritonitist követő 1 hónap múlva célszerű. A módszer lényege, 

hogy a benntartási (ekvilibrációs idő) függvényében a különböző időpontokban 

vett oldatminták kreatinin és glükóz koncentrációját vizsgáljuk. Ezek a hashártya 

kreatinin, vízáteresztő és glükóz felszívó képességét jellemzik. Az ún. D/P és 

D/Do érték kettő, illetve négyórás benntartás végén mért dializátum/plazma értékből 

számított hányados, melyek alapján a betegek hashártya transzportja különböző 

kategóriákba (gyors, lassú, átlagosan gyors, illetve átlagosan lassú) sorolható, 

mely lehetőséget ad a kezelési mód típusának a kiválasztásához. 

A kifolyó oldatban (D) és a plazmában (P) mért transzport anyagok értékének 

hányadosa a hashártya diffúziós kapacitását jellemzi (D/P érték). A 240. percben 

a karbamid ekvilibrációja csaknem teljes, a D/P = 0.95, a kreatininé azonban 

csak 0.65. A D/P értéket a kreatininre adjuk meg. 

A kifolyó oldatban (D) és a friss oldatban „null idős” (Do) mért glükóz koncentráció 

hányadosa a glükóz felszívó képességét jellemzi. Minél magasabb az érték, 

annál jobban megtartott az oldat ozmolaritása és ultrafiltrációs képessége. 

A PET alapján a betegeket az alábbi transzport sajátságok jellemzik: 

─ Lassú transzportálók D/P kreatinin 0.34-0.49, D/Do glükóz 0.61-0.48 

Jól ultrafiltrálnak, de salakanyag eltávolító képességük nem megfelelő. A szokásos 

PD típusokkal nem kezelhetők, általában hemodialízisre kerülnek. 

─ Átlagosan lassú transzportálók D/P kreatinin 0.5-0.64, D/Do glükóz 0.37-0.27 

Standard dózisú CAPD-vel kezelhetők. A nagy testsúlyú betegek a maradék veseműködés 

megszűnésével nagy volumenű oldattal (10 l/nap), vagy CCPD-vel 

kezelendők. 

─ Átlagosan gyors transzportálók D/P kreatinin 0.65-0.80, D/Do glükóz 

0.38-0.25 

CAPD-re alkalmas betegek. 

─ Gyors transzportálók D/P kreatinin 0.81-1.03, D/Do glükóz 0.26-0.12 

Gyors glükóz felszívódás, alacsony ultrafiltráció jellemzi. Éjszakai intermittáló 

módszerrel (NIPD), vagy cyclerrel végzett gyors cserével (DAPD, CCPD) kezelhetők. 

Peritonealis és hemodialízis jellemzőit a 4. táblázat foglalja össze. 

A technikai eltéréseknek klinikai következményei vannak: 

─ A hemodialízis a kis molekulasúlyú anyagok gyors eltávolítása következtében 

diszekvilibrium szindrómát, a HCO3/CO2 vesztés hipoxiát idézhet elő. 

─ A peritonealis dialízis hatásfoka a kis molekulasúlyú tartományban kisebb, 

mint a középnagy molekulsúlyuban a hemodialízistől eltérően. 

─ A hashártya fokozott áteresztőképessége főként az albuminfrakciót érintő 

fehérjevesztést hoz létre, ami csökkent fehérjebevitel mellett hypoproteinaemia 

előidézője lehet. 

─ Hemodialízisnél az érösszeköttetés bealvadhat, phlebitis alakulhat ki, míg 

a peritonalis dialízisnél gyulladásos szövődmények (külső nyílás, alagút 

gyulladás, peritonitis) zavarhatják a kezelés menetét. 

135

136 

─ CAPD kezelésnél a vérkép gyorsan javul, ami a vérvesztés és a hemolizis 

hiányával, a toxikus anyagok jobb eltávolításával, egyenletes ultrafiltrációval, 

hosszabb ideig megtartott vesefunkcióval és komplement aktiválás 

hiányában a citokinek alacsony szintjével magyarázható. 

─ Számos centrum, nagyszámú betegen végzett megfigyelése szerint az első 

2-3 évben a CAPD és hemodialízissel kezeltek túlélése azonos, míg a 

peritonealis dialízissel kezeltek életminősége, rehabilitációja jobb. 

─ A kezelési mód technikai túlélése, vagyis a módszer elkezdése és más kezelési 

eljárásra való áttérés között eltelt idő hemodialízissel jobb, mint 

CAPD-vel. A hemodialízisre való áttérés okai között elsődlegesen a 

peritonitis, az ultrafiltráció csökkenése és a beteg együttműködésének a 

hiánya említhető. 

─ A CAPD költségkihatása kedvezőbb, mint a hemodialízisé. A hasi kezelés 

személyzet, épület, gépigénye kisebb, kevesebb laboratóriumi vizsgálatot, 

mentő szállítást, erythropoietint igényel. 

4. táblázat: A peritonealis és hemodialízis jellemzői 

HD AIPD CAPD 

Víz és anyagtranszport extracorporális intracorporális 

Alvadásgátlás + – 

Összeköttetés ér hasűri katéter 

Kezelési idő (óra/hét) 12-15 30-40 168 

Membrán mesterséges természetes 

Pórus denzitás nagy kicsi 

Pórus átmérő kicsi, nagy nagy 

Komplement aktiválás +, – – 

Curea (1 hét) 126 44-59 57 

Curea limitálja véráramlás dializáló folyadék 

Ckreatinin (1 hét) 90 34 48 

Cinulin (1 hét) 14 18 18 

Fehérjevesztés (g/hét) 10-12 30-40 60 

Transzmembrán nyomás hidrosztatikus ozmotikus 

HD hemodialízis 

CAPD folyamatos ambuláns peritonealis dialízis 

AIPD automata intermittáló peritonealis dialízis 

Peritonitis, hashártyagyulladás a peritonealis dialízis lehetséges szövődménye. 

A jelenlegi oldat és összekötőrendszerek mellett kialakulása 24-36 havonta 

várható. A kórokozók leggyakrabban a hasi katéteren, ritkábban a katéter körüli

gyulladásból (külső nyílás, alagút gyulladás), véráram, vagy a nyirokerek révén 

jutnak a hasűrbe. Előidézői Gram pozitív (Staphylococcus, Streptococcus), ritkábban 

Gram negatív (Enterobaktériumok, Pseudomonas, Klebsiella, Proteus, E. 

coli, Acinobakterek), anaerobok (Clostridiumok), élesztő, vagy fonalas gombák. 

Tünetei: a hasürből visszafolyó oldat zavarossá válik, hasi fájdalom, hőemelkedés, 

vagy láz kíséretében. A betegnek mielőbb az ellenőrzését egyébként végző 

osztályon kell jelentkeznie, ahol a visszafolyó oldat bakteriológiai vizsgálatával 

egyidejűleg javasolják, hogy a beteg milyen antibiotikumot fecskendezzen a 

dializáló oldatba. A folyamat jó gyógyhajlamú, de ismétlődése a peritoneum folyadékeltávolító 

képességét (ultrafiltráció) csökkenti és a hemodialízisre történő 

áttérést indokolhatja. 

Peritonitis diagnosztikája 

─ Tünetei: zavaros dializátum (100%), láz (80%), hasi fájdalom (78%), a 

peritonitis fizikális jelei (65%), hányinger (31%), hasmenés (7%), csökkenő 

mennyiségű dializátum (30%). Ezek közül jellemzően jelen van a 

zavaros dializátum, a hasi fájdalom és a hőemelkedés, vagy láz. 

─ Anyagvétel. Lényeges, hogy az első zavaros dializátumot használjuk fel 

és a teljes zsákot küldjük el ülepítés, valamint dúsításra a Gram festéshez 

és a bakteriológiai tenyésztéshez. 

─ A sejtszám. A dializátum centrifugált (3000 g, 15 percig) üledékét Bürker 

kamrában mikroszkóppal vizsgáljuk és a sejtszám > 100mm3, ahol > 50% 

polymorphonuclearis sejt. A sejtszám visszatérő vizsgálatával ellenőrizzük 

a kezelés hatékonyságát. 

─ Gram festés. A centrifugált üledék Gram festése segítséget nyújt a Gram 

pozitív, negatív kórokozók, illetve gombafertőzés megállapításában. Találati 

aránya azonban csak 20-30%. 

─ Bakteriológiai tenyésztés eredményét javítja, ha tüneteket követő első 

dializáló oldatból 50 ml dializatumot 3000 g-vel 15 percig steril körülmények 

között centrifugáljuk, majd az üledéket 3-5 ml fiziológiás sóóldatban 

oldjuk és ezt injektáljuk a táptalajba. A perifériás vérből nyert hemokultúra 

rutinszerű levétele szükségtelen, mivel általában negatív. 

A steril baktérium tenyésztés gyakorisága az alkalmazott módszertől függően 2- 

30%. Negatív lehet az eredmény mycobaktérium, vagy gomba esetén. Ebben az 

esetben speciális táptalaj használata szükséges. Klinikailag erre gondolhatunk, 

ha a dializátum zavaros, alacsony sejtszámmal, túlnyomórészt mononuclearis 

sejtekkel. 

Peritonitis elkülönítése más kórképektől 

─ Obstipáció (székrekedés) hasi fájdalommal járhat, de nem okoz folyadék 

zavarosságot és pozitív bakteriológiai leoltást. Hashajtó, beöntés adása javasolt. 

137

138 

─ Appendicitis (vakbélgyulladás) utánozhatja a peritonitis tüneteit zavaros 

dializátumot és polymorphonuclearis sejtszám emelkedést okozva. Lényeges 

a korai diagnózis, mivel az appendicitis perforáció és fekalis 

peritonitis előidézője lehet. 

─ Vena mesenterica thrombosisa negatív tenyésztési eredményű peritonitist 

okoz a szokásosnál erőteljesebb fájdalommal. 

─ Pancreatitis (hasnyálmirigy gyulladás) tünetei azonosak a peritonitisével, 

magas amiláz szinttel a dializátumban, de ez nem megbízható diagnosztikai 

jel. 

─ Cholecystitis (epehólyaggyulladás) esetén az ultrahanggal igazolt kő diagnosztikus 

értékű. A cholecystitis az epehólyag perforációjához vezethet. 

Az előző tünetek mellett a Gram negatív baktérium jelenléte 

cholecystitisre, vagy cholangitisre utal. 

─ Cysta ruptura esetén a visszafolyó vértől festenyzett. 

─ Malignus tumorok esetén zavaros dializátum észlelhető, mely esetén a 

cytologia diagnosztikus értékű. 

─ Diverticulitis, bélperforáció fekális peritonitishez vezet, melynek gyanúja 

sebész konziliumot igényel. 

─ Véres dializátum jelentkezhet a katéter behelyezése után, menstruáció, 

vagy ovuláció alatt. Ilyenkor benntartási idő nélkül néhány öblítést célszerű 

végezni heparin hozzáadásával (0.1 ml/l). 

Peritonitis kezelésének alapelvei 

─ A hasűrt két ízben, 2 liter 1.5%-os glükóz tartamú oldattal átöblítjük. Ennek 

célja a hasűrben lévő szövettörmelék eltávolítása. A gyakori oldatcsere 

(intermittáló technika) csökkenti a hasűri védekezést, az IgG, 

opszoninok és fagocita sejtek eltávolításával. Ez indokolja, hogy rövid 

benntartási ídővel hasűri öblítést tartósan ne végezzünk. 

─ Tartós kezelés mindig a kórokozó érzékenysége alapján történjen. 

─ A peritonitis kezelésének kezdetén az összekötő csövet steril körülmények 

között cseréljük ki. 

─ Ismételjük meg a dializátum bakteriológia tenyésztését, ha 3-4 napon belül 

nincs klinikai javulás, vagy ugyanezen idő alatt a sejtszám nem csökken. 

─ A kezdeti terápia alapja a mikrobiológiai eredmény megérkeztéig az, hogy 

az alkalmazott antibiotikum kombináció a Gram pozitív és negatív kórokozókra 

egyaránt hasson. 

Különbséget teszünk az antibiotikum választás szempontjából a megszünt (vizeletmennyiség 

< 100ml/nap), vagy még megtartott veseműködés (> 100ml/nap) 

esetén. Az előbbinél cefazolin (Totacef) + ceftazidim (Fortum), vagy a cefazolin 

mellett valamelyik aminoglikozid (brulamycin, gentamycin, amikacin) a választandó 

antibiotikum, míg az utóbbi esetben a vesefunkció megőrzésére cefazolin 

+ ceftazidim adandó. A mikrobiológiai eredmény megérkezte után a kombináci-

ót módosítjuk (egyiket elhagyjuk, vagy az antibiogramnak megfelelően más antibiotikumot 

kezdünk). A vancomycin + aminoglikozid első kombinációként 

történő adása megszünt veseműködés esetén jöhet szóba. 

A Gram pozitív kultúrájú peritonitist általában a Staphylococcus aureus és 

a Staphylococcus epidermis okozza. Pseudomonas és egyéb Gram negatív kórokozó 

5%-ban fordul elő. Az esetek túlnyomó részében a ceftazidim és 

aminoglikozid hatásos, míg 20%-ban a katéter eltávolítása szükséges. Vegyes 

Gram negatív flóra esetén perforációra, vagy diverticulitisre kell gondolnunk. 

Gram negatív anaerobokkal társult infekciókban metronidazollal is ki kell egészíteni 

a kezelést. A terápia időtartama Staphylococcus aureus, Pseudomonas és 

kevert infekciókban 21 nap, egyéb Gram pozitív, negatív infekciókban 14 nap. 

Gombás peritonitisben, ha a kifolyó oldat 48 órán belül nem tisztul fel a hasűri 

katéter eltávolítása szükséges. A katéter eltávolítása után Fluconazol, Flucitosin, 

Amphotericin B adása jön szóba 3-4 hetes kezeléssel. Ritkán tbc-s peritonitis 

alakul ki, amikor a visszafolyóban a lymphocyták dominálnak. Az antibiotikumok 

gyógyszer dózisának részleteit Dr. Ladányi E. és mtsai: Peritonealis Dialízis 

Standard FMC Budapest 2002, a Nephrológiai útmutató 2003 és az ISPD 

guidelines PDI 2005 rögzíti. 

A peritonitis klinikai lefolyása 

─ Bevezető periódus ideje pontosan nem ismert. A tünetek gyorsan, egyes 

esetekben már a ciklusidő alatt megjelennek. Máskor erre csak 6-12 óra 

múlva kerül sor. 

─ Kórlefolyás során legtöbb esetben a tünetek gyorsan enyhülnek és a terápia 

elkezdését követően csak 3-4 napig tenyészthetők a kórokozók. 

Peritonitis típusai 

─ Refrakter és recidiváló peritonitis, amennyiben 48-96 óra elteltével nincs 

klinikai javulás. Ebben az esetben a dializátum ismételt Gram festése és 

tenyésztése indokolt. 

─ Recidiváló peritonitisről van szó, ha az antibakterialis, vagy antifugális 

kezelés befejezése után 4 héten belül az előzővel azonos kórokozó 

tenyészik ki. 

─ Eozinofil peritonitis, amennyiben a folyamat a katéter beültetését követően 

jelentkezik. Általában a zsák és összekötőrendszer anyaga váltja ki és 

néhány nap múlva megszűnik. Hasonló jelenség észlelhető antibiotikum 

lokális adása esetén. 

─ Neutrofil peritonitis észlelhető gastroenteritis során anélkül, hogy baktériumot 

lehetne izolálni. Ugyanilyen hatású, ha endotoxin jut a hasűrbe. 

─ Kémiai peritonitist írtak le vankomycin, icodextrin adása után. 

─ Adhézió, sclerotizáló peritonitis. Összenövés alakulhat ki a peritoneum 

lemezei között Staphylococcus aureus, vagy fekalis peritonitis után. A 

sclerotizáló peritonitis lényege, hogy vaskos fibrotikus szövet alakul ki a 

139

140 

vékonybél peritoneum borította felszínén, ami részben, vagy teljesen bevonja 

az ileumot és a mesentériumot. A folyamat ileushoz vezethet. Kialakulásában 

az ismétlődő peritonitiseknek van oki szerepe A sclerotizáló 

peritonitis tünetei gyakran a folyadék és anyagtranszport zavara miatt a 

hemodialízisre való áttérés időszakában jelentkeznek először. Immunszupresszív 

kezeléssel, műtéttel vannak terápiás eredmények. 

Per os (p.o) jelentése szájon át. A gyógyszerbevitel módjára használt kifejezés. 

PET-CT egy kombinált vizsgálat. A PET vizsgálat a rosszindulatú daganatra 

utaló aktivitás fokozódása jelzi a 3-5 mm-es daganatot, a CT pedig megmutatja 

elhelyezkedését a szervezetben. 

Pirogén reakció a dialízis kezelés során jelentkező láz tünetmentesen, vagy levertség, 

fejfájás, izomfájdalom, hányinger, hányás, vérnyomáscsökkenés kíséretében. 

Oka a Gram negatív baktériumok sejtfal fragmentumainak a keringésbe 

jutása, mely minden dializáló membránon bekövetkezhet (molekulanagyság < 

2.000 D) a mikrobiológiai, illetve higiénés feltételek hiányában. A véráramba 

jutó baktériumok hatására erythropoietin rezisztencia alakul ki, a táplálkozási 

állapot romlik, a malnutritio és az érelmeszesedés folyamata gyorsul. 

Plazmaferézis az az eljárás, melynek során a vérben keringő patogén hatású fehérjéhez 

kötött, vagy fehérjetermészetű nagy molekulasúlyú (> 15.000 D) anyagokat 

távolítunk el. Két leggyakoribb módja a sejtszeparátorral történő aferézis 

és a membrán plazmaferézis. Leggyakoribb javallata autoantitestek, immunkomplexek, 

vazoaktív és mérgező anyagok eltávolítása. 

Polycystás vese kétoldali, cystaképződéssel járó veleszületett betegség, melynek 

tünetei negyven-ötven éves korban jelentkeznek. Ezek deréktáji fájdalom, vérvizelés, 

magas vérnyomás, visszatérő húgyúti fertőzés. A diagnosztikában az ultrahang 

vizsgálatnak van jelentősége, amit a folyamat örökletes jellege miatt a 

családtagokon is célszerű elvégezni. A cysták növekedése és a veseállomány 

fokozatos csökkenése idült veseelégtelenség kialakulásához vezet. 

Polydipsia fokozott folyadékfelvétel, ami diabetes, vagy csökkenő veseműködés 

korai jele lehet. 

Polyuria a vizelet mennyiségének jelentős növekedése (> 2000 ml/nap). Oka: 

fokozott folyadékfelvétel, diabetes (a vizeletben cukor), diabetes insipidus (a 

hipofizis hátsó lebenyének csökkent működése) és idült veseelégtelenség lehet. 

Ez utóbbi esetén a tubulusok higító-koncentráló képessége beszűkült és hipoisosthenuriával 

jár együtt.

Pozitron emissziós tomográfia (PET) nyomjelző anyag beadásával a rákos sejtek 

megváltozott biokémiai folyamatait már a betegség kezdetén érzékeli. 

Programozott ultrafiltrációt tesz lehetővé a hemodialízis készülék 

ultrafiltrációs programja. Ehhez az ultrafiltrációs programhoz hozzárendelhető 

egy nátrium program is, amely az ultrafiltrátum eltávolítását teszi a beteg számára 

elviselhetővé. 

Protein katabolikus ráta (PCR) segítségével a beteg tápláltsági állapotára következtethetünk. 

Nagyságát a fehérjebevitel és a dialízissel eltávolított urea nitrogén 

egyenlege szabja meg. Célszerű értéke 1,2 g/tskg/nap. 

Pruritus bőrviszketés az idült vesebetegeken a bőr szárazsága miatt jelentkezik. 

Fokozódásában szerepet játszik az emelkedett foszfor szint, a hyperparathyreosis 

és az elégtelen dialízis. Terápiájában az oki tényezők kezelése 

mellett a bőr zsírtartalmát fokozó szappan és antihisztamin készítmény alkalmazása 

javasolt. 

Pyelonephritis a vesemedence és a veseállomány baktériumok (E. coli, vagy 

egyéb bélbaktériumok Proteus, Klebsiella, Enterococcus) előidézte gyulladása. 

Ritkábban a véráram útján, hematogén úton alakul ki. A folyamat létrejöttében a 

vizeletpangás hajlamosító tényező. Gyakoribb diabeteszben és a terhesség alatti 

előfordulása. 

A heveny (akut) pyelonephritis tünetei: hirtelen kezdődő, egyoldali vesetáji 

fájdalom, hányinger, hányás láz, levertség. 

Laboratóriumi leletben: vizeletüledékben fehér és vörösvértestek, baktériumok, 

emelkedett CRP. 

Az orvosi javaslat általában ágynyugalom, bő folyadékfogyasztás (1,5-2 

l/nap), lázcsillapítás, antibiotikum adása. Súlyos esetben (hidegrázás, fájdalom) 

intézeti felvétel indokolt. 

A folyamat idült formájánál (krónikus pyelonephritis) a veseállomány fokozatosan 

leépül, a veseműködés romlik. Az elváltozás mindkét formájánál 

rendszeres urológiai, nephrologiai ellenőrzés szükséges. 

Radiofrekvenciás abláció a szívritmus zavarok megszüntetését célzó katéteres 

eljárás. A beavatkozás során rádiófrekvenciás hullámokkal roncsolják a ritmuszavart 

kiváltó gócot. 

Renalis anémia a vérszegénység, a vesebetegségekhez társuló egyik legfontosabb 

szövődmény, mely az idült veseelégtelenségben szenvedő betegek 90%ában 

fordul elő. Oka az erythropoietin hiánya a működő veseállomány csökkenése 

következtében, az eritrocyták rövid életideje, a vérvesztés, illetve az 

erythropoesis gátlása. Közimert, hogy a dializált betegek éves halálozása 12- 

141

15%, melyben a cardiovascularis ok az 50%-ot is meghaladja. A dializáltak felében 

mutatható ki echocardiográphiás vizsgálattal bal kamra hipertrophia, 

melynek létrejöttében a volumen hipertónia és az anémia játszik elsődleges szerepet. 

Az anémia és a túlélés között az összefüggés egyérteműen igazolt. 120 

g/l-es szérum hemoglobin szint alatt a halálozás rizikója exponenciálisan növekszik. 

Ha a hemoglobin szint 80 g/l, vagy ez alatti a halálozás növekedése a 26%ot 

is elérheti. A renalis anémia kezelését ld. az erythropoietin címszó alatt. 

Renalis osteodystrophia (ROD) csontelváltozás, mely a krónikus veseelégtelenség 

során a kalcium foszfor anyagcsere változása, illetve a secunder 

hyperparathyreosis következtében alakul ki. Leggyakoribb klinikai megjelenési 

formája az osteitis fibrosa cystica. Kialakulásának a kezdete, amikor a 

glomerulus filtráció kb. a felére csökken, de az esetek többségében tüneteket 

(csont, ízületi fájdalom, izomgyöngeség, csonttörés, ízületek körüli kalcifikáció) 

csak a dialízist igénylő fázisban okoz. Kialakulásának alapja, hogy a veseelégtelenség 

kezdeti szakában a foszfát kiválasztása csökken, szérum szintje emelkedik, 

amit a kalcium szint csökkenése kísér, ugyanis a vesekárosodás előrehaladtával 

a vesében csökken az aktív D3 vitamin képződése is, ami mérsékli a 

kalcium felszívódását a bélben. Az ionelváltozások hatására a mellékpajzsmirigy 

parathormon (iPTH ) szint nő. 

A tünetek összetettek: 

─ Kalcium, foszfor, iPTH, vagy D vitamin metabolizmus eltérései 

─ Kóros csontátépülés, mineralizáció 

─ A csontok térfogata és szilárdsága csökken 

─ Társuló cardiovascularis, vagy más lágyrész meszesedés alakul ki. 

Az idült veselégtelenségben szenvedő betegnek más típusú csontbetegsége 

is kialakulhat (adinámiás, β-2 mikroglobulin depozicióval járó csontbetegség). 

A renalis osteodystrophia kezelésének az alapja a dialízis kezelés optimalizálása, 

a foszfor étrendi bevitelének korlátozása (< 800 mg/nap), foszfátkötő 

gyógyszerek (kalcium karbonát, ma inkább a kalcium mentes sevelamer HCL), 

calcitriol készítmények (Rocatrol, Calcijex) és újabb lehetőség a 

calcimimetikumok adása, szükség esetén parathyreoidectomia. A csontelváltozás 

PTH emelkedés nélküli, ún. adinámiás formájánál a calcitriol készítmények 

adása ellenjavalt az egyébként is alacsony PTH szint miatt. 

Reperfúziós kezelés a véráramlás helyreállítása koszorúér elzáródás után. A 

szívinfarktusban az érelzáródást vérrög okozza és a reperfúziós kezelést a legrövidebb 

időn belül el kell kezdeni. Három lehetősége van: a thrombolysis, vagy 

fibrinolyis a vérrög gyógyszeres feloldását célozza, a szívkatéteres eljárás (PCI) 

a vérrögöt mechanikusan szünteti meg, a sürgős bypass műtét pedig sebészi úton 

állítja helyre a keringést. 

142

Reszuszcitáció újraélesztés a légzés és keringés megállás esetén befúvásos lélegeztetéssel 

és mellkasi nyomásokkal tartja fenn az oxigén ellátást és a vérkeringést. 

Reverz ozmózis (RO, fordított ozmózis) a hemodialízishez szükséges vízelőkezelés 

lényeges fázisa, mely során félig áteresztő hártyán (cellulóz acetát, szintetikus-poliamid, 

poliszulfon) nagy nyomással préselik át a vizet a szerves anyagok, 

baktériumok és pirogének eltávolítására. 

Rhabdomyolisis leggyakrabban izomsérülés következtében alakul ki, amikor az 

izomsejt tartalma a membrán károsodása következtében a keringésbe jut. Bizonyos 

gyógyszerek (narkotikumok, barbiturátok, fibrátok) is előidézhetik. Tünetei: 

izomfájdalom, láz, hypovolaemia. A vérben a foszfor, kálium, húgysav, 

kreatinin foszfokináz, aldoláz szintje emelkedik, acidózis kíséri. A folyamat heveny 

veseelégtelenséget idézhet elő. 

Rizikófaktor az adott betegség kialakulásának kockázatát növelő tényező. Vesebetegségeknél 

elsődlegesen az alábbiak említhetők 

─ Dohányzás 

─ Magas vérnyomás 

─ Proteinuria 

─ Diabetes 

─ Vérzsírok emelkedése 

─ Elhízás 

─ Anémia 

─ Fájdalomcsillapítók 

─ Foszfátok szintjének emelkedése 

Satellita dialízis megvalósításának a gondolatát az a tény tette szükségessé, 

hogy a legtöbb országban a dialízis osztályok jelenlegi teljesítőképességénél jóval 

több urémiás beteg igényel kezelést és a távol lakó betegek utazása megterhelő, 

ami gátolja rehabilitációjukat. A satellita egység elhelyezhető a centrumtól 

távolabb (30-50 km) fekvő kórház részeként, vagy a centrummal azonos városban, 

más egészségügyi intézményben, vagy erre a célra tervezett épületben. A 

centrum és a satellita egység személyzete általában az azonos városban való elhelyezés 

esetén közös és bizonyos idöközönként cserélődik. A satellita egységben 

a vírus negatív, mozgásukban nem korlátozott betegek kezelése történik. 

A két egység szoros szervezeti és szakmai kapcsolata teszi lehetővé, hogy a 

satellita egységben kezelt beteget állapotának rosszabbodása esetén a centrumba 

helyezik át további kezelésre. A satellita dialízis előnye a beteg igényéhez alkalmazkodó 

kezelési módban (beosztás), a beteg és a személyzet közötti közvetlen 

kapcsolatban, jó kezelési eredményekben, rehabilitációban és kisebb költségigényben 

jelölhető meg. 

143

Seldinger technika az erek kanülálását biztosító technika. Steril körülmények 

között helyi érzéstelenítésben vékony tűt (18 Ga) vezetünk a kiválasztott érbe és 

a tűn keresztül vezetődrót segítségével juttatjuk be a kanült helyére. 

Sinus csomó betegség (angol sick sinus syndrome) a szív lassú működését 

(bradycardia) okozhatja. Egyes esetekben kezelésére szívritmus szabályozó készülék 

(pacemaker) beültetése szükséges. 

Sinus ritmus a szív normális alapritmusa. Az ingerület a szív jobb pitvarában 

lévő sinus csomóból indul ki. A sinus csomó normálisan, nyugalomban percenként 

60-80 impulzust ad le. A sinus csomóból kiinduló ingerület a pitvar-kamrai 

határon lévő ún. AV csomón keresztül terjed a kamrához. 

Scribner shunt (sönt)-öt már nem használjuk, de a múlt század hatvanas éveiben 

jelentős fejlődést hozott az érösszeköttetés technikájában az ezideig használt 

fém, gumi, műanyagcső helyett. A shunt teflonszilasztik kanülrendszer, melynek 

bőrfelszín feletti U alakú része nyitható és így a beteg és a készülék közötti öszszeköttetés 

a szükséges gyakorisággal létrehozható (14. ábra). Az összeköttetés 

artériás szára az alkari arteria (radialis), a vénás pedig a szintén alkari véna 

cephalica, vagy basilica, melybe „ércsúcsot” helyeztünk be, amihez a 

kanülrendszer kapcsolódott. A Scribner shunt behelyezése sebészileg történt az 

alkaron, lábszáron, ritkábban a combon. Hátrányai (thrombosis, embolizáció, 

szepszis) csak korlátozott időtartamú használatát tették lehetővé. 

14. ábra: Scribner shunt 

Stent olyan szilárd anyag, mely a szöveteket helyükön tartja. A kardiológiában 

használtak henger alakú fémhálók. 

Stroke (angol, ejtsd sztrók) magyarul szélütés, az agyérelzáródás következtében 

kialakult agyi keringési zavar. Tünetek az elzáródás helyétől függenek: bénulás, 

beszédzavar. 

144

Szekvenciális ultrafiltráció, vagy száraz dialízis a fokozott folyadékeltávolítással 

járó mellékhatások csökkentését teszi lehetővé. Az ultrafiltráció ennél a 

típusánál dializáló folyadék áramlás nincs és a „vízoldali” negatív nyomással- 

szívással fél-háromnegyed óra alatt tünetmentesen 1-1,5 l ultrafiltrátumot távolíthatunk 

el, amit dialízis követ. 

Sztatinok az összkoleszterin szintet csökkentő gyógyszerek, melyek kisebb 

mértékben csökkentik a trigliceridek és emelik a HDL koleszterin szintjét. Közéjük 

sorolható: a lovastatin, simvastatin, fluvastatin és az atovastatin. 

Tachycardia gyorsult szívverés. Nyugalomban a szívfrekvencia 60-80 ütés percenként. 

Tesio katéter a vérnyerésre szolgáló szilikon alapanyagú tartós kanül, amit általában 

nyakon a véna jugularis internaba Seldinger technikával helyezünk be (15. 

ábra). A kanül rögzítését dakron gyűrű teszi lehetővé, amibe a kötőszövet belenő 

és ez gátolja a baktériumok bejutását a környező szövetekbe. A kanülnek artériás 

és vénás szára van. 

15. ábra: Tesio katéter 

A: véna cavaban 

B: bőralatti szövetben 

C: bőrfelszín felett 

145

Testtömeg index (Body Mass Index, BMI) kg/m2 a testsúlykilogrammot elosztjuk 

a méterben mért testmagasság négyzetével. Elhízás BMI > 30 kg/m2, a 

derékkörfogat férfiakban > 102 cm, nőknél > 88 cm. Túlsúly BMI 25-30 kg/m2. 

Az elhízás a vesetranszplantáció sebész technikai akadálya lehet. 

Thrombus vérrög az érpályát elzárva a keringés elzáródását okozza. 

TIA (tranziens ischaemiás attak) átmeneti agyi vérkeringési zavar, melynek tünetei 

24 órán belül rendeződnek. 

Transzferrin szaturációt a szérum vas és a teljes vaskötőképesség hányadosából 

számolják ki. Ez jelzi a szervezet számára hozzáférhető vas mennyiségét. Ha 

a szaturáció < 30% akkor vashiányról beszélünk. 

Transmembrán nyomás (TMP) a nyomáskülönbségek mérésével történő 

ultrafiltráció meghatározásának alapja. Ennek nagysága 4 nyomásérték nagyságából 

tevődik össze. Ezek az artériás és vénás nyomás, melyet a dializátor előtt, 

illetve után mérnek és a dializáló oldat nyomása a dializátor előtt és után. A 

TMP a véroldali kimeneti (vénás) nyomás és a dializáló folyadék nyomásának 

számtani középértéke. 

Triglicerid a vérzsírok egyik fajtája, amit sertészsír, vaj, margarin, olaj stb. fogyasztásával 

veszünk magunkhoz. A vérsavóban 0.5-1.7 mmol/l a fehérjéhez 

kötött trigliceridek szintje. A triglicerid vérszintjének a növekedése gyorsítja az 

érelmeszesedés folyamatát és megnő a szívkoszorúér elzáródás, valamint az agyi 

érkataszrtófa veszélye. A triglicerid szint a diéta mellett a fibrát típusú gyógyszerekkel 

(bezafibrát, gemfibrozil, fenofibrát, ciprofibrát) csökkenthető. Alkalmazásuk 

a dializált betegeken jelentős dózis csökkentést és elővigyázatosságot 

igényel a rhabdomyolisis veszélye miatt. 

Troponin I szérum szintjének emelkedése szívizom károsodásra utal. Emelkedése 

3-4 órával a sejtnecrosis után mutatható ki és 7-14 napig észlelhető. 

Tüdővizenyő leggyakoribb oka a dializált betegen a nagyfokú folyadékfogyasztás, 

aminek következtében a beteg súlya néhány kilóval az optimális, vagy ideális felett 

van. Vérnyomása az előzőekhez képest emelkedett. A beteg légszomjról, nehézlégzésről 

panaszkodik és boka, lábszárvizenyő, a tüdők felett szörtyzörejek észlelhetők. 

A folyamat kezelésében az ultrafiltrációnak van jelentős szerepe. Amennyiben 

a betegnek forszirozható diuresise van a mentő megérkeztéig nagy dózisú 

Furosemid (4-5 ampulla) adásával próbálkozhatunk és a beteg dyspnoeját 

Dolargánnal (subcutan) enyhíthetjük. CAPD-vel kezeltek tüdővizenyője nagyobb 

koncentrátumú glükóz oldattal és gyakoribb oldatcserével csökkenthető. 

146

Ultrafiltráció során a membrán két oldalán hidrosztatikus nyomáskülönbséget 

hozunk létre (7. ábra), ami a beteg folyadékegyensúlyának és vérnyomásának 

normál szinten tartását teszi lehetővé. Lényeges, hogy a kezelések közötti súlynövekedés 

– a beteg testsúlyának függvényében – ne haladja meg a 2-3 kg-ot. 

Amennyiben a súlynövekedés ennél nagyobb, célszerű az ultrafiltrációt úgy beállítani, 

hogy a folyadékmennyiség 2/3-át a kezelési idő első felében, a többit 

pedig a dialízis további részében távolítsuk el. Extrém súlynövekedés esetén a 

kezelést szekvenciális ultrafiltrációval ajánlatos kezdeni. 

Ultrafiltrációs koefficiens (KUf) kifejezi, hogy a dializátorban óránként hány ml 

folyadék ultrafiltrálódik egységnyi transzmembrán nyomás (TMP: 1 Hgmm) hatására. 

Amennyiben a KUf 2, úgy a dializátor ultrafiltrációs képessége kicsi. A szintetikus 

alapanyagú dializátorok többségének (KUf: 8) a permeabilitása nagy, 10-50 

ml/óra/Hgmm A KUf nagyságát a dializátor alapanyaga és geometriája szabja meg. 

Ultratisztaságú víz használatát a korszerű dialízis technikák (high flux dialízis, 

hemodiafiltráció), illetve a dializáló folyadék véroldalra történő átjutása indokolja. 

Ezért a dializáló folyadéknak mikrobiológiailag infúziós oldat minőségűnek 

kell lennie (endotoxin < 0,03 NE/ml, baktérium telepszám, CFU < 1/ml). 

Urea kinetika beteg dializáltsági állapotának a megítélését teszi lehetővé. Előnye, 

hogy az urea változása könnyen követhető a vérben és a dializátumban, nem kötődik 

a fehérjékhez és más strukturákhoz és egyenletesen oszlik meg a szervezet víztereiben. 

Nagy statisztikák szerint az urea nitrogén szintje párhuzamosságot mutat a 

a kezelés hatékonyságával és a beteg életkilátásával (túlélés). Hemodialízisnél a 

kezelésenként elérendő értéke > 1.4. Az egymintás (single pool) urea kinetika képlete 

sKt/V (K = dializátror urea nitrogén clearance, t = a dialízis időtartama, V = az 

urea megoszlási tere), mely szerint a dializátor hatásfoka egyenesen arányos a dializátor 

clearance-vel, a kezelés időtartamával és fordítottan arányos az urea megoszlási 

terével, vagyis a beteg testsúlyával. Az egymintás urea kinetika nem veszi 

figyelembe a kezelés befejezését követő, az extracellularis térből a véráram felé 

történő anyagáramlást. Ennek kiküszöbölése a kétmintás (double pool) ekvilibrált 

Kt/V-vel lehetséges. Kezelésenként elérendő értéke > 1.2. A CAPD-vel kezelteken 

elérendő célérték Kt/V 1.7/hét. 

Urea redukciós ráta (URR) az urea nitrogén százalékos csökkenése az adott 

hemodialízis kezelés során. Elérendő értéke > 65%. 

Urémiás polineuropathia perifériás idegműködési zavar. A végtagok zsibbadásában 

és érzészavarában nyilvánul meg, melynek létrejöttéért a középnagy molekulasúlyú 

toxikus anyagok (ms. 500-5.000 D) emelkedett szintje tehető felelőssé. 

Kialakulása szintetikus membránnal végzett dialízissel, hemodiafiltrációval 

és CAPD-vel csökkenthető. Az előzőek mellett kezelésében B vitamin ké- 

147

szítményekkel és az idegek velőshüvelyének regenerációját segítő készítmények 

adásával próbálkozhatunk. A veseátültetés a tüneteket csökkenti, vagy megszünteti. 

Urémiás toxikus anyagok közül a kis molekulasúlyúak a karbamidnitrogén 

(ms. 60), kreatinin (ms. 113), húgysav (ms. 168), melyek közvetlenül nem tehetők 

felelősé az urémiás toxikózis tüneteinek a kialakulásáéért. A középnagy molekulasúlyúak 

toxikus, glikoproteid természetűek (ms. 500-5.000 D). Több, még 

pontosan nem azonosított anyag tartozik a nagyobb molekulatartományba. Ide 

sorolható ismert képviselőjük a β-2 mikroglobulin (ms. 11.730). 

Várakozási lista a transzplantációs programba vett betegek központi számítógépen 

rögzített nemzeti regisztere. Tartalmazza a vesére várók személyi és kórelőzményi 

adatait (alapbetegség, dialízis módja, kezdete, szövődmények stb.), 

vércsoportját, hisztokompatibilitási antigénjeit, immunizáltságát. Az idült veseelégtelenségben 

szenvedő beteget a nephrológiai gondozók, illetve a dializáló 

állomások orvosai kivizsgálást követően helyezik a transzplantációs várakozási 

listára. Néhány év óta lehetőség van az 1. típusú diabeteszes (régebben inzulin 

dependensnek nevezett) betegeken a kettős transzplantáció (vese+pancreas) elvégzésére, 

így részükre külön várakozási lista van. 

Vesebiopszia az egyik veséből speciális tűvel vett veseminta szövettani, mikroszkópos 

vizsgálata. A mintavétel ultrahangos ellenőrzéssel történik, mely után a 

beteget 24 órán át fektetjük. 

Veseátültetés, transzplantáció során az élőből, vagy az agyhalottból származó 

vesét a peritoneumzsákot kimélve a jobb, vagy a bal csípőlapát területére ültetik 

vénás (a véna renalist a véna iliaca externával, vagy communissal) és arteriás (az 

arteria renalist az arteria iliacaval) anasztomózissal. A vese uréterét, a húgyvezetéket 

a húgyvezetékhez, vagy a hólyaghoz szájaztatják. A beteg a műtét után 

immunszuppresszív, az átültetett szerv kilökődését gátló gyógyszerelésben 

(cyclosporin, tacrolimus, kortikoszteroid, azathioprine stb.) részesül. A veseátültetés 

javallata a dialízisével azonos. A transzplantáció mellett szól, hogy sikeres 

átültetés után az életminőség és a rehabilitáció mértéke lényegesen jobb, mint a 

dialízis bármelyk formája esetén. Az átültetésre váró recipiens lehet krónikusan 

dializált, vagy dialízis előtt álló, tehát a veseátültetésnek nem feltétele a dialízis. 

A vesetranszplantáció minden terminális veseelégtelenségben szenvedő betegen 

javasolt, ha a glomerulus filtráció 15 ml/min alá csökken és nincs olyan betegsége, 

mely a tervezett műtétet ellenjavallaná. Ellenjavallatot jelent: HIV 

pozitívitás, rosszindulatú daganatos betegség, súlyos érelmeszesedés, szívelégtelenség, 

dekompenzált májcirrhózis, illetve kooperációt kizáró elme-szociális állapot. 

Szigorú életkori korlátok nincsenek, de 70 éves kor felett a biológiai kor a 

döntő. Élő donoros átültetés estén a beültetetett vese túlélése és a transplantá-ció 

148

eredménye (beteg túlélés) lényegesen jobb. Az élő donor átültetés feltétele, hogy 

a donor (vesét adó) glomerulus filtrációja nem lehet 70 ml/min-nál kisebb. Kizáró 

ok az anatómiai rendellenesség, a proteinuria, hipertónia, fertőzés, vagy 

diabetes. 

Vérátfolyás (QB) ml/perc a vérpumpa által a dializátorban percenként átáramló 

vér mennyisége. A kezelési idő mellett a dialízis hatásfokának leglényegesebb 

tényezője. Optimális értéke 300-400 ml/perc. 

Vérhőmérséklet monitor (BTM) a dializáló oldat hőmérsékletének bizonyos 

határok között történő szabályozására és ezáltal a hipotóniás epizódok számának 

csökkentésére szolgál. 

Véna, viszér kevés oxigént, tápanyagot, valamint salakanyagot és széndioxidot 

szállít. 

Vércukor a vérben jelenlévő szőlőcukor (glükóz). Éhgyomorra 4.5-5 mmol/l, 

étkezés után maximum 7-8 mmol/l. Jól kezelt cukorbetegeken a vércukor ideális 

szintje étkezés előtt 4-7, étkezés után másfél órával 6-9 mmol/l. 

Vérvolumen mérése speciális monitorral (BVM) történik és a legfontosabb paramétere 

a cardiovascularis stabilitásnak a dialízis kezelés során. A hipotónia 

várható előfordulása 20%, melynek gyakoriságát csökkenti a módszer. Legmegbízhatóbb 

az ultrahangos mérési eljárás alkalmazása, amely jeladóból, valamint 

érzékelőből áll. Ez a berendezés méri az ultrahang áthaladási sebességét a vérben 

és következtet a vérvolumen változására. Az alábbi adatok mérhetők és 

számítógéppel rögzíthetők: 

─ Relatív vérvolumen (RBV) 

─ Hematokrit (HTC) 

─ Protein koncentráció (TPC) 

Vízkezelés a hemodialízis alapvető feltétele, mivel a kezeléshez betegenként 

150-200 liter ultratisztaságú vízre van szükség, amit a vezetékes ivóvízből állítanak 

elő. A víz kezelésének kémiai, bakteriológiai és biológiai követelményei 

vannak. A vízkezelés fázisai: szűrés (homokszűrő az 5-500 µm nagyságú részecskék, 

mikroszűrők a 0,1-5 µm kolloidok, mikroorganizmusok eltávolítására), 

lágyitás (kationcserélő gyantával a kalciumot, magnéziumot, vasat, mangánt 

nátriumra cserélik), aktív szenes szűrés (a baktériumok szaporodásának gátlására 

alkalmazott klór és szerves anyagok eltávolítására), fordított ozmózis (félig 

áteresztő membránon a víz átpréselése az ionok, szerves anyagok, baktériumok 

és pirogén anyagok eltávolítására) és a sótalanítás (a nyersvíz ionkoncentrációjának 

csökkentésére). 

149

Víz és a dializáló folyadék kémiai és mikrobiológiai szennyeződésének megelőzése: 

Kémiai szennyeződés mezőgazdasági munkák (trágyázás), ipari szenynyezés 

(nehézfémek), vagy vízkezelés (klór, fluorid), a vízkezelő, hemodializáló 

rendszerből fém (réz, cink, ólom) oldódhat ki, vagy dezinficiens (klór, 

hipoklorit, perecetsav, formaldehid, glutáraldehid) maradhat vissza az előkezelt 

vízben. 

A víz baktériumokkal és gombákkal szennyeződhet, aminek különösen a 

bikarbonát és glükóz tartalmú dializáló folyadék jelent kedvező táptalajt. A 

szennyeződés esetén a Pseudomonas előfordulása gyakori, de számos esetben 

nem a baktérium, hanem annak törtrésze (endotoxin, peptidoglycan, muramyl 

peptid, exotoxin A) jut át a dializátor membránon a vérpályába és ott immunológiai 

és metabolikus tüneteket okoz. 

A bakteriológiai szennyeződés citokin IL-1, IL-6, TNF felszabadulást 

eredményez, mely pirogén reakció: hányinger, hányás, fejfájás, hipotenzió, 

izomfájdalom formájában nyilvánul meg. Az ismétlődő citokin képződés immunhiányos 

állapot és amyloidosis kialkulásához vezet, gyorsítja az 

atherosclerosist és katabolizmust idéz elő. A fenti folyamat korszerű vízkezeléssel 

és kémiailag, valamint bakteriológiailag megfelelő minőségű víz használatával 

kerülhető el. 

Irodalom 

1. Fövényi J.: Diabetesz ABC 

Roche ( Magyarország ), 2004 

2. Kakuk Gy.: Klinikai nephrologia 

Medicina kiadó, Budapest 2004 

3. Karátson A.: Peritonealis dialízis 

„Vesebetegek ellátásának fejlesztéséért” alapítvány kiadásában. Pécs 1996 

4. Kiss I, Rosiwall L.: Nephrologia – elmélet és klinikum 

Meditel kiadó, Budapest 2003 

5. Karátson A, Kakuk Gy, Makó J.: Hemodialízis 

„Vesebetegek ellátásának fejlesztéséért” alapítvány kiadásában Pécs 2000 

6. Ladányi E, Karátson A, Szöllősy Gy, Csiky B, Kirchgesser J.: 

Peritonealis dialízis standard 

Fresenius Medical Care, Budapest 2002 

7. Magyar Nephrologus Társaság: Nephrologiai útmutató 

Medition kiadó, Budapest, 2003 

8. Reuter P.: Springer Klinisches Wörterbuch 2007/2008 

Springer Medizin Verlag, Heidelberg 2007 

9. Schönweiss G.: Dialyse Fibel 

Perimed Fachbuch-Verlag, Erlangen 2000 

10. Turi S.: Vesebetegségek gyermekkorban 

Medition kiadó, Budapest 2003 

150

Adialízis kezelés alapjai 

Monográfiánkat a dialízis kezelés elméleti és gyakorlati kérdéseiben 

eligazítást keresõ, a nephrologia ezen területén még nem járatos 

kollégák, vagy határterületen dolgozók, családorvosok, orvostanhallgatók, 

a kezelésben résztvevõ nõvérek és technikusok számára 

ajánljuk. Az orvosi kifejezések magyarázatával a betegeknek is 

segítséget kívánunk nyujtani, mely eligazítást ad a dialízis kezelés 

„rejtelmeiben”.

A dialízis kezelés alapjai - Fresenius Medical Care

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?