Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

A megoldás elınyei:
• A betakarítandó állományban a hajtások viszonylag vékonyak, ezért az
agráriumban használatos vágószerkezetek is felhasználhatók.
• A tövenként mérhetı dendromasza-tömeg viszonylag kicsi, ezért a
betakarításkor kisebb anyagáramok lépnek fel, tehát a betakarítógép haladási
sebessége adott motor-teljesítmény mellett viszonylag nagy.
• Az egységnyi felületrıl betakarított dendromassza mennyisége viszonylag kicsi,
tehát a vágástér közelében könnyebben tárolható.
A megoldás hátrányai:
• A betakarítás évenként történik, tehát a betakarítógéppel minden évben a teljes
területet be kell járni. A betakarítógép energiafelhasználása az aprítás-, a
területen mozgás és az önmozgatás teljesítményigényébıl adódik, tehát a
fajlagos energiafelhasználás ebben az esetben a legnagyobb.
• A betakarítást követıen nincs biztonsági tartalék.
• A vágásszám a teljes életcikluson belül a legmagasabb, ezért ebben az esetben a
legnagyobb a növény-egészségügyi veszély is.
• Az anyagkoncentráció viszonylag kicsi, tehát csak nagy területek betakarítása
esetében lehet a szállítókapacitást jól kihasználni.
• Az egy éves hajtások anyagának összetétele, beltartalmi jellemzıit illetıen
kedvezıtlenebb, mint az idısebb anyagé. Kisebb a térfogati sőrőség, nagyobb a
kéreghányad és nagyobb a betakarításkori nedvességtartalom. Nyárak esetében
ez az érték 50-55% is lehet.
A 2 éves vágásforduló kedvezıbb. Ez esetben a betakarítás minden második évben
ismétlıdik.
A megoldás elınyei:
• A betakarítás 2 évenként történik, tehát a betakarítógéppel nem minden évben
kell a teljes területet bejárni. A betakarítógép energiafelhasználása az aprítás-, a
területen mozgás és az önmozgatás teljesítményigényébıl adódóan, tehát a
fajlagos energiafelhasználás ebben az esetben kedvezıbb.
• A betakarítást követıen van biztonsági tartalék.
• A vágásszám a teljes életcikluson belül a felére csökken, ezért ebben az esetben
csökken a növény-egészségügyi veszély is.
• Az anyagkoncentráció már jelentıs, tehát kisebb területek betakarítása esetében
is jól ki lehet használni a szállítókapacitást.
• A 2 éves hajtások anyagának összetétele beltartalmi jellemzıit illetıen jobban
hasonlít a szokásos fához. A térfogati sőrőség nagyobb, a kéreghányad kisebb
és kisebb a betakarításkori nedvességtartalom. Nyárak esetében a
nedvességtartalom 45-50% lehet.
A megoldás hátrányai:
• A hajtások vastagabbak, a sor-folyóméterenkénti tömeg nagyobb, ezért
nagyobb motorteljesítményő traktor szükséges a betakarító adapter hajtásához.
• A tövek méretesebbek, nagyobb befogadó-szelvényő betakarítógépre van
szükség.
• A vezérhajtáson megjelenı oldalhajtások aránya nagyobb, ezért aprításnál
nagyobb un. „túlméretes frakció” jelenik meg.
A 3 éves vágásforduló hazai tapasztalatok szerint a legkedvezıbb. Ez esetben a betakarítás
minden harmadik évben ismétlıdik. (MAROSVÖLGYI ET AL., 2005.)
42