Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

2.3.1.1.1. A rostkender (Cannabis sativa L.)
Egynyári növény. Termesztéséhez minden évben talaj-elıkészítés, vetés, növényvédelem,
betakarítás és cikluszáró talajmegmunkálás tartozik.
A növénnyel közepes humuszos rétegő, réti csernozjom talajon végezték vizsgálatokat
Szarvason. Négy kísérleti év átlagában a legnagyobb szárazanyag-termést (13,57 t/ha)
értek el . Az eredmény eléréséhez N és K mőtrágyázás is szükséges volt.
Energetikai célra a nádfélékhez hasonló módon (aprítás, vagy bálázást követıen direkt
tüzelés, biobrikett és energtetikai pellet elıállítása) használható fel. A számított
energiahozam: 230 GJ/ha/év.
Szükséges kiemelni, hogy a kender betakarítása és az aprítása nehézkes, még nem terjesen
megoldott. (DENCS ET AL. 1999., MAROSVÖLGYI, 2001.a, FOGARASSY, 2001.))
2.3.1.1.2. A tritikalé
Keresztezéssel elıállított gabonaféle, melyet elsısorban takarmánynövényként
termesztenek. Termesztéstechnológiája megegyezik a búzáéval. Termıhellyel kapcsolatos
igényei szerényebbek, ezért kevésbé jó termıhelyen, illetve kisebb mértékő tápanyagutánpótlás
mellett termeszthetı. Kedvezı esetben 8-10 t/ha/év szárazanyag-hozam is
elérhetı, melynek 35-40 %-a a mag tömege. Energianövényként korábban etanolelıállításban
tervezték a felhasználását. Hazai kísérletek a teljes növény bálázást követı
eltüzelésével folytak. A betakarítás a természetes száradás céljából rendrearatással történt,
majd rendfelszedéssel kapcsolt bálázással készült a magot és a száranyagot is tartalmazó
kisbála. Az így nyert biomassza nedvességtartalma 17 % volt, a főtıérték 14,5 GJ/t. A
hamutartalom 3-7 %. A kisbálák eltüzelésére szalmabála-tüzelı kiskazánban történt, ahol
az anyag viszonylag nehezen gázosodónak, lassú égésőnek bizonyult, de a kigázosodást
követıen a bálamaradvány sötétvörös izzással a búzaszalmához viszonyítva hosszabb
ideig, egyenletes hıleadással égett. Tüzeléstechnikai szempontból a búzaszalmához
viszonyítva jobb tüzelıanyagnak bizonyult, ezért a növénnyel további kísérletek
indokoltak. (MAROSVÖLGYI, 2001.a)
2.3.1.1.3. A pántlikafő (Baldingera arundinacea L.)
Évelı, hosszú tarackos, ritka bokrú szálfő. A vetés után lassan fejlıdik. Általában 4-5 évig
hasznosítható. Nagy vízigényő, kozmopolita elterjedéső faj. Szára magas, 0,5-2(3) m, a
nádra emlékeztetı, néha elágazó. Vízzel bıségesen ellátott, semleges, humuszos agyag-,
vályog-, hordalék-, vagy humuszos homoktalajokat szereti. Nitrogén-mőtrágyázás a
hozamot jelentısen növeli. Jó talajkötı és melioráló növény. Termıképessége félintenzív
öntözött körülmények között 30-40 zöld t/ha, Intenzív körülmények között 60-70 zöld t/ha.
A „Szarvasi-50” Zöldpántlikafő a magas altalajviző-, és az öntözött területeken 80-120 t/ha
hozamot ér el, de jól tőri a szárazságot is.
A pántlikafő hamutartalma jóval magasabb, mint a fás szárú lignocellulózoké, valamint a
főtıértéke is alacsonyabb, mint a faültetvények által termelt faanyagé. (MAROSVÖLGYI,
2001.a)
2.3.1.1.4. Nádfélék (Phragmites spp., Arundo spp.)
A nádból hosszú régóta készítenek különbözı anyagokat az építıipar, a hangszergyártás és
egyéb felhasználás számára. A közönséges nád (Phragmites communis) hagyományosan
tetıfedı alapanyag, azonban Európában több helyen található nádültetvényeket, amelynek
elsı osztályú részét az építıiparban, másodosztályú részét pedig tüzelıanyagnak
hasznosítanak. A kifejlett egyedek 1,5-3 méter magasságot érnek el. Átlaghos hozma
elérheti 10-22 t/ha/év-et. Kifejezetten jól tömöríthetı, jó minıségő biobrikett készíthetı
belıle.
34