Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

Üllıi akác
0,49 0,52 19,2 0,44 8,5 6,54 1,6
0,64 0,6 16,7 0,65 10,81 8,32 2,03
1 0,9 11,1 0,78 8,69 6,86 1,67
Forrás: JANZSÓ ET AL., 1988.
A nemesített fajták hozami elınyt nem mutattak a kommersz akáccal szemben. Nagyobb
különbség tapasztalható a hektáronkénti törzsszámok között, mert a nemesített akácok
kisebb mértékő törzspusztulást szenvedtek. Ápolásra csak az elsı tavaszon volt szükség,
mivel augusztusra olyan volt az állomány fejlettsége, hogy az évelı és egynyári gyomok
fejlıdését lehetetlenné tette. Az utolsó felvétel 1995-ben volt. Mára az állomány kiritkult,
az eredeti tıszám 40-85%-a található meg, a megmaradt fák tıátmérıje a 20 cm-t is eléri.
Vágást követıen sem lehetne a területen az ültetvényt ill. a kísérletet felújítani (JANZSÓ ET
AL., 1988., MAROSVÖLGYI ET AL, 1999.a).
Jánosházai és celldömölki kísérletek
Ezek olyan energiaerdı kísérletek voltak, amelyeknél azt kívánták megállapítani, hogy a
meglévı akácosok kitermelése után létrejövı sarjállományok mennyire alkalmasak
energiacélú erdık kialakítására. A hagyományos akácerdıkben III-IV fatermési osztályban
az optimális véghasználat idıpontja 25-30 év, viszont itt többszöri emberi beavatkozást
jelentenek a nevelıvágások. Ott azonban, ahol a maximális hozam elérése az egyedüli cél,
nincs szükség erre a többszöri beavatkozásra. A növedék ott valószínőleg elıbb eléri a
maximumát. A felsorolt szempontok eldöntésére, a feltett kérdések megválaszolására
HALUPA 1980 ıszén kísérleteket állított be a két területen. A kísérlet elsıdleges célja annak
megválaszolása volt, hogy a sarj akácosok mindenféle beavatkozás, illetve kezelés nélkül
mikor adják a legnagyobb évi folyónövedéket. (MAROSVÖLGYI ET AL, 1999.a)
A Jánosháza 13A erdırészletben és az 1975. tavaszán kivágott Celldömölk 1-2 tagban
létesítették a kísérleti parcellákat, amelyek minimum 0,1, maximum 0,2 hektárosak voltak.
A kísérlet kezdetekor abból a feltevésbıl indultak ki, hogy a fatömeg növekedése a
maximumot 7-9 év körül éri el. 1980 decembere és 1982 márciusa között kétszer mérték a
hozamokat úgy, hogy összesen 14 parcellán meghatározták a fatömeg nedvességtartalmát.
A kitermelt fatömeg mindkét kísérleti helyen és mindhárom évben növekedett. A 7 éves
erdı 12,7 tonna, a 8 éves 14,6 tonna olajegyenértéket termelt. A folyónövedék
olajegyenértéke is meredek emelkedést mutatott, mert az 5 éves 1,65 tonnáról a 8. évben
3,3 tonnára nıtt. Sajnos a fahozamra vonatkozó mérések 1983-ban abbamaradtak, így több
adat nem áll rendelkezésre. (JANZSÓ ET AL., 1988.)
Helvéciai kísérletek
A Helvéciai Állami Gazdaság területén az ERTI irányításával 1987 tavaszán nemesnyár és
akác fajta, illetve hálózati kísérleteket végeztek. A nemesnyár kísérletben 7 fajta szerepelt
melyekkel 1,5x1,0 m-es hálózatot telepítettek. A mért adatok alapján a következı
hozamokat állapították meg. A legnagyobb hozamot (abszolút szárazanyagban mérve) az
’OP 229’(6,17t/ha/év) és a ’Pannónia’(5,97t/ha/év) produkálta, emellett azonban a
’BL’(5,97t/ha/év) és a ’Blanc du Poitu’(4,76t/ha/év) is figyelmet érdemel. Az átlagtól
(4,65t/ha/év) elmaradtak az ’I-45/51’(3,53t/ha/év), az ’S-298-8’(3,48t/ha/év) és az ’I-
214’(3,21t/ha/év). A hálózati kísérletek alapján megállapítható volt, hogy a nemesnyár
energiacélú ültetvényekben a legnagyobb mennyiségő dendromassza, a 0,5-1,0 m
növıtérben adódik.
27