Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ... Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

22.01.2013 Views

A megújulók hasznosítása nemcsak a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlıdéshez járul hozzá, hanem ösztönzi a helyi munkahelyteremtést, biztonságosabbá teszi az energiaellátást, lehetıvé teszi az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kyotói Jegyzıkönyvben foglalt célkitőzések gyorsabb megvalósulását és kedvezıen hat a társadalmi kohézióra, ami alapfeltétele az EU jövıbeni fejlıdéséhez. Ennek köszönhetıen mára az energia-, a mezıgazdasági- és a környezetvédelmi politika szerves részévé váltak a megújuló energiaforrások. Az Unió régi 15 tagállamában a megújuló energiák részaránya jelenleg 5,3 % (2.2. sz. táblázat), mely jelentısen magasabb a hazai adatnál, ám jelentısen elmarad a kívánatos mértéktıl. 2.2. sz. táblázat: A megújuló energia részaránya az EU régi tagállamaiban Ország Részarány Ország Részarány Ausztria 24,3% Luxemburg 1,4% Belgium 1,0% Németország 1,8% Dánia 7,3% Olaszország 5,5% Egyesült Királyság 0,7% Portugália 15,7% Finnország 21,3% Spanyolország 5,7% Franciaország 7,1% Svédország 25,4% Görögország 7,3% EU-15 összesen 5,3% Hollandia 1,4% Írország 2,0% Forrás: SZAJBERT, 2005. in BAI, 2006. MAGYARORSZÁG 3,6% A megújuló energiaforrások részarányának növelése érdekében elsı lépésként, 1996-ban elkészült a megújuló energiaforrások fejlesztésével foglalkozó Zöld Könyv, majd 1998-ban a teljes stratégiai fejlesztési programot tartalmazó Fehér Könyv. A program célja egy integrált piac megteremtése és versenyhelyzet kialakítása az energiaellátás területén, mert csak így biztosítható az olcsó energia, valamint a gyártóipar versenyképessége. E feladatba az energiaárak leszorítása is beletartozik. Ezen kívül kötelezı a kapcsolt hıtermelés (kogeneráció, trigeneráció) és a megújuló energiák alkalmazásának elımozdítása. (BIOENERGY, 2002., FEHÉR KÖNYV, 1997., VAJDA, 2001.) Az Európai Unió megújuló energiaforrás fejlesztési koncepciója azt tőzte ki célul, hogy a megújuló energiaforrások arányának növelésével jelentıs mértékben elısegíthesse a globális üvegházhatást okozó gázok 2010-ig mintegy 15%-kal való csökkentésére vonatkozó nemzetközi egyezményekben rögzített követelmények teljesítését. A koncepció megvalósításának egy további indoka az EU energiaimport függıségének csökkentése. Jelenleg az EU tagországok energiaszükségletük mintegy 50%-át importból fedezik. Ez az arány jelentısebb energiapolitikai intézkedések megtétele nélkül 2020-ig elérheti a 70%-ot. (BOHOCZKY, 1994., BARÓTFI, 2000., MAROSVÖLGYI, 2004.) A fejlesztési program legfontosabb célja, hogy tíz év alatt a megújuló energiaforrások részesedése az EU 15 (EU 25) tagországában kétszeresére, kb. 12%-ra növekedjék, aminek feltétele, hogy az egyes megújuló energetikai technológiák fejlesztését illetıen teljesüljenek a korábbi fejlesztési koncepciókban rögzített mőszaki célkitőzések. Ennek érdekében az Európai Unió a K+F keretprogramjain belül kiemelt pénzügyi támogatást biztosít a racionálisnak megítélt fejlesztési programok teljesítéséhez és a korábban 6

megfogalmazott mőszaki, gazdasági és egyéb akadályok elhárítására. Ezzel olyan átfogó intézkedéseket helyez kilátásba, amelyek az energiapiac, a környezetvédelem, az agrárgazdaság, a regionális és vidékfejlesztési politika, a munkaerı-gazdálkodás, az adózási és versenyszabályok, a kutatás és fejlesztés, valamint az oktatás területeire egyaránt kiterjednek. (POÓS, 1999.) A fejlesztési koncepció a megújuló energiaforrások körébe sorolja a napenergiát, a szél- és víz energiát, a biomasszát és a geotermikus energiát, elsısorban hı- és villamos energiaellátás céljaira, valamint a biomassza eredető energiahordozók motor hajtóanyagként történı hasznosítását. Az EU tagországokban a megújuló energiaforrások részaránya 1990-1995 között 5,0%-ról csupán 5,3%-ra növekedett. Legmagasabb Svédországban (26,7%), Ausztriában (23,3%), Finnországban (20,9%) és Portugáliában (16,9%), elsısorban azon országokban, ahol a biomassza energetikai hasznosítása már jelenleg is számottevı. (DENCS ET AL. 1999.) BAI, 2006. szerint a vízenergia mellett a biomassza képviseli a legnagyobb részarányt a megújulók között, jelentıségét viszont növeli univerzális felhasználhatósága, szemben a vízenergiával, mely csak elektromos energia elıállítására alkalmas. A villamosenergiatermelésben a megújulók részarányában várható a legnagyobb, a következı három évtizedben mintegy háromszoros növekedés. (BAI, 2006.) 2.3. sz. táblázat: Az EU megújulókkal kapcsolatos legfontosabb jogszabályai Évszám Jogszabály 1974 Határozat az energiatakarékossági politikák fejlesztésérıl 1980-1990 Energiapolitikai célkitőzések meghatározása 1986-1995 Újabb közös energetikai célkitőzések meghatározása 1995 Fehér Könyv a Közösségi energiapolitikáról 1996 96/92/EC: az energiapiac liberalizációjáról 1997 8522/97. sz. határozat („Zöld Könyv”) 1999 Felkészülés a Kyotoi Jegyzıkönyv végrehajtására 2001 2001/77/EKr : megújuló erıforrásokból származó energia elterjedésének támogatása 2002 Sevillai keret-megállapodás a megújítható energiaforrások fejlesztésérıl 2003 A villamos energia határokon keresztül történı kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekrıl (1228/2003/EKr) A villamos energia belsı piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl (2003/54/EKr) Az üvegházgázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelemi rendszerének létrehozásáról (a 96/91/EK irányelv módosítása, 2003/87/EKr) 2003/30 EKr a bioüzemanyagok közlekedésben való alkalmazásáról 2004 a hasznos hıigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belsı energiapiacion való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról (2004/8/EKr) Források: SZAJBERT, 2005., BOHOCZKY, 2004., GİGÖS, 2005. in BAI, 2006. 7

megfogalmazott mőszaki, gazdasági <strong>és</strong> egyéb akadályok elhárítására. Ezzel olyan átfogó<br />

intézked<strong>és</strong>eket helyez kilátásba, amelyek az energiapiac, a környezetvédelem, az<br />

agrárgazdaság, a regionális <strong>és</strong> vidékfejleszt<strong>és</strong>i politika, a munkaerı-gazdálkodás, az<br />

adózási <strong>és</strong> versenyszabályok, a kutatás <strong>és</strong> fejleszt<strong>és</strong>, valamint az oktatás területeire<br />

egyaránt kiterjednek. (POÓS, 1999.)<br />

A fejleszt<strong>és</strong>i koncepció a megújuló energiaforrások körébe sorolja a napenergiát, a szél- <strong>és</strong><br />

víz energiát, a biomasszát <strong>és</strong> a geotermikus energiát, elsısorban hı- <strong>és</strong> villamos<br />

energiaellátás céljaira, valamint a biomassza eredető energiahordozók motor<br />

hajtóanyagként történı hasznosítását. Az EU tagországokban a megújuló energiaforrások<br />

r<strong>és</strong>zaránya 1990-1995 között 5,0%-ról csupán 5,3%-ra növekedett. Legmagasabb<br />

Svédországban (26,7%), Ausztriában (23,3%), Finnországban (20,9%) <strong>és</strong> Portugáliában<br />

(16,9%), elsısorban azon országokban, ahol a biomassza energetikai hasznosítása már<br />

jelenleg is számottevı. (DENCS ET AL. 1999.)<br />

BAI, 2006. szerint a vízenergia mellett a biomassza képviseli a legnagyobb r<strong>és</strong>zarányt a<br />

megújulók között, jelentıségét viszont növeli univerzális felhasználhatósága, szemben a<br />

vízenergiával, mely csak elektromos energia elıállítására alkalmas. A villamosenergiatermel<strong>és</strong>ben<br />

a megújulók r<strong>és</strong>zarányában várható a legnagyobb, a következı három<br />

évtizedben mintegy háromszoros növeked<strong>és</strong>. (BAI, 2006.)<br />

2.3. sz. táblázat: Az EU megújulókkal kapcsolatos legfontosabb jogszabályai<br />

Évszám Jogszabály<br />

1974 Határozat az energiatakarékossági politikák fejleszt<strong>és</strong>érıl<br />

1980-1990 Energiapolitikai célkitőz<strong>és</strong>ek meghatározása<br />

1986-1995 Újabb közös energetikai célkitőz<strong>és</strong>ek meghatározása<br />

1995 Fehér Könyv a Közösségi energiapolitikáról<br />

1996 96/92/EC: az energiapiac liberalizációjáról<br />

1997 8522/97. sz. határozat („Zöld Könyv”)<br />

1999 Felk<strong>és</strong>zül<strong>és</strong> a Kyotoi Jegyzıkönyv végrehajtására<br />

2001 2001/77/EKr : megújuló erıforrásokból származó energia<br />

elterjed<strong>és</strong>ének támogatása<br />

2002 Sevillai keret-megállapodás a megújítható energiaforrások<br />

fejleszt<strong>és</strong>érıl<br />

2003 A villamos energia határokon keresztül történı kereskedelme esetén<br />

alkalmazandó hálózati hozzáfér<strong>és</strong>i feltételekrıl (1228/2003/EKr)<br />

A villamos energia belsı piacára vonatkozó közös szabályokról <strong>és</strong> a<br />

96/92/EK irányelv hatályon kívül helyez<strong>és</strong>érıl (2003/54/EKr)<br />

Az üvegházgázok kibocsátási egységei Közösségen belüli<br />

kereskedelemi rendszerének létrehozásáról (a 96/91/EK irányelv<br />

módosítása, 2003/87/EKr)<br />

2003/30 EKr a bioüzemanyagok közleked<strong>és</strong>ben való alkalmazásáról<br />

2004 a hasznos hıigényen alapuló kapcsolt energiatermel<strong>és</strong> belsı<br />

energiapiacion való támogatásáról <strong>és</strong> a 92/42/EGK irányelv<br />

módosításáról (2004/8/EKr)<br />

Források: SZAJBERT, 2005., BOHOCZKY, 2004., GİGÖS, 2005. in BAI, 2006.<br />

7

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!