Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

dendromasszából származó biotüzelıanyagokkal. Azonban természetesen nem szabad
figyelmen kívül hagyni azt, hogy az energiafő elégetésekor sokkal több kálium, szilícium
és klór szabadul fel, mint az energiafánál. Ez kedvezıtlenebb tulajdonságokat kölcsönöz az
energiafőnek, mert elégetése során sokkal korrozívabb, mint a dendromassza. Ezért a
késıbbiekben szükséges olyan indexek kidolgozása, amelyek figyelemmel vannak a káros
hamualkotók hatására.
Az összehasonlítást elvégeztem a biobriketteknél, ahol a fás lignocellulóz alapú brikettek
FVI értékei jóval nagyobbak, mint a lágyszárú lignocellulóz alapú biobrikettek FBVI
értékei. Ez elsısorban a lágyszárúak, általában főfélék magas hamutartamának köszönhetı.
5.3. A biobrikett (fabrikett, egyéb lignocellulóz brikett) elıállításával kapcsolatos,
mőszaki- és anyagvizsgálatok, valamint azok eredményeinek hasznosulása
5.3.1. A biobrikett-gyártásról általában
A brikett-gyártás az aprítással ellentétes mőveletnek, a darabosításnak egyik módja. A
brikett-gyártás során az aprószemcsés laza anyagból megfelelı nyomással üregekben – a
nyersanyag minıségétıl függıen, kötıanyaggal vagy anélkül – tömör alaktestek: brikettek,
tabletták, blokkok, téglák készíthetık. Iparilag legelterjedtebb a szenek brikettálása, de
érceket, tızeget, kısót, különféle takarmánykeverékeket és számos hulladék anyagot, mint
napraforgó-, kávé-, rizshéjat, főrészport, maradványokat stb. is brikettálnak. A szükséges
nyomás a brikettálandó anyag minıségétıl függ. Ugyanakkor a melléktermékek közvetlen
tüzelését nagymértékben gátolja azok terimés jellege, a szállítás és szárítás oldásának
nehézsége. Ezen okok miatt tüzelésre csak a keletkezés helyének szők környezetében lehet
gondolni. A biobrikett nagyobb távolságra is viszonylag gazdaságosan szállítható,
megszőnik szezonális jellege. (LÁNG, 1985.)
A tüzelési célra alkalmas biobrikett legfıbb jellemzıje a nagy sőrőség, ill. tömörség (1-1,4
g/cm 3 ). A melléktermékekbıl a biobrikettet kötıanyag nélkül készítik, célszerő lehet
azonban különbözı melléktermékek összekeverése, ill. bekeverése is, de a biobrikettnél
kötıanyag felhasználása nélkül végzik a gépek a tömörítést.
Magyarországon különbözı típusú és mőködési elvő présgépeket használnak (csigás,
dugattyús). A gépek préselési energiaigénye eltérı. Legkisebb a dugattyús prések
energiaigénye, a legnagyobb a csigás préseké, de ez a préselési technológia legkevésbé
érzékeny az alapanyag nedvességtartalmára. A gépektıl függetlenül a préselvény
tömörsége, pontosabban a fajlagos súlya alapvetıen meghatározza a fajlagos
energiafelhasználást. (KOVÁCS, 1987., MAROSVÖLGYI, ET IVELICS, 2005.)
A biobrikett-gyártás alapvetıen két technológiában folytatható. Ezek beruházási- és
üzemeltetési költségeket tekintve alapvetıen eltérnek egymástól. Biobrikett állítható elı a
már szárított faanyagot feldolgozó üzemek por- és finomforgács hulladékaiból, illetve az
elsıdleges fafeldolgozás változó nedvességtartalmú, utánaprítást, szárítást, osztályozást és
technológiai anyagmozgatást igénylı, főrészpor-, fa- és kéreghulladékaiból valamint
mezıgazdasági és egyéb melléktermékekbıl. (KOVÁCS, 1988., MAROSVÖLGYI, 2001.)
Különbséget kell tenni a brikett és a pellet között. Brikettnek nevezzük az 50 mm vagy
ennél nagyobb átmérıjő, kör, négyszög, sokszög, vagy egyéb profilú tömörítvényeket,
melyeket különbözı melléktermékekbıl állítanak elı. Pelletnek nevezzük a körcellás
102