Értekezés - Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és ...

A szilárd biomasszákat, mint energiahordozókat az energetikai hasznosítás szempontjából
nagyon nehéz értékelni. Az energiafa, vagy egyéb energia célú dendromassza
összehasonlításánál nem szabad abba a hibába esni, hogy csak az adott alapanyag
főtıértékét és víztartalmát vesszük számításba. Ez alapján nemcsak a főtıértéket és a
víztartalmat, hanem a sőrőséget és a hamutartalmat is szükséges meghatározni, és
számításba venni. A teljesebb körő összehasonlításhoz, értékeléshez létre kell hozni egy
olyan indikátort, amely tartalmazza az adott alapanyag víztartalmát, hamutartalmát,
főtıértékét és sőrőségét.
LABRECQUE ET AL. 1997. meghatározták az úgynevezett energiafa értékelı indexet (FVI -
Fuelwood value index), amely az energetikai faültetvényekbıl (elsısorban Salix ssp.)
származó tüzelıanyag összehasonlítását teszi lehetıvé, anélkül, hogy csak a főtıérték
alapján vennénk számításba az egyes fafajok aprítékát. Ez alapján a rövid vágásfordulójú
faültetvények egyes fafajai tüzelıanyag minıségük alapján más sorrendet alkotnak, mint
azt a főtıértékük alapján létre lehetne hozni. LABRECQUE ET AL. 1997. által kialakított
indikátor a főtıértéket és a speciális sőrőséget pozitív értékként, a hamutartalmat és
víztartalmat negatív értékként tekinti. Kanadában LABRECQUE ET AL. 1997. a főtıértéket
egy ASTM D240-87 módszer segítségével, bomba kaloriméterben határozta meg.
A speciális sőrőséget úgy határozták meg, hogy az adott anyag szárított tömegét elosztják
ugyanennek az anyagnak a zöld térfogatával. A zöld anyag térfogatát vízbe merítéssel
mérik, egy hengerben. A szárítást 3-4 napig 70 Celsius fokon végzik. A szárítást tömeg
álladóságig hajtják végre, amely mérés eredménye a száraz tömeg. Ez alapján a képlet a
következı: speciális sőrőség (SG) = (szárított anyag tömege) / (zöld anyag térfogata).
5.2.1.1. Az energiafa értékelı indikátor (FVI)
Az elızıekben bemutatott mérési módokkal meghatározott főtıérték, speciális sőrőség,
hamutartalom és víztartalom alapján, LABRECQUE ET AL. 1997. a következıképpen
határozzák meg az energiafa értékelı indikátort:
FVI=(CV*SG)/(A*W),
ahol CV az energiafa főtıértéke (KJ/g), SG az energiafa speciális sőrősége (g/m 3 ), A az
energiafa hamutartalma (g/g), W az energiafa víztartalma (g/g).
LABRECGUE ET AL. 2003. a következı átlagos energiafa értékelı indikátor értékeket
határozták meg a rövid vágásfordulójú főz ültetvényekbıl kikerülı energia aprítékra
(zárójelben a sorrend), ugyanakkor az 5.3. sz. táblázat tartalmazza főz fafajok átlagos
főtıértékét, hamutartalmát, speciális sőrőségét és víztartalmát (zárójelben az egyes
jellemzık alapján kialakult sorrenddel):
5.3. sz. táblázat: Különbözı kanadai főz klónok tüzeléstechnikai értékei:
Fafaj FVI Főtıérték Hamutartalom
Speciális
sőrőség
Víztartalom
Salix viminalis 1030,6 (1) 19,21 (3) 1,79 (1) 0,44 (2) 46,20 (1)
Salix petiolaris 954,3 (2) 19,59 (1) 2,31 (3) 0,51 (1) 46,70 (2)
Salix discolor 849,1 (3) 19,22 (2) 1.92 (2) 0,42 (3) 50,29 (3)
Forrás: LABRECQUE ET AL. 1997.
Afrikában ABBOT ET AL. 1997. máshogy határozták meg az energiafa érték indikátort.
Malawiban a tőzifa értékelésnél elsısorban a fafajok száradási sebességét tartják
meghatározónak, ezért az értékelı indikátor összetevıit máshogy határozták meg, mint
LABREGUE ET AL. 1997.
99