ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
6. FEJEZET<br />
73<br />
SZTATIKUS, STACIONÁRIUS FELADATOK MEGOLDÁSI MÓDSZEREI<br />
A ϕ( r ) függvénynek legalább szakaszonként folytonosan deriválhatónak kell lennie<br />
V belsejében és az A felületen. Az ismert ρ-tól elvárjuk, hogy ne legyen szinguláris a<br />
V térfogatban.<br />
A funkcionál értéke megváltozik, ha ϕ érték változik. Legyen a változás δϕ.<br />
A funkcionál értéke ekkor W [ ϕ+ δϕ].<br />
A funkcionál variációjának a<br />
δW = W[ ϕ+ δϕ]− W[<br />
ϕ]<br />
(6.22a)<br />
kifejezést nevezzük.<br />
Pontosabb megfogalmazásban a funkcionál elsõ variációját keressük, ez (6.22a)nál<br />
a δϕ megváltozással (ez a ϕ függvény variációja!) arányos lesz, és a magasabb<br />
rendû tagokat elhanyagoljuk. (Az egész gondolatmenet úgy néz ki, mint a<br />
függvényeknél az elsõ derivált képzése.) Szokás ezt úgy is megfogalmazni, hogy a<br />
δϕ variációja elsõ rendben kicsi.<br />
A variációszámítás azt a függvényt keresi, amelynél a funkcionál variációja zérus.<br />
A deriválttal való rokonság okán ez azt jelenti, hogy a funkcionálnak a keresett<br />
függvény ezen értékénél szélsõértéke van. Jól megválasztott funkcionál esetén<br />
ilyenkor a keresett függvény adott fizikai feladatmegoldás, például az elektrosztatika<br />
peremérték-feladatának megfelelõ potenciálfüggvény. Az elmondottak értelmében<br />
(6.22a) variációja:<br />
ρ<br />
ρ<br />
δ ϕ δϕ<br />
ϕ δϕ ϕ<br />
ε ε ϕ<br />
1<br />
2<br />
W = ⎡ ( + ) ⎤<br />
1<br />
2<br />
⎣<br />
grad<br />
⎦<br />
dV− ( + ) V− ∫ [ ] V + V<br />
2<br />
∫ d grad d d<br />
2 ∫<br />
A kijelölt mûveletek elvégzése után:<br />
V<br />
0 V V<br />
0<br />
(6.22b)<br />
σ<br />
δ ϕ δϕ<br />
ε δϕ<br />
W = ∫ grad grad( ) d V−∫ dV,<br />
(6.23)<br />
V V 0<br />
ahol az utolsó tagot elhanyagoljuk, mert (δϕ) 2-tel arányos. Ez a tag egyébként<br />
nemnegatív, ezért a funkcionál a minimumát veszi fel.<br />
A Green-tétel felhasználásával kapjuk:<br />
δ ϕ ρ<br />
ϕ<br />
W δϕ V δϕ<br />
ε n A<br />
⎡ ⎤<br />
= − ⎢ + ⎥<br />
∂<br />
∫ Δ d +<br />
⎢ ⎥ ∫�<br />
d<br />
(6.24)<br />
V ⎣<br />
0 ⎦<br />
∂ A<br />
A funkcionál variációja tehát akkor tûnik el, ha a felületi integrál zérus, a ϕ függvény<br />
a térfogatban pedig eleget tesz a<br />
ρ<br />
Δϕ =−<br />
(6.25)<br />
ε0<br />
Poisson-egyenletnek.<br />
A felületi integrál két esetben tûnik el:<br />
a) δϕ = 0 a vizsgált térfogat felületén. Ez azt jelenti, hogy a ϕ függvény variációját<br />
úgy kell megválasztani, hogy az a peremen (vagy annak legalább egy részén) ne<br />
változzék. Más szóval a ϕ + δϕ és a ϕ függvény peremfeltétele azonos.<br />
b)Ha azonban az elõzõ feltétel nem teljesül, a peremen ∂<br />
∂ =<br />
ϕ<br />
0, azaz a derivált<br />
n