ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
4. FEJEZET<br />
12 A tételt Green angol matematikus<br />
és fizikus 1824-ben<br />
fogalmazta meg.<br />
39<br />
<strong>ELEKTRO</strong>SZTATIKA ÉS STACIONÁRIUS ÁRAMLÁSI TÉR<br />
A GYAKORLATI <strong>ELEKTRO</strong>SZTATIKA KÉRDÉSEI<br />
Az eddigiekben elõre megadott térbeli (felületi stb.) töltéseloszlás terét kerestük.<br />
Ennek a feladatnak kicsi a gyakorlati jelentõsége. A gyakorlatban ugyanis a legritkább<br />
esetben ismerjük a töltések eloszlását.<br />
Melyek tehát a gyakorlati elektrosztatika alapfeladatai?<br />
1. Ismerjük az elektródok geometriáját. Mindegyik elektróda potenciálja adott (és<br />
természetesen állandó). Keressük a tér minden egyes pontjában a potenciált (és<br />
térerõsséget), miközben mindenütt érvényes a Δϕ = 0 egyenlet, azaz az<br />
elektródok közötti térben nincsen töltés!<br />
2. Ismerjük az elektródok geometriáját, valamint minden egyes elektróda össztöltését.<br />
Keresendõ a tér minden pontjában a potenciál (és térerõsség), miközben ismét a<br />
Δϕ = 0 egyenlet mindenütt érvényes, az elektródokon kívüli térben nincs töltés.<br />
AZ <strong>ELEKTRO</strong>SZTATIKA EGYENLETEINEK<br />
EGYÉRTELMÛ MEGOLDÁSA<br />
A 3. fejezetben igazoltuk, hogy a Maxwell-egyenletek megoldása igen általános<br />
feltételek mellett egyértelmû. Már ott megjegyeztük azonban, hogy az idõben nem<br />
változó terek esetén a levezetés nem alkalmazható.<br />
A továbbiakban bemutatjuk, hogy zárt térfogatban a megoldás egyértelmû, ha a<br />
térfogat határolófelületén a potenciál vagy a térerõsség normális komponense (ez a<br />
felületi töltéssûrûségnek felel meg) adott. A bizonyítás homogén közeget feltételez.<br />
A bizonyítás elvégzéséhez szükségünk van az ún. Green-tételre. 12 Ez a tétel a<br />
matematika Gauss-tételének közvetlen folyománya.<br />
Alkalmazzuk a Gauss-tételt az<br />
u = ψ grad ϕ<br />
(4.20)<br />
vektorfüggvényre, ahol ψ és ϕ folytonosan differenciálható skalárfüggvények. Az<br />
u-t a Gauss-tételbe helyettesítve kapjuk, hogy<br />
∫ ( ) = ∫<br />
div ψ grad ϕ d V � ψ grad ϕ dA.<br />
(4.21)<br />
v A<br />
A vektoranalízisbõl ismert, hogy<br />
azaz<br />
div ( ϕv)= ϕ div v+ v grad ϕ,<br />
(4.22)<br />
div ( ψ grad ϕ)= ψ div grad ϕ+ grad ψ grad ϕ− ψΔϕ+ grad ϕ grad ψ, (4.23)<br />
amit (4.21)-be helyettesítve kapjuk, hogy<br />
∫ ( ψΔ ϕ+ grad ϕ grad ψ) dV = ∫�<br />
ψ grad ϕdA.<br />
(4.24)<br />
V<br />
A