ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
3. FEJEZET<br />
29<br />
A MAXWELL-EGYENLETEK<br />
Hasonlóan a B vektor kezdeti értéke eleget kell, hogy tegyen a (III) egyenletnek.<br />
Az elõzõhöz hasonló gondolatmenettel:<br />
∂<br />
div B= 0 ⇒ div B= f ( r),<br />
(3.17)<br />
∂t<br />
azaz a mágneses indukció divergenciája idõtõl független, csak a helytõl függ. Miután<br />
ez a mennyiség kezdetben zérus, a továbbiakban mindvégig zérus marad.<br />
4. Az egyenletek megoldását kereshetjük zárt térrészben, vagy nyitott (végtelen)<br />
térben. Az elsõ esetben a zárt térrészen kívül a „külvilágban” szereplõ gerjesztések<br />
hatását úgy vesszük figyelembe, hogy a térrészünket határoló zárt felületen<br />
peremfeltételeket írunk elõ. Ezek általában a teret jellemzõ vektorok, vagy azok<br />
egyes komponensei. Más a helyzet a nyitott tér esetén. Ekkor a mezõ egyes<br />
vektorainak, ill. komponenseinek a végtelenben megfelelõ határértékhez kell<br />
tartaniuk.<br />
Végezetül: elemezve az (I)–(V) egyenleteket, felismerhetjük, hogy csak elektromos<br />
és mágneses mennyiségeket tartalmaznak. Együtt tehát zárt rendszert képeznek, amely<br />
alkalmas az elektromágneses jelenségek leírására, de nem kapcsolja össze azokat a<br />
fizika más ágaival. Ahhoz, hogy az elektrodinamikát elhelyezzük a fizika nagy<br />
épületében, szükségünk van egy olyan mennyiség elektromágneses definíciójára,<br />
amely a fizika lehetõleg minél szélesebb területein szintén értelmezett. Ilyen<br />
mennyiség lehet az erõ. És valóban, találunk olyan leírást, amelyik a Maxwellegyenletek<br />
rendszerét az (1.1) Lorentz-erõvel egészíti ki. Mi itt a másik általános<br />
mennyiséget fogjuk definiálni: az energiát.<br />
ENERGIASÛRÛSÉG ÉS ENERGIAÁRAMLÁS<br />
A Maxwell-egyenletek által leírt közelhatás jellegébõl következik, hogy az<br />
elektromágneses mezõ energiája a konfigurációs geometriai térben elosztva<br />
helyezkedik el. Egy pont környezetében az energia megváltozása és az itt „eltûnõ”<br />
energia megjelenése egy másik pont környezetében csak az energia áramlása útján<br />
képzelhetõ el. A w energiasûrûség és az S energiaáram vektor között tehát a töltés és<br />
áram folytonossági egyenletéhez hasonló összefüggésnek kell fennállnia:<br />
∂w<br />
+ div S = 0. (3.18)<br />
∂ t<br />
Könnyen belátható azonban, hogy ez a törvény nem igaz. A töltéssel ellentétben,<br />
amely nem keletkezik és nem tûnik el, az elektromágneses energia keletkezik és<br />
eltûnik. Az energiamegmaradás törvénye ugyanis valamennyi energiafajtára együtt<br />
érvényes, külön az elektromágneses energiára nem. Az elektromágneses energia<br />
például csökken, amikor a közeget melegíti.<br />
A közeggel kölcsönhatást a Lorentz-törvény (1.1) írja le. Munkát csak az<br />
elektromos térerõ végez, a mágneses erõhatás ugyanis mindig merõleges a részecske<br />
sebességére. Belátható, hogy egységnyi térfogatú, elektromosan töltött anyagon a<br />
teljesítmény EJ. A (mechanikai) teljesítmény ugyanis erõ × sebesség formában<br />
számítható. Esetünkben egy töltésre F = QE, térfogategységre F = ρE. A teljesítménysûrûség<br />
tehát p = Fv = ρEv = Eρv = EJ [lásd (1.13)]. Pozitív p esetén a tér