ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka

2. FEJEZET
2.10. ábra
Mágneses hiszterézis
20
ELEKTROMÁGNESES TÉR ÉS KÖZEG KÖLCSÖNHATÁSA
A mágneses térben a div B = 0 állítás alapján a tér létrehozásában a mágneses
töltés nem, csak mágneses dipólusok játszhatnak szerepet. A B és H közötti kapcsolat
(2.30)-cal teljes analógiában
B = μ 0H + M (2.31)
alakba írható, ahol M a mágneses polarizáció, a mágneses dipólsûrûség vektora.
Lineáris esetben
M = μ 0 χ mH, (2.32)
ahol X m a mágneses szuszceptibitás. Ezzel
( ) =
μ= + χ μ μ μ
1 m 0 r 0
(2.33)
Ismét teljes analógiában az elektromos jelenségekkel.
Az alapvetõ különbség χ e és χ m nagyságrendjében van. Amíg az elektromos
szuszceptibitás értéke általában 1 és 20 között van, bár ennél nagyobb értékek is
elõfordulnak, a mágneses szuszceptibilitás értéke nem ferromágneses anyagokra
–10 –2 < χ m < 10 –4 nagyságrendbe esik. A nem ferromágneses anyagok tehát a
teret gyakorlatilag nem befolyásolják. Ferromágneses anyagokra azonban χ m
akár a 10 6 -t is elérhetik. Ferromágneses anyagoknál azonban illuziórikus a lineáris
modellel számolni. Ilyenkor a konstitutív reláció nemlineáris:
B = F(H). (2.34)
Ez a nemlineáris kapcsolat a 2.10. ábrán látható.
B
H
A legszembetûnõbb, hogy a függvény nem egyértékû. B aktuális értéke az elõélettõl
függ. Lineáris összefüggést csak kezeletlen anyagok és igen kis terek esetén
kapunk. μ r értéke ilyenkor 10 és 10 4 közé esik.
TÉRJELLEMZÕ VEKTOROK VISELKEDÉSE
KÖZEGEK HATÁRÁN
A vizsgált térrészekben a közegek inhomogének lehetnek. Ennek leggyakoribb formája,
hogy elõírt felületeken az ε, μ és σ közegjellemzõk hirtelen változnak. Az
ugrásszerû változás következtében a térjellemzõ vektorok is ugrásszerûen változni
fognak. Ennek az ugrásnak a meghatározása a következõ célkitûzés.