ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1. FEJEZET<br />
7 Szokás ezt a törvényt Ampère<br />
gerjesztési törvényének nevezni.<br />
Ez helytelen, Ampère soha<br />
nem írt fel ehhez hasonló öszszefüggést.<br />
10<br />
AZ <strong>ELEKTRO</strong><strong>MÁGNESES</strong> <strong>TEREK</strong> ALAPVETÕ ÖSSZEFÜGGÉSEI<br />
Ekkor, idõben változatlan mennyiségek esetén érvényes a gerjesztési törvény 7 :<br />
� B d l=<br />
μ0 I,<br />
(1.36)<br />
∫ l<br />
ahol<br />
I az integrálás l útja által kifeszített A felületen keresztülfolyó áram.<br />
GERJESZTETT VEKTOROK<br />
Hangsúlyozzuk: az integrál-összefüggések szabad térben (elméletileg vákuumban,<br />
gyakorlatilag levegõben) érvényesek. Alapvetõen esztétikai okokból szokás ezeket<br />
a törvényeket olyan alakra hozni, hogy ne szerepeljenek bennük állandók. Ebbõl a<br />
célból bevezetik a D eltolási vektort (villamos fluxussûrûséget):<br />
⋅<br />
D= ε E<br />
As<br />
0<br />
m 2<br />
és a H mágneses térerõsséget:<br />
H= B<br />
1<br />
μ<br />
0<br />
(1.37)<br />
A<br />
. (1.38)<br />
m<br />
Az (1.33), (1.36–38) felhasználásával a Gauss-törvény és a gerjesztési törvény az<br />
alábbi egyszerû alakba írható:<br />
∫�<br />
D d A= ∫ ρ dV, ∫�<br />
H d l=∫J dA,<br />
(1.39–1.40)<br />
A<br />
V<br />
L<br />
ahol a gerjesztõmennyiségeket (a töltést és az áramot) a sûrûségükkel jellemeztük.<br />
A fenti két egyenlet az elektromágneses tér két újabb jellemzõ vektorát tartalmazza<br />
és ezen egyenletek alapján joggal nevezzük õket gerjesztett vektoroknak. Közeg<br />
jelenléte nélkül, szabad térben E és D, illetve B és H csak egy skalár szorzóban<br />
különböznek, ezért fizikai tartalmuk azonos. Az intenzitásvektorok és a gerjesztett<br />
vektorok eltérõ fizikai tartalmat csak közegek jelenléte esetén hordoznak.<br />
FARADAY INDUKCIÓTÖRVÉNYE<br />
Visszatérve a Φ mágneses fluxushoz, tapasztalati tényként fogadjuk el az indukciótörvényt,<br />
ami azt állítja, hogy ha bármely vezetõ által körülfogott fluxus az idõben<br />
változik, akkor ebben a vezetékben a fluxusváltozás sebességével arányos feszültség<br />
keletkezik:<br />
Ui<br />
t<br />
=−∂<br />
Φ<br />
. (1.41)<br />
∂<br />
A térerõsséget a majdnem zárt vezetõ oly módon „integrálja” (1.2. ábra), hogy az<br />
indukált térerõsség addig mozgatja el a töltéseket, amíg az eredõ térerõsség (az Ei indukált és az E sztatikus tér összege) a vezetõben zérus nem lesz. A vezeték vég-<br />
s<br />
pontjaiban felhalmozódott töltés csak a légrésben hoz létre teret.<br />
A
Change language