ELEKTRO- MÁGNESES TEREK - Munka

8. FEJEZET
132
TÁVVEELEKTROMÁGNESES HULLÁMOK KELTÉSE
Valóban:
E ωμ0
μ0
= = μ = =
H β
εμ
μ
ε
c 0
0 . (8.36)
0 0 0
Az abszolút érték ebben a kifejezésben úgy értetendõ mint a térbeli vektorok
komplex amplitúdója. A fenti kifejezés tehát eltérõ fázisú terek esetén komplex
mennyiségre is vezethet. Konkrét esetünkben ez a hányados valós.
A hányadost hullámimpedanciának, valós esetben hullámellenállásnak nevezzük:
μ
0 Z0 = ≅ ≅
ε0
( )
377 Ω 120π
Ω , (8.37)
a szabad tér hullámellenállása.
Összefoglalva: a távoli tér három legfontosabb tulajdonsága:
1. Az elektromos és mágneses térerõsségvektorok merõlegesek egymásra és a haladás
irányára. Valóban
Hl× r0, (8.38)
és a komponensegyenletekbõl levezethetõen:
[ ]
E= H× r0 Z 0 . (8.39)
2. A térerõsségvektorok amplitúdói között valós hányados a hullámellenállás:
E
H = Z 0 . (8.40)
3. A térerõsségvektorok 1/r-rel arányosak. A frekvencia helyett szabadtéri hullámhosszat
( λ= 2 π/ β)
használva a következõ, gyakran alkalmazott összefüggéseket
kapjuk:
1 1 l −jβr l −jβr
Eϑ= j Z I ϑe = j60π I ϑe
2 r λ
r λ
1
0 0sin 0sin
; (8.41)
l − βr
Hϕ
= j I ϑe
r λ
j
1 1
0
2
sin . (8.42)
Az antenna amplitúdó-iránykarakterisztikája a távoli térerõsségre az alábbi módon
definiált:
F ( ϑ, ϕ)=
( )
( )
E r,
ϑ, ϕ
E r,
ϑ, ϕ
max
. (8.43)
Az összefüggésben a vektor komplex amplitúdójának valós abszolút értékét
jelzi. (8.43)-ban az iránykarakterisztika nyilvánvalóan nem függ a távolságtól, hiszen
a számláló és a nevezõ távolságfüggése egyaránt 1/r.