Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A tanácsüléseken rendszeresen szó esett a gyermekek iskolán kívüli tevékenységérõl.<br />
A problémák súlyát jól jellemzi, hogy kénytelenek voltak határozatot hozni a kiskorúak<br />
szeszes italtól és esti rendezvényektõl való eltiltásáról!<br />
Bognár Lajos iskolaigazgató az alábbiakban számolt be az intézmény munkájáról a<br />
<strong>Szentgáloskér</strong>i Községi Tanács V. B. ülésén, 1966. augusztus 5-én: Az 1965/66-os tanévet<br />
112 tanulóval kezdték, 110-en a tanulmányi követelményeknek eleget tettek. A kétfõs lemorzsolódás<br />
okául a folyamatos hiányzásokat jelölte meg. A pedagógusok az elõírt munkatervek<br />
szerint végezték oktató-nevelõ munkájukat. Az elért eredményekhez nagymértékben<br />
hozzájárult a szülõk többségének pozitív hozzáállása. A hittanra beiratkozott tanulók<br />
létszáma 32 fõ volt, ebbõl a tanév során 11 fõ kimaradt. A pályaválasztók és a tovább tanulók<br />
aránya a 8. osztályt végzettek között a következõ volt: 3 fõ gimnáziumban, 2 technikumban,<br />
2 ipari iskolában folytatta középiskolai tanulmányait, 5 fõ pedig a helyi termelõszövetkezetben<br />
vállalt munkát. Az ülésen határozat született arról, hogy a következõ tanévben<br />
szigorúan felelõsségre vonják azokat a szülõket, akik indokolatlanul távol tartják gyermeküket<br />
az iskolalátogatástól. 36<br />
Az iskola nevelõ-oktató munkája az 1966/67-es tanévben lényegesen fejlõdött, ezért<br />
a nevelõket elismerésben részesítették. Minimálisra csökkent az igazolatlan hiányzások<br />
száma, és szorosabbá fûzõdött az iskola és a társadalmi szervezetek közti kapcsolat. 37<br />
Az 1970-es évek folyamán az iskola mûködésének anyagi feltételei többnyire biztosítottak<br />
voltak. A bukások száma folyamatosan csökkent. A tanulási nehézségek eredményes<br />
leküzdése érdekében elmélyült a pedagógusok és a családok közti párbeszéd. Az iskola<br />
tanulói különféle tantárgyi és gyakorlati versenyeken sorra értek el elõkelõ eredményeket.<br />
A legnagyobb problémát a csökkenõ gyermeklétszám jelentette. 1970-ben megszûnt a felsõ<br />
tagozat, ez év szeptemberétõl a tanulók a mernyei általános iskolába jártak át. Az alsó tagozatos<br />
oktatás 1982-ben ért véget <strong>Szentgáloskér</strong>en. Ettõl kezdve minden gyermeknek<br />
Mernyére kellett ingáznia. Az iskola államosítását követõ idõszakot a helybeli oktatás megszüntetése<br />
zárta le. A közel 230 éve fennálló iskola bezárásához elsõsorban a kedvezõtlen<br />
demográfiai folyamatok vezettek, de a központosítási törekvések elõtérbe kerülése is felerõsítette<br />
a kis falusi iskolák felszámolását. A mernyei iskola 1980-tól Általános Mûvelõdési<br />
Központként a tanács közigazgatási körzetébe tartozó községek közmûvelõdését irányította.<br />
12 éves kényszerszünet után, 1994. szeptember 1-jén nyitotta meg ismételten kapuit a<br />
gyermekek elõtt a szentgáloskéri általános iskola. Az elsõ tanévben 24 kisdiák kezdhette,<br />
illetve folytathatta helyben tanulmányait. Az 1. osztályban 13, az összevont 2–3. osztályban<br />
pedig 11 fõvel indult meg az oktatás. A központi fûtéses, modern, teljesen felújított épületben<br />
barátságos, otthonos légkör várta a nebulókat. Pályázati és fenntartói támogatásokból<br />
évrõl évre gyarapodtak az intézmény modern oktatási eszközei. Egyedül a tornaterem hiánya<br />
volt érzékelhetõ, elsõsorban a téli idõszakban. Az iskola mellett a szülõk és a pedagógusok<br />
aktív közremûködésével, társadalmi munkával füves játszó- és sportudvart alakítottak<br />
ki.<br />
Az iskolában folyó oktató-nevelõ munkát 11 éven keresztül az egyéni képességfejlesztés,<br />
a hátrányos helyzetû tanulókkal való kiemelt foglalkozás, a szocializációs hátrányok<br />
minél nagyobb mértékû csökkentésére való törekvés jellemezte. Ezt a célt segítették<br />
elõ a délutáni napközis foglalkozások és a különbözõ szakköri tevékenységek. A szentgáloskéri<br />
iskolába járó gyermekek nem voltak hátrányosabb helyzetben, mint a nagyobb intézményeket<br />
látogató társaik, sõt a kis létszámú tanulócsoportok sokkal több lehetõséget<br />
nyújtottak az egyéni foglalkozásra, a felzárkóztatásra és a differenciált munkára.<br />
92