Puskás Béla - Szentgáloskér

– A járandóságokat a tanító gyakorta nem kapta meg.
– A felmérés szerint az iskola állapota új épület létesítését tenné szükségessé, de ugyanígy
asztalok és székek beszerzése is fontos lenne.
1806-ban látott napvilágot a magyar közoktatásügy átfogó rendszerét és tartalmát szabályozó
állami rendelet, a II. Ratio Educationis. Kimondta, hogy az olyan egytanítós népiskolákban,
mint amilyen a szentgáloskéri is, a hittanon kívül olvasást, írást, valamint a falusi
élet igényeihez alkalmazkodó számolást kell tanítani. Az elemi népiskolák helyzetével, azok
javításával jóval hangsúlyosabban foglalkozott elõdjénél, az I. Ratiónál. A rendelet alapvetõ
tényként említette meg a falusi gyerekek iskoláztatásának fontosságát. A cél érdekében
felhívta a plébánosok figyelmét, hogy a szülõket vegyék rá: 6–12 éves korú gyermekeiket
egész évben járassák iskolába. Kimondta, hogy az elemi iskolákból már kikerült fiatalokat
vasárnaponként össze kell hívni a tanulmányok átismétlése céljából, vagyis a vasárnapi
iskola létrehozását rögzítette. 8 A tanügyi szabályozásban foglaltak csak nagyon kevés helyen
valósultak meg, hiszen Somogy megye kis falusi közösségei nem adtak megfelelõ
táptalajt az elvek gyakorlati alkalmazásához.
1815-ben püspöki egyházlátogatás zajlott le Mernyén és filiáiban. A felmérés szerint
a szentgáloskéri tanító jövedelme még az ötödét sem érte el a mernyei tanítóénak. Kozári
Imre teljes javadalmazása 29 forint 18 kr volt, melybe a jegyzõi és kántori tevékenységért
kapott díjazást is bele kellett érteni. A tanköteles korúak száma a látogatás évében 45 fõ
volt, de az iskolalátogatási hajlam sokszor a 6%-ot sem érte el! 9
Az iskolák problémáival elõbb-utóbb a megye vezetésének is szembe kellett néznie.
1832-ben, mivel elõremutató változások a két Ratio után sem történtek Somogyban, a megyegyûlés
foglalkozott az elemi népoktatás helyzetével. „… a falukon lakozó köznépnek is
elkerülhetetlenül szükséges a sorsához és állapotjához alkalmazott tanítás, szívét, lelkét
képzõ oktatás. Ezen, az õ rendeltetését érdeklõ tudományok között fõ helyen áll ugyan a
vallásnak és erkölcsiségnek józan esmérete, de ehhez – hogy belõle a Hazának hasznos
tagja váljon – megkívántatik még az olvasás, írás, egy kevés számvetés és a nemzeti nyelvnek,
ahol ez nem tudatik, tanulása.” 10
Somogy népiskoláival egyetemben Szentgáloskéren is az oktatás legnagyobb problémája
a 19. század elsõ felében a hanyag iskoláztatás maradt. A megye vezetése a legnagyobb
hiányosságot e téren ott látta, hogy a szülõk továbbra is szívesebben alkalmazták
gyermekeiket a mezei munkákban, de a ruházat hiánya is legalább ekkora visszatartó erõvel
hatott. Ez utóbbi sokszor nemcsak az iskolától, de még a templom látogatásától is távol
tartotta a gyerekeket. 11
A falusi tanítók alacsony mértékû anyagi megbecsülése a végrehajtó hatalom figyelmét
is felkeltette. 1832-ben azt a határozatot hozták, hogy a községi elöljáróknak kötelességük
rendszeresen ellenõrizni a tanítói járandóságok szabályszerû folyósítását, melynek elmaradása
törvényes szankciókat vont maga után. Nyomatékosan felhívták a figyelmet arra,
hogy a „szükséggel küszködõ” tanító a feladatát nem tudja megfelelõen ellátni. 12
1839–40-ben Somogy vármegye közgyûlése felszólította a tanítókat mindenfajta jövedelem
összeírására és bevallására. Ezek az úgynevezett táblás jegyzékek sok adatot tartalmaznak
a tanulókra és a tanítókra vonatkozóan. Az összeírás idején Szentgáloskéren az
iskolamester és a jegyzõ egyaránt Vágner József volt. Az iskolát a római katolikus hitfelekezet
tartotta fenn. A tanító jövedelme ingatlanból 2 hold szántó és 0,5 hold rét volt, melyeket
a helység lakosai mûveltek meg. A községtõl 15 forintot kapott a jegyzõségért, és 20
pozsonyi mérõ 13 gabona is megillette. 14
86