Puskás Béla - Szentgáloskér

A tanítónak – aki tehát egy személyben a jegyzõ is volt – mint a falu hivatalos ügyeit
intézõ személynek számos tevékenységet kellett ellátnia. A tanév a község mezõgazdasággal
foglalkozó lakosságának igényeihez igazodott, így voltak idõszakok, amikor az iskola a
mezei munkák miatt kénytelen volt bezárni. Õsztõl tavaszig nagyobb volt az iskolalátogatási
kedv, bár télen a fûtõanyag hiánya miatt sokszor kényszerszünetet kellett tartani. Ha a
gyermekek naponta nem tudtak magukkal vinni az iskolába egy-egy kisebb farönköt, lehetetlenné
vált az oktatás. A probléma megoldására a késõbbiekben számos javaslatot terjesztett
be a falu vezetése. Sok családot a szegénység, vagyis az évi 1 forint tandíj tartott vissza
attól, hogy gyermekeiket iskolába járassák.
A tananyag tartalma az 1777-es Ratio Educationis elõtt csupán az ismeretek legelemibb
körére terjedt ki. Megtanultak a gyermekek írni, olvasni, megismerkedtek vallásuk
alapvetõ tételeivel. A számolás tudományát ekkoriban nem tartották fontosnak, így a falusi
népiskolákban nem is helyeztek hangsúlyt az elsajátítására. Az iskolában megszerezhetõ
tudásanyag nélkülözhetõ volt a mindennapi paraszti tevékenység során, ezért volt nagyon
nehéz a szülõket meggyõzni arról, hogy gyermekeik az otthon elsajátítható gyakorlati ismereteken
túl egyéb képzettséggel is rendelkezzenek.
A magyar oktatásügy szabályozásának egyik legnagyobb szabású programja volt a
Mária Terézia uralkodása idején, 1777-ben kiadott Ratio Educationis. E rendelet által a
központi hatalom arra törekedett, hogy felügyelete alá vonja a nevelés-oktatás rendszerét. A
felvilágosult abszolutizmus eszmeiségének egyik legkiválóbb bizonyítéka a Ratio: az állam
azzal, hogy gondoskodott alattvalói jólétérõl, hasznos állampolgárrá igyekezett nevelni õket. 4
Az 1770-es évek más szempontból is fordulatot jelentettek az iskolaügy terén. Az
állami szabályozás elõkészítése céljából megindultak az iskolák helyzetét felmérõ összeírások.
Somogy vármegyében ebben az idõszakban négy iskolai összeírás készült: 1770-ben,
1773-ban, 1774-ben és 1777-ben. A megyei összeírások a következõképpen jellemezték a
település alapfokú oktatási intézményét: az iskola alapítási éve 1750, felekezeti jellegét
tekintve római katolikus, a tanítás nyelve magyar, a tanító neve Fejér István, akinek a jövedelme
22–24 forint között változott. 5
A szentgáloskéri iskola elsõ részletes leírását egy 1789-ben készült összeírásból ismerhetjük
meg: 6
– Szentgáloskér a mernyei plébánia filiája. 7 Lakói kizárólag magyar anyanyelvûek.
– Örs- és Lapapusztáról is Szentgáloskérre kellett volna járniuk a gyerekeknek, de a
településeket összekötõ utak rossz minõsége lehetetlenné tette ezt.
– Szentgáloskéren az iskola léte szükséges volt, mert máshova nem lehetett beíratni a
gyerekeket az alábbi okokból: Mernyétõl távol esett a falu, az utak alkalmatlanok voltak a
rendszeres bejáráshoz, a nép szegénysége nem tette lehetõvé a rendszeres utazást.
– Uraságok: Vajda Zsigmond, Svastics Antal, a mernyei filialis, Lapapuszta az Esterházy-hercegség
hitbizománya.
– Az iskola patrónusai a megnevezett uraságok.
– A plébános Vígfalvay Gergely.
– A tanító Fejér István, 61 éves, németül nem tudott.
– Az iskolába járó gyermekek száma 40 fõ volt. Ebbõl római katolikus vallású 37,
református 2, zsidó 1 fõ.
– 18-an azért nem jártak iskolába, mert szegények voltak, szüleik nem tudták kifizetni
a tandíjat.
– A tanító jövedelmei: iskolai szolgálatért 25 forint, templomi szolgálatért 5 forint.
Ezenkívül a természetbeni juttatások közé tartozott a gabona, a tûzifa és a széna.
85