Puskás Béla - Szentgáloskér

állás és a szervezés nehézségei miatt nem is volt jelentkezõ tsz-elnöknek. Külsõ embert
hoztak Szigeti László személyében, aki állami gazdasági múlttal rendelkezett. Vele szemben
a pártbizottság olyan követelményeket támasztott, amelyeket egy helyi ember nem tudott
volna teljesíteni.
Hivatalosan 1959. március 15-én alakult meg a szövetkezet. Az indulást követõen a
munkák üteme jól haladt, az emberek szorgalmasan, szervezetten dolgoztak. Kialakultak a
brigádok, és a területet felosztották közöttük. Öt brigád volt: Lapa – Rózsa János, Lapaköz
– Vincze István, Belsõfalu – Zóka Ferenc, Külsõfalu – Takács Sándor, Diósi – Molnár
József. Az õszi vetések ápolása, fejtrágyázása, boronálása folyamatos volt. A brigádvezetõk
rátermettségének köszönhetõen minden munkát a megbeszéltek szerint végeztek el.
Mindennap esténként került sor a brigádvezetõi megbeszélésekre, ezeken a gyakran éjszakába
nyúló megbeszéléseken döntöttek a következõ napi feladatokról.
A tsz-elnökség összetétele az alakulást követõen a következõ volt: Elnök: Szigeti László,
elnökhelyettes: Vonyó József, vezetõségi tagok: Rózsa János, Kovács Pál, Tormási János,
Boda József, Bödõ József, Herman József, Molnár József, Vonyó Gyula. Az ellenõrzõ
bizottság elnöke Ivusza János volt. 3
A választott vezetõség kezdetben sokat ülésezett, mert rengeteg dologban kellett dönteni:
lovak sorsa, állatok behozatala, kifizetése, eszközök megváltása. Ezek rengeteg személyes
érzelmet, indulatot gerjesztettek, és nagyon sokszor a szubjektív megítélés gyõzött
a tények fölött. Szentgáloskért jómódú emberek lakták, minden gazdának volt lova, amelyet
be kellett vinni a tsz-be. A gépesítés még gyermekcipõben járt. Ebben az idõben a
gépállomás részérõl 3 db G–35-ös traktor volt kihelyezve a tsz-be. Mivel alkalmas nagyüzemi
épületek ekkor még nem voltak, a lovak az elsõ idõben a gazdáknál maradtak. Ez
nagyon sok problémát okozott (az eszközök, szerszámok kicserélése, takarmánylopás, fusimunka
stb.). A gépállomásról kihelyezett traktorok még nagyon rossz hatásfokkal mûködtek.
A mûszaki problémák mellett ennek oka elsõsorban a traktorosok nagyon rossz hozzáállásában
keresendõ.
1960 tavaszán a tsz a Nagybereki Állami Gazdaságtól vett 3 db G–35-ös traktort,
melyeket a szó szoros értelmében kosárban hoztak el, és Nagy Sándor vezetésével összeraktak.
Óriási öröm volt, amikor a traktorok elkezdték a vörös herét kaszálni. Ezek voltak a
tsz elsõ gépei akkor, amikor a tsz-eknek elméletileg még nem lehettek saját gépeik. A új
Belorusz traktorok beállításával a gépállomáson is javult a géppark. Az új traktorokra a tsznek
kellett biztosítani a traktorosokat; ezzel megindult a mûszaki átalakulás, valamint a
szakosodás. Lehetõség nyílt arra is, hogy a következõ években saját gépeket vásároljanak.
Elõfordult, hogy Magyar József kölcsönt adott a tsz-nek, amelyen 1 db UT traktort vásároltak.
A kölcsön feltétele az volt Magyar részérõl, hogy veje, Budai József legyen rajta a
traktoros. Ezután Zetor-vásárlás, majd aratógép-vásárlások következtek.
A táblásítás kialakításával felmerült a tagosítás gondolata, amely elsõsorban az állami
gazdaság részérõl jelentkezett. Az állami gazdaságnak Tátompusztán és Szentgáloskéren
volt üzemegysége, s a szentgáloskéri üzem kicsi volt ahhoz, hogy önállóan érdemes legyen
fönntartani. A logikus az volt, hogy a tátompusztai tsz-földek az állami gazdaság kezébe
kerüljenek, ezért a Kladnigg-féle földterületeket cserében átadták a termelõszövetkezetnek.
A tagosítást az 1960-as évek elején hajtották végre. Az emberek nehezen törõdtek bele a
cserébe, nehéz volt lemondani az õsi szentgáloskéri földekrõl. Ezt a cserét a falu nem felejtette
el Szigeti László elnöknek.
Azzal, hogy a tsz a tagosítással épületekhez jutott, megoldódott az állatok elhelyezésének
problémája. 1959-ben csak a Koletár-féle istálló és a Szliczky-istálló állt rendelke-
73