Puskás Béla - Szentgáloskér

nemcsak korszerûbbek voltak, hanem több lóerõvel is rendelkeztek. A bérgazdaság
Szentgáloskéren és Lapapusztán átlagban 150-160 kat. holdon termelt cukorrépát.
A MIR az általa bérelt Kaposvár környéki földbirtokokat az olcsóbb és gyorsabb szállítás
érdekében kisvasúttal látta el. Ez a vasúti hálózat Szentgáloskér környékén érintette
Lapapusztát, Dióspusztát és Somodorpusztát. 13
A gazdasági világválság éveiben, 1929–1933 között a cukorgyár termelése jelentõsen
visszaesett. A veszteségek csökkentésének egyik lehetõségét a bérelt földek albérletbe adásában
látták. A lapapusztai bérelt területet a Bánó családnak és a szentgáloskéri kisbérlõknek
adták ki. 14
A község 1941-ben a vármegyei faiskola létesítéséhez 70 pengõvel járult hozzá.
A háborús események miatt a normális élet a községben csak 1945 tavaszán indult
meg. A lakosság életét tovább súlyosbította az orosz csapatok élelemmel történõ folyamatos
ellátása. 1945 harmadik negyedévében Szentgáloskér lakosságának az alábbi élelmiszereket
kellett leadnia: 6232 kg búza, 1952 kg bab, 150 kg árpa, 76 kg zab, 10 234 kg burgonya,
505 kg tengeri (kukorica), 114 kg széna. 15
A háborúban sok termelési eszköz és az állatállomány nagyobb része elpusztult. Ez
arra késztette az újgazdákat, hogy összefogva, közös erõvel végezzék el a szántás-vetést és
a betakarítást.
A nagybirtokrendszer megszüntetésérõl szóló 600/1945-ös rendelet különösen a cselédség
körében váltott ki nagy lelkesedést. A Megyei Nemzeti Bizottság 1945. március 30án
tartott ülésén határozta el a Megyei Földrendezõ Tanács felállítását. A Földbirtokrendezõ
Tanács április 2-án alakult meg. Ezután alakultak meg a községi földigénylõ bizottságok,
majd megkezdõdött a földigénylõk összeírása. A községi földigénylõ bizottság feletti közvetlen
ellenõrzést a Megyei Földbirtokrendezõ Tanács gyakorolta.
Szentgáloskéren áprilisban alakult meg a földigénylõ bizottság. Tagjai voltak: Takács
Pál elnök, Czentgráf Adolf, Vajdics György, Horváth József, Rauschunberg János, Horváth
István, Ivusza Nemes János, Horváth Ferenc, D. Horváth József. A bizottság elsõ feladata a
birtokösszeíró ívek pontos kitöltése volt. Nemcsak a község területén lévõ birtokokat kellett
összeírni, hanem a tulajdonosok más községekben lévõ birtokait is. Az ívek pontos és
lelkiismeretes elkészítését követõen a bizottságnak össze kellett állítani a föld- és házhelyigénylõk
listáit is. A leltár tartalmazta a korábbi birtokosok tulajdonában lévõ épületeket,
felszereléseket, valamint az állatállományt és a gépeket is. Az új telektulajdonosok részérõl
folyamatos igényként fogalmazódott meg, hogy a bizottság járuljon hozzá az uradalmi épületek,
istállók, gyakran a lakóházak, kastélyok lebontásához. Építõanyag hiányában az új
telektulajdonosok a lebontott épületekbõl kiszedett anyagokat használták fel az új házak
építéséhez. Szentgáloskéren, Lapapusztán, Örspusztán, Somodorpusztán, Dióspusztán,
Mukipusztán is hasonló folyamat játszódott le. A Kladnigg-örökösök nevében Stephaich
Pál többször fellebbezett az Országos Földhivatalnál a Somogy vármegyei földhivatal által
kiadott bontási határozatok ellen, de eredménytelenül.
A bizottság irányításával 2649 kat. h. 619 négyszögöl földet sajátítottak ki, és ebbõl
2068 kat. h. 1445 négyszögöl földet osztottak ki. Összesen 288-an kaptak földet. Állami
tulajdonba került 388 kat. h. 99 négyszögöl föld, 70 kat. h. legelõ, 30 kat. h. erdõ, 15 kat. h.
rét és 11 kat. h. halastó. A tartalékalapba 66 kat. h. 675 négyszögöl földet helyeztek. Házhelynek
29 fõ részére 12 hold 501 négyszögöl földet osztottak ki. Csereingatlant 5 család
részére biztosítottak. A házhelynek kiosztott földek tulajdonosai voltak: Esze Gyula, Böjti
János, Németh László, Tóth Imre, Kladnigg Alajos, Stephaich Péter, Stephaich Pál és a
Magyar Államkincstár. Dióspusztán 27-en kaptak házhelyet és 4-en csereingatlant. Három
házhelyet tartalék teleknek tartottak fent.
66