Puskás Béla - Szentgáloskér

Puskás Béla - Szentgáloskér Puskás Béla - Szentgáloskér

szentgalosker.hu
from szentgalosker.hu More from this publisher
17.01.2013 Views

szökött vagy elbocsátott katonák, a földesúri terhek elõl menekülõ jobbágyok. Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy szentgáloskéri lakos betyárnak állt volna. A 19. században a megye életében a földmûvelés, a mezõgazdaság volt az uralkodó gazdasági ág, az élet legfõbb forrása. 1848-ban a forradalom nyomására az országgyûlés eltörölte az õsiség jogát és az úrbéri szolgáltatásokat. A jobbágyfelszabadítás nagyon fontos lépés volt a polgári földtulajdon létrehozása érdekében. Az úrbér eltörlésével azonban csak a telkes jobbágyok jutottak földhöz. Nem kapott földet a telek nélküli jobbágy és a ház nélküli zsellér. Továbbra is rendezetlen maradt a majorsági zsellérek helyzete. A tizeddel együtt nem törölték el a szõlõdézsmát. Nem hoztak intézkedést az irtványföldekrõl, valamint a jobbágyok erdõ- és legelõhasználatáról. A hatásukat tekintve gyakran következetlen intézkedések felszínre hozták a falvak lakosságában a nyitva maradt problémák megoldásának vágyát. Az úrbéri rendezés hatálya alá esõ falvak egyharmadában merült fel panasz, kifogás a következetlen intézkedések, rendeletek miatt. Megyénkben még a forradalom alatt is elõfordultak földfoglalások, elégedetlenkedések. A szabadságharc leverését követõen a Habsburg-hatalom a jobbágyság eltörlését tudomásul vette, ugyanakkor intézkedéseket tett a földbirtokos osztály kárpótlására. A rendezetlen helyzet következménye az úrbéri perek tömege lett. Az 1850-ben kiadott úrbéri rendeletek megerõsítették, hogy az úrbéri birtokok a volt jobbágyok tulajdonába mennek át. Somogyban a viszonylag kis létszámú falvak mellett jelentõs számban voltak puszták. Ezek egy része korábban falu volt, de mivel a lakóknak szerzõdésük volt a földesúrral, a területeket úri birtoknak, a falvakat pedig pusztának nyilvánították. Az uradalmak kiszolgáltatott folyamatos munkaerõ-tartalékai voltak. 5 A jobbágyfelszabadításnak közvetlen hatása volt az igavonó állatok tartására is. A jobbágyok az igás robotot a földesúri birtokon rendszerint ökrökkel szolgálták le. Az igás robotban a lassú ökrök munkája a jobbágyoknak volt kedvezõ, mert így kevesebbet kellett a földesúri birtokon dolgozniuk. A paraszti ökörtartás az igás robot megszüntetését követõen elvesztette jelentõségét. A paraszt most már a saját telkébõl igyekezett a legtöbbet kihozni. Ennek következménye az lett, hogy a lomha ökrök helyett a gyorsabb és ügyesebb állatot, a lovat állították munkába. A 19. század végére megteremtõdtek a feltételei annak, hogy gazdaközösség szervezettebb keretek között rendezze belsõ ügyeit, és hatékonyabban lépjen fel érdekei védelmében. Az egységes fellépést, az összefogást törvényi szabályozás is lehetõvé tette. 1898-ban hozta meg a parlament a XIX. számú törvényt, amely a közbirtokosok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévõ, közösen használt erdõk és kopár területek gazdasági ügyvitelét szabályozta. A törvény alapján lehetett a községi erdõt hasznosítani. 1905–1907-ben megyeszerte hirtelen 62 A térképet tervezte: Kanyar József. Rajzolta: Z. Soós István

lángoltak fel az aratósztrájkok. A cselédek bérharcai földrengésszerû megrázkódtatásokat okoztak a megye gazdasági és politikai életében. A kiváltó okok között szerepeltek a rossz kereset, a kedvezõtlen gazdasági helyzet, a cselédek és az aratómunkások kiszolgáltatott helyzete, a ráadásmunkák erõltetése, az embertelen bánásmód, az egészségtelen lakásviszonyok és a hatalmi szervek véleménye szerint az „agitátorok izgatásai”. A Somogyvármegye címû újság írta 1907. február 8-i számában: „Az aratók követelése és bérharca nagyon sok esetben jogos. A gazdasági cselédek pedig oly egészségtelenül össze vannak zsúfolva, hogy egy szobában egyszerre van keresztelõ, lakodalom és temetés.” A sztrájk – minden hatósági intézkedés ellenére – folyamatosan terjedt. 1905. június 6-án „az igali járás egyik pusztáján, Lapapusztán, a Mezõgazdasági Ipar Rt. bérgazdaságában 48 ecsenyi lakos aratója lépett sztrájkba. A munkások megtagadták a szerzõdésben elõírt 100 hold takarmány betakarítását. Követelték, hogy a szerzõdés ingyenmunkára kötelezõ pontjait töröljék, illetve a munka elvégzéséért napszámbért kértek. Az uradalom ragaszkodott a szerzõdéshez, és a hatóság beavatkozását kérte.” A sztrájk olyan rohamosan terjedt, hogy az aratási szerzõdésbõl eredõ részes kapásnövények mûvelése és a takarmány kaszálása a megye több uradalmában, illetve nagyobb gazdaságában szünetelt. Nem segített a kialakult feszült helyzet megoldásában az sem, hogy Svastics Nándor fõszolgabíró személyesen is megjelent több munkáscsoportnál, s figyelmeztette õket a reájuk nézve veszélyes következményekre. A szolgabíró az 1898-as törvény alapján a sztrájkoló munkásokat 30-30 napi elzárásra ítélte. 6 Szentgáloskér úrbéresei 1911-ben bírósághoz fordultak, hogy az általuk használt legelõk telekkönyvi rendezéséhez szükséges eljárást meg tudják indítani. A földmûvelésügyi miniszter 1912. november 19-én levélben értesítette Kacskovics alispánt, hogy „Szentgáloskér község volt úrbéres birtokosságának az 1894. évi XII. tc. 12. §-a alapján engedélyt adok arra, hogy a tulajdonát képezõ s a szentgáloskéri 20. sz. tkvi betétben 497. hrjzi szám a. foglalt és még a hivatkozott törvénycikk életbe lépése elõtt egyénileg felosztott 146 hold 700 n. 61 kiterjedésû legelõterületének ezen régi felosztása bíróilag hitelesíthetõ és telekkönyvileg is keresztülvezethetõ legyen”. Végül 1913. május 21-én került sor a községben a volt úrbéresek közös legelõinek egyénenként történõ felosztására. A kaposvári kikülönített bíróság az 1863-as kiosztási jegyzõkönyv, valamint a Baka János-féle térkép alapján helyben hozta meg az úrbéresek számára fontos döntéseket. 7 A község 1914-ben belépett a Magyarországi Kisbirtokos Országos Szövetségbe, a tagdíj évi 10 korona volt. A Tanácsköztársaság bukását követõen, 1919. augusztus 17-én Svastics Nándort kinevezték Somogy megye törvényhatósági kormánybiztosává. Svastics az országos rendeleteket megelõzve szabályozta a gazdasági cselédek bérét és fizetését. A rendelkezés alapjául az 1918. október 31-e elõtti állapotokat fogadta el. A rendeletnek különösen a „jogtalan használat elismerése” címen a térítés nélküli terménybeadásról szóló része váltott ki nagy ellenállást a somogyi cselédség körében. A rendelet még arra is kötelezte a cselédeket, hogy esetleges gabonafeleslegüket – meghatározott áron – adják el a gazdaságoknak. A rendelet eredményeként jelentõsen csökkent a cselédség jövedelme. A kormánybiztosi rendeletet csak karhatalommal tudták végrehajtatni. A Daruvári Kacskovics Lajos alispán 63

szökött vagy elbocsátott katonák, a földesúri terhek elõl menekülõ jobbágyok. Arra vonatkozóan<br />

nincsenek adataink, hogy szentgáloskéri lakos betyárnak állt volna.<br />

A 19. században a megye életében a földmûvelés, a mezõgazdaság volt az uralkodó<br />

gazdasági ág, az élet legfõbb forrása. 1848-ban a forradalom nyomására az országgyûlés<br />

eltörölte az õsiség jogát és az úrbéri szolgáltatásokat. A jobbágyfelszabadítás nagyon fontos<br />

lépés volt a polgári földtulajdon létrehozása érdekében. Az úrbér eltörlésével azonban csak<br />

a telkes jobbágyok jutottak földhöz. Nem kapott földet a telek nélküli jobbágy és a ház<br />

nélküli zsellér. Továbbra is rendezetlen maradt a majorsági zsellérek helyzete. A tizeddel<br />

együtt nem törölték el a szõlõdézsmát. Nem hoztak intézkedést az irtványföldekrõl, valamint<br />

a jobbágyok erdõ- és legelõhasználatáról.<br />

A hatásukat tekintve gyakran következetlen intézkedések felszínre hozták a falvak<br />

lakosságában a nyitva maradt problémák megoldásának vágyát. Az úrbéri rendezés hatálya<br />

alá esõ falvak egyharmadában merült fel panasz, kifogás a következetlen intézkedések,<br />

rendeletek miatt. Megyénkben még a forradalom alatt is elõfordultak földfoglalások, elégedetlenkedések.<br />

A szabadságharc leverését követõen a Habsburg-hatalom a jobbágyság eltörlését tudomásul<br />

vette, ugyanakkor intézkedéseket tett a földbirtokos osztály kárpótlására. A rendezetlen<br />

helyzet következménye az úrbéri perek tömege lett. Az 1850-ben kiadott úrbéri rendeletek<br />

megerõsítették, hogy az úrbéri birtokok a volt jobbágyok tulajdonába mennek át.<br />

Somogyban a viszonylag kis létszámú falvak mellett jelentõs számban voltak puszták. Ezek<br />

egy része korábban falu volt, de mivel a lakóknak szerzõdésük volt a földesúrral, a területeket<br />

úri birtoknak, a falvakat pedig pusztának nyilvánították. Az uradalmak kiszolgáltatott<br />

folyamatos munkaerõ-tartalékai voltak. 5<br />

A jobbágyfelszabadításnak közvetlen hatása volt az igavonó állatok tartására is. A<br />

jobbágyok az igás robotot a földesúri birtokon rendszerint ökrökkel szolgálták le. Az igás<br />

robotban a lassú ökrök munkája a jobbágyoknak volt kedvezõ, mert így kevesebbet kellett<br />

a földesúri birtokon dolgozniuk. A paraszti<br />

ökörtartás az igás robot megszüntetését követõen<br />

elvesztette jelentõségét. A paraszt<br />

most már a saját telkébõl igyekezett a legtöbbet<br />

kihozni. Ennek következménye az<br />

lett, hogy a lomha ökrök helyett a gyorsabb<br />

és ügyesebb állatot, a lovat állították munkába.<br />

A 19. század végére megteremtõdtek<br />

a feltételei annak, hogy gazdaközösség<br />

szervezettebb keretek között rendezze belsõ<br />

ügyeit, és hatékonyabban lépjen fel érdekei<br />

védelmében. Az egységes fellépést,<br />

az összefogást törvényi szabályozás is lehetõvé<br />

tette. 1898-ban hozta meg a parlament<br />

a XIX. számú törvényt, amely a közbirtokosok<br />

és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában<br />

lévõ, közösen használt erdõk és<br />

kopár területek gazdasági ügyvitelét szabályozta.<br />

A törvény alapján lehetett a községi<br />

erdõt hasznosítani.<br />

1905–1907-ben megyeszerte hirtelen<br />

62<br />

A térképet tervezte: Kanyar József.<br />

Rajzolta: Z. Soós István

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!