Puskás Béla - Szentgáloskér
Puskás Béla - Szentgáloskér Puskás Béla - Szentgáloskér
ás – eltekintve a Balaton-parti fõút (hadiút) mentén található településektõl – nem okozott nagyobb kárt, fennakadást a falvak fejlõdésében. A 14–15. század élõállat-exportjának fellendülése és a mezõgazdasági konjunktúra következtében Somogy megye az ország egyik legsûrûbben lakott régiójává vált. A fellendülés jeleit leginkább a Balaton déli partján, Somogyvár környékén, a Kapos völgyében és kisebb mértékben a Rinya mentén lehet nyomon követni, ahol erre az idõre sûrû településhálózat alakult ki. Szentgáloskér Kelet-Külsõ-Somogy területén fekszik, a Koppány-völggyel párhuzamosan húzódó aszimmetrikus dombhát déli, hosszan elnyúló, lankás lejtõin, mely lösszel fedett, jó termõképességû terület. A településen keresztülfolyik a Kapos felé tartó Lapaiárok. Szentgáloskér középkori és újkori története a honfoglalás korába nyúlik vissza. Már elnevezése is arra utal, hogy a település a honfoglalás korában is létezett. Somogy megye északkeleti részét a honfoglalás után a Bulcsú törzshöz tartozó népek szállták meg, ettõl délebbre pedig a Bõ nemzetségbeliek birtokoltak nagyobb területeket. A megye döntõen mégis a fejedelmi törzs szállásterületének számított. A szállásterület népessége azonban korántsem volt egységes, kisebb csoportokban más törzsbeliek is betelepültek, illetve tudatosan is telepítették õket, nemegyszer katonai szolgálatra. E helyneveket a környék lakossága megkülönböztetõ szándékkal adta; egy törzsi töredék jelenlétét bizonyítják a döntõen más törzsbéliek között. 4 Szentgáloskér is hasonló módon jöhetett létre, amit nyugati szomszédja, Örs (Rácörs) neve is alátámaszt. Bár az „Örs” nem törzsnévi eredetû, hasonló használata úgyszintén egy katonai segédnép jelenlétére utal. A mai Somogy megye területén egyébként több hasonnevû település létezett a középkorban, elég csak a ma is létezõ Varjaskérre vagy Vörsre/Örsre utalnunk. A település nevének utótagja (Kér) tehát törzsnévi eredetû, puszta névadással keletkezett, legkorábban a Dunántúl elfoglalásakor, 900 után. Valószínûbb azonban, hogy a Géza által Koppány ellen kialakított katonai településláncolat részét alkotta, mivel Alsóörs és Úrhida között egymástól 5 km-re találunk törzsnévi eredetû falvakat. A Koppány-ellenes Somogy megye és környéke a Koppány-lázadás elõtt és után 8
küzdelmek során tudatosan egy katonai gyûrût alakítottak ki Somogyvár körül, mintegy bekerítve Koppány székhelyét. A település 10–11. századi történetét a szentgáloskér-lapapusztai út építése során elõkerült, emberi csontokkal, lókoponyákkal, harci eszközökkel fémjelzett, feltehetõen honfoglalás kori temetõ is alátámasztani látszik. 5 A településnév elõtagjaként szereplõ, a falu plébániatemplomának védõszentjére – Szent Gálra – utaló elnevezés ugyancsak a falu korai keletkezését támasztja alá. A Magyarországon csak ritkán említett ír származású szent a 6–7. század fordulóján élt, és Szent Kolumbán tanítványa volt. Misszionáriusként a Boden-tó partján mûködött, és legendája szerint a késõbbi Sankt Gallen-i kolostor helyén egy medve segítségével kis kápolnát emelt. 6 A Sankt Gallen-i kolostor a középkor folyamán a legfontosabb bencés apátságok egyikévé nõtte ki magát. A kolostor történetét a középkorban elterjedt annaleseken (évkönyveken) túl a 9. században Ratpertus, majd a 11. században Ekkehard apát írta meg; az utóbbi a kolostor 891–971 közötti idõszakát dolgozta fel. Mûvében a magyarok 926. évi támadásáról is hírt adott, mikor az apátságban csak egy félkegyelmû barát, Heribald maradt, és a többiek egy sebtében felépített erõdítménybe menekültek. „A kolostor udvarát tisztek (ti. magyarok) veszik birtokba, és bõségesen lakomáznak. Heribald velük együtt úgy belakott, hogy mint utóbb maga mondotta: soha jobban. S minthogy azok, szokásuk szerint, székek nélkül a zöld fûre ültek étkezéshez, Heribald magának és egy foglyul esett klerikusnak székeket hozott. Azok pedig, miután az áldozati barmok lapockáit és a többi részeit félig nyersen, kések nélkül, csupán fogaikkal marcangolva lerágták, a lerágott csontokat tréfából egymáshoz hajigálták. Bort, amelyet tele csöbrökben a középre helyeztek, annyit ivott mindenki, különbség nélkül, amennyi jólesett. Miután pedig a bortól nekihevültek, mindnyájan elkezdtek rettenetesen kiáltozni isteneikhez, a klerikust pedig és a bolondjukat arra kényszerítették, hogy ugyanezt tegyék.” 7 A magyarok és az apátság kapcsolata szelídebb formában ugyan, de késõbb is fennállt. 972-ben a quedlinburgi gyûlésen Géza fejedelem követei térítõpapokért folyamodtak Nagy Ottó császárhoz, aki a mainzi érsekkel Brúnó/Prunwald Sankt Gallen-i szerzetest szenteltette fel a magyarok püspökévé. A korabeli források alapján Brúnó Géza fejedelmet is megkeresztelte. Piligrim passaui püspök leveleibõl kitûnik, hogy ekkor a nemesebb magyarok közül ötezret kereszteltek meg, a fogolyként Magyarországra hurcolt keresztények pedig tömegesen vitték gyermekeiket keresztvíz alá. Megkezdõdtek az elsõ kápolnaépítések is. Mivel a térítés a fejedelmi család udvarhelyein indult meg, e korai kápolnák is ott épülhettek fel. Ezt látszik alátámasztani a Szent Gál helynevek elõfordulása is (Kalocsa, Szekszárd, Veszprém közelében), míg Nyugat-Baranyában a két Szentgál a Siklós melletti Koppány közelében fordul elõ. A somogyi Orci és a nógrádi Veselény melletti Szentgál települések az Orci és Vecellin sváb lovagoknak juttatott udvari szálláshelyeknél álltak. A Szent Gál patrocínium azt is feltételezi, hogy ezen templomokban – a középkori szokásokhoz híven – a szent ereklyéjének egy-egy darabkáját õrizték, melyet feltehetõen a Sankt Gallen-i apátságból hozhattak Magyarországra. Koraisága mellett szól az az érv is, hogy a középkor késõbbi idõszakában az apátság és Magyarország kapcsolata nem mutatható ki. Brúnó térítésének egyébként már korán, 974-ben vége szakadt, a bajor herceg és a császár közti viszályban a magyar nagyfejedelem által tanúsított magatartás és a passaui püspök törekvései miatt. A fenti adatok alapján talán meglepõ, hogy a falu neve elsõ ízben a 14. század elején fordul csak elõ Kér alakban; ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi család birtokolta, akikrõl a késõbbiekben Gunyakér/Gunyafikér néven is említést tettek. 8 Bár a Máréi család nem 9
- Page 1 and 2: Puskás Béla SZENTGÁLOSKÉR Közs
- Page 3 and 4: Tisztelt olvasók, Kedves Szentgál
- Page 5: Szentgáloskér története a tör
- Page 9 and 10: A hatalmaskodásokból az egyházia
- Page 11 and 12: legelõ) fedezték fel. Lapapusztá
- Page 13 and 14: IRODALOMJEGYZÉK AOM = Nagy Imre -
- Page 15 and 16: A török portyázások fenyegetté
- Page 17 and 18: mint a hadsereg ellátását szolg
- Page 19 and 20: A török uralom megszilárdulása
- Page 21 and 22: javakat (ha idejében nem mentetté
- Page 23 and 24: Az egyház története A magyar kat
- Page 25 and 26: sével. Az ünnepélyes szentmise 1
- Page 27 and 28: leket kibékíteni nem tudná, a Sz
- Page 29 and 30: munkál, tavaszi vetésre ugyananny
- Page 31 and 32: ebben az évben ismét filia lett,
- Page 33 and 34: Közigazgatás és közélet Az ál
- Page 35 and 36: legvagyonosabbak mindenfajta válas
- Page 37 and 38: pót- (rendes tagok: Takács János
- Page 39 and 40: építése. 1953. január 17-én a
- Page 41 and 42: Rendszerváltás Szentgáloskéren
- Page 43 and 44: A megyecímer átadása 1999-ben (d
- Page 45 and 46: A körjegyzõség dr. Bálint Ildik
- Page 47 and 48: 1920-21: Csima István 1922-25: Sus
- Page 49 and 50: 2002 JEGYZETEK Egerszegi Ferenc pol
- Page 51 and 52: A lakosság létszámának alakulá
- Page 53 and 54: A valóságos helyzet megállapít
- Page 55 and 56: Népmozgalmi adatok (1901-1968) 6
ás – eltekintve a Balaton-parti fõút (hadiút) mentén található településektõl – nem okozott<br />
nagyobb kárt, fennakadást a falvak fejlõdésében.<br />
A 14–15. század élõállat-exportjának fellendülése és a mezõgazdasági konjunktúra<br />
következtében Somogy megye az ország egyik legsûrûbben lakott régiójává vált. A fellendülés<br />
jeleit leginkább a Balaton déli partján, Somogyvár környékén, a Kapos völgyében és<br />
kisebb mértékben a Rinya mentén lehet nyomon követni, ahol erre az idõre sûrû településhálózat<br />
alakult ki.<br />
<strong>Szentgáloskér</strong> Kelet-Külsõ-Somogy területén fekszik, a Koppány-völggyel párhuzamosan<br />
húzódó aszimmetrikus dombhát déli, hosszan elnyúló, lankás lejtõin, mely lösszel<br />
fedett, jó termõképességû terület. A településen keresztülfolyik a Kapos felé tartó Lapaiárok.<br />
<strong>Szentgáloskér</strong> középkori és újkori története a honfoglalás korába nyúlik vissza. Már<br />
elnevezése is arra utal, hogy a település a honfoglalás korában is létezett. Somogy megye<br />
északkeleti részét a honfoglalás után a Bulcsú törzshöz tartozó népek szállták meg, ettõl<br />
délebbre pedig a Bõ nemzetségbeliek birtokoltak nagyobb területeket. A megye döntõen<br />
mégis a fejedelmi törzs szállásterületének számított.<br />
A szállásterület népessége azonban korántsem volt egységes, kisebb csoportokban<br />
más törzsbeliek is betelepültek, illetve tudatosan is telepítették õket, nemegyszer katonai<br />
szolgálatra. E helyneveket a környék lakossága megkülönböztetõ szándékkal adta; egy törzsi<br />
töredék jelenlétét bizonyítják a döntõen más törzsbéliek között. 4 <strong>Szentgáloskér</strong> is hasonló<br />
módon jöhetett létre, amit nyugati szomszédja, Örs (Rácörs) neve is alátámaszt. Bár az<br />
„Örs” nem törzsnévi eredetû,<br />
hasonló használata<br />
úgyszintén egy katonai<br />
segédnép jelenlétére utal.<br />
A mai Somogy megye területén<br />
egyébként több<br />
hasonnevû település létezett<br />
a középkorban, elég<br />
csak a ma is létezõ Varjaskérre<br />
vagy Vörsre/Örsre<br />
utalnunk.<br />
A település nevének<br />
utótagja (Kér) tehát törzsnévi<br />
eredetû, puszta névadással<br />
keletkezett, legkorábban<br />
a Dunántúl elfoglalásakor,<br />
900 után.<br />
Valószínûbb azonban,<br />
hogy a Géza által Koppány<br />
ellen kialakított katonai<br />
településláncolat részét<br />
alkotta, mivel Alsóörs<br />
és Úrhida között egymástól<br />
5 km-re találunk<br />
törzsnévi eredetû falvakat.<br />
A Koppány-ellenes Somogy megye és környéke a Koppány-lázadás elõtt és után<br />
8
Change language