Puskás Béla - Szentgáloskér

60
A földtulajdonviszonyok
A török megszállás, majd a felszabadító harcok szörnyû pusztítást okoztak Somogy megye
községeiben. A táj és a környezet arculatán is szomorú nyomokat hagyott a megszállás és az
azt követõ idõszak. Az erdõk elvadultak, a termõföldeken bozót és gaz nõtt. A vízparti
területek elmocsarasodtak, nád és vízi növényzet nõtt rajtuk. Ezen az elvadult tájon nagyon
kevés ember élt. 1
A török uralom alól felszabadult megye területén nagyrészt új földesurak osztozkodtak.
Somogy megye régi földbirtokosai vagy elpusztultak, vagy nem tudták megfelelõ módon,
oklevéllel igazolni tulajdonjogukat. A veszprémi káptalan a birtokviszonyok tisztázása
érdekében bizonyítási eljárást rendelt el a töröktõl visszafoglalt területeken.
A földbirtokosok különbözõ kedvezmények adásával próbálták letelepedésre ösztönözni
a jobbágyokat. Ezeknek a kedvezményeknek a következtében alakultak ki a különbségek
a jobbágyok között. Az örökös jobbágyok mellett egyre többen rendelkeztek azzal a
joggal, hogy lakóhelyükrõl szabadon elköltözhettek.
1726-ban Somogy vármegye birtokosai a tapsonyi nagygyûlésen vállalták, hogy meghatározott
összeget fizetnek a pannonhalmi apátságnak. Lapapuszta ekkor a herceg Esterházy-majorátus
pusztája volt, amely után a vállalás szerint 2,50 forint adót fizettek.
(Szentgálos)Keér ekkor szintén pusztaként szerepelt, amely után 2,50 koronát fizettek. 2
Az 1728. évi összeírás is prédiumként 3 említi Szentgáloskért, ahol a lakosság megtelepedése
1727-ben kezdõdött. Ötévi szabadsággal, a következõ évben csak kukoricaföldekkel
rendelkeztek. 4 A kimutatás szerint az adózó lakosokat nem írták össze, ami arra utal,
hogy a településen nem volt olyan lakos, aki rendelkezett volna az adófizetéshez szükséges
eszközökkel és jövedelemmel. Az összeíró megjegyzésébõl nem lehet parlagoló földmûvelési
rendszerre sem következtetni. Ekkor valószínûleg a termõföldek irtással történõ kialakítása
volt folyamatban. A visszatérõ és betelepülõ lakosság óriási erõfeszítések árán tette
újra termõvé az elvadult földeket. Valószínûsíthetõ, hogy ebben az idõben ún. kapás növénytermesztéssel
foglalkoztak, amely fokozatosan alakult át az állati erõn alapuló mezõgazdasági
termeléssé.
Jelentõs területeken irtották ki az erdõt, és vonták be a mezõgazdasági termelésbe. A
17. század harmadik évtizedében már nem a földhiány, hanem a jobbágyok igaereje határozta
meg a szántóföldi termelés mértékét. A betelepülõk egy része csak saját munkaerejét
tudta eladni. Az uradalmi földeken létrehozott puszták lakói a nincstelen zsellérek és a
cselédek lettek.
A század közepére Szentgáloskéren is általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodási
rendszer. Ebben jelentõs szerepet játszott a jobbágyok vagyoni gyarapodása, az állati
igaerõ számszerû növekedése. A jobbágycsaládoknál egyre nagyobb számban tenyésztettek
állatokat. A jobbágyok vagyoni gyarapodásával egy idõben megnõttek a jobbágyterhek
is. Szentgáloskér lakossága urbáriumot 1764-ben kapott.
Az úrbáriumi tabellákon (kimutatásokon) a jobbágyok nevei mellett feltüntették a
robot és az adó mértékét is. A kimutatásban szereplõ összeírások alapján a parasztság két
nagy kategóriáját lehet megkülönböztetni: az úrbéres földeken gazdálkodókat és a földesúri