Puskás Béla - Szentgáloskér

falu mindennapi tevékenységének egészét. Fõ feladata az állam akaratának, céljainak helyi
végrehajtása volt.
Az elsõ tanácsválasztásra 1950. október 26-án került sor. Az általános gyakorlat szerint
a Hazafias Népfront elnöke tett javaslatot a Végrehajtó Bizottság (V. B.) tagjaira, akiket
egyhangúlag elfogadtak.
Hiányos felkészültséggel, korlátozott anyagi lehetõségekkel kezdte meg a munkát az
új hatalom. Tevékenységében meghatározó szerepet kapott a kormányzat által szorgalmazott
– megkövetelt – terménybegyûjtés. Ennek lényege az volt, hogy községenként meghatározták
a különbözõ termények leadási mennyiségét; a beadott termények után a meghatározott
hatósági árat fizették. A helyi hatalom képviselõinek a községre kiszabott mennyiséget
kellett gazdánként elosztaniuk. A tervet mindenáron teljesíteni kellett. Rendszeresen
kellett a begyûjtés helyzetérõl jelentéseket készteni, a tanács üléseinek állandó napirendje
volt a begyûjtési terv teljesítése. Aki nem teljesített határidõre, azt felszólították, szankciókat
alkalmaztak vele szemben. A terményfelesleget csak akkor lehetett piacra vinni, ha a
termelõ eleget tett a beadási kötelezettségének; errõl a községi tanácstól igazolást kaptak. A
rendeletek betartását szigorúan ellenõrizték, a terményrejtegetõket, a tiltott vágást végrehajtókat
szigorúan megbüntették. A feketézõket, a spekulánsokat feljelentették, kuláklistára
tették, majd börtönbe zárták vagy internálták.
A bizottságok – felsõbb kezdeményezésre – begyûjtési versenyeket szerveztek. A
verseny állásáról folyamatosan tájékoztatták a járás és a megye községeit. Ezen a versenyen
minden községnek kötelezõ volt részt venni.
A mezõgazdasági termelést és az állattartást ez a begyûjtési rendszer jelentõsen visszavetette.
A módosabb gazdák kuláklistára kerültek. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van”
jelmondat a párt és a kormányzat politikájának súlyos torzulását jelentette.
1951. október 6-án a vb munkatervet fogadott el, amelyben a begyûjtési feladatok
mellett szerepelt „a tanács megtisztítása az ellenséges elemektõl (új tagok beállítása, nevelése)”.
Ezekben az években a V. B.- és tanácsülések meghatározott séma szerint folytak le.
Állandó napirendként szerepelt a nemzetközi helyzet áttekintése, a begyûjtés helyzete, fokozása,
az adófizetési kötelezettség teljesítése, az aktuális mezõgazdasági munkák helyzete,
gyorsítása. A község életét meghatározó fontos döntések a végrehajtó bizottság ülésein
születtek.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 10. számú törvényerejû rendelete alapján össze
kellett állítani a kuláklistát. Tovább nehezítette a lakosság helyzetét a békekölcsön jegyzésének
kötelezettsége. Ennek lényege az volt, hogy egy ígérvény – majdani állami fizetési
kötelezettség – fejében meghatározott összegért kellett kötvényt vásárolni. További gondot
jelentett a háború után bevezetett jegyrendszer fenntartása. A legfontosabb élelmiszereket
csak jegyre lehetett kapni a községi boltokban. Bevezették a közellátási kijelentkezés rendszerét
is. Az a személy, aki tartósan elhagyta a lakóhelyét, köteles volt egy nyomtatványon
bejelenteni távollétének idõtartamát és helyét. Csak kijelentkezés esetén volt jogosult az új
lakóhelyén jegyek felvételére.
1952. január 5-én bejelentették a jegyrendszer megszüntetését. (1952. december 1jén,
a Rákosi-beszéd után szüntették meg.) A bejelentés közvetlen következménye a mezõgazdasági
termények szabad forgalmazásának engedélyezése volt.
1952. május 21-én Petrovics József elnökhelyettest leváltották, és helyette Istvándi
Sándort választották meg. (Az indoklás szerint nem megfelelõen látta el a feladatát.) A
lakosság körében egyre sürgetõbb igényként fogalmazódott meg egy közösségi ház meg-
40