Puskás Béla - Szentgáloskér

Puskás Béla - Szentgáloskér Puskás Béla - Szentgáloskér

szentgalosker.hu
from szentgalosker.hu More from this publisher
17.01.2013 Views

JEGYZETEK 1 Eredeti értelme: leány. Az egyházközségen (parochia, plébánia) belüli kisebb egységek, amelyeknek nincs plébánosuk, hanem a plébánossal rendelkezõ anyaegyháztól függenek. 2 Szántó Konrád: Egyháztörténelem. II. Katolikus teológiai fõiskolai jegyzetek. p. 27., 98. 3 Vonyó Tihamér: A plébánia történetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. p. 8. 4 A veszprémi egyházmegye papságának névtára. Veszprém, 1975. p. 232. 5 A veszprémi püspöki levéltárban õrzött mernyei egyház-látogatási jegyzõkönyvrõl vett hiteles fordítás. Veszprém, 1913. augusztus 8. E hivatalos fordítást szó szerint lemásolta a geszti plébános 1967 telén. Egy példány Mernyén, egy a geszti plébánián található. (A forrást a helyesírás és a központozás szükség szerinti javításával közöltük. A szerk.) 34 Körmenet Szentségimádás a körmenet elõtt

Közigazgatás és közélet Az államalapítást követõen fokozatosan épült ki a feudális magyar államigazgatási szervezet, amelynek legfontosabb igazgatási egységei a királyi vármegyék voltak. A közigazgatás központja a királyi székhely és legfõbb központi irányítója a király, aki egyben a legfõbb törvényhozó és jogszolgáltató hatalom is volt. A vármegyék megszervezésére István király uralkodása alatt került sor. Az így létrehozott vármegyék fõtisztviselõje az ispán, illetve a fõispán volt. 1 II. András uralkodása idején a nagybirtokos osztály létrejötte új helyzetet teremtett. A királyi vármegyerendszer fokozatosan felbomlott, s helyét a nemesi vármegye foglalta el. A nemesi vármegyék élén a fõispánok álltak, akiket a király nevezett ki. A nemesi vármegye kialakulása rendiségen alapuló önkormányzati igazgatást eredményezett. A nemesség önigazgatása az önkormányzatiságnak és a szabadságnak jelentõs központja volt. Késõbb azonban a vármegye egyre inkább a jobbágyság feletti nemesi hatalomgyakorlás eszközévé vált. A nemesi vármegyéket a 19. században a polgári vármegye váltotta fel. Ebben a rendszerben már törvények szabályozták a központi kormányzat és a vármegye viszonyát. Meghatározó szerepe volt az alispánnak, aki az ügyvezetés és a végrehajtás terén is irányította a vármegyét. A falvaknak közösségi életük kialakulása óta szükségük volt helyi vezetõre, aki egyrészt a rendre vigyázott, és a felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, másrészt közvetítette a lakosságnak a felsõbbség akaratát. Az államalapítást követõ két évszázadban a falvak élén a falunagyok álltak; nevük a 13. században változott bíróra. A feudális közigazgatás legfontosabb helyi végrehajtója a falusi bíró volt. A bíró vigyázott a falu rendjére, kezébe került a közös javak kezelése, a földközösség adminisztrációja. Feladatai közé tartozott az újraelosztás, a határhasználat szabályozása, vigyázott a faluhatár épségére, adót szedett be, és utasításokat továbbított a lakosságnak. A felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, ezt gyakran segítõivel, a 16. századtól az esküdtekkel gyakorolta. 2 A községi bíró az adóbeszedõk számára felvilágosítást adott, segített az adószedésben. Felelõs volt a közmunkáért, a katonai fuvarok teljesítéséért, híreket adott az elöljáróság számára a gonosztevõkrõl, a betyárokról, az ellenség mozgásáról. A munkájáért járó anyagi elõny nem volt nagy. A nehéz tisztségért rendszerint mentességet kapott az adók, a dézsma fizetése és a katonai beszállásolás alól. A 13–14. században a bírákat – a földbirtokos javaslatára – a faluközösség választotta meg. A 16. századtól a bírák mellé esküdteket is választottak, akik a falu tekintélyes emberei közül kerültek ki. Az esküdtek feladata a bíró munkájának segítése volt. A falu önkormányzata a földesúr irányítása alatt állott, de a falu elöljárósága az államhatalom végrehajtó szerve is volt. A falu elöljárósága igazgatási feladatokat is ellátott. A falu lakói közül bárki lehetett bíró, akivel a földesúr egyetértett, és a falu lakói megválasztották. A választás többnyire egy évre szólt. Hatalmának jelvénye a bírói pálca és a kaloda volt. Az írásbeliség igényének növekedésével a falusi önkormányzat szerveként a 18. században terjedt el a falvakban a jegyzõi hivatal. (Korábban ezt a munkát a falú írástudója, többnyire a tanító végezte.) Már ebben az idõben is gyakori volt, hogy több falu közösen alkalmazott jegyzõt. 35

JEGYZETEK<br />

1 Eredeti értelme: leány. Az egyházközségen (parochia, plébánia) belüli kisebb egységek,<br />

amelyeknek nincs plébánosuk, hanem a plébánossal rendelkezõ anyaegyháztól függenek.<br />

2 Szántó Konrád: Egyháztörténelem. II. Katolikus teológiai fõiskolai jegyzetek. p. 27., 98.<br />

3 Vonyó Tihamér: A plébánia történetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. p. 8.<br />

4 A veszprémi egyházmegye papságának névtára. Veszprém, 1975. p. 232.<br />

5 A veszprémi püspöki levéltárban õrzött mernyei egyház-látogatási jegyzõkönyvrõl vett<br />

hiteles fordítás. Veszprém, 1913. augusztus 8. E hivatalos fordítást szó szerint lemásolta a<br />

geszti plébános 1967 telén. Egy példány Mernyén, egy a geszti plébánián található. (A<br />

forrást a helyesírás és a központozás szükség szerinti javításával közöltük. A szerk.)<br />

34<br />

Körmenet<br />

Szentségimádás<br />

a körmenet elõtt

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!