Puskás Béla - Szentgáloskér

Plébános: Pázdányi Emil, káplán Novák István. Szintén Mernyén volt az állatorvos,
akit Németh Bélának hívtak (nagyon rendes ember volt, nem számított, ki hívja, szegény
vagy jómódú, éjjel-nappal készségesen ment), a templomszolga Mólé István volt.
A falu életérõl: A háború elõtt voltak népszokások, elmentek kukoricát fosztani, énekeltek,
beszélgettek, ettek, ittak egy kicsit, és elment az este. Ez a szokás kölcsönös volt, ma
itt, holnap ott, a tollfosztás is ilyen volt, és ott a legények a végére mentek ki, hogy a lányokat
hazakísérjék, de azért ott is akadt a számukra egy kis pogácsa vagy egy pohár bor. Aztán
a háború után ezek a szokások elmaradtak, mert nem volt mit fosztani, azt megtették mások.
A beszolgáltatásokról nem beszélek, mert az nagyon fájdalmas és hosszadalmas lenne. Nem
volt elég, hogy elvitték a „továrisok” a lovainkat, a Rákosi-rendszer alatt lesöpörték a padlást,
a disznóólat kitakarították.
A faluba a villanyt 30-as évek elején vezették be, telefon a postán volt 16 óráig. A
postamester Magyar igazgató-tanító felesége volt. A kihordó Kadlicskó Juli néni, majd késõbb,
úgy tudom, Vajda László volt.
Egy daráló volt Koletár János és testvére, László tulajdonában. A pálinkafõzést
Ecsenyben szokták elvégezni. A szüreti munkálatok és az aratóbálok voltak azok, amelyek
egy kis szórakozást nyújtottak. A sportélet nagyon silány volt, egyedül a futball, ami a
fiatalokat és még az idõsebb korosztályt is szórakoztatta. A falu mesteremberét megemlítem,
hátha szükséged lesz a nevére. Községi kovácsmester háború elõtt Góth József, õt
követte Nagy Sándor. Még két kovács volt a faluban: Pintér Antal és Veczeker Mihály.
Asztalos: Czentgráf Adolf, bognár: Vincze István, cipész: Apáti Ferenc és Máté István,
útkaparó: Zóka József.
252
Kedves Polgármester Úr!
Gabányi Ferencné levele
Lehet, hogy kissé megkésve válaszolunk kérésére, de nálunk már minden, így a gondolkodás
is lelassult, és az emlékeket úgy kell elõcsalogatni.
Bírók: 1912 körül Csima István, Somogyi Ferenc, Suszter István, Farkas József.
Kisbíró: Nagy Sándor élete végéig, Somogyvári Kálmán.
Postamester: 1912 körül Szerényi Lívia, Magyar Lászlóné, Bényi Jolán.
Postás: az 1930-as években Gál Sándor, Kadlicskó József, Pozsár Mária. A postát
Mernyérõl a vonatról gyalog vagy kocsival hozták.
Nagybirtokosok: Esterházy Pál herceg Kappuszta tulajdonosa; a jelenleg Bánomnak
nevezett mezõrészt kártyán nyerte el a herceg, ezért nevezték el „Bánomnak”. Svastics
Gábor és fia, Nándor megyei fõbíró a templomfelõli birtok tulajdonosa volt. (Örspuszta
tulajdonosa Bánó Iván.) Svastics Aladár 1910 körül Mukimajor és Dióspuszta tulajdonosa.
Elõdje kriptának szép kápolnát épített. 1912 körül vásárolta meg Svastics Alajos, szép,
korszerû gazdaságot alakított ki. A cselédség életkörülményeit javította, igényes lakásokba
helyezte õket, tisztaságot, rendet követelt otthonaikban és környékén.
A 30-as években a mai emlékmû és kultúrház helyén községi kocsma és hátul kovácsmûhely,
elöl tejcsarnok volt.
A 40-es években a kovács Bátori József, majd Nagy Sándor volt. (Ezenkívül még volt
két kocsma a késõbbi idõszakban: Magyar Mártonné és Bödõ Mihályné.)
A falu összes nagyleánya a divatnak megfelelõen fehér, halványkék rózsaszínbe öltözött.
A szoknya alól kikandikáló alsószoknya felett húzott szoknya, fodros galléros blúz és