Puskás Béla - Szentgáloskér

Kézbesítõk: Kadlicskó József, utána pedig Sipos Istvánné, Kulcsár Mária.
Boltos-kocsmáros:
Kocsmáros 1908-tól a Svastics-féle beszálló kocsmában Léner Adolf volt, õt követte
veje, Stern Mór és családja kb. 1942-ig. Magyar Márton megvette az épületet, és õ üzemeltette.
Ezenkívül volt a Bödõ Mihály-féle kocsma, azt egy Havasy nevû család vezette, õk
zsidók voltak, és a deportálás után került Bödõ Mihály tulajdonába.
Bolt a jelenlegi Petõfi utcában volt. Nagy Lajos volt az üzemeltetõ, ez egy kis vegyesbolt
volt. Õ elköltözött Igalba, a boltot megvette Madrovics János. A késõbbiekben a Petõfi
utca kezdeténél Sovák István nyitott egy szatócsüzletet. Rövid idõ után Zsalakó István szintén
nyitott egy kis vegyesboltot.
Darálót üzemeltetett Koletár János, saját tulajdona volt. Késõbb már az állattartók is
beszereztek kisebb teljesítményû darálót. A tsz megalakulása elõtt a saját termést a malmokban
õrölték. A legközelebbi malom Igalban és Mernyén volt.
Pálinkafõzõ: Igal, Mernye, Ecseny.
Tüzelõt úgy szerezték be az emberek, hogy eljártak télen a lapai, a ráksi és a
pusztasomodori erdõbe fát vágni, részes vágást végeztek.
Tanítók: Harka Ferenc, Magyar László, Pintér Gyõzõ (segédtanító), Kovács János,
Morvay Ilona.
Körjegyzõség Igalban volt, fõjegyzõ: Wencel Gyula, segédjegyzõ: Halmai József.
Bírók: Csima István, Nagy Ferenc, Somogyi József, Suszter József, Suszter István,
Farkas József, Suszter Ferenc.
Kisbírók: Horváth Ferenc, Nagy Sándor, Somogyvári Kálmán.
Kovácsmesterek: Varga Sándor, Mészáros Lajos, Tóth Lajos, Nagy Sándor, Borka
József, Weinekker Mihály, Pintér Antal, Török János (saját mûhelyük volt).
Kõmûvesmesterek: Weizekker József, Vonyó Gyula.
Asztalos: Autgráf Adolf.
Cipészek: Apáti József, Károlyi Mihály, Máthé István, Apáti Ferenc, Bunevácz István.
Szijgyártó: Hermann József.
Faesztergályos: Kiss János.
Az aratás kézi erõvel történt. Kisebb gazdák a családtagokkal, nagyobb gazdák kiadták
részes aratásra.
Kukoricaszedés: Több család összeállt vagy napszámosokat fogadott. Este az ismerõsök
összegyûltek, és behordták a kukoricát a górékba. Régebben kukoricafosztás is volt,
jó hangulatban, volt éneklés, viccmesélés, anekdotázás.
A kulturális életet a tanítók irányították a faluban. Télen a fiatalok összegyûltek, színdarabokat
játszottak, ezeknek nagy sikerük volt. Bálokat szerveztek, ahol mindenki nagyon
jól mulatott.
Kb. 1943–44-ben vett a falu egy mozigépet, és már lehetett moziba is járni.
Futballcsapat is volt, nem voltak bajnokságok. A falvak egymás közt vetélkedtek.
Gyerekkorunkban, sõt még jóval késõbb is a petróleumlámpa volt a fényforrás.
Szentgáloskérre, úgy emlékszem, 1942–43-ban vezették be a villanyhálózatot. Ekkor még
kevesen vezettették be a lakásukba, mert kellett fizetni érte, de igen nagy öröm volt, amikor
világítani kezdett egy villanyégõ. A háború után többen bevezették a házukba.
Hogy kövesút mikortól lett Szentgáloskéren, azt nem tudom. Gyerekkoromban lehetett,
mert emlékszem halványan, hogy sok lovas kocsi hordta a követ az útépítéshez.
Mernyétõl Somogyszilig építették az utat. Ez mind kézi erõvel történt.
250