Puskás Béla - Szentgáloskér

akkor mentem rokkantnyugdíjba. Többszörös kiváló dolgozó voltam. Páran voltunk csak,
akik állami gazdasági alapító tagként megkaptuk a harmincéves törzsgárdatagsággal az aranygyûrût.
1956-ban volt egy kisebbfajta megmozdulás a faluban, pár emberrel. Két hétig volt itt
egy szakasz katona, hogy a rendet fenntartsa.
A honvédségnél volt egy balesetem, amikor a hadtestgyakorlaton egy teherautó keresztülment
rajtam, és még két társamon. Ennek következtében a derekam és a térdem megsérült,
ami sajnos a további életemre is hatással volt.
Egyházközségi képviselõtag voltam 25 évig. Sokat tettünk a templom rendbetételéért
és a papi szolgálati lakás felépítéséért, ami a falu közadakozásából épült fel. Ezen kívül más
közéleti tevékenységet nem végeztem.
Aktív szurkolója és lelkes támogatója voltam a helyi futballcsapatnak, minden meccset
végigszurkoltam, mindenhová elkísértem õket. Elõször teherautóval utaztunk, majd késõbb
busszal és saját autóval is.
A Dózsa György utcára az összefogás volt a jellemzõ. A járdát a lakók építették társadalmi
munkában, a volt tanács adta az építési anyagot. Az elsõ járható alapkövezett utat
szintén a lakók összefogásával készítettük. Szintén a tanács adta az anyagot, az állami gazdaság
gépkocsijai szállították a követ a mernyei vasútról, és mindenki maga elõtt terítette
el. Amikor már aszfaltos lett az út, anyagilag is támogattuk a megépítését. A régi „Diósi
soriakból”, illetve leszármazóikból ma már jó páran elköltöztek a faluból. Szinte az utca
valamennyi lakója kevés kivétellel rokoni kapcsolatban van egymással.
Jelenleg nyugdíjasként élünk a feleségemmel. Gyermekeink és unokáink Kaposváron
laknak.
248
Szentgáloskéri leventék