Puskás Béla - Szentgáloskér

fejlõdést is. Ekkor már a párbizottságnál is látták, hogy felkészültebb vezetõre van szükség
az összefonódások és a korrupció megakadályozása érdekében.
1982-ben mentem nyugdíjba, de még két cikluson keresztül az ellenõrzõ bizottság
elnökeként dolgoztam. Igyekeztem magamnak munkát és feladatot találni.
Sovák Tibor
1938-ban születtem Szentgáloskéren. Az édesapám a Donnál elesett. Tíz évig gazdálkodtunk
a földünkön, de az édesanyám egyedül nem bírta ezt a munkát. Szentgáloskéren
1952-ben végeztem el az általános iskolát. Abban az idõben nehéz volt bejutni felsõbb
iskolába, mert a falusi parasztgyerekeket nem vették fel.
Szentgáloskéren az állami gazdasághoz mentem dolgozni traktorosnak. A forradalom
idején kiléptem a gépállomásról; 1956-ban 18 éves voltam. Ebben az idõszakban az Elek
plébános tartott elõadásokat, amelyeket nagyon sokan meghallgattak. Ez az idõszak rövid
ideig tartott, késõbb ezt ellenforradalomnak nevezték. 1959-ben vonultam be Egerbe katonának.
Tiszti iskolába jelentkeztem, ahol tíz hónapot töltöttem el, majd visszakértem magam
az eredeti alakulathoz sorkatonának.
A leszerelés után elmentem a rendõrséghez, ahol hét évig szolgáltam. Elõször járõr,
majd körzeti megbízott voltam. Amikor leszereltem, megbíztak az újonnan alakult szarvasmarhatelep
vezetésével. 1973-ban elváltam, egy darabig egyedül éltem, késõbb újra nõsültem.
A két házasságából két fiam született.
A tsz megalakulásakor nem voltam itthon, az édesanyám lépett be a termelõszövetkezetbe.
Én késõbb léptem be. Munkámmal elégedettek voltak, késõbb tanácstagnak is megválasztottak.
A privatizáció során a földekért kapott kárpótlási jegyet háromfelé osztottam
el, magam és a két fiam között. A nyugdíjasklubban töltöm az idõm jelentõs részét. Szeretek
énekelni, örülök, ha másoknak örömet tudunk szerezni.
Szarka Józsefné
1930. május 1-jén születtem Szentgáloskéren, leánykori nevem Csatos Mária Margit.
Egy testvérem van, Csatos Dezsõ, aki 1936-ban született. 1936-ban kerültünk Lapára.
Édesapám, Csatos István úgynevezett „mindenes” volt, amit ma marhatartásnak
lehetne nevezni. Férjem, Szarka József parádés kocsis volt a Bánó családnál. 1939-ben a
Bánó család birtokán mintegy hatvan család dolgozott, akiknek egy része igényelt földet
a gazdálkodáshoz. Csak az kaphatott földet, aki az uradalomban maradt. A föld mennyisége
attól függött, hogy hány gyermeke volt a családnak; a Szarka család 12 holdat, a
Csatos család 10 holdat kapott.
1946-ig a cselédházakban laktunk, 1946-ban mérték ki a házhelyeket. A 601 négyszögöl
nagyságú telken az elbontott uradalmi épületekbõl kezdtük meg az építkezést. Elõször
mindenki istállót és gazdasági épületet épített, és csak azután lakóházakat. A lakóházak
építéséhez már nem kaptunk építõanyagot, azt úgy kellett megvásárolni. Ezeken a területeken
kezdõdött meg a gazdálkodás. Általános gyakorlat volt, hogy két család összeállt,
és úgy vásárolt lovakat és munkaeszközöket. Egy-két évvel késõbb már megszûntek a közösködések,
és mindenki maga vásárolta meg és használta a munkaeszközöket.
1959-ben került sor a tsz szervezésére. Ebben az idõben nagyon sok család elköltözött
Lapáról, fõként a városba. Aki itt maradt, annak be kellett adnia az állatait, eszközeit és
földjét a szövetkezetbe. Ezt követõen aki még munkaképes volt, a termelõszövetkezetben
245