You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Egerszegi Ferenc<br />
Az 1910-es évektõl a községben a nyári aratások alkalmával tûzfigyelõ személyek<br />
léteztek. A vízelvezetõ árkok mellett õrszolgálatot teljesítettek, a családok felváltva voltak<br />
beosztva lovakkal, vizestartályokkal. A 30-as években a szervezet egyre komolyabbá fejlõdött.<br />
Ebben az idõben már rendelet írta elõ a községekben, hogy a tüzet hogyan kell oltani.<br />
Rendszeresen került sor az oktatásra. A községben a helyi elöljáróság elrendelte, hogy tavasztól<br />
õszig minden gazdának a szûrös kertben, a kazlak körül vizeshordót kell elhelyezni.<br />
A cséplési idõszak különösen veszélyes volt, nagy figyelmet igényelt, hogy az esetleges<br />
tüzeket megelõzzék. Az elöljáróság által elrendelt idõszakban meghatározott beosztás szerint<br />
figyelõszolgálat mûködött a község területén.<br />
Az 50-es években alakult meg az állami gazdaság. Önkéntes alapon ott is megalakultak<br />
a tûzoltórajok, amelyek a gazdaságon belül voltak beosztva háromfõs csapatokba. Amikor<br />
tûz keletkezett, õk voltak az elsõk, akik a területre érkeztek, és megkezdték a tûz oltását.<br />
Ekkor már állami tûzoltók is léteztek, akik kocsikkal vonultak a tûz helyszínére.<br />
A 60-as években még komolyabb lett az állami tûzoltóság, ekkor alakultak meg a<br />
községi tûzoltószervezetek is, önkéntes alapon. A községek tûzoltószervezeteit ekkor már<br />
400-as tûzoltófecskendõ-motorokkal látták el. Ezekre az eszközökre oktatást kapott minden<br />
helyi tûzoltó. Ebben az idõben rendszeresen került sor járási és megyei versenyekre,<br />
amelyeken <strong>Szentgáloskér</strong> is többször részt vett. Az eredményes szerepléseket jól jelzik a<br />
többszöri elsõ, második, harmadik, negyedik helyezések.<br />
A 1970-es években 800-as fecskendõmotorokkal szerelték fel a községi tûzoltókat.<br />
Ezután kötelezõ volt a részvétel minden évben a járási és a megyei tûzoltóversenyeken.<br />
<strong>Szentgáloskér</strong> községnek és a termelõszövetkezetnek volt egy-egy tûzoltóraja, amelyek nyolc<br />
tagból álltak. Ezek a rajok jelentõs eredményeket értek el a 80-as és a 90-es évek közepéig.<br />
Sajnos a 90-es évek közepén az átalakulással megszûntek ezek a csapatok. Probléma, hogy<br />
jelenleg a községben nem mûködik tûzoltó-egyesület.<br />
Az önkéntes tûzoltók nagyon szép eredményeket értek el. A sajnálatos tûzeseteknél<br />
mindig eredményesen tevékenykedtek. Gyakran elõfordult, hogy mire a városi, megyei tûzoltók<br />
kiértek, az önkéntes csapat már el is oltotta a tüzet. A tûzoltó felszerelés most is<br />
megvan, csak ember nincs, aki mûködtetné. A község tûzcsapokkal van ellátva, amelyek<br />
200 méterenként vannak elhelyezve. Ha tûz üt ki, akkor ezeket a tûzcsapokat használjuk<br />
tûzoltásra addig, amíg a tûzoltók ki nem érnek.<br />
Parancsnokok voltak:<br />
Az 50-es években: Makó István<br />
A 60-as években: Radics Lajos<br />
A 70-es években: Torma György<br />
A 80-as években: Egerszegi Ferenc<br />
Torma György parancsnoksága alatt már jól felszerelt, hatékony tûzoltóraj mûködött<br />
a községben. Tagjai voltak: Bán János, Varjas János, Varjas István, Horváth Ferenc, Fekete<br />
Imre, Pali György, Varga József. Ezek alkották a 70-es évek tûzoltócsapatát. A 80-as években<br />
a raj tagjai voltak: Orbán László, Véger László, Varga Zoltán, Fekete Imre, Suszter<br />
Ferenc, Budai Bertalan, Pintér László.<br />
Fodor Lászlóné<br />
A férjem a kaposvári 10. gyaloghadosztály állományában harcolta végig a II. világháborút.<br />
1945-ben, Budapest ostroma során az alakulata feloszlott. A férjem elindult gyalog<br />
241